(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Az élet komédiásai : regény"

íD ' AU^ ^- ^ 



JÓKAI MOR 




ÖSSZES MŰVEI 




NEMZETI KIADÁS 



LIV. KÖTET 

AZ ÉLIiT KOMÉDIÁSAI, I. 



BUDAPEST 

RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 
1896 





AZ ÉLET 
KOMÉDIÁSAI 



REGÉNY ^)''^ 



IRTA 



JÓKAI MOR 



I. RBSZ 



PFEIFER FERDINÁND TULAJDONA 



RÉVAI 



BUDAPEST 

TESTVÉREK KIADÁSA 
1896 



Digitized by the Internet Archive 
in 2013 



http://archive.org/details/azeletkomediasai3261joka 



Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FELSÉGÉNEK 

ERZSÉBET 

AUSZTRIAI CSÁSZÁRNÉNAK, MAGYARORSZÁG 
KORONÁS KIRÁLYNÉJÁNAK 

LEGMAGASABB KEGYTELJES ENGEDELMÉVEL 

LEGMÉLYEBB HÓDOLATTAL 

AJÁNLJA 

A SZERZŐ. 



Jókai: Az élet komédiásai I. 



I 



ELSŐ RÉSZ. 

NAPÓLEON ÖCSÉM. 



1> 



A MIT KÉT LEÁNY BESZÉL EGYMÁS KÖZT. 



— Te, Livia, én azt hiszem, hogy mi mind a ketten 
megőszülünk, a míg ez az oltárszőnyeg elkészül. 

— Nehéz mintát választottunk. Az «á la Gobelin)) 
hímzés időt kiván. 

— Vagy férjhez vesznek bennünket odáig. 

— De ha már elkezdtük, be kell fejeznünk. 

— Te, Livia, én nem engedem, hogy te férjhez menj 
íiddig, a míg én leány vagyok. 

— Nem, herczegnő. 

— Csakhogy már egyszer egy ((nem)>-et is hallok tőled; 
ámbár ez is csak körülírása az (dgen^-nek. Tudod, hogy 
te vagy az oka annak, hogy én oly kiállhatatlan vagyok ? 

— Nem tudok sem az egyikről, sem a másikról. 

— Azáltal, hogy mindig velem vagy, úgy elkényeztet- 
tél, hogy más asszonyi teremtést nem birok tűrni magam 
körül. En a fiatal leányokat mind igen rútaknak találom. 
Egyedül te vagy szép. 

— Szép, ha egyedül vagyok. 

— Ne csavard el a szavamat ! Eszményi szépség vagy, 
ha mondom. Koromfekete haj, s hozzá sötétkék szemek. 
Egy országot lehet beszaladni, a mig hasonlót talál va- 
laki. Ez a mindig mosolyra álló finom ajk, a mi még ha 
haragot akar kifejezni, akkor is csak egy változatát adja 
a mosolynak ; s aztán e gyönyörű tiszta fehér homlok. Oh 
milyen jól teszik ezek a többi hölgyek, hogy a hajukat 
á la kanászbojtár lehúzzák a homlokukra s eltakarják azt 

egyetlen bájt, a mit még egyik nő is szépnek talál ^> 



6 



másikon. A te homlokod engem mindig nagyanyám ima- 
könyvére emlékeztet, a minek elefántcsont tábláját áhí- 
tattal szoktam megcsókolni, pedig nem értem, a mi benne 
van, — mert latinul van ; de tudom, hogy az mind szent- 
írás. 

— Csak a herczegnö jó szive találja mindezt rajtam. 
Azért is szeretlek magasztalni, mert ez az egy tárgy 

az, a mivel fel tudlak ingerelni, hogy nekem ellentmondj. 
Ezzel az egygyel tudom mindig hogy megharagítlak. 
S milyen jó vagy még akkor is, a mikor haragszol! Nem 
használod fel a fegyvert, a mivel boszut állhatnál rajtam. 
Nem dicsérsz vissza. Más leány azt sipogná: ((oh mi va- 
gyok én a herczegnöhöz képest!)) Hah! szeretnék tűt 
szúrni a nyelvébe annak, a ki azt mondja szemembe, hogy 
szép vagyok. Hiszen tudom, hogy az vagyok ! van tükröm, 
van szemem, látom magamat. Termetem magas, sugár, 
szoborszerű; vállaim, karjaim gömbölyűek; vonásaim 
szabályosak ; arczszinem fehér és piros ; ajkaim teltek ; 
fogsorom fehér és rendes ; szemeim nem kicsinyek, s van 
bennük elég kevélység és tűz ; hajam leeresztve térdemig 
betakar s aranyat játszik a nap nélkül is. Ez csak elég 
szépség. De ha én nem tetszem magamnak ! 

— Ugyan mi az, a mi a herczegnőnek nem tetszik 
magán ? 

— Hát legelőször is ez a termet. Mi szükség volt ne- 
kem ily magasra felnyúlnom ? Szobrászmintaképnek nö- 
vekszem-e? Minden embernek a feje fölött látok el. Más 
nőnek lábhegyre kell felállni, ha beszélni akar velem. 
Mért nem vagyok inkább alacsony, hajlékony, eleven moz- 
dulatú? Aztán nem nézhetem a hajamat undorodás nél- 
kül. Miért szőke ? Lenne inkább veres ! De ha már a sze- 
mem fekete, miért nem fekete a hajam is ? Kedvem volna 
pert indítani a gondviselés ellen, hogy ha már szőke ha- 
jat adottj miért nem adott hozzá legalább kék szemeket ? 

— A herczegnö úgy járhatna ezzel a perével a gond- 
viselés ellen, mint Falbenheim Pompeia baronesse. 



7 



— Haha ! Ezt jól találtad, Livia. Ez csakugyan csodá- 
latos egy jelenség. Egy fiatal leány, a kinek az egyik 
szeme kék, a másik meg fekete. 

— S hozzá a haja se nem szőke, se nem fekete, se nem 
veres ; hanem fehér. 

— Csak távolból látszik fehérnek és lámpafénynél, úgy, 
hogy az ember azt hinné, egy fiatal leány, a ki ősz ; vagy 
albina, vagy rococo parókát visel ; de közelről látva és 
nappal, van rajta valami halavány színezete a szőkeség- 
nek : olyan ezüstszőke. Hogy rajongják körül a férfiak ! 
hisz láttad! Mindenki őrjöng utána. De én azért még sem 
szeretnék Falbenheim Pompeiával arczot, hajat és szeme- 
ket cserélni. Nekem eltűrhetlen volna az a gondolat, hogy 
rajtam valami felemás legyen. Hogy mikor valaki a sze- 
membe néz közelről, soha se tudja meg rólam, hogy ki 
vagyok? Mert közelről csak. az egyik szemébe lehet az 
embernek egyszerre nézni, föltéve, hogy a ránéző nem 
kancsal. S mikor Pompeia kék szemébe néz az ember, de- 
rült, nyilt, őszinte kedélyt lát benne ; ha pedig abba a 
másik szemébe néz, abba a feketébe : ravasz, csalfa szel- 
lem ül abban. Egyik szemével vonz, a másikkal eltaszít. 
A haja is oly csalárd. Távolról nézve szentes matrónáé. 
Közelről nézve a Loreley haja. — Én ettől a leánytól 
félek ! Kedélye megigéz, meghódít. Az első találkozásunk- 
nál «te és te)) lettünk egjanással. Felvillanyoz, ha beszé- 
lek vele. Kénytelen vagyok jó kedvű lenni, ha együtt va- 
gyunk. Irig3^kedem rá. Megszólom érette, hogy oly dé- 
vaj, csélcsap, kaczér, s magamban évődöm, hogy miért 
nem tudok én olyan lenni? Mikor legutóbb elváltunk 
egymástól, megcsókolta a szememet. Ez a szemem azóta 
mindig ég. Jer, tedd rá te az ajkadat, csókold le azt a va- 
rázst vagy azt a mérget, vagy nem tudom, mit hagyott 
ott. Az meggyógyít majd. 

— A herczegnő túlbecsül engem. 

— Nem, Livia. A te kedves ajkad sokszor meggyógyí- 
tott már engem : egy okos, szelid szóval ; néha egy hall- 



8 



gató mosolygással, a mit én megértek. Nem az te rajtad 
a szépség, a mit szemmel lehet látni ; hanem az a te 
gyémánt kedélyed. A kit csak nemünkön levő teremtést 
ismerek, az mind « asszony » a szó legrosszabb értelmé- 
ben; egyedül te vagy az, a mi a ((nő)) fogalmában esz- 
ményi. Türelmes vagy, mint egy angyal ; szenvedni mo- 
solyogva tudó, mint egy hitvértanú; gondoskodó, mint 
egy jó anya; hűséges, mint egy feleség; engedelmes, mint 
ögy gyermek; pedig az, a kire ennyi jóságot pazarolsz, 
rád nézve se nem férj, se nem gyermek, se nem szülő : 
csak egy barátnő. 

— h Oherczegnö, hadd csókoljam a kezét. Jó hitves, jó 
gyermek, jó szülő nagy kincs a földön; de ritkább kincs 
mindannyinál egy jó barátnő. S ön nekem bizonyára az 
volt : gyermekkorom óta. 

— De hát mért nincsenek ezek a jó indulatok az én 
szivembrjn a mik a tiedben ? 

— A?ok az én sorsomhoz való tulajdonok, herczegnö. 
Az ön helyzetében gyöngeségek volnának azok, nem eré- 
nyek. Önnek más tulajdonai vannak, s azok is eszmények 
egy nőben. 

— Tudom, Livia. S ha testi szépségemről nem szeretek 
magasztalást hallani, úgy még kevésbbé érint kelleme- 
sen, ha lelki tökélyeimről vesz valaki tudomást. Én mind- 
azzal, a mit érzek, tudok, a mi szivemben van, a mit 
tanultam, a mi a hajlamom, szenvedélyem : elégedetlen 
vagyok. Én nem szeretem magamat ! 

— Lehető-e, hogy az, a kit mindenki szeret, csak ön- 
maga ne szeresse magát? 

— Szeret-e mindenki? azt sem tudom. Sokan mond- 
ják: kevésnek hiszem el. Hanem, hogy én kevés embert 
szeretek, az bizonyos, s hogy e kevés közé nem számítom 
magamat, annak oka van. A kit közelről ismerek, minden 
hibáját látom; s erősebb bennem az itélő, fürkésző szel- 
lem, mm* a ragaszkodás és ösztön. Atyámat jobban sze- 
rettem, miöt aiij^ámat, Ez hiánya a gyermeki naivságnak, 



9 



a mi koromhoz illenéL Meg tudom itélni szülőim saját- 
ságait s azután felkeresem azokat saját magamban. Atyám- 
tól örököltem azt, hogy ha valami jó tulajdont veszek 
észre magamban, azt eltitkoljam, hogy más meg ne tudja, 
s ha valami jót akarok tenni, azt oly alattomban tegyem, 
hogy rajta ne kapjanak. Még valami mást is örököltem 
tőle, a mit majd csak utoljára gyónok meg néked, te kis 
papnőm ; ne hagyd elfelejtenem. Anyámtól örököltem pe- 
dig a kétkedést, a gyanakodást mindenkiben : még saját 
magamban is. Nem hiszek magamnak, mert nem hiszek 
másnak sem. A míg ezt az oltárszőnyeget hímezem, azt 
mondom magamnak: «te most ezzel be akarod hízelegni 
magadat a mennyei hatalomnál)). Mikor a beteg özvegy- 
asszonynak ebédet küldök, azt mondom magamban : «te 
most azt hiszed, hogy megvesztegeted az Istent, hogy 
segítsen meg valami vágyadban ». Mikor imádkozom, le- 
térdelve, azt hiszem, hogy komédiázok ; épen így vagyok, 
mikor az anyámat megcsókolom. Pedig akarok áhítatos 
lenni; de nem hiszek a szivemnek. Szeretném, ha szen- 
vedélyeim volnának, mint más nőknek, a mik boldoggá, 
vagy szerencsétlenné tesznek. A helyett csak vágyaim 
vannak, a mik kielégíthetlenek. Szeretnék valami lenni 
a magam erejéből. De mindenütt találok valakit magam 
előtt, a ki messze megelőzött. Szenvedélylyel tudtam zon- 
gorázni; de a mióta egy hírhedt művésznőt hallottam, 
nincs kedvem többé a piáninót felnyitni. Ezért tettem le a 
festő-ecsetet is. Nőket ismertem meg, a kik a művészet- 
ben többre vitték. Szerettem énekelni is : Patti elhallgat- 
tatott örökre. Pedig ezek még csak nők voltak előttem ! 
Gyönyörűségem telt benne, hogy verseket írjak; míg 
egyszer rájöttem, hogy mi különbség van a férfi által írt 
és a nő által írt vers között? A férfi költeménye a száz- 
levelű rózsa, melyben a hímszálak változtak át szir- 
mokká; a nő költeménye pedig a zöld rózsa, melyben a 
virág zöld kelyhe szaporodott el szirmok gyanánt. Le- 
tettem a tollatr 



10 



— Kár volt. Nagyon szép versek voltak. 

— Nem nekünk való az. Mi gazdagok vagyunk és fő- 
rangúak. Atyám zászlós úr s a magyarországi három leg- 
gazdagabb birtokosok egyike. Az ö egyetlen leányának 
más pályát nyitott a sors vágyai kielégítésére. Ott a high 
life tündérvilága, az udvar Olympja. Ez a mi verseny- 
piaczunk. Itt folynak a női barczok, mikben koronák 
olvadnak egymásba. S én itt érzem magamat leggyön- 
gébbnek. Minden eszközöm hiányzik a hódításra. Nem 
vagyok se legszebb, se legelmésebb, se leggazdagabb. 
Mikor azt látom, hogy mennyien vannak nálamnál ma- 
gasabban, akkor érzem, hogy milyen alant állok. Es aztán 
ha jön is alkalom diadalra, a mit mások hódításnak ne- 
veznek : én nem tudok neki örülni. — Mit akartam ne- 
ked még mondani ? — Mire kértelek, hogy ne hagyd el- 
felednem ? 

— Hogy még egy tulajdonát örökölte a herczegnő 
atyjának. 

— Igen. Köszönöm. Pedig rá kellett volna jönnöm ar- 
ról, a miről épen beszéltem. Ha én egyszer valaha sze- 
retnék, igazán, szivemből, azt úgy el tudnám titkolni, úgy 
eltemetni magamba, hogy soha senki se tudná meg. Arról 
gondolkodnám napestig, arról álmodnám éjszaka ; de az, 
a kiről gondolataim, álmaim beszélnek, e beszédet meg 
nem hallaná soha, ha magától ki nem találná. Híve len- 
nék annak a másik embernek, a kinek nevét viselnem 
kellene; — becsületét őrizném büszkén; — kötelessége- 
met ismerném iránta ; — gyöngéd volnék hozzá ; — és 
azt meg nem tudná soha, hogy szivemben nem ő lakozik. 
Ez atyai örökségem. Anyám beszélte el ezt. A mióta nagy 
idegbaja úgy elhatalmasodott rajta: valahányszor hozzá 
megyek, mindig elmondja előttem legtitkosabb gondola- 
tait. Ezért félek is hozzámenni. Azt mondja, hogy fiatal 
leánynak jókor meg kell tudni mindent s jobb, ha anyjá- 
tól tudja meg. Néha olyan dolgokba avat be, a mik csak 
orvosnak valók. A női hivatásról oly realisticus részlete- 



11 



ket ismertetett már meg velem, hogy minden kedvem el- 
ment tőle. Tehát anyámtól tudtam meg, hogy atyám ifjú 
korában egy bájos szép leányt szeretett, de a ki csak köz- 
nemes családból való volt és nem gazdag, de büszke. 
E vonzalom nemes volt, mint minden jellemvonása 
atyámnak. « Azért)) szülői elküldték hosszú utazásra. Kö- 
rülhajózta a földet s mire visszajött, akkorra eszmény- 
képe rég férjhez ment, anya is volt s talán boldog. Atyám 
soha sem közelített hozzá többé; megnősült, rangjához 
illő nőt választott, gyöngéd férj lett, gyermekek atyja, pél- 
dás házastárs : de azért anyám soha sem találta meg a 
szivéhez vezető útat. Hajdani eszményképét holtáig nem 
látta többé, még a temetésére sem ment el ; ámde vala- 
hányszor az a nő súlyos balviszonyok közé került (férje 
tékozló volt), mindannyiszor valami titkos kéz kisegité a 
bajból őt és családját. Senki sem ismerte fel a kezet, csak 
anyám sejté azt. Az asszonyok e tekintetben clairvoyan- 
teok. Látod : ilyen volnék én is. 

— A herczegnőnek nem lesz arra szüksége. Választhat 
a rangjához illő eszményképek közül, a kinek együtt adja 
szivét és kezét. 

— Oh, hallod-e, én nagyon válogatós vagyok. Engem 
nem oly könnyű megvenni. Annak, a ki engemet arra 
birna hódítani, hogy én kimondjam neki a szót: ((szeret- 
lek)), nem egy erénynyel, de mindazon erényekkel kellene 
birnia, a mik egy férfit egy nőnek « urává » tesznek. Annak 
szép, deli férfinak kellene lenni, nem elhanyagolt, de 
nem is cziczomázott külsővel; arczában nemes kifejezés- 
nek, parancsoló tekintetnek, ráncz nélküli homloknak. 
Hangjában teljes változatosságnak kell lenni, hogy tud- 
jon dörögni, ha indulata fölhevíti, és lágyan könyörögni, 
ha gyöngéd érzelmei meghunyászítják. Edzett testének 
kell lenni, a kit ne lássak dideregni, ha hideg van; ellan- 
kadni, ha fáradt; ne panaszkodjék apró bajokról minden 
szellőfuvásra. Legyen ügyes, tudjon verekedni, lőni, lova- 
golni s a mellett ne legyen kérkedő, veszekedést kereső ; 



12 



hanem lovagias és finom Lelkének is minden tökélylyel 
kellene birnia. Jellemén semmi nemtelen vonásnak nem 
szabad lenni. A jóságnak párosulva az okossággal. Bátor- 
nak és szelídnek kell lennie — mindig a maga helyén. 
Beszédében nyugodt humort akarnék találni; de nem 
léha élczkeresést s nem sértő sarcasmust. Szeretném, ha 
kitűnő szónok volna. Költői, művészi hajlamokat, azok- 
nak megfelelő tehetségtől emelve, szívesen látnék nála. 
Jó gazdának akarnám látni, de nem fösvénynek. Köve- 
telném, hogy szeressen egész lelkével ; de ne féltsen még 
egy gondolatjával sem. Tudjon nekem parancsolni, de 
tudjon nekem engedelmeskedni. És mindezek mellett 
követelném tőle múlhatatlanul, hogy nálamnál minden 
tekintetben magasabban álljon, még rangban is, hogy ne 
az én nevem tegye nemesebbé őtet, hanem az ő neve 
engem. 

— Hát hiszen ... itt van princz Alienor. ... 

— Princz Alienor ! Hát van neked jó dolgod? Hát 
princz Alienorra ismersz te abban az eszményképben, a 
kit én előtted leirtam ? Hiszen igaz, hogy a rangja maga- 
sabb, mint az enyim. Atyja orendúr)) (Standesherr), me- 
diatizált német uralkodó fejedelem; de a princz maga 
mindannak ellentéte, a mit én, mint férfieszménykép 
jellemvonásait felsoroltam. Egy férfi, a ki feltűnően aífec- 
tálja a nőiességet, még pedig apró hibáiban. Arczát simán 
tartja s azt mondják, még festi is fehérre és pirosra; váll- 
fűzőt visel, hogy karcsúsága kitűnjék; inggallérját szé- 
lesen kihajtja, hogy decolletált nyakát mutassa, mint 
egy kisasszony ; fűiében gyémánt függőt visel, s keblébe 
virágcsokrot tűz, kézcsuklóján karpereczet hord s a szín- 
házban és tánczvigalomban legyezővel hűsseli magát. 
S magaviseletében is mindazt a bizarr törekvést tanú- 
sítja, hogy a férfit megtagadja magában: szereti az apró- 
lékos emberszólást, sensitif, szenvelgő, ideges, görcsökről, 
migraineröl panaszkodik, ájuldozik, fél a macskától, rosz- 
8^ul lesz a friss rózsa szagától s végig énekli Eosina bra»- 



Vom áriáját falzett hangon, mint egy ál-Catalani. Ez 
ugyan ndvarlóm nekem, de nem eszményképem, — a 
kivel megtörténhetik az az ő szerencsétlensége, hogy 
liozzámenjek; de nem az az én szerencsétlenségem, hogy 
belészeressek. 

— Ki tudja, herczegnő, hátha a szenvelgett nőies külső 
csak bohóskodás; — hátha a mögött egy erős férfi- 
jellem rejlik; a mihez mindez csak takaró álcza? 

— Apropos : álcza ! Mit szólsz te ehhez a Napóleonhoz? 

— Napóleonhoz ? Én ? 

— No ne mereszd rám azt a két égglóbust olyan na- 
gyon ! Nem a nagy Bonaparte Napóleon Lajos császárról 
akarom megtudni véleményedet, hanem erről a különös 
emberről, a kit minden ember úgy hí, hogy « Napóleon 
öcsém)), s a kivel többször találkoztunk itt atyámnál. 

— Nem tudok róla mit mondani, herczegnő. 

— Akkor én többet tudok mondani. Ez a fiatal ember 
annak a meghalt nőnek a gyermeke, a ki ifjú korában 
atyámnak eszményképe volt. Már most, ha atyám az ő 
anyját vette volna nőül, akkor én volnék «ő)), vagy ő 
volna « én ». Mégis érdeklő gondolat, hogy vájjon milyen 
ember lehet az, a kivel így cseréltünk az életben? 

— Nagy bohó. 

— Azt látom. De épen azt szeretném megtudni, hogy 
vájjon csupán bohócz-e, vagy pedig «Brutus ?» 

— Nem tudom. 

— Te semmit sem tudsz. Volna csak itt madame Cory- 
sande ! 

— Miért híjuk mi Corysandeot madamenak, mikor még 
kisasszony? 

— A franczia oly udvarias, hogy a kisasszonyokat bizo- 
nyos koron túl madamenak czímezi. 

— Akkor ő ugyan megérdemli. 

— nem oly idős, mint a milyennek látszik azokkal a 
mély ránczokkal a szája szögletein. Az csak a sok száj- 
összeszorítástól van. Sokat mérgelődik magában. Hidd el, 



\i 

hogy mikor derült kedélyben van, tíz evvel fiatalabb. 
A mérgelődés nagyon véníti a nő arczát. Én soha sem 
fogok mérgelődni. 

— Hogy kerüli azt ki, herczegnő ? 

— Hát mikor valakire megharagszom, legelőször is azt 
gondolom meg, hogy nincs-e annak igaza ellenemben, a 
ki megharagított? Azután pedig azt számítom ki, hogy 
vájjon az a veszteség, a mi a haragoskodás által rám nézve 
származik, nem lesz-e nagyobb, mint az a nyereség, a mit 
a megtorlás által magamnak szerzek ? s ezalatt megalku- 
szom a haragommal. 

— A herczegnőnek az lehetséges, mert a bántalmak 
legnagyobb részének elérhetlen magasban áll fölötte ; de ^ 
mit tegyen az olyan szegény teremtés, mint madame 
Corysande, a ki azt hiszi, hogy öt mindenki bántja, sérti, 
boszantja; a ki minden közönyös szóban czélzást keres; 
ha elneveti valaki magát, azt hiszi, ő rajta nevetnek; 
ha valaki hallgat, azt hiszi, ő rá haragszik; ha valaki 
más elvégez valamit, a mi az ő teendője volt, cselszö vényt 
fedez fel benne, s mindezek ellen nincs egyéb módja 

a megtorlásra, mint az, hogy ha megharagszik, hát nem 
eszik; azt mondja, a feje fáj, s aztán addig koplal, míg 
csakugyan megfájdul bele a feje s kénytelen vele le- 
feküdni? Ez az ő harczmodora. 

— Pedig a mellett olyan áldott jó teremtés. Engem na- 
gyon szeret. 

— Épen ez a szerencsétlenségének legfőbb oka. na- 
gyon ki tudja mutatni külsőségekkel, hogy valakit szeret, 
s nem hiszi el, hogy a herczegnőnek más modora van : 
magát mindig mellőzve látja. Most is azért fekszik. 

— Hogyan ? Én bántottam volna meg ? 

— Azt is tudom, hogy mivel ! Még pedig igen érzéke- 
nyen. 

— Te tudod, hogy mi baja? 

— Sőt azt is, hogy mi a bajának az orvossága! 

— Ah, te kis doktornő ? Megtudnád őt gyógyítani ? 



15 



— Ha a herczegnö megengedné. 

— Engedném- e ? Sőt kívánom, 

— De sokba kerül. 

— Sokba? Mibe? 

— Egy csésze bouillonba, meg egy jó szóba. 

— Hát hisz az mind kikerül a háztól. 

— A bouillon — elhiszem. 

— Elhiszem, hogy meggyógyítaná ; de hogy veteted be 
vele! Én magam próbáltam tegnap is odavinni neki a 
levest; nem fogadta el, azt mondta, meghal tőle. 

— Annak a bizonyos szónak meg kell azt előznie. 

— Adtam én neki eleget. Kedvesnek, drágának, angyal- 
nak neveztem. 

— De azt az egyet nem adta neki, a mit várt. 
• — S te tudod, mi az ? — Mondd neki hát. 

— S a herczegnö beváltja azt? 

— Ha te mondod I Ha én megtehetem ! S ha meggyó- 
gyul tőle I 

— Tökéletesen meggyógyul. Egy óra muIva már velünk 
fog reggelizni, s ha még arra is felszólítjuk, hogy beszéljen 
mi nekünk a vármegyében történtekről, mendemondákról, 
akkor tökéletesen megiíjítjuk tíz esztendővel. 

— No hát fogj hozzá. 

A MIT A HAEMADÍK LEÁNY BESZÉL A 
KETTŐNEK. 

Erre a két íiatal leány felállt a nagy széles hímző- 
rámától s egyet nevetett egymás szeme közé. Ok nélkül, 
de csak nevettek. 

Lívia fél fejjel kisebb volt, mint Eafaela herczegnö. 
Mindketten egyforma szabású öltönyt viseltek, egyforma 
hajfonadékot; az egyiknek fehér, a másiknak piros thea- 
rózsa volt tűzve a hajába. 

Lívia becsengette a komornát, rendeletet adott neki; 



16 



a komorna utasítást vitt az inasnak; az inas Öt perc2 
mulya visszatért egy ezüst tálczán, porczellán csészében 
gőzölgő édes illatú bouillont hozva: azzal megindultak 
mind a négyen. Elől Lívia, nyomában a herczegnő, 
utána a komorna, leghátul az inas a bouillonnal, lábujj- 
hegyen. 

— Szt ! — suttogá Livia. 

— Csendesen, parancsolá Eafaela. 

— Ugyan nem tud vigyázni, hogy ne csikorogjon a csiz- 
mája ! mondá a komorna az inasnak. 

— A beteget ingerli az, ha szobája ajtajában csak a 
csizmája ropogását hallja is egy férfinak. 

A beteg szobája ajtaján legelőször belépett Livia, s óva- 
tosan oda sompolygott az ágyig. Utána jött Rafaela, de az 
már az ágyfüggönyök mögött maradt; a komorna az ajtó- 
ban állt meg, az inas az ajtón kívül. 

A beteg szobája úri kényelemmel volt berendezve, ágya 
mellett az éji asztalkán minden szinű orvosságok, s válo- 
gatott minőségű compressek és cataplasmák, ő pedig maga 
ott feküdt bekötött fővel hímzett vánkosai között, mint 
egy színpadi halott, a kinek bárhogy boszantsa is az orrát 
a légy, s bármiket beszéljenek is fölötte a színészek, nem 
szabad se a legyet elhajtani, se magát elnevetni. 

— Madame Corysande . . . ! susogá Lívia. 

A lehunyt szempillák még csak meg sem moczczannak. 

— Hogy van ön, madame? 

Erre egy mély nyöszörgő sóhajtás felel. 

— A herczegnő küldött önhöz, hogy tudjam meg hogy- 
létét. 

Semmi válasz, csak a szájszeglet ránczai vágnak bo 
mélyebben s a szemöldek húzódnak össze. 

— Nem parancsol ön egy kis bouillont? 

Erre a szóra épen félre fordítja fejét a megszólított. 
Most egészen odahajol föléje Lívia s odasúg a fülébe. 

— Eafaela herczegnő ma este meg akarja látogatni édes 
anyját. 



1? 



Erre a varázsszóra egyszerre visszafordult a fej s fel- 
nyíltak a szemek. 

— Igen, madame. A herczegnő szerette volna önt ma- 
gával vinni, hogy ha egészsége helyreállt volna. 

Most már félkönyökére emelkedett a beteg, s egyik ke- 
zével megfogá Livia kezét, s ajkai megszólalásra nyíl- 
tak fel. 

— Talán egy kis bouillont . . . rebegé túlvilágról vissza- 
térő hangon. 

Ekkor Livia hátra tartá a kezét a herczegnő felé, a her- 
czegnő a komorna felé, a komorna az inas felé : az inas 
átadta a tálczát a csészével a komornának, a komorna a 
csészét a herczegnőnek, a herczegnő Líviának s az oda- 
fcartá azt madame Corysande ajkaihoz. 

Az első korty után már csillogtak a szemei. 

— De igaz ez? kérdé erősbödő hangon. 

— Csak igya meg ön előbb ezt a bouillont egészen. 
Most eltolta magától a csészét. 

— Ön engem csak ámít. Csak vissza akar az életre 
hozni. 

■ — Komolyan mondom. A herczegnő azért akarja any- 
ját meglátogatni, hogy önt bemutassa nála. 

Erre a szóra egy nagy adag bouillon elfogyott ismét. 
De a gyanú visszatért. 

— Hol van a herczegnő ? 

— Abban a perczben itt lesz ön előtt, a mint ön az 
utolsó csepp húslevest kiitta. 

Ez sikeres volt. A csésze kiürült. 

— Igazat mondott ön? kérdé most a beteg, egészen fel- 
ülve ágyában. 

— Igazat, madame ; szólt most a herczegnő, előlépve, 
kinek láttára a beteg egészen friss erővel ugrott fel, pap- 
lanát leszórva magáról (teljes öltözetben szokott mindig 
ágyában feküdni), s hírtelen megragadva Rafaela kezét, 
azt odaszorítá kebléhez, ajkaihoz s elkezdett zokogni. 

— Oh herczegnő ; ha ön szivembe látna ... ha tudná. 



Jókai: Az élet komédiásai. T. 



2 



1? 

mit érzek itt betűi? . . . Csukják be azt az ajtót! (A2 
inas csizmacsikorgása hangzott, ki az üres csészét vitte 
el.) Én túlboldog vagyok, hogy önnek bizalmát vissza- 
nyerhettem. 

— Bizonyosan mondhatom, hogy mindig birta azt. De 
hogy van ön most? 

— Oh nagyon jól. Csodát tett velem ez a kegy. Ujjá- 
sztilettem.' 

— Hát képes lesz velem jönni ma estére? 

— A világ végére is, herczegnö. 

— Akar ön most felöltözni? Segítsen valaki? 

— Nem kell senki, felkelek magamtól. Most már kérem, 
hagyjanak magamra. Mikor felkelek, imádkozni szeretek, 
egyedül. 

Tehát egyedül hagyták. 

Madame Corysande sajátszerű ritus szerint szokott 
imádkozni, maga elé tett tükörből, s egy rizsporos doboz- 
kából egy gömbölyű pelyhes tárgygyal port szórva az 
arczába, s mindenféle töviskoszorúkkal és testsanyargató 
füzöeszközökkel végezve penitentiáját. Azonban mi hagy- 
juk meg mindenkinek a maga vallását, s ne háborgassuk a 
szertartásaiban. 

Egy óra múlva, mikor a villásreggelihez le kellett jönni, 
már teljesen felkészült pompájában szállt alá madame 
Corysande, s ki egy órával előbb épen olyan magas volt 
termetre, mint Livia, most már épen négy hüvelykkel 
mutatott nálánál magasabbat. 

A társalgóban még csak Livia kisasszonyt találta ma- 
dame Corysande. Eafaela herczegnö még toilettejét végezte 
szobájában. A lunchehoz férfivendégekre is számítottak. 

Madame Corysande szivét még egy gond terhelte na- 
gyon, s az élénk kifejezést nyert ajkainak ama bemólyedő 
szögletránczaiban. Ez a következő volt. Ha Eafaela her- 
czegnö a mamaherczegnőt meglátogatandja s Livia kisasz- 
szonyt is magával viszi, vájjon melyiket ülteti az első 
ülésbe: a madameot-e, vagy Liviát? Ez casus belli lehet. 



19 



Annálfogva nagyon szenvedő hangon és erősen balol- 
dalra hanyatló fejjel kérdezé Líviától : 

— Hány órára parancsol velünk a herczegnő, hogy 
készen legyünk a látogatáshoz ? 

— Csak egyedül madame Corysande megy vele, én itt- 
hon maradok. 

E szóra egyszerre egyenesre állt a madame feje s vissza- 
tért hangjának erélye. 

— Igazán ? Csak ketten megyünk ? (Oh milyen kedves 
barátnője lett egyszerre Líviának!) Ön már többször is 
volt az öreg herczegnőnél látogatóban, úgy-e? 

— A kérdésre pedig azt a felvilágosítást adhatom ma- 
dame Corysande, hogy esti hét órára kell készen lenni az 
uti toílette-tel. 

— Este ? Miért olyan későn indulni útra? 

— Mert Etelváry herczegnő nem fogad korábban. 
Madame Corysande megkisérlé közelebb vonni a futó- 
árkot az ostromlott várhoz. 

— A herczegnő különös nőnek látszik. 
■ — Honnan gondolja ön? 

— Combinatióim eredményéből. Féléve, hogy ide kerül- 
tem a herczegnő mellé társalkodónőnek, mely minőséget 
Eaíaela herczegnő jósága és finom gyöngéd tapintata egész 
a reprsesentansnői qualificatióig emelte. Es mind ez idő 
alatt nem tudtam rávenni, hogy a herczegnő engemet édes 
anyjához elvigyen, és neki mint házához tartozót bemu- 
tasson. Pedig nincs közöttük feszült viszony. Rafaela her- 
czegnő minden hétfőn, szerdán, szombaton ír anyjának 
levelet s az viszont minden kedden, csütörtökön, vasárnap 
küld neki egyet: csak a pénteket hagyják ki; tehát szere- 
tik egymást. Etelváry berezeg az idő alatt többször meg- 
látogatta nejét, tehát elválva nincsenek. Mi oka mégis, 
hogy engem félévig el nem vitt az anyaherczegnöhöz Ea- 
faela herczegnő ? 

— Azt ön az első látogatásnál meg fogja tudni. 

— Tán valami kedélybaja van? 

2* 



— Madame Corysande ! ha tetszésére lesz, én önnek 
mindent elmondok az öreg herczegnőröl, a mit tudok. 

E szóért kebléhez ölelte madame Corysande Líviát, ide- 
ges, csiklandós gyönyörrel. 

— De véghetetlenül boldoggá tesz bizalmas nyíltsá- 
gával. 

— Ha kérdezte volna ön, korábban is megmondtam 
volna; mert hiszen nincs benne titkolni való. Etelváry 
herczegnő nem elmeháborult, de oly idegbetegségtől van 
megtámadva, mely eltávolítja a világtól. Ezelőtt tizennégy 
évvel az a szerencsétlenség érte, hogy fiat szült, de halva 
s a balesetnek saját maga volt az oka : nem ügyelt az 
életrendre, melyet ily állapotban a nőknek szigorúan meg 
kell tartani. 

— Én nem tudom mi az? Kérem, ne beszéljen róla. 
Tiltakozók szemérmes pruderíevel madame Corysande. 
(0 még leányka volt.) 

Lívia csendes mosolyt engedett arczán végig enyészni. 
Majd megtudjuk, hogy mi oka volt mosolyogni. 

— E balesetnek az a szomorú következése lett, hogy a 
herczegnő idegrendszere egészen fel lett dúlva. Annak a 
tudatától, hogy saját gondatlansága okozta gyermeke 
halvaszületését, az az önvád nőtt fel lelkében, hogy ő 
gyermekgyilkos. Szüntelen meghalt gyermeke lelkétől 
látta magát üldöztetve. E rémlátás üldözte minden éjjel, 
úgy hogy minden éjjelre más szobában vettetett magának 
ágyat, hogy a kisértet rá ne találjon. A herczegre nézve 
pedig megszűnt azontúl nő lenni. 

— Ezt nem értem. Menjünk tovább. 

— Utoljára aztán annyira ment az idegessége, hogy 
nem bírt egy házban megférni az őt környező világgal; s 
a herczeget arra kérte, rendeztesse be számára ide egy 
órajárásnyira fekvő ősi lovagkastélyát, hadd lakjék ott 
sajátcselédjeivel egyedül. Ez Etelvár. Köröskörül gyönyörű 
ezüstlevelű hársak takarják el a kastélyt. 



21 



— Ah az nagyon regényes élet lehet. 

— Igen regényes. Reggel öt órakor, mikor a nap felkel, 
becsukják a kastélynak minden ablaktábláját, a függönyö 
ket leeresztik; a kapukat elzárják; a kutyákat eleresztik 
lánczaikról s megy minden ember aludni. Éjszaka van. 
S hogy annál nagyobb legyen a csalódás: az éji őrnek a 
távolban minden órát meg kell kiáltani s inteni a jámbor 
keresztyén embereket délelőtti tíz-tizenegy órakor, hogy 
tűzre-vízre vigyázzanak, s menjenek nyugodalomra. A déli 
tizenkét óra az éjfél. Ilyenkor kisértetek nem járnak. Ki 
vannak játszva tökéletesen. Mikor aztán az éji őr délutáni 
három órakor azt kiáltja, hogy «éjfélután óra három!)) 
akkor felhangzik a matutina harangszó. Hajnalodik. Az 
ablaktáblákat félig kinyitogatják a kastélyban. A herczegnö 
szeret korán kelni. Már négy órakor felöltözik délután. 
Akkor kisétál a parkba, élvezni a szép reggeli levegőt ; 
télen, vagy ha rossz idő van, téli kertjében teszi meg sé- 
táját. Kocsira, lóra soha nem üL Este hét órakor kész a 
reggeli, azt, ha vendégei vannak, azokkal együtt költi el, 
s igen eleven társalgó. Ekkor meggyújtják a lámpákat 
minden szobában és folyosón, s kezdődik a nappal. Tíz 
órakor mise van a kápolnában. Az alatt, míg úr és vendég 
ájtatoskodik, a cselédek takarítanak, söpörnek, szellőztet- 
nek, mintha reggel volna. Pontban éjfélkor jelenti a ko- 
mornok, hogy kész az ebéd. A kisértetek órája a dél. Ebéd 
után, ha nyár van, következik a délutáni séta az angol 
kertben ; vagy holdvilágnál, vagy lámpafény mellett. Meleg 
nyári éjszakán a halastóban horgásznak s a mindig éber 
hattyúkat etetik. Lámpa- vagy holdfénynél megnézik a 
remontans rózsákat s beszélnek róluk, hogy melyik szebb ? 
Séta után reggeli három óra tájon elkészítik a kártyázó 
asztalokat s azután whisteznek mintegy óra hosszant. 
Következik az esteli thea reggel négy óra felé. Van hozzá 
hideg sült és sütemények. Mikor aztán a reggeli öt órát 
harangozzák, akkor minden ember felkel, jó éjszakát kí- 
ván egymásnak és megy aludni. A herczegnö addig nem 



22 

bocsát el senkit. S ez így megy napról-napra, évről-évre 
következetesen. 

— De hisz ez még mind kedélyes dolog. A berczegnő 
tehát szereti a társalgást. 

— Nagyon szereti. Beszéde szellemdús, társalgása ke- 
délyes, roppant sok ismeretekkel bír és emlékező tehet- 
sége bámulatos ; tud beszélni egyszerre négy emberhez, 
folyvást négy különböző nyelven, angolul, francziául, né- 
metül, magyarul, átszökve az egyikből a másikba, intéz 
egymás után tíz kérdést az emberhez, s követeli a felele- 
tet, de az alatt, míg a válaszra hallgat, már egy új tárgy- 
ról beszél s megkívánja, hogy más is tudjon egyszerre 
beszélni és ügyelni. 

— Ah, hisz a herczegnő nekem nagyon fog tetszeni. 

— No már nem tudom. Attól függ, hogy hogyan veszi 
önt? ügy veszi-e, mint madameot, vagy úgy, mint made- 
moisellet ? 

— Micrt? 

— Azért, mert egészen más társalgási modort követ 
asszonyságokkal és mást kisasszonyokkal szemben. 

— Mit ért ön azalatt ? Minő más modort ? 

— En nem tudom. Mert engem soha sem vitt el hozzá 
Eafaela herczegnő ; én csak az ö beszédéből tudom ezt. 

— Tehát önt soha sem vitte még el az anyjához a her- 
czegnő ? S ön megnyugodott benne ? 

— Tökéletesen. 

Madame Corysande kezdette magát fensőbb lénynek tar- 
tani Livia kisasszonynál. A herczegnő toiletteje elárulta, 
hogy ma nagyon szép akar lenni. Ugyan kinek a kedveért '? 

Mikor mind a három hölgy együtt volt, a berezeg inasa 
jött jelenteni, hogy ő excellentiája menti magát, nem 
jöhet a reggelire, mert elment vadászni az urakkal, csak 
ebédre jön haza, méltóztassanak la duchesse és mesdames 
egyedül reggelizni. 

A herczegnő kérdé az inastól, hogy kik voltak az urak, 
n kikkel a berezeg vadászni ment ? 



£:3 

Az inas elsorolta őket. (Franczia volt és párisi.) 

— - Monsieur le Saint Arteaux. 

— (Értsd : « Számtartó » , magyarázá madame Corysande.) 

— Azután monsieur le Jerichó. 

— (Azaz Kolompy úr, a (íJerichói trombita)) szerkesz- 
tője.) 

— És monsieur Napóleon öcsém. 

Már ennél rendre utasítá őt mme Corysande. 

— Ne mondja ön Napóleon öcsém, hanem monsieur de 
Zárkány. 

— Oui madame : monsieur Des-Arcanes. 

— Vagy pedig : monsieur szolgabíró. 

— Oui madame : monsieur Saulé Gaburon. 

A herczegnő nevetett. Mindhárman helyet foglaltak az 
étkező asztal mellett s aztán a magára maradt három leány- 
nak nagy kedve telt abban, hogy oly ételnemeket is Ízle- 
tesnek találjon, a miket máskor csak a férfiaknak szokás 
átengedni, s torkoskodjék a paradicsom tiltott gyümöl- 
cseiből, sorba kóstolva kaviárt, paprikás szalonnát, s rá 
egy nyelvhegy megégetésére elég cha.rtreuset. És most 
szóljuk meg a férfiakat! Hisz egyedül vagyunk. A felszol- 
gáló inas nem számít, mert az nem ért magyarul. 

— Micsoda ember ez a Napóleon öcsém? Kérdé Eafaela 
herczegnő, egyenesen Corysandeot apostrophálva. Mit 
keres ez mi nálunk ? 

— Szolgabirája ő excellentiájának a főispánnak. 

— Azt tudom. De ezenkívül? Ön ismeri őt jól ; én aka- 
rom, hogy mondjon el róla mindent. 

— Valóban jól ismerem öt, herczegnő ; tíz évig voltam 
boldogult édes anyjának társalkodónője; egész házuknak 
minden történetébe be vagyok avatva, s különösen Napó- 
leonról sokat tudok beszélni. 

— De hát gúnyolják őt Napóleonnak? 

— Nem azt, herczegnő. Ez neki valóságos keresztneve. 
Mert ámbátor mi nálunk augusztus 15-dikén Mária 
mennybemenetelét ünnepelik, nem pedig annak a nagj 



24 



embernek a földrejövetelét, a ki e napon a Marsmezön 
katonai szemlét tart, mégis támad néha egy-egy magyar 
úr, ki a Bonaparte-cultusban annyira haladt, hogy újszü- 
lött fiát Napóleonnak keresztelteti, s miután e névnek 
alig akad még egypár druszája az országban, az ekként 
kiemelkedő nagy nevet aztán jobban megismerik, mint 
magát a családi nevet prsedicatumostul : «Zárkány de 
öárkányháza)). S midőn még azt is hozzá teszik, hogy 
((öcsém)), ezzel egyrészt azon nyájas elismerés van egybe- 
kötve, miszerint e névnek viselője kedvelt és társaságba 
való fiatal ember, másrészt meg jól esik az embernek, 
ha egy olyan nagy császári névvel ilyen komázást követ- 
het el. 

— Napóleon szülői fennhéjázó emberek lehettek, szólt 
a herczegnő. 

— Csak az atyja. Az rendkívüli ember volt. Mindenhez 
értett, csak a kétszer-kettőhöz nem. Szüntelen nagy vál- 
lalatokon törte a fejét, a mikbe belevesztett. Vendégsze- 
rető volt, nyílt házat tartott. Jó barátjaitól nem tudta 
megtagadni a neve aláírását. Magánál nagyobb urakkal 
szeretett együtt mulatni, s mindennek az lett a vége, hogy 
mikor meghalt, a fiára egy teljesen szétzilált nagy gazda- 
ságot hagyott, a miből az csak úgy tudott megszabadulni, 
hogy minden nagyterjedelmű birtokát eladta, ménesen, 
gulyán túladott, hogy adósságaitól megmeneküljön ; míg 
magának csak egy kis udvartelket tartott meg, egy régi 
kastélylyal, akkor, aztán nevetve mondá: ((most már iga- 
zán Napóleon vagyok Szent-Ilona szigetén)). 

— Könnyű vérrel tudta azt venni. 

— Mindent a világon. Legalább úgy mutatja. Tréfát 
csinál minden bajból. Ha fáj is talán neki valami, azt 
nem mutatja soha. maga élezel a balesetén legjobban. 
A hol más ember kérkedik, ott ő ócsárolja magát. S ha 
valaki részvéttel van iránta, azt kineveti. maga szíves- 
séget tesz mindenkivel, a ki rászorul, de azt is oly furcsa 
modorban teszi, hogy a kit kielégített, azt egyúttal ki is 



2r. 

neveti. Még most is megvan a mult évekbeli udvari kan- 
czellárnál az a folyamodás, melyet egy szegény földmíves 
kérésére készített, ki minden fórumon elvesztette a perét 
s most a kormányhoz akart járulni; ezért kérte fel Napó- 
leont, ki akkor otthon volt az atyjánál, mint fiatal jogász. 
Ez aztán nem irt, hanem rajzolt neki egy folyamod- 
ványt, a miben csupán carricaturákból volt összeállítva 
az egész perpatvar, a mi a szegény paraszt panaszát ké- 
pezte. Ezt vitte az fel a kanczellárhoz. És lám a folya- 
modásnak teljes sikere lett. Ha írva lett volna, elvetették 
volna a papírkosárba: így minden ember nevetett rajta, a 
kinek kezébe került; a czifra folyamodás megjárta a leg- 
magasabb köröket is : derültséget idézett elő ; a szegény 
parasztnak az ügyét elővették, megvizsgálták; rájöttek, 
hogy igaza van s megorvosolták a baját. Az máig is áldja 
Napóleont nagyhatású instantiájáért. 

— Pedig ő csak gúnykeresésböl jött erre az ötletre ? 

— Arra ő minden perczben kész. S bír a színjátszás 
minden előnyével. A mit játszik, az mindig komoly sze- 
rep. Nem látszik belőle az a bárgyú törekvés, hogy mulat- 
tasson a bohóskodásával. Csak távol tartja magától az 
embereket vele. Még külsejét is el tudja tagadni. Fejét 
lehajtva, vállait előreházva, mellét begörbítve jár, renyhe 
léptekkel, mint a ki el van fáradva, köhécsel is ; pedig 
alakja egy Achillesé, s minden férfias testgyakorlatban 
versenytárs nélkül áll az egykorú fiatalok közt. Hanem ő 
azért úgy tesz, mint a ki mindentől fél, és minden ember- 
nek kénytelen megengedni, hogy az ö rovására rossz élcze- 
ket mondjon. Mindenkinek hízelkedik, s ritka ember, a ki 
észreveszi, hogy hizelgése irónia. A ki elárulja előtte 
valami gyöngeségét, az kész zsákmány ránézve. Paródiázó 
magasztalásával kövérre hizlalja a mások hiúságait. A ki 
szereti a magasztalás nektárját, azt ő ez itallal lerészegíti. 
Erős utánzási tehetséggel bír s kiváló egyéniségek modo- 
rát, szokásait, ferdeségeit remekül tudja visszaadni ; a mi- 
vel társaságokban, nyilvános gyűlésekben köz derültséget 



<*)<» 

— Azt kellene kitudni, hogy ki árulhatta el az össze- 
illeszthető bankjegyek titkát? mondá a fejét furfangokon 
törő Kolompi. 

Nornenstein fejedelem ajkát pittyeszté. 

— Könnyű kitalálni. Az osztrák nemzeti bank hivatal- 
nokai között szabadkőművesek is vannak, a kiknek a ré- 
vén minden cselszövény czéljához talál. 

— En meg fogom támadni lapomban az osztrák nem- 
zeti bankot. 

— Csak dugja ön hüvelyébe kardját, s ne támadja meg 
a nemzeti bankot. Lássunk a magunk dolga után. Vegyük 
számon, hogy kikre számíthatunk. 

Furcsa játékot játszottak az urak. Európának csináltak 
új térképet. Lehet játék, lehet komoly világváltozás. 

Számításba jött minden közreműködő. 

A sok alkatrész között, mely a világtörténet óraművét 
mozgatja, Magyarország is helyet foglal. ez óraműben 
az «ütő)). Csak akkor vesznek róla tudomást, mikor üt. 
Mikor nem üt, akkor akár ne is volna az óraműben. Ha- 
nem ha egyszer aztán nem üt, akkor mégis utána járnak, 
hogy miért nem üt ? 

Ennek pedig különféle okai vannak. 

Pedig számítani kell rá, mert félmillió szuronynyal és 
karddal figurái az európai concertben. 

A bizottság tagjainak a nézetei igen szerteszét ágaztak. 

Volt egy csoport, mely kifogyhatlan leleményességet 
tanúsított azon akadályok feltalálásában, a mik Magyar- 
országot visszatartják minden európai actióba lépéstől. 
E csoportnak Etelváry herczeg látszott a központja lenni. 

Nornenstein fejedelem lassankint rájött arra a bizo- 
nyosságra, hogy Magyarországon nincs olyan conservativ 
elem, mely az alkotmányos életet meg tudja vetni. Kü- 
lönféleképen értelmezik azt ; de mind úgy féltik, mintha 
a lábuk alatt levő föld volna. Pogányok ! nem kivánkoz- 
nak az égbe, a hol nincs constitutió. 

Végre kijött a türelméből és kifakadt ; 



27 



— Uraim ! alkotmányos élet csak nagy államoknak 
való. Kis államok elpusztulnak vele. A duódez fejedéi- 
mecskéket nevetségessé tudták tenni ; pedig azoknál sok- 
kal nevetségesebbek a duódez Pittek és miniatűr Eobes- 
pierrek: köpönyeg nagyságú országoknak toronymagas 
államférfiai. 

Ez aztán egész vitát keltett föl a gyülekezetben, melyet 
elvégre Falbenheim tábornok a Brennus karddal vélt Nor- 
nenstein részére eldönteni. 

— Hát hiszen beszéljetek, urak, a mit akartok. Csinál- 
jatok parlamentet, kormányt, a hogy tetszik. Nekünk arra 
semmi gondunk. A mikor arra kerül a sor, hogy közbe 
kell vágni, akkor a katonai kormány adja ki a parancsot, 
s a kinek az nem tetszik, annak a dolga a hallgatás. Akkor 
majd el fog dűlni, hogy kik vezetik a monarchia sorsát : 
a szónokok-e, vagy a custozzai hősök? 

Az igaz, hogy ezzel a buzdító felvilágosítással a vita 
szépen el lett csendesítve. Nem okoskodtak többé : elhall- 
gattak vele. 

Alig bírta Nornenstein Octavian elvtársait ismét 
annyira belemelegíteni az ügybuzgalomba, hogy czélra- 
vezető terveinek részleteit kellő figyelemmel meghallgas- 
sák. Az ülés tagjai apródonként megszökdöstek. 

Az ülés után Nornenstein Octavian hintájával hazavitte 
Falbenheim tábornokot. 

Útközben azt mondá neki ; 

— Kár volt az uraknak azt mondani, hogy a katonai 
kormány minden, ők csak addig valamik, a míg ennek 
úgy tetszik. 

— Hisz az úgy van Európaszerte, s azt a nagy férfiak 
maguk is tudhatják. 

— Tudják is : de szeretnek úgy tenni, mintha nem tud- 
nák s megorrolnak érte, ha ezt valaki fenhangon felfedezi 
többek jelenlétében. 

Nornenstein Octavian ez estén nem is ment a casinóba ; 
hazatért lefeküdui. 



28 



olyan titkát birj a, a miért a vesztőhelyre kerülhet; azt 
hiszi, hogy segített neki egy utast kirabolni. 

— Engedjen meg madame Corysande : igaz, hogy ő 
nagyban szokott veszteni? 

— Nem, herczegnö. Nem is kártyázik soha. Verseny- 
paripái soha sem voltak. 

— És mégis úgy hallottam, hogy ő nagy dolgokat szo- 
kott elveszteni. 

Madame Corysandenak erre a szóra az orra és a szem- 
héjai kezdtek pirosodni. Közel volt hozzá, hogy meghara- 
gudjék és elhallgasson. 

A herczegnö azonban megelőzte azzal, hogy elnevette 
magát s jókedvűen ragadta meg mindkét kezével Cory- 
sande kezét. Erre aztán annak az arcza is felderült. 

— Jól van hát ! Azt is elmondom. Tudom, mit akar a 
herczegnö megtudni. Nem örömest juttatom eszembe, a 
herczegnö kívánatára megteszem. Hát mikor az anyja is 
meghalt Napóleonnak : én fölszólítottam őt, hogy most 
már egészen fölösleges vagyok a háznál, itt nem marad- 
hatok, ajánljon el valami előkelő családhoz nevelő- vagy 
társalkodónőnek. ezt is csak tréfára vette s azzal bizta- 
tott, hogy várjam meg, míg megvénül, akkor majd elvesz. 
Én kimondtam, hogy nem megyek férjhez s nem várok 
reá, míg megvénül. Van itt egy derék öreg úr a megyé- 
ben, a herczegnö is látta többször, Kádártai másodalispán, 
ennek sok tréfát kellett kiállani Napóleon öcsémtől, ki 
közel rokona is ; egyszer az öreg úr gondolt ki valamit, a 
mivel őt visszatréfálja, fogadásra került a sor. Napóleon 
öcsém szabódott, hogy ő pénzbe nem fogadhat, mert az 
nincs : hanem felteszi a fogadásra anyjának utolsó örökét, 
legdrágább klenodiumát. A fogadást elvesztette. Akkor az- 
után könyező szemekkel mondá a nyertes nagybátyának, 
hogy holnap elküldi hozzá azt az anyjától öröklött utolsó 
kincset, s kéri, hogy tartsa azt megérdemlett becsben. Az 
öreg úr elérzékenyülten fogadta, hogy megőrzi a kincset. 
Másnap Zárkány Napóleon engem szépen felpakolt, átkül- 



^0 



dött Kaáártaihoz egy ajánló levél kíséretében, mely így 
hangzik: «Ime itt küldöm önnek anyámról öröklött utolsó 
drágaságomat, madame Corysandet, valódi klenodium. 
Tartsa őt megérdemlett becsülésben)). Az öreg úr igen 
nyájasan fogadott, s én a legkedvesebb családba jutottam 
házánál s csak akkor tudtam meg, mikor már a fogadás 
híre a herczeghez is eljutott, hogy én hogy lettem elve- 
szítve Napóleon öcsém által fogadásban. Ekkor részesül- 
tem aztán abban a szerencsében, hogy a herczeg saját há- 
zához hivott meg. Jellemzi az én esetem mind Napóleon 
öcsémet, mind a herczegnő édes atyját. Napóleon öcsém 
egészen egyszerűen tehette volna azt, hogy akár az al- 
ispánhoz, akár a herczeghez beajánljon, és jót is akart 
velem tenni. De ezt a jót is úgy akarta tenni, hogy én 
ezért mégis boszankodjam rá. A herczeg pedig nem tűr- 
hette azt, hógy Napóleon tréfája miatt egy nő helyzete 
humoristicus világításba kerüljön, s idehozott, hol nem 
teszek egyebet, mint a herczegnöt untatom. 

— Ellenkezőleg. Hát nem jól mulatunk-e most is ? Én 
nagyon szeretem az embereket megismerni s ön, madame 
Corysande, az emberismereti adatoknak valódi tárháza. 
A csinált regényeket nem szeretem olvasni, de az olyan 
regényt, a mi az életben valóban megtörtént, örömest 
hallgatom. Némelyiknek gondolkozom a folytatásán, mi 
lesz belőle tovább ? Ön azt mondta, madame Corysande, 
hogy atyám nem tűrhette azt, hogy Napóleon tréfája 
miatt más szenvedjen, s azt jóvá tenni igyekezett. Mit 
gondol ön, mi köze van az én atyámnak Napóleonhoz ? 

— Kétféle viszonya van hozzá, herczegnő. Az egyik az, 
hogy mikor a Zárkány birtokokat a megyében eladták, azo- 
kat a herczeg vette meg s a vételárból az adóssági terhek 
kiegyenlítését magára vállalta. Ez igen bonyolódott fel- 
adat volt. 

— És a másik? unszolá a herczegnő türelmetlenül. 
Madame Corysande nem jött zavarba. 

— A másik pedig az, hogy a herczeg e megyének fő- 



30 



ispánja, Napóleon Öcsém pedig ugyanitt szolgabíró, s így 
hivatalos kapocs is létezett közöttük : a mi azonban aligha 
fog már soká tartani. 

— Miért ? 

— Mert Napóleon öcsém nem szolgabírónak való em- 
ber. Tréfát űz a hivatalából is és tiszttársait inkább rá- 
szedni és mulattatni törekszik, mint nekik segíteni az ügy- 
halmaz elintézésében. Az a véleménye, hogy ha bírák nem 
volnának a világon, az emberek nem perlekednének. Az 
is nagy baj, hogy nem viseltetik a felsőbbjei iránt azzal a 
devotióval, a mi a társadalmi rendnek fentartója, sőt még 
az intézményeket is persiflálja. Most legutolsó casusa az 
volt, hogy a megyegyülés kezdetén ő is felvetődik a szék- 
városba s ott összetalálkozik a megyei főügyészszel az ut- 
czán. Az megszólítja: «mi bajod, kedves barátom ?» Na- 
póleon abban a perczben gondol ki a megszólító számára 
valami tréfát. « Nagy bajom van, mondja neki: képzeld, 
tegnapelőtt behoztak hozzám két oláhot, a kik lólopással 
vannak vádolva.- En kivallatom őket, meggyőződöm róla, 
liogy a vád igaz, s másnap reggel felakasztatom mind a 
kettőt. Csak később jut eszembe, hogy előbb össze kellett 
volna hívnom a státárialis bíróságot : azt illette meg az 
ítélethozatal. Már most mondd meg, mit tegyek?)) «Hja, 
barátom, ez nagy baj!)) szörnyűködik a főügyész. «Demajd 
rajta legyünk, hogy azt valahogy elcsináljuk. » ((Kérlek, 
ne szólj felöle senkinek.)) ((Dehogy szólok !» Persze, hogy 
legelső dolga volt a főügyésznek az egész várost beharan- 
gozni vele, micsoda szörnyű balfogást követett el Na- 
póleon, a ki ellen másnap a megyegyülésben egész vihar 
támadt a két felakasztott oláh miatt. Az első vádat maga 
a kedves jó barátom, a főügyész emelte ellene. Kadártay 
alispán mély sajnálatát fejezte ki ez eset fölött, a román 
képviselők nemzetiségi kérdést kalapáltak ki belőle, s a 
jobboldali ellenzék bűnvádi vizsgálat elrendelését szorgal- 
mazta a hatáskörét áthágott szolgabíró ellen. Napóleon 
engedte az egész záport fejére zúdulni s csak a vihar vé- 



sí 

geztével szólalt fel : «hiszen ezt az egész dolgot én csak 
álmodtam.)) A főügyész ekkor dühösen förmedt reá: <(de 
hát minek kérdezte ön akkor tőlem, hogy már most mit 
tegyek?)) ((No igen, felelt Napóleon, azt tudakoltam, hogy 
micsoda számokat tegyek már mosta lutriba?)) Az erre 
támadt általános hahota lehetetlenné tette a gyűlésnek a 
tanácskozáshoz megkivántató komoly habitus visszaszer- 
zését. A herczeg főispán azután a gyűlés végén maga ele 
hivatta Napóleon öcsémet, kegyetlenül megmosva a fejét, 
s tudtára adva, hogy a gyülésterem nem komédiaház. Al- 
kalmasint ez ügyben jár most itt Napóleon öcsém. 

— Ügy látszik, hogy semmi szive nincs ennek az 
embernek, szólt a herczegnő, egy olajbogyót fenyegetve 
két ágú villája hegyével, mintha ez egy keresztülszúrandó 
férfiszív volna. 

— Vagy jól el van nála rejtve. Való, hogy ha olyan em- 
berre akad, a ki hozzá ragaszkodik, a ki az eszéhez bizik, 
azt tréfálja meg legirgalmatlanabbul. A herczegnő is jól 
szokott mulatni ezen a jámbor számtartón, valahányszor 
a herczeg itt tartja őt ebédre. Az öreg tisztviselő igen de- 
rék ember, s mint oeconom, megbecsülhetlen, hanem a 
világi dolgokban egészen hátra van maradva. Nem olvas 
egyéb hírlapot, mint a ((Jerichói Kürtöt)). 

■ — Ennek a ((Jerichói Kürto-nek a szerkesztője is sok- 
szor látható nálunk. 

— A lapot a herczeg tartja fenn, több főúr és főpap 
társaságában. Egyébiránt szükséges közlöny azon né- 
zetek képviselésére, a mik más lapokban nem nyilvánul- 
hatnak. 

— De én soha sem láttam, hogy atyám felbontotta volna 
a számára küldött példányt. 

— A lap tartalma nem igen felel meg ő herczegsége 
igényeinek. Azonban ha valami érdekes van benne, azt 
siet vele megismertetni Dumka úr, a derék számtartó, ki 
a maga példányát annál szorgalmasabban tanulmányozza. 
Ez az ö egyik oraculuma. A másik Napóleon öcsém. Nincs 



3? 

az a képtelenség, a mit Dumka úr a «Jerichói Ktirt)>-böl 
olvasva, vagy Napóleon öcsém szájából hallva, elnehigy- 
jen. Ezt tudva Napóleon öcsém, az ország különböző ré- 
szeiből küldöz fel közleményeket álnevek alatt a « Jerichói 
Kürt))-nek, a miket Kolompy úr, a szerkesztő olvasatlan 
kiadogat. E közlemények válogatott csodákat tartalmaz- 
nak. Egy helységben csodakutat fedeztek fel, melynek 
fenekén egy szent kép látszik. Az a helység egy hegytetőn 
fekszik, a hol köztudomásra semmi kút nincsen. Majd le- 
írnak egy pompás menyegzőt, bájos menyasszonynyal, 
deli vőlegénynyel, ebben s ebben a városban ; kiket maga 
a primás esketett. Utóbb kisül, hogy a bájos mejiyasszony 
egy vak koldusnő, a deli vőlegény, a sánta éji őr, s a 
primás: a czigány primás. Ismét: képviselőjelöltül ki- 
kiáltják egy választókerületben elveinknek leghívebb tá- 
maszát, legnépszerűbb hazánkfiát ; a ki köztudomásra a 
falu bolondja. Bankot alapíttatnak olyan jóhitelü társula- 
tok által, a miket a hatóság rögtönitélő bírósággal üldöz, 
s hálás köszönet szavaztatik kegyes alapítványokért egy- 
egy megszökött cridatáriusnak. Jönnek rémhírek ! A Bala- 
ton jege beszakadt egy processió alatt, nagyobb hitelesség 
kedveért a vízbe fúltak árvái számára öt forint mellékel- 
tetik. Minden húsvétkor fölmerül az a rémeset, hogy a 
zsidók keresztyén kis fiúk vérét használják fel rettentő 
szertartásaikhoz, a miért aztán vagy földindulás követke- 
zik, vagy a villám csap le ; de a boszú el nem marad. És 
ezeket Kolompy úr mind hűségesen kiadja; nem törődik 
vele, hogy egy hét múlva megczáfolják. 

— De hát miért vesztegeti Napóleon ilyen haszontalan 
tréfára az idejét és tehetségét ? 

— Lehet, hogy ez csak Momus sugallata : bohóskodási 
ösztön. De az is lehet, hogy mélyebb indokai vannak. Tán 
épen egyéb szándéka sincs vele, mint a herczeget néha 
felderíteni, kit mi ritkán látunk mosolyogni ; de olyankor, 
midőn Dumka úr komoly prosopopoeiával előadja olvas- 
mányai eredményét, még néha nagy bámulatunkra, hahó- 



88 

tára is hallunk fakadni. Dumka úr egy hangszer, a min 
Napóleon öcsém játszik. S azt a művészetet egész a vir- 
tuozitásig vitte. Abban a példányában a «Jerichói Kürtő- 
nek, mely Dumka úr czímére jár, rendkívüli dolgok olvas- 
hatók hébehóba. «A török szultán megkérte Victoria ki- 
rályné kezét, s előkészületeket tesz a keresztyén hitre 
áttéréshez.)) «A római pápa az idén az aranyrózsát a 
porosz királynak szándékozik adni, mely igen nagy hord- 
erejű esemény.)) « Bismarck herczeg Párisba megy nagy- 
követnek s helyét Wantrup foglalja el a cancellárságban. )) 
« A Eotschild-ház liquidál s minden eddig kötött kölcsönt 
készpénzben követel vissza.)) « Szentpétervárott a nihilis- 
ták kikiáltották a köztársaságot.)) « A magyar országgyűlé- 
sen elhatároztatott Fiumének egy Horvátország alatt fú- 
randó alagút általi visszacsatoltatása.)) « Törvényjavaslat a 
hosszúszárú pipák megadóztatásáról, minthogy azokon 
keresztül tovább élveztetik a pipafüst.)) ((Nemsokára egy 
"titokteljes mozgalom veendi kezdetét az országban, mely- 
nek vezértagjai elszámláltatnak, köztük van Dumka úr is, 
az etelvári számtartó.)) Ezeket Dumka úr mind igazhivő 
pietással mondja el ő herczegségének, ki hasztalan nevet 
rajta nagyokat. Dumka úr megmutatja a lapot, oda van 
az nyomtatva mind, s minthogy mind e hirek a későbbi 
lapokban meg nem czáfoltatnak, tehát igazaknak kell len- 
niök. Ez a boszorkányság pedig úgy megy végbe, hogy a 
legközelebbi postaállomás Dancsház. Az ottani postames- 
ter szobája a casino, a hol az érkező lapokat az érdemes 
látogatók elolvassák, s azután küldik szét az előfizetők- 
nek. Vannak köztük nagy kópék, kik a tréfát tudják 
tódítani. Ezeknek szerzett Napóleon öcsém, nyomdai betű- 
ket, a mikkel az általa kifundált képtelenségeket Dumka 
úr ((Jerichói Kürt)) -je példányába belenyomatják. Alap- 
ban igen nagy spatiumok vannak az egyes rovatok között, 
mikbe egy-egy ilyen hír belefér. így kap Dumka úr egy 
extra lapot, a mi egyenesen in usum Delphini az ő számára 
van kiegészítve. 



Jókai : Az élet komédiásai. I. 



3 



34 



— Ah, ez bolondság, szólt a herczegnö, kedve ellen 
nevetve. Én nem szeretem az udvari bolondokat. 

— Ne feledje a herczegnö, hogy azok már udvar- 
képesek. 

A herczegnö még többet akart megtudni. 

— S vájjon a nök iránt is ily csalfa szokott lenni ? 

— A legfőbb mértékben, herczegnö ; a nőkre nézve épen 
legveszedelmesebb modora van. Szelid, alázatos tud lenni 
irányukban ; nincs saját akarata, föltétlen rabja annak, a 
kinek udvarol, annak szeszélyeit szolgálja; nem mond 
bókokat, de kitalálja a hölgy jó tulajdonait s azoknak 
tömjénez; egy lépéssel mindig hátrább marad, minta 
mennyire mennie szabad; engedi magát játékszerül hasz- 
nálni s inkább keresteti magát, mint tolakodnék ; egész 
női társaságot oly élénken tud mulattatni, hogy mindenik 
azt hiheti, hogy ő a szive választottja; majd meg olyan 
szépen tud hallgatni, s csak azokkal a veszedelmes mély 
tüzű dióbarna szemeivel beszélni, hogy «egy)) bizonyosan 
azt hiszi: «én vagyok az igazi)). 

A három leány közül egyiknek az arcza pirosabb lett e 
szónál, mint volt eddig. 

— És ez mind csak tréfa és színjáték tőle. Megcsalja 
valamennyit. Most egy éve négy szép leánynak udvarolt 
egyszerre, s mind a négy azt hihette, hogy fogva tartja a 
lepkét. Gyönyörű göndör bajusza volt, első ifjúkori dísze. 
Egyszer csak egy őszi tánczvigalomban bajusz nélkül je- 
lent meg. Az le volt borotválva simára. Mindenki sajnál- 
kozott rajta s szemrehányásokat tett neki érte, hogy miért 
fosztotta meg arczát e féríidísztől ? De legjobban nehez- 
teltek rá e miatt kiválasztottai. Azokat aztán sikerült ki- 
engesztelnie. 

— Oda ajándékozta nekik a levágott bajuszt? szólt aj k- 
pittyesztve Rafaela. 

— Igenis azt tette ; de nem azt a bajuszt, mely saját 
ajkán termett, hanem azt, a mi egy havannai fajú tengeri 
virág selymét képezi, s mely megszáradtán tökéletesen ha- 



S5 



Bonlít mahagóni színével a férfibajuszhoz; azzal ajándé- 
kozta meg őket; s a szegény négy leány bizonyosan hordja 
ma is nagy Kegyelettel medaillonjában a «Zea mais ha- 
vannensis)) virágselymét. 

— Ah, ez infámia ! kiálta fel haraggal a herczegnő, a 
kétágú villával keresztül szúrva az olajbogyót, s arra gon- 
dolt, hogy azt a vakmerő szentségtörőt, az egész kigúnyolt 
nőnem megboszulásáért érdemes volna valakinek meg- 
büntetni, vétkéhez méltó kegyetlenséggel. 

S e szavaknál a három leány közül egyiknek arczahala- 
ványabb lett, mint volt azelőtt. 

— S szépek voltak azok a hölgyek? kérdezősködék to- 
vább a herczegnő. 

— Megítélheti a herczegnő : ott vannak az arozképeik a 
fényképalbumban. 

Eafaela áthozatta a madame szobájából a nevezetes 
gyűjteményt. Százhuszonnyolcz arczképet tartalmazott az, 
mindenféle vidéken grassáló fényképészek remekléseit, 
félig fehér, félig fekete arczképeket, halálfélelemtől mo- 
solygó ábrázatokat, napbahunyorgató fizimiskákat, leve- 
gőnek támaszkodó problematikus poziturákat, világtól el- 
rugaszkodott bús vitézeket, férfiakat a leglehetetlenebb 
változatosságban, egymásra facsart, székre, asztalra fel- 
rakott lábakkal, kitört nyakú élő embereket s rettene- 
tes halottakat, a kik nevetni akarnak, élethíven talált 
fényes csizmákat s bőkezűen megnagyobbított orrokat 
és szájakat, hazai szerecseneket és világhírű bálkirály- 
nőket a divat minden korszakainak készletében megörö- 
kítve. 

Es ennek a százhuszonnyolcznak mind tudja madame 
Corysande az élettörténetét ; még tán annak az egynek is, 
a kinek a képe egy vakablakból hiányzik. Mivelhogy az 
album minden lapján négy fülke van ugyanannyi arcz- 
kép számára. 

Azonban siessünk rögtön helyreigazítani egy első tekin- 
tetre észre nem vett hibát. Az album nem 1 28, hanem 1 24 

3* 



36 



egyéniség arczképét tartalmazza. Egy lapnak mind a négy 
fülkéjét ugyanis Napóleon öcsém foglalja el négy külön- 
böző kiadásban. Az első magyar népies viseletben tünteti 
föl, árvalányhajas túri süveggel, makrapipa a szájában, 
karikás ostor a kezében, valóságos hetyke « nyíri pajkos ». 
A második arczképe egy rongyos vándorló legény, hami- 
san alázatos kolduló ábrázattal; kezében egy gyűrött czi- 
linder, mintha minden rajta levő öltönydarabért, sőt még 
az arczvonásaiért is valami kétségbeesett zsibárúst jutta- 
tott volna tönkre. 

— Mennját megsirattam én a kópét ezért az arczképért, 
mondá Corysande. Azt beszélte róla, hogy ilyen volt egy- 
szer, mikor minden pénzéből kifogyott, Budapestről me- 
nekülnie kellett s gyalog indult meg, így koldulta át magát 
félországon hazáig. Egy hétig mindig tudott valami új 
helyzetet elmondani a kiállott nagy nyomorúságról. Akkor 
vallotta csak meg, hogy egy szó sem igaz abból. Buda- 
pesten műkedvelői előadást tartottak, ő játszott benne 
egy korhely ágrólszakadtat, annak a képmása ez a 
fénykép. 

— Milyen ellentéte annak a másiknak. 

— Hát még a harmadiknak ? 

A harmadik arczképe volt az a bajuszhagyott ábrázat, 
divatos tánczöltözetben, fekete frakk, fehér mellény, csa- 
pott kalap ; arczkifejezése finom, előkelő, a fesztelen ele- 
gancziát még a fotograf sem tudta elrontani rajta. Töké- 
letes diplomata arcz, s hogy nagyobb legyen a csalódás, 
ott van a fekete frakk közepén a nagyszerű belső titkos 
tanácsosi csillag, melyről azonban, közelebbről nézve, a 
közepéből kimosolygó Ámorfej elárulja, hogy az cotillon- 
érdemrend. 

— • És most az a negyedik. 

Az meg ismét tökéletes ellentéte mind a három megelő- 
zőnek. Egy komoly, nyílt, egyenes tekintetű férfiarcz ; nem- 
zeti díszruhában. Egy valódi úr ; dalia. 

Most már melyik ezek közül az igazi ? 



37 

Az átelleni lap négy fülkéje közül hármat viszont 
ugyanannyi ifjú hölgyszépség foglal el; kiket a gonosz- 
kodó madame Corysande szándékosan csoportosított itt 
össze. 

— Ezek a rászedett szépségek. 

Madame Corysande siet megjegyezni, hogy a valóság- 
ban sokkal szebbek. 

— Hát a negyedik ? kérdé Eafaela. 

— Aniiak az arczképét nem tudtam megszerezni ; pedig 
az a legszebb közöttük. 

A herczegnö aztán tovább lapozgat az albumban s az- 
zal mulatja magát, hogy a férfiarczokon lavateri tanulmá- 
nyokat tesz ; a mi igen üdvtelen foglalkozás, mivel hogy 
az a háromlábú szörnyeteg, a ki bennünket még e földön 
halhatatlanokká tesz, rendesen minden férfiarczba szokott 
belecsempészni vagy valami bolondost, vagy valami rossz 
lelkiismeretűt. Az ember az arczképével nem mer egy 
szobában hálni. 

Mikor végiglapozta az egész albumot Eafaela, odafordult 
Líviához: • 

— Nézd ! a te arczképed hiányzik innen. 
■ — Nekem nincs fényképem. 

■ — Nem is fényképezteted le magadat soha? 

• — Soha. 

• — Miért nem ? 

— A ki emlékezni akar rám, emlékezzék rám fénykép 
nélkül. 

— Nézd ! Ez jellem ! 

AZ ALBUMBÓL. 

Az urak megérkeztek a vadászatról s ebéd idejéig át- 
öltözni szobáikba vonultak. 

Etelváry Miksa herczeg udvara vendég nélkül is elég 
népes szokott lenni. Mikor idelenn lakott uradalmában, 



'38 



(tavasz és ősz idején) vele volt orvosa, etelvári uradalmá- 
nak föszámtartója, titkárja és etelvári prépostja. 

Igenis. Az etelvári berezegi uradalomnak saját pré- 
postja van. Az egyházi javadalmakat maga a berezegi 
család alapította, s az etelvári prépost jövedelme fölér 
másfél miniszterével. A megürült papi hivatalra a ber- 
ezegi családfő maga nevezi ki jelöltjét. Az etelvári pré- 
post a legfüggetlenebb főpap. 

A jelenlegi prépost: nagj^ságos és főtisztelendő Baresák 
Timotheus, a közbeszédben «pateT Timót)), hajdan ezred- 
pap volt a huszároknál, a reverenda alatt most is veres 
huszárnadrágot és sarkantyús csizmát visel. Erős, egész- 
séges, duránczai alak, gömbölyű piros orczával, katonás 
magatartással. Arról nevezetes, hogy szeret igazat mon- 
dani, nyersen és gorombán mindenütt és mindenkinek. 
Ezt megkapja tőle a berezeg is, a berczegnő is, és a fiatal 
úrhölgyek, meg madame Corysande, a megyegyülésekena 
szónokok, a közönség és az elnök. Ez ellen nem véd meg 
áenkit se fensőbbség, se alázatosság, se párthűség, se hi- 
zelkedés. Soha sem biztos felöle senki, hogy előre üt-e, 
vagy hátra ? 

A főtisztelendő úr az első, a ki az ebédhez megjelenik. 
Ebhez hozzá szoktatták még a refectoriumban. Mielőtt a 
berezegi salcnba lépne, előbb útbaejti a konybát. meg- 
tudakozza a szakácstól, mi lesz a menu? betekint az 
ebédlőbe, megszámlálja, hányra terítenek; értekezést tart 
a pinczemesterrel a felszolgáltatandó borok érdemeiről s 
csak azután halad át a szomszédterembe. Az a társalgó. 
Ott még senki sincs. Csupán a zenélő óra. Annak meg- 
húzza a zsinegét, mire az a kedveért eljátsza a «búsul a 
lengyelt)). Azután áttér az olvasóterembe, ott a kerek 
asztal beterítve hírlapokkal. Azokkal ő nem rontja az 
egészségét. Tovább halad a fegyverszobába, mely egyúttal 
a férfitársaság gyülhelye is. Még ott sincs senki. Innen 
egy becsukott ajtó a berezeg hálószobájába vezet. Az egy- 
házi méltóságnak oda is mindenkor szabad bejárása van. 



30 

Kopogtatás után benyit. A szobában a herczeg van csak 
jelen és az orvos* 

A herczeg ötvennégy éves férfi, magas, egyenes alak. 
Vonásai híven emlékeztetnek azokra az ősökre, kiknek 
arczképei a czimerteremben néznek le az új ivadékra ; 
csakhogy az élő arcza halaványabb, mint a festett kísérte- 
teké : alig látszik élni ; ritkán szól, beszéde halk suttogás. 
Fején a sűrű haj galambfehérré őszült, míg erős szem- 
öldökei s röviden tartott bajusza hollófeketék. A berezeg- 
nek idült szívbaja van, s az látszik meg rajta, mintha min- 
dig szive rendetlen verését hallgatná. 

Most épen orvosa rendeletére valami csillapító port vesz 
be. A vadászat felizgatta. 

Az orvos régi híve a családnak, szüntelen velejár. Nagy 
tudományú, tapasztalt ember, csak az a hibája, hogy a mit 
tud, nem tudja elmondani. Egy toasztot nem volna képes 
kisütni, ha halottat támaszthatna is fel vele, S ha valami 
történetet el akar mondani, a hallgatójának kell kivon- 
tatni a hínárból, hogy beun ne rekedjen. Leírni igen szé- 
pen tudná azt : a tolla ékesen szóló, de disputálni nem 
született. 

Ez a pap pedig valóságos kínzója a doktornak. Ez egy 
Torquemada. Annál is több. Homoeopatha. Doctor Barbo 
előtt azzal dicsekszik, hogy hány száz embert gyógyított ö 
ki itt a falun a nagy cholera alatt veratrummal ! 

A prépost az első üdvözlő szó után az orvoshoz 
fordul. 

— Doktor úr, tudja ön, miért ítélték Palmert London- 
ban agarottra? 

Az orvos megdöbbenve néz a kérdezőre. Az feleletet is 
ád neki. 

— Azért, mert négy szemer digitálist adott be a felesé- 
gének. Hányadik szemer ez már, doktor úr ? 

— Főtisztelendő úr ! szól az orvos elvörösödve. Az 
orvosi tudomány ... 

De csak nem mondja tovább. 



'40 



Eégóta készül ezt a papot egy huszonnégy fontos go- 
rombasággal agyonsújtani, mely így hangzanék : «az or- 
vosi tudomány nem — breviarium». — A mint ezt a vér- 
mes pap meghallja, azt rögtön megüti a guta. — Azért a 
doktor csak megszánja őt mindig a mondat közepén s 
engedi még egy kicsit tovább élni. 

— Oh dicső Hufeland ! sóhajt fel a prépost, még meg 
is kínozva kapituláló ellenfelét. 

Azonban a túlsó teremből közeledő lépések új alaku- 
lást adnak a scénának. A berezeg szobájába vezető ajtó 
előtt két férfihang vitatkozik a belépés «utóbbisága)) 
felett. 

— « Kérem: ön az idősebb.)) — «Eang szerint ön az 
első.)) — ((Ecclesia príecedit.)) — ((En a házhoz tartozom.)) 

Csakugyan Napóleon öcsémnek kell előbb belépni. Az a 
másik úr pedig, a ki a primogeniturát ekként ráerősza- 
kolta, Kolompi, a «Jerichói Kürt)) szerkesztője és tulajdo- 
nosa — egyházi személy, a mennyiben a papok pénzét 
költi és a házhoz tartozó, a mennyiben a berezeg pénzét 
költi. 

Különben Napóleon öcsémnek meg volt az az előjoga 
magához hasonlók között, hogy mindenütt előlbocsátották, 
azután arról, hogy ő mit és hogyan tett, tudták meg a töb- 
biek, hogy nekik mit és hogyan kell tenni ? Utánzói vol- 
tak. Egyszer a bálban a nyakkendője csokra félrecsúszott: 
s félóra múlva minden tánczos féloldalt hordta a nyak- 
kendőcsokrot. 

Ezúttal épen azon nagy probléma megoldását akarná 
általa megkiséreltetni Kolompi úr: vájjon a berezegnek 
szokás-e, illendő-e kezet csókolni, mikor az ember a szo- 
bájába lép? Ezt ő eddig sohasem tette, s folytonos lelki- 
ismeretmardosásokat érez e miatt, hogy nem követett-e el 
vétkes mulasztást az udvariasság szabályai ellen ? 

Zárkány Napóleon sugár, csaknem öles termetű ifjú, 
kissé aláhajtva hordja fejét, mint a ki megszokta, hogy 
minden emberhez le kell hajolnia, ha beszéd közben a 



41 



szemeivel szemébe akar nézni. És ezekben a szemekben 
igézet van. Ezek folytonos derűt sugárzanak ki. Még mi- 
kor vív is, karddal a kezében, néha komolyan is; a midőn 
tornaszabály szerint folyton egymás szemébe kell nézni a 
két ellenfélnek : az a szelid, félig tréfás, félig szerelmes 
sugárzat egy perezre sem ad helyet vad villogásnak. 
Minden mozdulatában bennszületett kellem van, mely ily 
magas termetnél feltűnő. Minden ember tudja róla, hogy 
szeret rászedni; de oly bizalomgerjesztő tekintete van, 
hogy mégis mindenki hisz neki. 

Napóleon öcsém a herczeg elé lépett s megcsókolta a 
kezét. 

Nem volt az szokás, illemszabály, hanem kivételes 
kegy, csupán az ő számára ; kölcsönös hallgatag elisme- 
rése egy megnevezhetlen gyöngéd összeköttetésnek. 

Hanem a hátuljövö Kolompi úr e tényt parancsoló 
rendszabálynak vette, s maga részéről is sietett a hódo- 
latnak ez adóját leróni, s czuppantott a herczeg kezére egy 
olyan hangos csókot, hogy minden addig elmulasztottakat 
kárpótolt vele. 

Ezáltal kész prédául esett Napóleon öcsémnek. 

Ez a mint észrevette, hogy tisztelt barátja felkapott a 
nyeregbe, sietett őt meg is lovagoltatni, s tovább lépvén, 
a doktornak is kezet csókolt. 

Ennek csakugyan az lett a következése, hogy Kolompi 
is, a maga szokott perplexitásában, utána csinálta a kéz- 
csókot a doktornak is. 

Harmadik volt a prépost, annak aztán a tenyerébe csa- 
pott Napóleon, e szóval : ((servus páter !» 

Ekkor ébredt csak fel Kolompi, még mindig kezében 
tartva az orvos kezét. A két úr meghökkenten bámult 
egymásra, az egyiknek úgy tetszett, mintha vissza kellene 
kérni, a másiknak pedig, mintha vissza kellene adni az 
illetéktelenül lerótt kézcsókot. 

Utoljára a doktornak volt annyi esze, hogy nem adta 
vissza. 



A prépost hangosan felkaczagott. Nem tudta eltitkolni, 
ha a nevetés rájött. Megfenyegette ököllel Napóleont, aki 
nainden helyen bolondot űz s még úgy tesz, mintha nem 
tudna róla semmit, 

— Nos ! Hát mit álmodott ön megint? (Czélzás az ál- 
modott executióra.) Szólt a prépost a megfenyegetettre. 

— A paradicsomról álmodom itt mindig, szent atyám ; 
felelt Napóleon öcsém kenetteljesen. 

— De hisz ön oda be nem jut, tiltakozók az egyház 
embere. Majd, hogy még magát Ábrahámot is kifigurázza ! 
Ott az ön számára nem lesz kvártély. 

— Nincsenek nagy igényeim, szent atyám. Ez a tisztelt 
pártfogóm itt biztosított már a számomra, ha a mennybe 
jut, egy ágyhely ecskét a maga szállásán. 

Kolompi barátunkra mutatott. 

A « Jerichói Kürt)) lovagja alacsony, tömzsi termet, a kin 
minden csupa dómon stratio. 

A kiborotvált áll demonstrálja a loyalis alattvalót, a ki- 
pödrött bajusz a rendületlen hazafit; attilájának antik 
gombjai a traditiók hagyományos őrét, egyik inggombja 
liliom, az a legitimismus helyreállítása mellett tüntet, másik 
inggombja egy halálfö, az a szent Antonius egyesület tag- 
sága mellett tanúskodik, az óralánczárói lefüggö csilin- 
gek egyike Szentgyörgy-pénz, mely a keresztyén kathob- 
kus sportsman jellegével ruház fel, a másik egy arany- 
tokú íróeszköz, az a szellem lovagját hirdeti ; mellény- 
gombjain szent István koronája, mint az ős alkotmány 
jelvénye, balkeze kis ujján czímeres gyűrű, aristocraticus 
tartozandóság igazolványa, sőt a szolgálattevő személyzet 
tanúskodása szerint, még a csizmája talpaira is az ország- 
czímer van felvésve. És a mit mond, az is mindig érzel- 
meinek és meggyőződéseinek szilárdságát demonstrálja. 

Azonban a prépost nem engedi őt ezúttal szóhoz jutni. 

— De hiszen ennek a patronusnak magának is párt- 
fogóra lesz szüksége, hogy a mennybe bejusson. 

— Miért? szólt tüntető megrettenéssel Kolompi úr, 



mint a ki azt tartaná a legnagyobb csapásnak, a mi rajta 
megeshetik. 

— Azért, mert ujságiró vagy. (Volt oka a tegezésre.) 
Minden ujságiró egy héten hatszor vét sorba mind a tíz 
parancsolat ellen, elkezdve onnan, hogy « ne csinálj te ma- 
gadnak xylographiákat !» egész odáig, «hogy nekivánd tea 
te felebarátodnak előfizetőit)). 

— Akkor bizonyára nem volna rajtunk ég áldása; védé 
magát és osztályosait nagylelkűen Kolompi úr. 

— No hiszen szép kis ég áldása van rajtatok mondha- 
tom ! Csak a subventio tartja bennetek a szuszt. Nem 
egy kis jusculumért jöttél-e most is ide? 

A főtisztelendő úr nagyon őszinte volt, mert Kolompi 
megjelenését Etelváry berezegi lakában rendesen az 
ő részéről is meg szokta bánni egynéhány angyal (a kik a 
bankjegyekre vannak rajzolva.) Ezért a keserves czélzás a 
jusculumra. 

— Az idők mostohasága .... és az emberi hitetlen- 
ség .... a közöny .... Mutatott rá a vész indokára a be- 
tűk nagymestere. 

— Ejh mit, zúgolódék az egj^háznagy méltó bánattal; ti 
nem értetek hozzá. A kinek újság van a kezében, annak 
át van adva a publikum ládájának a kulcsa. Csak ki kell 
tudni nyitni, van ott pénz elég. Tizenhét milliom lélek közül 
ha csak minden ezredik prsenumerál is a lapodra, berezeg 
vagy s te traktálhatsz minket. Mért nem tudod őket meg- 
fogni ? Mi átadtuk neked az egész világot, mint a czigány 
a fiának ; hogy nem tudsz megélni belőle? Kaptál rá sza- 
badalmat, hogy vesd ki az adót a népre : tanuld meg a 
módját, hogyan kell azt behajtani ? 

Ezt a módot csakugyan nem tudta Kolompi úr, s en- 
nélfogva nagyon meg volt akadva, hogy mivel véttjj 
magát? 

Napóleon öcsém segitségére sietett. 

— Én itt árulást sejtek, monda fontoskodó arczczal. 
A kereskedelmi miniszter, mint tudjuk, szabadkőmíves. 



44 



— Ah ! Ez igaz volna ? hebegé bámészkodva Kolompi. 
Napóleon öcsém csak a szeme csöndes hunyorításával 

bizonyított állítása mellett. 

— Mégpedig a nagy tanács tagja. Nagymesteri prae- 
sumtiv jelölt. Mikor a walesi berezeg itt járt, a ki vala- 
mennyi szabadkőműves páholyok főmestere, egyszerre 
odasereglettek hozzá a magyarországi kőművesek, egész 
éjjel tanácskoztak vele, s hogy plansibilis ürügye legyen 
az értekezletnek, a berezeg százezer fontot hagyott nekik 
quasi makaón elnyerni magától, ez volt a titkos sub- 
ventio. 

— Ah, ezt az én lapomban egészen ellenkezően 
Írták le. 

— Eászedték önt a ravaszok ! A postamesterek, mint 
rég constatálva van, mind a szabadkőművesek egyesüle- 
téhez tartoznak. Innen magyarázható már meg, hogy a 
hitbuzgó lapoknak oly kevés előfizetőjük van. Mit csinál- 
nak ezek a postamesterek a vidéken? Ha jön valaki a 
«Jerichói Kürt))-re előfizetni, lebeszélik róla. Azt mondják 
neki, hogy a lap meg fog bukni, a pénz odavész ; beírják 
erővel más lap előfizetői közé. Ha mégis erőszakosan elő- 
fizet, akkor megszekirozzák : minden második száma a 
lapjának elmarad. Vagy kap a öjerichói Kürtő helyett ((Al- 
földi csímpolyát)), tót újságot, míg megunja. S ha mind- 
ennek daczára mégis oly tömeges a hívek jelentkezése, 
hogy az igaz ügyet elnyomni nem lehet, akkor mit cse- 
lekesznek? Azt, a mit dicső druszám ott Párisban prakti- 
zál a szabadelvű lapok irányában. Titkos nyomdában újra 
nyomják a ((Jerichói Kürtöt)), titkos szerkesztőség által 
meghamisítottan, s e hamisított lapokat küldik szét titkos 
expeditío által az előfizetőknek. 

Kolompi úr a herczegre nézett e szavak után, mintha 
azt akarná megkérdeni, hogy szabad-e az ö jelenlétében 
ilyen dolgokat elhinni ? 

Hanem a prépost nem kérdezte azt. 

A hasára csapott tenyerével, s elkezdett nevetni. 



45 



. - — Bravó Napóleon ! A kalapomat tegye az úr bolonddá, 
nem engem ! Majd bizony miniszterek, királyi berezegek, s 
valamennyi kőművesek összeesküsznek azért, hógy egy 
magyar lapocskát megbuktassanak ! Megbukik az magától 
azért, mert élvezhetlen. 

E szó elfeledteté Kolompival elébb a herczegre nézni, 
hogy engedelmet kérjen a tűzbejövetelre. ^Ennél a szónál 
a szerkesztő elkezd ember lenni. 

— Miért volna a «Kürt)) élvezhetetlen? 

— Azért, mert átabotában van szerkesztve. Beleraknak 
tücsköt, bogarat. A szerkesztőt ha megszorítják valamiért, 
azt feleli, hogy nem olvasta a lapját. Aztán goromba, 
nyers, szószátyár ! 

Súlyos vádak ! 

De itt van Napóleon öcsém az interventióval. 

— Au contraire! Nekem épen az a kifogásom a «Kürt)) 
ellen, hogy nagyon is szelid, hogy igen kíméletesen bánik 
ellenfeleivel. Nem fejt ki elég zélust. 

Ez már sok volt ! Azon vád által, hogy a lapja goromba, 
csak megtisztelve érezte magát Kolompi úr ; de az a vád- 
pont, hogy ellenfeleihez nagyon szelid, minden védelmi 
eszközeihez nyúlni kényszeríté. Kereszttűzbe jutott. Na- 
póleon öcsém ellen csinált arczvonalt. 

— Én úgy hiszem, szólt, a kötelesség teljesítését érző 
harczfi buzgalmával, hogy én a szent ügy elleneseinek 
mindenkor a legkíméletlenebbül megszoktam mondani az 
igazat. 

— Igazat! Mit ér az? Igazat mondjanak a papok, mi- 
kor prédikálnak, igazat mondjanak a rabok, mikor val- 
latódnak ; de igazat ne mondjon egy újságíró, a ki előtt 
egy magas czél lebeg. Kinyomtatni csupán azt, a mi igaz, 
annyi, mint gyertyával világítani meg a holdat. — ((Gya- 
núsítsunk!)) mondá a nagy Széchenyi. Hát a derék Albu- 
feda mit mond «De insidiis)) czímű könyvében a 456-ik 
lapon: « ha ellenfeled rossz ember, fogd rá, hogy bűnös; 
kétségtelen, hogy vagy elkövette már azt a bűnt. vagy el 



4f5 

fogja követni, sőt ha rá fogod a bűnt, melyet nem is 
akart elkövetni, miután már rá van fogva, kedvet kap 
hozzá. » Ez volna a «Kürto jelszava, programmja. így kell 
elbánni az igaz ügy elleneivel. Eáfogni. Kitalálni titkos 
bűneiket. Ha tagadják, annál gyanúsabbak. A hívek ne- 
künk hisznek. 

A prépost hahotával kaczagott. A berezeg pedig egy 
arczvonását sem mozdítá. A hírcsinálás mestere két- 
kedve nézett hol a nevető, hol a komoly arczra, mérle- 
gelve, hogy mi ebben a tréfa, mi a valóság ? 

Szerencséjére még egy vendég érkezett : a számtartó. 

A derék úr kezeit dörzsölte, mert odakinn hideg volt, s 
ö a keztyűt csak a szobában szokta felhúzni, ha hölgyek 
vannak jelen. E kézdörzsölést Kolompi úr buzdító biztatás- 
nak vette. 

— Jöjjön tekintetes úr, az Isten áldja meg; legyen vé- 
delmemre. Nézze, bántják a « Kürtöt)), 

Számtartó úr megnyomta az orrahegyét a mutatóujjá- 
val s kimondá a tábori jelszót. 

— Éljen a í<Jerichói Kürt!)) Isten tartsa meg sok esz- 
tendőkig ! 

— íme, itt van egy hű olvasóm ! szólt Kolompi úr, bele- 
kapaszkodva az újérkezett karjába. Minden semestrisben 
ö az első előfizető a nagy könyvben. 

— Még pedig lelkiismeretes olvasó : aki elolvassa a hír- 
lapot egész odáig, hogy: « Nyomtatta Gyurián és Bagó)). 
A ((Jerichói Kürt)) igen jó lap! A legjobb lap valamennyi 
között. 

— Hát a többi lapokat is elolvassa a számtartó úr ? 
kapczáskodék a préj)Ost. 

— Nem ! kérem. A pogánylapokbói csak az újdonságo- 
kat olvasom, s onnan mondhatom, hogy a «Kürt)) vala- 
mennyi fölött áll, mert abban minden nap találok olyan 
újdonságokat és kiváltképen táviratokat, melyek semmi 
más lapokban nem észlelhetők. 

Kolompi kissé meghőkölt. Ez sok lesz a jóból. Ö tudta, 



hogy az újdonságait kilencz más lapból szokta kiollózni, 
s a táviratokból a jó publikumnak a tegnapi sütést válo- 
gatja, hogy meg ne ártson. Akármi egyéb magasztalásra 
készen volt, csak erre nem. 

Pedig a nagy oeconomnak nem természete az ironizálás, 
ö mindig egyenesen beszél. Illustratiókkal is szolgál a 
kétkedőknek. 

— No hát nem a «Kürt)) hozta legelőször, hogy «Eoth- 
schild meg^^ette Palsestinát s a zsidó nemzetet mind az 
egész világból oda fogja összegyűjteni ?» — Hát azt, hogy 
((Bismarcknak három fia — az egyik Franciscanus, a 
másik Dominicanus, a harmadik Templarius baráttá lett. » 

— Ah ! kiáltá fel elbámulva a szerkesztő, Templarius ! 
(Ez mégis sok volt.) 

— A hogy a következő lapban meg lett adva a felvilá- 
gosítás. A Templariusok rendé helyreállíttatott s vagyo- 
naik visszaadattak. 

Ezt csakugyan nem olvasta a saját lapjában Ko- 
lompi úr. 

A prépost arcza már kezdett lilaszínre válni a sok neve- 
téstől : Kegyelem ! kegyelem ! Ne mondjon többet ilyet, 
mert megszakad bennem valami. 

A derék gazdatiszt pedig egészen komolyan értette, a 
mit mondott. 

— íme a legújabb számban is, a mi csak épen most ér- 
kezett, egész csoporttal vannak a meglepő hírek, melyek 
más lapokban nem találhatók. ((Monacóban kiütött a for- 
radalom.)) — «Az ashantik fenékbe fúrták az angol hajóha- 
dat. » — ((Nena Sahib angol peerségre emeltetett. » — 
«A három északi nagyhatalom elhatározta a törökök ki- 
űzetését Európából. Konstantinápoly a pápa leendő szék- 
helye.*) 

— Per amorem Dei ! — ne mondjon többet! könyör- 
gött a kaczagó főpap ; míg Kolompi úr, kezét szája elé 
téve, bámult és a fejét rázta. 

— Ez mind itt van nyomtatva. Kérem ! szólt a szám- 



4-S 

tartó, előhúzva zsebéből a «Jencbói Kürt»-öt. Tessék. Itt 
van. De nini ! Még több is van itt ! A mit még észre sem 
vettem. Egy távirat Kómából: ((Timót etelvári prépo&t 
excommunikáltatott, oka a veres nadrág.)) 

— Apátok lelke ! szörnyedt fel a főtisztelendő úr, min- 
den tekintetről elfeledkezve. 

— Itt van; mondá a számtartó, eléje tartva a lapot. 
Nyomtatva van. 

— Az nem lehet! kiálta felviUanyozottan Kolompi 
úr. Az nincs az én lapomban ! Ezt a számot én magam 
revideáltam. 

— Pedig íme itt van. 

— Hogy történhetik ez ? 

— Uraim! szólt megnyugtatólag Napóleon öcsém a fel- 
háborodott hívekhez. Mondok egy szót. Van itt egy másik 
példány is a ((Jerichói Kürt)) -bői. herczegsége példánya. 
Künn fekszik az olvasóteremben, hasonlítsuk vele össze. 

Ez az indítvány praktikusnak látszott ; az egész társa- 
ságot izgalomba hozta. — A berezeg arczán szelíd mo- 
soly kezdett feltűnni. 

— Megengedi kegyelmes uram, — szólt Napóleon, hogy 
a komornyikot elküldjem a lapért? 

A berezeg helyeslően inte. Napóleon a csengetyűvel jelt 
adott. 

— Hiszen közülünk is elhozhatná azt valaki az olvasó- 
teremből, serénykedék Kolompi úr. 

— Nincs még az olvasóteremben, sugá fülébe Napóleon 
öcsém. 

— Hát hol van ? 

— A konyhában odafenn. 

— A konyhában ? 

— Nem mintha főzni tanulnának belőle, de mivel oly 
illatos festékkel van a lap nyomtatva, hogy aherczeg egy- 
szer azt mondta rá: mennek a lapnak oly szaga van, mint 
egy új koporsónak)), s azóta elébb mindig kiterítik a ke- 
menczére száradni. 



49 



De már ezt nem hitte el Kolompi úr. Pedig ez az egy 
kivételképen igaz volt. A visszakerült hirlap még azon me- 
leg volt, mint a most sütött zsemlye. 

A herczeg arczvonásain mind jobban erőt vett a mosoly, 
a mint a most bekövetkező, hogarthi irónra méltó jelenetet 
végig nézte. A megdöbbenés, az elbámulás, az elszörnye- 
dés torzalakító kifejezéseit e különféle arczokon. A prépost 
nyitva maradó szájába befulladt a kaczaj, a számtartó 
álla leesett, szemöldökei pedig felszaladtak ; Kolompi úr 
beledugta a fejét az incriminált hírlapba, minden arczvo- 
nását az orra körül iparkodva összegyűjteni ; míg Napóleon 
öcsém maga igyekezett a legnagyobb rémületet kifejezni, 
fejét két válla közé húzva s haját az ég felé borzolva. 

— Ez hamisítvány ! ! Ez utánnyomás ! ! hangzók fel 
minden oldalról. 

— Felonia ! Stellionatus I Larvatus ! szólt szerencsétlen- 
kedve Kolompi úr. 

— Sőt misdemeanour ! hajszolta tovább Napóleon 
öcsém. 

— Igenis az ! íme itt van egy utánnyomott lap ! kiálta 
felragadva a corpus delictit Kolompi úr. Itt az elvitázhat- 
lan tény ! Kegyelmes herczeg, én kötelességemnek tartom 
az esetet kegyelmességednek, mint a vármegye kormány- 
zójának feljelenteni. 

A számtartó megrántotta az atilláját hátulról s fülébe 
súgott. 

— Ezt a szolgabírónak kell feljelenteni ; az első instantia. 

— Igen, uram, Zárkány Napóleon ! En kívánom, hogy 
szigorú inquisitíó tétessék rögtön ezen mis — izé — an- 
golnevü czudarság felett. 

— In flagranti ? In facie loci ? Bíztatá őt a fődelihquens. 

— De talán mégis nem illenék itt a kegyelmessége 
színe előtt. Okoskodék Dumka úr szerénykedve. 

— A törvény nem ismer személy válogatást, szólt a hi- 
vatalos tekintély szigorú hangján Zárkány Napóleon, s 
tudta arczával jelezni, hogy mikor a szolgabíró hivatalosan 



Jókai : Az élet komédiásai. I. 



4 



50 



működik, aWor a főispánja is csak «közönség», vagy 
((tanú)) — czim nélkül. 

S hogy tökéletes legyen az illusió, a herczeg is letette 
kezéből a szivart, a mire épen rá akart gyújtani, s a helyett 
az égő gyertyákat a komornyikkal az Íróasztalra helyez- 
tette, az ott mindig középütt álló feszület mellé. 

Zárkány Napóleon helyet foglalt az Íróasztal mellett, s 
elkezdé a benevolumot magán a komoiaayikon, azután ke- 
rült a sor a számtartóra, majd a publicistára, végül a pré- 
postra. A három elsőnek a hitet is le kellett tenni. Mind- 
egyiknek el kellett mondani, hogy hivják, hány esztendős, 
nös-e vagy nőtelen, micsoda vallású, volt-e már befogva, 
be van-e himlővel oltva? Azután következtek a keresztül- 
kasul vallatások, mely műtét között olyan furcsa kérdések 
merültek fel, hogy az embert szinte kivették volna a sod- 
rából, ha meg nem lett volna felőle győződve, hogy ezek 
mind a nagyon bonyolult bűneset kiderítésével függnek 
össze s egy organicus egészszé fognak képződni az ügyes 
vizsgáló bíró kezében. Napóleon öcsém inquisitori hitele 
meg volt állapítva az által, hogy e hallatlan cselszövényt 
úgyszólván megérezte. 

A komornyik reszketett és vallott. 

— Mikor szokott fölkelni? — Hát a Babette? — Együtt 
szokták önök olvasni az újságot? ~ Mikor hozza ön el a 
lapot a postáról? — Mit keres ön ugyanakkor a kocsisnó- 
nál ? — Melyik korcsmába tér ön be útközben? — Szokta 
ön a miláreszeket valami papírba takarni, a miket innen 
kivisz ? 

A számtartó izzadt és vallott. 

— Mikor volt ön az aradi vásáron ? — Milyen hírlapba 
volt takargatva az a kalap, melyet ön a dívatárusnénál 
vett ? — A teinsasszonynak vette-e azt a kalapot, vagy 
másnak ? — Kik voltak azok, a kikkel ön Pestig utazva, a 
waggonban egy kiterített plaíden egész éjjel ferblizett ? 

Következett Kolompi úr. 

— Ön a lap szerkesztője ? — Meg mer rá esküdni ? — 



Hogy híják a munkatársait ? — Szoktak-e azok valamikor 
valamit más hirlapokból kiollózni? — Olvassa-e ön néha 
lapját? — Mely napjain a hétnek? — Szokott-e osztrigát 
enni? — Hol? — Miért ott? — Kik jönnek ott össze? — 
Emlékezik-e ön arra a dominóra, a ki önnek a mult hús- 
hagyón a Neue Weltben azt súgta : ismerlek ? — Mi össze- 
függése van ennek a szabadkőművesek ismertető signa- 
culumaival ? Kikkel játszik ön calabriast ? — Nyerni 
szokott-e vagy veszteni ? Hány előfizetője van, mikor sok 
van? 

Végül jött a prépost ; az haragos volt, alig akart deponálni. 
El kellett mondania egész életrendjét, szokásait, tapasz- 
talatait, a mi nem ment minden makacskodás nélkül. 
Azután következett a szembesítés. 

— Komornyik! ismeri ön ezt az urat? — Szokott adni 
önnek borravalót, mikor elmegy? — Mi oka lehet, hogy 
nem ád? — Kolompi úr! — Mi czélból érkezett ön e kas- 
télyba? — Honnan ismeri ön a jelenlevőket? — Tiszte- 
lendő úr, ismeri ön ezt a két urat ? 

Végre kiderült, hogy együtt és külön-külön ismerik ós 
kivétel nélkül jeles és feddhetlen egyénékül ismerik egy- 
mást a tanúk, mely . előzmények után az is constatálva 
lett a tanúvallomások által, hogy Dumka úrnak a « Jeri- 
chói Kürt))-jében egészen más tudósítások foglaltatnak, 
mint a melyek a herczeg és a prépost példányaiban fel- 
találhatók. 

Az egész benevolum alatt a herczeg tekintete egyre de- 
rültebb lett; néha eltakarta zsebkendőjével arezát. Doktor 
Barbo nyugodt lélekkel csomagolta össze gyógyszereit, a 
mik fölöslegesekké váltak. 

Mikor aztán az egész benevolum be volt fejezve : a ta- 
núk mind aláírták a jegyzőkönyvet. Megvan. 

Már most tessék a jegyzőkönyvet hitelesíteni, szorgal- 
mazá Napóleon öcsémet Kolompi úr. 

— Én-e ? 

— Igen hát ! mint vizsgálattevő szolgabíró. 



52 

— Az ám. De én már nem vagyok szolgabíró. Még teg- 
nap Ideadtam a lemondásomat ő kegyelmességének. 

— Hát akkor miért vallatott az úr itt bennünket ? För- 
medtek rá egyszerre hárman is. 

— Önök maguk kívánták s tőlem nem kérdezték, hogy 
mi vagyok ? 

— Szörnyűség! sopánkodék a számtartó ; még meg is 
esküdtetett s kivallatta velem, hogy volt a szalmakalap ! 

— • Tőlem meg az előfizetők számát is kivette, a mit 
sohsem tudott meg tőlem senki. 

— S még kikérdezett, hogy egyedül ebédelek- e, mikor 
magam vagyok ! veté szemére az egyháznagy. 

— Én már azt hittem, hogy akasztani visznek; jajve- 
székelt a komornyik. 

A berezeg pedig nevetett. Eitka jótétemény volt lá 
nézve az. Egy neme a gyógyulásnak. Olyan volt, mintha 
egy halott elevenülne meg, mintha egy márványszobor 
venné fel élő mintája eleven kifejezéseit. 

— De én viszem a dolgot a minisztérium elé. A nyil- 
vánosság fóruma elé adom. Interpellálom a kormányt. — 
Tüzeskedék Kolompi úr, hatalmába kerítve a jegyző- 
könyvet. 

A berezeg inte komornyikjának, hogy csillapítsa le a 
felháborodott tengert, nem olajjal, hanem pálinkával, ki 
aztán sorba kínálta az uraságokat, a chartreuse zöld-arany 
nedvével. 

A szesztől még nagyobb bátorságot kapott Kolompi úr. 
Ivott, kalácsot evett és interpellált. 

— Majd én jövök most Napóleon urat kivallatni ! 

De a berezeg félbeszakítá e vállalatát. A nevetés elmúlt 
arczáról. Nagyot sóhajtott: szive könnyebbülten vert 
utána. 

— Kolompi úr! mondá, jöjjön be velem kabinetembe. 
Kolompi úr e szóra békét hagyott Napóleonnak, char- 

treusenek és kalácsszeletkéknek s követte a herczeget ka- 
binetjébe, melynek ajtaja bezárult mögöttük. 



53 



A künnmaradtaknak Napóleon öcsém néhány szóval rö- 
viden elmondta a meghamisított lapok történetét, hogy 
nyofnatnak a dancsvári posta- casinóbaii Dumka úr példá- 
nyaiba extra-táviratokat. Dumka úr maga nevetett rajta 
legjobban. Elismerte, hogy erősen megtréfálták. Napóleon 
öcsém viszont szavát adta neki, hogy a tréfát nem fogják 
tovább űzni s ezentúl Dumka úr a ((Jerichói Kürt)) sajtó- 
terményeit egész természetes savanyúságukban fogja élvez- 
hetni minden szőlőczukor és spiritusz hozzákeverése nél- 
kül. S ezzel szent lett a béke. Falun nem szoktak az em- 
berek a tréfáért sokáig haragudni. 

Nem sokára visszatért Kolompi úr is a berezeg kabinet- 
jéből egyedül. Nagyon komoly és fontos arczot igyekezett 
csinálni. Kezet szorított Napóleon öcsémmel. Azt mondta 
neki, hogy mégis nieggondolta a dolgot. Nem fogja az 
utánnyomatot hivatalosan üldöztetni, sem egyéb lármát 
ütni belőle. A dologba könnyen magas állású személyek 
is belekeveredhetnének; ha nagyon firtatnák a mozdító 
erők kútfejét, még internationalis kérdéssé fajulhatna el e 
sérelem; lehet, hogy maga a walesi berezeg is compromit- 
tálva lenne általa, s az mégis az angol trónörökös, s Anglia 
ez idő szerint barátságos nagyhatalom ; loyalis embernek 
magánsérelmeit alá kell rendelni magasabb állami tekin- 
teteknek; azért kéri is a jelenlevő urakat, hogy tartsák e 
kényes természetű felfedezést titokban. 

Azok meg majd a fejük tetején ugrottak ki az elfojtott 
nevetésvágy miatt. 

Napóleon öcsém aztán csak azért se mondta el neki, a 
mit már azok tudtak. A többieknek sem esett meg rajta 
a szive. Az már a rurális gyönyörűségek közé tartozik : 
lóvá tenni az újságírót. 

Kolompi urnák pedig hát igen nemes intentiói voltak 
Napóleon öcsém irányában. Karjába ölté karját s félre- 
vonta magával az ablakhoz. 

— Ön tehát elhagyja a megyei pályát ? kezdé a belekö- 
tést; nem is az ön tehetségeihez .való az. Önnek ma- 



u 

gasabb politikai küzdtért kéli választania ; ott az ön carri- 
ereje. 

— Igaz a ! szólt Napóleon öcsém felsóhajtva. Csak akad- 
nék olyan mesterre, a kinél az inasesztendőt kitöltsem. 

Kolompi megszorítá a karját s protektori hunyorítással 
stigá : 

— Itt vagyok én. Eég szándékom új fiatal tehetségekkel 
felfrissíteni a lapomat. 

— Igazán? szólt Napóleon gyermeteg örvendezéssel. 
Befogadna a műhelyébe úgy holmit tenni-venni ? Aztán 
nem vernek meg, ha sok papirost elrontok ? Mi lesz a kö- 
telességem ? Nekem kell-e a sajtóhibákat bele csinálni a 
lapba? Csak arra kérem, hogy a kis gyereket ne ringat- 
tassa velem, mert azt nem szeretem. 

Kolompi úr aztán megnj^ugtatta; először is: kis gyerek 
nincs a háznál, azután meg nem physicai működés végett, 
hanem szép tolláért akarja őt megnyerni. 

— Az igaz, hogy nagyon szép toll ; szólt önelégülten 
Napóleon öcsém. Magam lőttem azt a darút a töbörcsöki 
pusztán. 

Kolompi úr sietett felvilágosítani, hogy nem a kalapja 
mellé dugott toUról van szó, hanem az irótolláról : melyre 
Napóleon öcsém ismét becsületes őszinteséggel bevallá, 
hogy biz az ő irótoUa olyan csúnyát fog, mint a macska- 
kaparás ; de e scrupulusa nagy rögtön el lett enyésztetve 
Kolompi úrnak azon felfedezése által, hogy valamennyi 
híres publicistának mind fertelmes callígraphiája van. 
Végre észrevette Kolompi úr a mókázást : akkor hátba- 
vágta Napóleont s azt mondta neki, hogy beszéljen vele ko- 
molyan. mint vezérczikkiró főmunkatárst akarja őt lap- 
jához szerződtetni, egyenesen azon kifejtett nézetek miatt, 
a miket az imént közrebocsátott. A ki annyira érti in 
theoriü, hogy mint kell az ellenséggel elbánni, annak in 
praxi még jobban kell érteni. 

Erre aztán Napóleon öcsém egyszerre igen komoly 
arczot öltött ég kezet adott rá. 



55 



— Ha az igaz ügyért kell küzdeni, akkor szívesen fel- 
ajánlom szerény tehetségeimet. 

Ez már okos beszéd s beillik egy kezdő képviselőjelölt 
programmjába. 

— Aztán illő díjazás is jár vele ; a « Jerichói Kürt» ha- 
vonkint kétszáz forintot íizet. 

— Ah, az nagyon sok lesz ! szabadkozék Napóleon 
öcsém. Hisz annyi fizetése egy alispánnak sincs. Ha azt 
megtudják, minden szolgabíró ott hagyja a hivatalát, el- 
megy njságirónak, sídőjártával annyi lesz a lapszerkesztő 
Budapesten, mint Nagyváradon a gubás. 

Kolompi úr sietett őt megnyugtatni, biztosítva a felől, 
hogy van gondoskodva róla, hogy a fák bele ne nőjenek 
az égbe, s magában megbírálta ezt az együgyű falusi 
talentumot, a ki elég naiv, ki nem találni., hogy a számára 
felajánlott havidíj a berezeg gráczíájából kerül ; ki mind- 
kettőjük patrónusa, de ki jót tenni csak kerülő úton 
szokott, álczázva, idegen kéz által. Pedig bizony Napóleon 
öcsém azt is kitalálta már, hogy ez a havi kétszáz forint 
a berezegnek alighanem ötszázba kerül ; mert Kolompi 
úrnak csak le kell belőle destíUálni a maga provisióját. 

— Áll az alku ! 

Kolompi úr aztán sietett a jelenlevőknek egyenkint 
bizalmasan elmondani, hogy milyen jó acquisitiót csinált. 
Viszi Napóleont magával. Most kell már majd a ((Jerichói 
Kürtöt)) megnézni! 

Az ifjú Zárkány pedig azt súgta az orvosnak : 

— A berezeg tehát azt akarja, hogy menjek el innen. 

— Mert az önre nézve jobb lesz. (Az orvos, ha olyan 
emberre akadt, a kit szeretett, Demosthenes volt, tudott 
beszélni.) Eá nézve pedig rosszabb. Ön mindig földerí- 
tette. De a herczegben nincs semmi önzés., 

— Majd gondoskodom a mulattatásáról ezentúl a ((Jeri- 
chói Kürt)) utján. 

— Ah — a legunalmasabb lap a világon ! 



56 



— Majd mulatságos lesz az, csak egyszer én kapjam a 
hónom alá a dudáját. 

A befejezés nem váratott magára, mely minden családi 
vígjátéknak a végét képezi, t. i. az ebédre meghivó szózat. 
A berezeg előjött kabinetjéből, karján vezette Kafaelát, ki 
mindig maga szokta atyját az asztalhoz meghívni. Az urak 
sorfalat képezve üdvözlék a közöttük ellebegő tündéri 
jelenséget, ki a viszonzás alatt egy észrevevő pillantást 
vesztegetett el Napóleon öcsémre. Az urak rangfokozat 
szerint követték őket az étterembe, hová a túlsó lakosz- 
tályból madame Corysande és Lívia kisasszony is meg- 
jelentek. Az asztalnál mindenki megtalálta a saját nevét 
a terítéken, tudta hova üljön. Az asztalfőt Eafaela her- 
czegnő foglalá el, jobbján ült a prépost, balján a berezeg; 
átellenben az asztal végén Napóleon a két házi hölgy 
között. 

— Az urak olyan sokat nevettek ma, szólt Eafaela szom- 
szédjához. Felhallatszott hozzám az emeletbe. 

— S ő kegyelmessége is osztotta a jó kedvet; mondá az 
orvos. 

— Oh az Isten áldja meg, a ki öt felderítette, szólt Ea- 
faela, gyöngéd kézzel simítva meg atyja homlokát, mintha 
azt akarná, hogy soha se legyenek azon e búskomor rán- 
czok. 

— De ne áldja meg! sietett ellenvetni páter Timót. Mert 
a mi rovásunkra történt. Mindnyájunkból komédiát csinált 
megint, még belőlem is ! 

— Kicsoda? 

— Hát ki más, mint ö keme ott ni ! Az én antipodesem. 
Napóleon szembeszállt a váddal. 

— Miért ellenlábas páter Timót? 

— Azért, mert ön mindig hazudik, én pedig mindig 
igazat mondok. 

— A mi bizony nagy virtus, mikor az embert az orna- 
tus megvédi az igazmondás minden kellemetlen következ- 
ményeitől. 



57 



■ — Ecce! szólt a prépost felserkeíiten : ez igaz volt. 
Lám, nekem tud igazat mondani. 
■ — Mert ön is igazat mond nekem. 

— Holott ezer embernek sorba tud hazudni. 

— Mert ezer ember is sorba teszi azt velem. 

- — Tehát a ki önhöz igazlelkü, ahhoéj ön is tud hű és igaz 
lenni? 

— Bizonyosan. 

— Mindenkihez ? Utriusque sexus ? 

— Ad internecionem ! — Bizonyítson mellettem, drága 
jó madame Corysande! 

Mme Corysande olyan jó volt, hogy azt mondta rá : 
((igen!)) Amin aztán a prépost nagyon nevetett, madame 
Corysande pedig elpirult. 

Eafaela pedig fogta a kis arany sóhintőt az étszerei zsá- 
molyáról, annak a hegyes nyelével felirta e szókat a menu- 
lap tiszta oldalára: <( utriusque sexus » — ((ad inter- 
necionem)). E szavakat majd ők Líviával, egy szótár meg 
egy nyelvtan segélyével ki fogják hieroglyphozni s meg- 
tudják belőle, hogy az első azt teszi, hogy ((mindkét nem- 
beliekhez)), a másik pedig azt, hogy ((halálnak haláláig!)) 

Napóleon öcsémnek a figyelme az egész ebéd alatt tel- 
jes mértékben madame Corysandenak volt szentelve. Öt 
igyekezett mulattatni. Baloldali szomszédnéját, Livia kis- 
asszonyt alig tüntette ki egyébbel, mint hogy a poharát 
obligát udvariassággal néha-néha megtölté. 

Ebéd után a társaság átvonult a társalgó terembe. 
Eafaela herczegnő ismét atyja karján, Napóleon öcsém 
madame Corysandeot vezette. 

A társalgó terembe érve azonban, egyszerre szemközt 
találta magát Eafaelával. A herczegnő kereste őt. 

Eafaela, két kezét egymásra téve, megállt Napóleon elöté 
8 azt kérdezé tőle : . : ^ 

— Ön szolgabíró ? ^ 

— Nem többé herczegnő; már leköszöntem, 
3 miért tette azt? 



58 



— Diplomatiai cselfogásból. Megelőztem vele, hogy a 
közgyűlés letegyen. 

— S mit fog ön most kezdeni? 

— Beállok valami uriházhoz lengyelnek. 

— Mi az ? 

— Az egy fölöttébb szükséges ember egy magyar ház- 
tartásnál, a ki a házi úrral együtt vadászik, az asszonyságot 
mulattatja, a jó boroknak becsületére válik, pótolja a csa- 
ládban a tékozló fiú helyét, este a whistpartiet kiegészíti, 
nappal siratja a hazát, a becsületért megverekszik, beszél 
francziául, úgy hogy csak maga érti, s nem haragszik érte, 
ha az ismeretlenek grófnak czimezik. 

A herczegnő e tréfás öngúnyt e szemrehányással feddé 
meg : 

— Önt Napóleonnak hivják, nemde? 

— Nem egészen. Én csak Leonnak írom magamat. 

— S miért ? 

— Hogy megmutassam, mily méltó utódja vagyok apám- 
nak ? Nekem nem maradt más örökségem, mint egy nagy 
keresztnevem. Én még annak is el tudtam költeni a felét. 

— Ah, az nem szép öntől, hogy atyjáról tiszteletlenül szól! 

— Kiszámított ravaszkodásból teszem. Mivelhogy a 
Sión hegyén ránk octroyált tíz parancsolat hosszú életet 
igér azoknak, a kik atyjukat tisztelik. 

— Még életunalom is ! Tudja ön, hogy az férfihoz nem 
illik. A kinek annyi módja van magát újjáteremteni, utat 
törni minden új világba. Nem választott ön életpályát ? 

— De igen : szeretnék — úgy — főispán lenni, vagy 
nagykövet, vagy miniszter. 

A milyen komoly arczczal ezt Leon elmondta, (kit már 
ezentúl mi is így fogunk nevezni) olyan komolyan fogta 
fel azt Eafaela. 

— Ez igen szép czél. De a végett, hogy a magasra eljus- 
son, elébb alant kell kezdeni. 

— Úgy hiszem, elég alant kezdtem ; de ha tanácsolja a 
herczegnő, még lejebb is megyek. 



— Először hírt s nevet kell szerezni. 

— Az már van. El vagyok ismerve a leghíresebb 
cotillonvezérnek a vármegyében. Nagy celebritas vagyok : 
ha muzsikálnak, az a kár, hogy nem muzsikálnak mindig. 

— Az sem fölösleges érdem. De ön rajzolni is tud. 
Erről is hallottam. 

— Oh akkor bizonyosan áldott apám görögdinnyéiről 
hallott a herczegnő. Mikor jogász koromban szünidők alatt 
haza vetődtem, feledhetlen ősöm, hogy ne törjem mindig 
rosszban a fejemet, szüntelen azon törekedett, hogy neme- 
sebb szenvedélyeket tápláljon bennem, hajtott rajzolni, 
kertészkedni. maga az úrban boldogult, világhírű görög- 
dinnye termesztő volt. Én aztán, hogy mindkét szenvedélyt 
egyesítsem, délutánonkint kimentem a kertbe, s a szép 
sima görögdinnyéit mind tele karczoltam czifra torzképek- 
kel. Mikor aztán a dinnyék nőni kezdtek, áldott emlékű 
életadóm rémülve látja maga előtt Cham és Nadar egész 
albumát a dinnyehéjon megelevenülni. Egyet sem enge- 
dett a meggyalázott dinnyék közül asztalára felvitetni; 
hanem beküldte szekérszámra a városba. Ott meg kapott 
rajta a közönség, agióval vették a czifra dinnyét. Erről 
lettem hirhedtté, herczegnő. 

— Nem csupán erről, szólt Eafaela, ki el sem mosolyo- 
dott Leon adomáján. Vannak, a kik emlékeznek az illus- 
trált folyamodásra, mely a főkorlátnokságnál oly nagy 
hatást tudott eszközölni. 

— Ez a vétkem még nem jő beszámítás alá, herczegnő ; 
kiskorú voltam, mikor azt elkövettem. 

— Én, ha férfi volnék s erős tehetségem volna hozzá, 
festő lennék. A festő a legfüggetlenebb úr a földön. 

— Igaz, herczegnő ; hanem a leghíresebb festő sem más, 
mint csupán festő. Abból nem lesz miniszter. íróból még 
lett néha miniszter, színészből is, sőt nyomdászból és sza- 
bóból köztársasági elnök is, de festőből soha még eddig. ^ 



* A franczia coxmnune haroza előtt, 



GO 



— Hát mért nem lesz ön iró, szinész^nyomdász, vagy szabó? 

— A két utóbbi qualificatio csak Amerikára szól. Színész 
nem lehetek a termetemnél fogva. Hisz a suffiták mindig 
eltakarnák a fejemet, s az arczjátékomat csak a zsinór- 
padon élvezhetnék. 

— Az nem igaz, ön nem magasabb nálamnál többel, 
mint két ujjnyival. 

Valóban, a mint így szemközt álltak, önkénytelen eszébe 
jutott a rájuk nézőnek, hogy ez a két alak nehezen talál a 
világban ilyen magához illő más párt. Leonnak most már 
emelten kellett tartania a fejét, hogy szembenézhessen 
azzal, a kivel beszél. 

— Marad az iró. Nos ? 

— Megvallok mindent, herczegnő. A bűnbánó vallomás 
fele útja a megj avulásnak. En épen azon merényleten 
töprenkedem, hogy eladjam a lelkemet. 

— A lelkét ? Kinek ? 

-— Egy igazhitű keresztyén rabszolgatartónak, a « Je- 
richói Kürt)) érdemdús szerkesztőjének, a ki azt igéri, hogy 
felváltja a Napóleonomat Péterfillérekre. 

— No, és ön gondolkozik rajta, hogy elfogadja-e ? 

— Nagyon meggondolom. Herczegnő, én ismerem min- 
denféle módját a pénzkeresésnek, mely a törvény által 
nincsen üldözve : eltagadni az adóköteles tárgyat a financz 
elől; elnyerni kártyán a jó barát pénzét; eladni gavallér 
rosan a vak lovat épszemű helyett ; felvenni a diurnumot 
s nem dolgozni érte semmit, de mindezek között legádá- 
zabb vállalatnak tartom azt, hogy egy ember előálljon s 
azt mondja ezer embernek : « nekem most jutott eszembe 
valami, a mit én leirok; ti pedig ezerén fizessetek nekem 
azért, hogy ezt elhagyom nektek olvasni)). Hiszen igaz, 
hogy mindig szerettem elbolonditani, a kivel tehettem, de 
annak mindig én adtam meg az árát ; nem tudom, hogyan 
szokom meg, hogy az a jó becsületes nép, a kinek publi- 
cum a neve, ezentúl nekem fizessen azért, hogy őt min- 
dennap elámítom, 



61 

: De hát tegye ön az ellenkezőt. Mondjon igazat. 
Nézze aí; érem túlsó felét. A ki egy nagy eszméért küzd, 
az nem ámítja, hanem vezeti a népet s ez nemes, magasz- 
tos hivatás. 

Leteszem a paizsomat, herczegnő s nem védem ma- 
gam, ez valóban úgy van. De épen azt nem tudom, hogy 
van-e bennem elég erő e nagy hivatáshoz ? Számithatok-e 
magamra, hogy megközelíthetek egy czélt, a melyhez hát- 
tal fordulva indulok el ? 

— Hisz a föld gömbölyű. Ha valaki folyvást nyugatnak 
tart, egyszer bizonyosan eljut keletre. 

— Tökéletesen igaz, herczegnő, de épen az a kérdés, 
hogy a hosszú úthoz lesz-e bennem elég kitartás ? 

— No és ki fog önnek e kérdésre megfelelni ? 

— Majd tanácsot tartok elébb a védszentemmel. 

— Védszentjével ? Gondolja meg ön, hogy én vallásos 
vagyok, s ha e szóval tréfát űz ön, úgy kettőt sért meg : a 
szentet és engem. 

— S inkább minden szenteket, mint önt, herczegnő. 
De Isten őrizze ajkaimat attól, hogy e szóval tréfáljak. 
Van egy védszentem, a kit annyira tisztelek, hogy még 
imádkozni sem merek hozzá, még invocálni sem merem. 
Könyörgetlenül száll le hozzám, mikor kétségek között 
vagyok. Látogatása nem álom, hanem «jelenés)). Buzdít, 
vagy lebeszél, vigasztal vagy megfedd, s a mit tanácsol, 
azt követem vakbuzgón. Isten engem! 

E szavak alatt a herczegnő érezé, minő hatása van a 
földi halandók szemei sugárzatának a mennybeli angya- 
lokra, ha szemeikbe néznek. 

— Mi a szent neve ? kérdé a herczegnő, a varázs alatt. 
Most lesüté a szemét Leon, s nem nézett Eafaela sze- 
mébe többé. 

Aztán halkan mondá : 

— Az egy nőnév. 

Eafaela jónak látta végét szakítani a beszélgetésnek. 
Az a diadala már meg volt, hogy a sarkasmusokkal 



r>2 

vértezett embert kényszeríté pánczélját letenni s az érzőéi 
selyemköntösében jelenni meg a küzdtéren. De azt még 
nem tudta, hogy megsebesítette-e őt? 
«Az egy nőnév ?» 

Tehát van egy nőnév, mely egy férfira nézve oly kimond- 
hatatlan, mint a hithű mozaita előtt az «Úr»-nak neve. 

Ez nem kérkedés, ez meghódolás. 

Eafaela attól tartott, hogy nem fogja magának megtilt- 
hatni, hogy álmában meg ne jelenjen Napóleon előtt, a 
hogy ő mondta, könyörgetlenül és tanácsát el ne mondja 
neki. 

Büszkesége talált ki valamit az ellen. 

— Madame Corysande, nekünk még ma utaznunk kell ; 
figyelmezteté társalkodónőjét. 

— Én készen vagyok. 

Napóleon megcsókolá madame Corysande kezét. 

— Kérem, madame Corysande, adja át e kézcsókomat 
a herczegnő anyjának s mondja meg neki, hogy ez bú- 
csúzó tisztelgésem. Holnap eltűnök e vidékről. 

— Hová megy ön ? 

— Vagy előre : Európát elfoglalni, vagy vissza : Szent 
ílona szigetére. 

— Honnan tudja ön, hogy mi anyámhoz készülünk? 
kérdé tőle hidegen a herczegnő. 

— Az indulás késői órájáról. 

A herczegnő sietett bucsut venni a társaságtól. Atyjá- 
nak megcsókolta a kezét és arczát s valamit súgott a fülébe. 
Azután a másik két nővel eltávozott. 

Tartott tőle, hogy ez az ember minden gondolatját ki- 
találja; még tán arra is rájön, hogy ő most azért rándul 
át anyjához, mert ott egész éjjel nem feküsznek le, s így 
meglesz óva attól, hogy vele álmában, büszkeségének el- 
lenére, találkozzék. Az hadd álmodjék ő róla; de az álom 
viszonozva ne legyen. 

Aztán arra gondolt, hogy ez az ember mindenesetre 
meg van már sebesítve. Az a kérdés, hogy hová fog futni 



sebével ? Ha kí a világba, úgy az Ösztönül fog szolgálni 
neki, hogy magasra törekedjék : egyik fényes polczot a 
másik után elfoglalja; lángészszel, szorgalommal a min- 
dennapi emberek feje fölé emelkedjék, visszaszerezze a 
mit ősei elvesztettek; láthatóvá tegye magát, s ez jó lesz 
rá nézve. Ha pedig vissza fog futni sebével az erdőbe : hát 
jól van, ott majd elzüllik, elpusztul s meg lesz rajta bo- 
szulva az a sok gonosztett, a mit ő követett el másokon. 

Negyedóra múlva útban volt a hintó a két hölgygyei 
Etelvár felé. 



A MIT EGY NŐ BESZÉL EGY LEÁNYNAK. 

— Ah, a kedves madame Corysande 1 Comme elle est 
charmante ! Milyen régen kívántam önt már látni. Önt 
mindenki magasztalja előttem. Szép tudományú hölgy. 
Vous étes mariée ? Jamais ? Annál jobb. Csakhogy elhoz- 
tad őtet hozzám te, « arany fáczán)). Az Isten áldjon meg, 
hová nősz még? fel az égbe? Hajolj le egy kicsit, hogy 
megcsókolhassalak I Bohó ! Most meg letérdel. Térden is 
majdnem oly magas, mint én. No jól van. Elmehetsz. 
Veled nincs mit beszélnem. Te nem hallgatsz oda. Eredj 
zongorázni. Jó volt a zongorát feltalálni azoknak a szá- 
mára, a kik nem szeretik a gondolatokat. Eredj, verd 
agyon az eszméidet a billentyűkön. Eredj. Eleget meg- 
bámultalak. Majd ha ebédelni akarunk, hivatlak. Itt ma- 
rad a kedves madame Corysande. Nos, hogy tetszik önnek 
ez az ócska kastély ? Ugy-e milyen mesebeli vár ? A négy 
donj ónnal a négy szögleten, a falai mind végig befuttatva 
repkénynyel. Nem lepte önt meg, hogy az ablakok mind 
nyitvák, most szellőztetik a pzobákat? A cselédek az ud- 
varon a szőnyegeket most porolják. Nálunk most van reg- 
gel. Mikor ott a hársfák közül a lemenő nap ide veti su- 
garait. Ön bizonyosan megteszi a maga jegyzeteit, kedves 
madame Corysande. Ön okos, figyelmező hölgy. Nálunk 



este kelnek s reggel feküsznek. Ez így van jól. Az éjszakai 
élet jobb, mint a nappali. Télen úgy sem nagy a különb- 
ség. Akkor az ember nappal sem lát mást, mint egy alvó 
természetet. De nyáron nappal a hőség kiállhatatlan, az 
ember izzad, egyik kezével mindig a napernyőt kell tar- 
tania, csak naplement után lehet szabadon lélekzeni. Ha 
egész nap szél fú, pedig nálunk mindennap fú, éjjelre le- 
csendesül. Nappal tele van légygyei minden szoba; éjjel 
azok is alusznak. Nappal az ember az egész világot meg- 
kapja ráadásul az ébrenléthez. Minden ember jön, megy, 
kiabál körülöttünk, a kire semmi szükségünk nincsen, a 
ki csak alkalmatlankodik; éjjel nincs körülöttünk más 
társaság, csak a mit magunk válogattunk össze : a többi 
lefeküdt. Nappal az ember az egész láthatárt körül látja, 
s arról, a mit lát, százféle gondolat tódul kedélyére; 
olyan gondolat, a mivel nem örömest foglalkozik; éjjel 
pedig csak azt látjuk meg, a mit szándékosan meg aka- 
runk lámpánkkal világítani. Aztán meg fordítva: a ki éjjel 
alszik, az mintha el volna temetve. Nem elég, hogy nem 
lát: még sötétség is van körülötte. Mikor e sötétségben az 
ember fölébred, olyan nyomasztó azt tudni, hogy most az 
egész világ alszik. Számlálni az ébrenlét alatt az óraüté- 
seket s elborzadni annál a gondolatnál, hogy most éjfél 
az idő ! Gondolkodni az ismerősről és az ismeretlenről. 
Eszébe jutnak az embernek a rémmesék és Pitaval bűn- 
történetei. Azoknak az ideje van most. S nem találni meg 
az elveszett álmot többé a nyugtalan szívdobogástól. Míg 
nappal az alvásnál oly megnyugtató érzés, hogy most az 
egész világ ébren van ; zsibong, munkál, örül, s ha üt az 
óra (az én hálószobámban öt ismétlő óra van, mindegyik 
három perczczel elébbre igazítva ; úgy, hogy minden óra- 
negyedet ötször hallok elkondulni), akkor a tizenkét óra- 
ütéssel is, ha fölébredünk, az jut eszünkbe : most ül le jól . 
megszolgált ebédéhez az emberiség munkás része ; most 
áldják milliók az Istent, ki asztalukat megáldotta; s vala- 
hányszor álmunk félbeszakad, mindig megtaláljuk annak 



65 



folytatását az ablaktáblák hasadékain beszűrődő napvilág 
vékony sugarainál. Ön meg fogná ezt az életet szeretni 
madame Corysande, ha gyakran eljönne hozzám. Én ké- 
rem, hogy gyakran jöjjön el hozzám. Itt is marasztalnám^ 
de tudom, hogy nagy szüksége van önre ennek a nagy 
gyereknek. Valóságos nagy gyerek ! Ez az arany fáczán. 
Olyan túlhalmozott minden szépségekkel, mint egy arany fá- 
czán és épen olyan semmi egyébre nem való, mint ránézni. 
Ennek az arcza még hetven esztendős korában is olyan 
lesz, mint most. Ilyen semmit se kifejező szépség. Akarja 
ön látni, milyen voltam én az ő korában? Jöjjön velem, 
megmutatom az arczképemet. Barabás festette tizennyolcz 
éves koromban. Semmit sem szépített rajta : még a ter- 
metet egy kissé vaskosabbra vette. Műértők azt mondják, 
hogy ez csak látszat, a fehér öltöny a festményeken a de- 
rekat vastagabbnak tünteti fel. No nézzen ön ide. Ugy-e 
mennyire nem hasonlít a mostanihoz ? Ne mondjon semmi 
bókot. Én jobban megvénültem mint koromhoz illik. S en- 
nek tudom az okait. Sok physicai szenvedést álltam ki. 
Egy gyermeket szültem és szoptattam. Egy másikat elvesz- 
tettem. Az rettentő szenvedés egy nőre nézve. Avez vous 
des enfants? Ah, ah, pardon. Hisz ön nincs férjnél. El- 
szóltam magamat. Bocsánat, oly feledékeny vagyok. Dc 
az arczvonások elváltozásának egyéb okai is vannak. Az 
arcznak minden izomszálaga egy-egy különnemű indulat 
behatására jön önkén3^telenül mozgásba, s ez fejezi ki az 
érzelmet. A kiknek arcza nagyon fogékony az indulat-ki- 
fejezésekre, s. érzésein nem tud uralkodni, annak arczán 
időjártával egészen megosztoznak a szolgálattevő izom- 
szálagok, s megannyi jellemző kigyóvonalt örökítenek meg 
rajta. Jöjjön csak, kedves madame Corysande, ide a tűkor 
elé : hadd mutatom meg önnek, hogy lesz a fiatal arczból 
az indulatok befolyása által vén arcz. Nézze ön, itt a hom- 
lokán, ha erősen figyel valamire, s homlokizmait felvonja, 
támad három parallel fekmentes kigyóvonal. Ha haragot 
fejez ki, három függélyes vonal fut alá. Ezeket mind dia- 



Jókai: Az élet komédiásai. T. 



5 



gonalbaii érinti az a ráncz, mely a félszemöld integető fel- 
húzásától ered. A jókedvű nevetés, s még inkább a kritizáló 
hunyorgatás támasztja a szemszögletböl kiinduló négy le- 
gyezöforma redöt. A gúny támasztja ezt a hármas karéjt 
az orrczimpák fölött, s a kínszenvedés ezt az állkapocs- 
szeglettől az ajkszegletig húzódó redőt, a duzzogás a felső 
ajk fölött képezi ki az összetörekvö redőcskéket, mígatet- 
szelgés mély bevágásokat támaszt az ajkszegletek körül. 
A fitymálás kifejezése az egyik arczgödröcskét alakítja át 
mély árokká s azzal egyúttal fél képűvé teszi az arczot, 
míg a sok sírás concentricus ívekkel fogja körül az áll 
környékét, végre a gőg megkettőzteti a tokát. Lássa : ez 
az én arczomon mind megvan. Mind láttam őket támadni, 
kifejleni; magam is siettem az öregbítésükhöz, az által, 
hogy indulataimon nem tudtam uralkodni. Ezért mondta 
azt a párisi híres művész, kivel le akartam magamat arcz- 
képeztetni, hogy lehetetlen az arczomat eltalálni, mert 
az minden ülésnél más. Vigyázzon ön magára madame 
Corysande. E tekintetben tanuljon Eafaelától. Más egyéb- 
ben ő neki kell öntől tanulnia. Mert az egy tudatlan és 
tudvágy nélküli teremtés. Akar-e ön felvilágosítója lenni, 
édes jó madame Corysande ? 

Ez volt az első pihenő, a hol madame Corysandenak al- 
kalma nyílt szóhoz juthatni. 

Madame Corysande oly megzsibbasztva érzé magát, 
mint mikor egy primadonna assoluta meghall énekelni 
egy másik művésznőt, a ki őt egy egész olymppal felül- 
múlja. Madame Corysande eddig azt hitte, hogy a mi az 
előadási tehetséget illeti, abban ő az utolérhetlen nagy- 
ságok közé tartozik, s íme most talált egy vetélytársra, a 
kivel szemben a párbeszéd nem lehet más, mint az egyik 
fél által tartott, s a másik által «oui))-val és <(non))-nal 
megszakgatott monológ. 

— Ja wohl, duchesse. 

A beszélgetés németül folyt, francziával vegyest. 

— Ön igen okos hölgy, madame Corysande. De úgy-e 



67 



bár, az okosságot nem adják ingyen? A férfi késő vénsó- 
geig tanul, az adja neki a fölényt a nő fölött, a kit gyer- 
mekkorában megtanítanak egyre-másra félig-meddig, s a 
mint egyszer bemutatják a világnak, be van zárva a háta 
mögött a propylaeum : azontúl nem tanul semmit. Könyv- 
tára regény és travellerirodalom. Kitől tanuljon még 
valamit? 

— Igen herczegnő. Hanem autó — 

— Az autodidaxie, akarta ön mondani ? (A herczegnő 
nem engedett neki egy egész szót végig mondani.) Csak- 
hogy az tízszeres fáradságba kerül s nem is olyan egyé- 
neknek való, a kik vagy házi munkával, vagy mulatsággal 
vannak elfoglalva. Ehhez nagy és erős belső ösztön kell ; 
előszeretet valamely szakmához, különben a ferde válasz- 
tás egyoldalúvá, a mindent összetanulás kiállhatatlan tu- 
dákos polyhistorrá teszi az asszonyt. Isten őrizzen a tu- 
dákos asszonytól; a hol az leül, onnan férfi, asszony, 
gyerek, úgy szalad szét, mintha a pestist hozta volna magá- 
val. — Uti figura docet ! 

A herczegnő elnevette magát, önmagára mutatva. Olyan 
kedves volt egyszerre az arcza, mikor nevetett, a szét- 
kuszált redők mindegyike harmóniába törekedett jönni 
egymással. 

— Még a leányom is elszalad tőlem, pedig én neki csak 
javát akarom. Borzad a prselectióimtól. Igaz, hogy nekem 
kissé brusque előadásom van. Nem vagyok cziczomázó. 
Nem szeret egy helyben ülve maradni mellettem. 

— Herczegasszonyom ! Talán peri . , . . 

— Igen, peripateticus módon (dehogy engedte neki a 
szót egészen kimondani). Ez a legjobb tanrendszer. Két 
hölgy, teszem fel, együtt sétálgat a parkban. Egy pókháló 
ötlik szemükbe, melynek központját egy superbe nagy ke- 
resztespók foglalja el. Ott megállnak. Kis idő múlva a ke- 
rekre kifeszített háló egyik szélén egy felényi nagyságú 
pók jelenik meg. Félénken közelít a másik felé. Az lábait 
összehúzva mozdulatlanul vár reá. A kisebbik pók egyre 

5* 



közelebb jön, tartózkodó rukkolásokkal. Kétszer-három- 
szor körültánczolja spirálkörben a nagyot. Annak pedig 
nyolcz szeme van ; mindenütt rálát. Most egészen közelébe 
ér. Akkor a nagy pók hirtelen szétpeczkeli a lábait, mire 
a kis pók ijedten szalad le a hálóról és siet elbújni a fa- 
levelek közé. Ekkor ön megmagyarázza a tanítványának : 
((nézze kedves, ez egy jelenet a pókok házas életéből. Férj 
és nő. De itt korántsem a férj az erősebb, hanem a nő. 
Ez a hatalmas nagy pók, a kié az egész selyempalota, az 
asszonyság ; az a félénken közelítő pedig, a kinek a kucz- 
kóban a helye, az az úr. Ha rossz kedvében találja az úr 
az asszonyságot, az őt elkergeti, sőt ha megkaphatja, meg 
is öli)). Erről aztán áttér ön a coroUariumokra és appli- 
catiókra ! 

— Ah! 

— Vagy pedig : együtt ülnek a hímzésnél. Két légy a 
levegőből egyszerre lecsapódik a cartonra eléjük. Arról ön 
alkalmat vesz magának elmondani a (dégy physiologiáját)). 
Csak nem mosolyog ön azon, madame Corysande, a mit 
mondok? A légy alkotása a legfenségesebb tanulmány. 
Az egy kiváltságolt lény a világon. A teremtés remeke ! 
Ha az ember azt mondhatja magáról, hogy ő a világ «ura)), 
úgy a légy elmondhatja, hogy ő a világ « úrnője)). S ezt ön 
megmagyarázza neki. 

— De herczegnő ! En nem tudok semmit a légy phy- 
siologiájáról, kiálta fel elszörnyedve madame Corysande. 

— Ah menjen ön ! Ön tudja azt nagyon jól ! De hát mi- 
ről beszélünk? Lehet-e botanikát tanítani a hím és nő is- 
mertetése nélkül ? Van valami haszna az ismeretlenség- 
nek? Tudatlanságban kell-e nevelni a leányt, hogy jó 
erkölcse legyen? S csak addig kell-e tartani a jó erkölcs- 
nek, a míg az ismeret megjön? Ez a tan érhet valamit a 
munkás polgárosztály leányainál, kik, ha szépek, sok 
csábnak vannak kitéve, s azért nekik jobb férjhezmenete- 
lükig nem tudni semmit, a mi női hivatásuk physiologiai 
oldalát illeti ; férjhezmenetelük után pedig őrizheti őket 



69 



a férj, kihez az élet minden phasisában hozzá vannak 
varrva. De miért tartják rejtve a természet megtudásra 
méltó titkait azon körök leányai előtt, mikben a rang, 
gazdagság, megszokás a mindennapi csábokat lehetetlenné 
teszi; s a kiknél az ismeretlenség nem biztosítja örök 
időkre a női erényt, mert később a férj és nő egészen kü- 
lön sphaerában élnek; s a nőnek mégis mindig minden 
esetben szilárdnak kell maradnia ? Mit használ egy her- 
czegkisasszonynak nem tudni azt, a mit megtudni vesze- 
delmes egy polgár leánynak ? És elvégre is a női erényt 
nem az ostoba ártatlanság őrzi, hanem a bennszületett 
szívbeli büszkeség. Egy polgárleány is lehet diadalmas 
minden csáb ellenében e szívbeli büszkeséggel, s ennek 
hiányával lehet egy herczegnő is luxuriöz. Daphne, a 
nympha, meg tudta védeni női büszkeségét az erdőn 
maga a «Nap)) ellenében: míg Danaé, a királyleány, a 
zárt kastélyban, még csak az aranyeső ellen sem. 

Madame Corysande mégis csak kíváncsi volt rá, hogy 
mi lesz mind ennek a vége ? 

— Madame Corysande, kérem önt, nehogy azt higyje, 
hogy én itt száraz paedagogiai vitát akarok önnel előidézni. 
Én, mint anya beszélek önhöz, saját leányom fölötti aggo- 
dalmaimban. Nem vagyok én túlfeszített agyú. Ámbár 
nem volna csoda, ha az eszem összezavarodott volna azok 
miatt, a miket szenvedtem. Mert nem a csapás nagysága 
teszi a szenvedést nagygyá, hanem a fogékonyság annak 
átérzéséhez. Gondolja meg ön, hogy a legnagyobb boldog- 
ság küszöbén álltam, a mi egy nőt idvezít ; s akkor egy 
könnyelmű, oktalan tett: egy pohár hideg víz, egy nyi- 
tott ablak, talán egy felhevülés, örökre megfosztott egész 
várt paradicsomomtól. Mert engemet is tanítottak tán- 
czolni, zongorázni, festeni, öt nyelven beszélni, öltöz- 
ködni ; hanem arra nem tanítottak, a mi a nő életében a 
végczél : hogyan kell nem lenni gyermekgyilkosnak? 

Madame Corysande homloka kezdett verejtéket izzadni. 
Sejtette már, hogy hová megy ki ez az értekezlet. 



70 



- — Avez vous des enfants ? 

— Még mindig nincsenek, herczegnő. Feleié madame 
Corysande eczetesedni kezdő kedélylyel. 

— Az baj. Mert így nagyon körülményesen meg kell 
önnek mindent magyaráznom. Lesz ön szives velem az 
olvasószobámba jönni ? 

Kénytelen volt vele. 

Az olvasószoba az emeleten volt, épen azon terem fölött, 
a melyben Eafaela zongorázott. Felhangzottak onnan alul- 
ról a változatok, a miket Chopin ábrándjaiból játszott. 

A kastélyban már meggyújtották a lámpásokat, minden 
terem ki volt világítva. A legtöbb szobának nyitva volt 
laagyva az ablaka, s azon keresztül az éjjeli lepkék minden 
fajai tódultak be körülrepkedni a lámpásokat; néha egy- 
egy denevér is besuhant, a maga zegzugos röptével be- 
kalandozva a világos termet. A herczegnő nem félt attól, 
a Ezek az én fecskéim », mondá. 

Künn a ligetben hangversenyeztek az éj dalnokai : a 
csalogányok. 

Gyönyörű éjszaka volt, a hold végig sütött a szobákon, 
a lámpáktól vetett sárga árnyékokat ezüstkék árnyékokkal 
kettőztetve. 

A herczegnő rendeletet adott komornyikjának, hogy a 
reggelit mindkettőjük számára vigyék fel az olvasó- 
terembe. Eafaelának nem kell : ő nem szokott reggelizni 
(t. i. este). 

Madame Corysande is elengedte volna azt a reggelit, 
mert elébb is egy tojást kellett meginnia nyersen, aztán 
még theát kapott, a miről nem tudta kitalálni, hogy ámbra 
van-e benne, vagy ánizs? azután egy csigahéjalakú csé- 
szében valami gyanús rezgő anyagot kellett leküzdenie, a 
mi alighanem héjastól összetört kerti csigák kocsonyája 
lehetett, s mellé pirított kenyérszeletkék vártak reá, mik 
meg voltak kenve valamivel, a mi erősen gyanús volt ar- 
ról, hogy azt valaha tengeri pók rejtegette csontkarjaiban. 

A hGvczegnö leeresztette az ablakok elé a függönyöket. 



71 



A tudományos értekezéshez nem volt szükség az éjjeli 
lepkékre. 

Gyönyörűen berendezett könjrvtár volt ott: de ijedelem 
fogta el madame Corysande szivét, a mint a könyvek sar- 
kán a czímeket kezdé olvasgatni. Ez neki igazán ((étrange)> 
irodalom ! 

A herczegnő legelső ismertetésül kiválasztott számára 
egy boncztani atlast, melynek a legelső felnyitására ma- 
dame Corysandeot az ájulás kezdte kerülgetni. Nem ! Soha 
rézmetsző vésűje rettentőbb működésre nem használtatott 
fel, mint ezeknél az ábráknál. 

A herezegnő magyarázott. Madame Corysande kékült- 
zöldült. 

— Mert, lássa ön, madame Corysande, szólt a tudomá- 
nyos magyarázat közben a herezegnő: aminőnevelésünk- 
nek halálbűne az. hogy a leányoknak csupán a szellemi 
kiművelésére gondolunk, s a testet, az állatot elmulaszt- 
juk rendeltetéséhez megfelelőleg kifejteni. Ezen mulasztás 
következményei aztán a boldogtalan házasságok. A phy- 
sica erősebb az ethicánál. Erény és erkölcs vele születik a 
nővel : azt nem kell neki tanítani ; de az életszervezet is- 
meretét : a belső organismus csodálatos összműködését 
kell vele megismertetni. Látja ön, mivé lettem én amiatt, 
hogy ez ismereteket annak idejében megszerezni elmulasz- 
tottam? A világból száműzött halott. Hasonló sorstól sze- 
retném megmenteni egyetlen leányomat. De neki hiába 
beszélek e tárgyról. egy rigó ! Figyelni sem tud előadá- 
somra, mindig kaczag rajta, s ha öt perczig magyarázok 
neki valamit, felugrik és elszahid. Azért nagyon szeretem, 
hogy önnel beszélhetek. En önnek magyarázok meg min- 
dent, s ön aztán enseigneolja Eafaelát. De talán nem is 
kezdtem eléggé a dolgok alpháján? Ismeri ön a nöallatt 
structurájának alapzatát? Nem? Akkor én mutatok ön- 
nek egy nőalakot a maga primitív valóságában. 

— Dieu ! Eezzent fel galvanizáltan madame Corysande : 
üne dame sans habits ? 



72 



A herczegnö egy szekrény elől félrehúzta a függönyt. 

Attól aztán, a mit abban látott, nem elpirulni, de el- 
sápadni volt oka madame Corysandenak. Az az asszony- 
ság egy csontváz volt. 

E látványnyal találkozni különben sem minden emberre 
nézve kellemetes ; de a mi madame Corysandera nézve 
még behatóbbá tette az élvezetet, az, hogy neki a női 
csontváz minden egyes porczikájának rendeltetését, elő- 
nyeit, hátrányait apróra végig kellett tanulmányozni, s 
ha elfordította a fejét, akkor azt még egyszer megmagya- 
rázta neki a herczegnö. Kitanult boncztanár volt ! 

Soha még harangszó oly szívből üdvözölve nem volt, 
mint a tíz órai, mely a misére jelt adott s félbeszakítva az 
előadást, madame Corysandenak e spanyol in quisitori tor- 
tura alól felszabadulást hozott. A herczegnö ájtatosságát 
a tudományos szenvedély sem csorbítá meg. 

— Menjünk most a kápolnába; szólt helyretéve termé- 
szettani könyveit, s imakönyvét keresve elő, a mi azon 
gyönge reményt gerjeszté madame Corysandenál, hogy 
talán már most a prselectió be van fejezve. 

Eafaela herczegnö nyitott be az ajtón ; de csak a fejét 
dugta be rajta, előre bocsátva a tudakozó kérdést. 

— Csak ketten vannak önök, vagy hárman ? 

— Csak ketten ! mondá a herczegnö, a csontváz elé 
húzva a szőnyeget. Te Loripapagály ! Csak két szót tud, s 
azért azt hiszi, hogy beszélni tud. 

Eafaela bejött s malitiosus nyájassággal kérdé madame 
Corysandetól : 

— Nos, hogy tetszik önnek anyám könyvtára? 

— Eettenetes szép. 

— Mit értesz te hozzá ? Te aranyfáczán ! Neked ha nem 
regény, hát nem könyv. Nesze, hozd az imakönyvemet. 
Ez legalább közös olvasmányunk. No, nyújtsd karodat. Te 
óriásnő. Milyen gránátos lett volna belőled, ha férfi vol- 
nál. Jer. Imádkozzál, hogy teremtsen az Isten egy hozzád- 
való embert. 



73 



A kápolna a kastély balszárnyán volt, az egyik donjont 
foglalta el. Belseje fejedelmi pompával diszítve. Művészi 
remekképek és szobrok a falakon, az oltár körül. De ma- 
dame Corysande itt sem tudott ájtatos hangulatába bele 
találni; a képeknél, szobroknál is mindig az kisértett fejé- 
ben, hogy ez itt a «musculus buccinator)>, ez a «musculus 
masseter)), ez a «serratus magnusö, ez a «pronator», ez a 
«flexor)), et cetera! et cetera! 

Fél óra eltelt az ájtatos szertartással. 

A kápolnából visszajövet azt mondá a herczegnő Eafae- 
lának : 

— Most eredj tőlünk. Eánk nézve hasznavehetetlen vagy. 
Tudom, hogy te nem szereted azokat az ételeket, a miket 
én eszem. Pedig azok specialiter a női rendeltetéshez 
vannak alkalmazva. Te a magad különcz ételeidet szere- 
ted. No hát rendeld meg a szakácsnál, hogy mit készítsen 
neked külön ! Ne koplalj nálam. Eredj, te szép páva. 

Eafaela megköszönte az engedélyt, s trillázva futott vé- 
gig a folyosón. 

— Mi pedig menjünk a muzeumomba. 

Madame Corysande könnyebbülten sohajta föl. Tehát 
nem a könyvtárba. Mégis használt hát szent Eókushoz 
folyamodni. 

Már a hogy veszszük. A « használása relativ fogalom. 

Madame Corysande a « herczegnő múzeuma » alatt kép- 
zelt magának egy ritkaság- gyűjteményt, antik ékszerekből, 
becses festményekből, régi hímzetekből, viseletekből, 
bútorokból ; porczellánokat, majolikákat, vén emlékeket, 
a hogy ezeket fel szokta az ember találni előkelő nagyúri 
családoknál. 

Eettenetes csalatkozás várt reá. ' 

Az egy anatómiai múzeum volt. Összeállítva mindazon 
borzasztó szép remekmintázásaíból a természetnek, a 
miken, ha egy kíváncsi laicus végighalad, egy hónapra el- 
megy a kedve ételtől italtól, minden felebarátjától és saját 
magától. 



74 



S e borzasztó múzeumban másfél óráig kellett madame 
Corysandenak hallgatni és nézni a herczegnő felvilágosí- 
tásait pathologiai mysteriumokról, az emberi belső részek 
titokteljes működésének revelatióiról, hj^pochondriaköltö 
felfedezéseket; a mikkel a jószivű előadó annyira meg- 
tölté a madame minden érzékét, hogy az valamennyi meg- 
ismertetett bajt és nyavalyát érzett már testének minden 
belső részében. 

— No, lássa ön: az igen jó, hogy önnek elmondhattam, 
szólt a herczegnő nagyon elégülten. Azt a nagy arany- 
fáczánt hasztalan hozom ide, mert az felkapja a szoknyá- 
járól a volan-t, az arczára teríti, hogy ne lásson semmit. 

De bizony madame Corysande szerette volna az egész 
esőköpönyeget a fejére borítani ! 

— És lássa ön : ezek azok, a miket az előkelő családok 
leányainak mindenekfelett megtanulniok kellene. Ezen 
ismeretek hiánya az alapja minden családi szerencsétlen- 
ségnek, oka annak, hogy a férfiak nejeiket elhanyagolják, 
hogy a nők boldogtalanok. Megjegyzett ön magának min- 
dent? El tudja majd mondani a tőlem hallottakat Eafae- 
lának? Nem felejti ön el ezeket? 

(((Tartok tőle, hogy nemo, mondá magában madame 
Corysande). 

Most értette már, hogy mi volt az értelme annak a szó- 
nak, a mit Líviától hallott a herczegnő felöl ; azt is ki- 
találta már, hogy Eafaela miért nem hozza el anyjához 
Liviát soha ? 

Nem vélünk a világtörténelembe hamis adatot becsúsz- 
tatni, a midőn azt állítjuk, hogy ez volt az első eset, a 
midőn egy élő testtel felruházott ember az éjféli rémes 
tizenkét óraütést, mint szabadulása hangját, áhította. 
Madame Corysande ügy volt értesülve, hogy az etelvári 
kastélyban az éji tizenkét óra kondulására tálalni szoktak. 
Ez az órakondulás azonban az egész kastélyban szabály- 
szerűen van berendezve. A hogy más uraság családi orvost 
tart a kastélyában, akként a herczegnő egy családi órást. 



75 



A szakács órája három perczczel előbb jár, mint az ét- 
terem órája. A nőcselédség azt pletykázta, hogy ez a kisér- 
tetek confundálása végett van így; azok nem tudják á sok 
óraütés közül kiválasztani az igazit; a férficselédség ellen- 
ben azt állítja, hogy ez a tálalás rendé végett van így; 
a herczegnő csak teljesen kihűlt állapotban engedi az éte- 
leket feladni: ezért a szakács jeladó csengetyűje s a ko- 
mornyik <(le diner est servi» jelentése között három 
percznyi időköz van hagyva. 

És ez a három perez időköz még épen elég arra, hogy 
a herczegnő madame Gorysande előtt legrejtettebb szekré- 
nyét a viaszminta múzeumnak felfedezze s őt ama borzal- 
mas mysteriummal contemplative megismertesse, mely 
Il-dik Lajos magyar király és Macduff életében az első 
végzetterhes eseményt alkotta. 

Madame Corysandeot a hideg lelte. Néhányszor el akart 
ájulni. « 

Egy kastély, tele kísértetekkel nem kínozta volna így 
meg, mint e borzasztó tudományos előadások. 

Még az ebédreliivás után is, a míg a lépcsőn az ét- 
teremig lehaladtak, nem szűnt meg a herczegnő az érte- 
kezést folytatni materialisticus óletnézeteiről, s meg-meg- 
állt a lépcsőn, madame Corysandeot neki szorítva a falnak, 
s bebizonyítva neki, hogy minden rossz indulat, szenve- 
dély, jellemgyöngeség a testi életműszerek hibáiból ered; 
ez a baj ilyen lelki állapotot idéz elő, amaz meg amolyant ; 
s a közben ujjai hegyével gyöngéden érinté áldozatának 
magyarázat alatt levő alkatrészeit. 

Az ebédhez csak hárman jelentek meg. A herczegnő 
nem volt bőkezű azon kegyével, hogy valakit asztalához 
ültessen. Madame Corysandera nézve az valódi kitüntetés 
volt. És mindazok, a kiket e szerencsében «nem)) részesí- 
tett a herczegnő, valóban, mely hálára leheUek ezért le- 
kötelezve : mert a herczegnő rettenetes menüt tartott. 

Csak annyit bocsátunk előre, hogy számára minden 
ételt csaknem só nélkül, de igen sok czukorral készítettek. 



76 



Aztán minden ételnek czólja volt nála. Hiszen czélja van 
a szegény ember ételének is : az, hogy a gyomrot ellássa. 
De a herczegnö ételeinek nemcsak a gyomor számára 
volt nemes küldetésük. Azoknak üdvös hatása számítva 
volt a test minden életszervezetére : az egyik ide, a másik 
amoda hatott; azokból az ember nem azért evett, hogy 
jóllakjék, hanem hogy üdítő, zsongító, lágyító, szíverősítö, 
vértisztító, izzasztó és álomhozó szereket szedjen be ma- 
gába, s ha valakivel együtt ebédelt a herczegnö, azzal 
dicsérte az ételeit, hogy ez erről, amaz arról jó : csak az 
éhségről nem volt jó egy se; s ha aztán a vendég végig- 
kóstolta az egész patikát, akkor csakugyan fölösleges volt 
neki kedves egészségére kívánni az ebédet. 

— No te nagy arczkép ! Kiléptél a rámádból ? ezzel a 
szóval köszönté leányát a herczegnö. Valóságos arczkép ! 
Mozdulatlan minden vonása. Szoktál gondolkozni vala- 
miről? Érzesz valamit? Éhséget úgy-e, semmit mást? 
Szeretsz valakit ? 

— Igen. Tégedet. 

— Senkit. Magadat. Nos, mit főzettél magadnak ebédre ? 

— A mit a cselédek számára főztek. Az nagyon ízletes. 
Burgonyaleves és pörkölthús, tarhonyával. 

— Az pedig egyik sem neked való. A burgonya túlságo- 
san sok fehérnyét ád a vérnek, a sápkórra tesz hajlandóvá, 
a paprika pedig izgatólag hat a zsigerekre. Ezt majd ma- 
gyarázza meg neki madame Corysande. 

De nem hallott abból semmit madame Corysande, mert 
annak a figyelmét más tárgy foglalta el. Egy gyönyörű 
nagy fülesbagoly, mely a herczegnö karszékének támlányán 
gubbaszkodott. Madame Corysande irtózott a bagolytól, s 
nem volt felőle bizonyos, hogy eleven állat-e az, vagy csak 
kitömött példánya egy bagolynak ? Mindenesetre sajátsá- 
gos diszítménye egy karszéknek. 

Végre annyira kihűlt a leves, hogy le lehetett hozzá 
ülni. Az valami rókaszinű folyadék volt, melyből a mint 
egy evőkanállal bevett madame Corysande, úgy érezte. 



11 



mintha egy rébuszt vett volna a szájába, a melyet addig 
nem lehet lenyelni, a míg a nyelvével ki nem találja a 
tartalmát. Ilyet ő még soha sem ízlelt. 

A herczegnő előtt állt egy felnyitott doboz, melyből ő 
kis arany kanálkával a leveshez hasonló színű, valami 
süredéket szedett ki, s azt a leves köaé keverte, hogy még 
tartalmasabb legyen. 

— Ez kaenguruh kivonat-leves; magyarázá a herczegnő 
hüledező vendégének, ki azt képzelé e szónál, hogy a 
ksenguruh még húskivonat korában is megtartotta ugrási 
tehetségét, s irigy szemmel tekinte Eafaelára, ki azalatt 
tele tányérral étvágyingerlő burgonyalevest fogyasztott 
egész mohósággal. 

• — Ez a leves az izmok szilárdságát mozdítja elő; iga- 
zolá a keserédes főzeményt a herczegnő. Szükséges azok- 
nak, kik a női idomok plasticai egyöntetűségét sokáig fenn 
akarják tartani. Egyék még, madame Gorysande. 

Lehetetlenséget kívánt a herczegnő. Ételei mind olyanok 
voltak, hogy azokba csak belekóstolni lehetett, de belőlük 
enni ép oly erős meggyőződésre volt szükség, minő az övé. 

Az ember nem tudta nála, hogy mit eszik ! Tészta borí- 
ték alatt gyanús, rezgő, nyúlós anyagok lappangtak; száz- 
féle fű vagdal ék complicált hospóttá keverve, rejtegetett 
félelmes, csúszós, mézgás falatokat, miknek lenyelésekor 
végig borsózott az embernek a háta; majd meg csak akkor 
vette észre, mikor a foga alatt valami megroppant, hogy 
most olyan állatot eszik meg, a minek soha sem vétett 
életében. Megörül valaminek, mikor a villájára kerül, azt 
hiszi, hogy palacsinta, s mikor beleharapott, akkor veszi 
észre, hogy kolbász, s mikor lenyelte, akkor kezdi sejteni, 
hogy az valami csúszó-mászó állat volt. 

A herczegnő menüjében lényeges alkatrészt képeztek a 
hidegvérű állatok, halak, rákok, békák, kagylók : madame 
Gorysande pedig delejes irtózattal gondolt mindezekre. 
a halat sem ette soha, de a hüllőkkel meg épen nyílt 
-ellenségeskedésben élt. 



S a herczegnö olyan kegyes volt, bogy mog is magya- 
rázta neki, mi előnyük van a vizlakó állatoknak emberi 
táplálék alakjában? s föltette róla, hogy azokat majd oda- 
haza is meg fogja honosítani s e czélból körülményesen 
elmagyarázta neki, hogyan kell elkészíteni a békát fekete- 
kávé mártással ? mit használjon a minestrához, ha azt 
chinai holothurokból (tengerpiihányok) készítteti? miért 
kell két tengeri pókot használni egy grancevolihoz ? hány- 
féle fű, laboda, paréj vagdaltatik össze a macedoínehoz ? 
mi mindenből áll ezeknek a kis lilaszinű, uborkába ojtott 
l)ogyóknak a tölteléke, a mikneka neve melonzani? Ahogy 
jó gazdasszonyok szoktak kedveskedni vendégeiknek, mikor 
azok valami új ételt nagyon megszerettek. A húsneműek- 
ből a herczegnö csupán a vadaknak engedett polgárjogot, 
de azok is olyan csodálatos alakban voltak feladva, hogy 
az ember inkább hitte volna, hogy az valami csokolád- 
szinű sajt, a mit felmetszenek előtte, hogy sem nyúlhús ; 
s mikor egy bepáczolt mahagóni barna tömegről . azt az 
ajánlatot hallotta madame Corysande, hogy az hód-czomb, 
fogadást tett magában, hogy még a castorkalapját is el- 
pusztítja, ha hazakerül, nehogy erre a tárgyra visszaemlé- 
keztesse. 

De ezek az ételek mind különösen női életműszerek 
üdítésére, zsongítására valók. 

E közben a herczegnö egyre zsémbelt Eafaelára, hogy 
azokból a paraszt ételekből oly jóizün eszik, s az övéit meg 
sem ízleM. 

— Ezek az ételek neked valók. Soha sem lesz jó hozzád 
a férjed, ha ezeket meg nem szokod. 

— Mama. Inkább soha se veszek férjet, mint hogy azt 
a sok csigát, békát mind együtt elvegyem vele. 

— így beszél a ((menyasszony kacsaw. Ön nem iszik, 
madame Corysande ? Ön nagyon keveset eszik és épen 
nem iszik. 

Ital pedig sokféle volt ott: az is mind langyos, mint az 
ételek. Ez a fogak épségben tartása végett van így rendelve. 



70 



Bor, ser nincs azok közt, de különféle üvegekben árpavíz, 
kenyérvíz, édes savó, savanyú czibere, narancsvíz. Ezek 
közé a komornyik kegyes csalásból egy málnavíz feliratú 
üvegbe valami könnyű veres bort csempészett Rafaela 
számára az asztalra. Eafaela megszánta madame Corysan- 
deot, s abból töltött az ö poharába is : a miért madame 
Corysande örök hálára lett iránta lekötelezve, e pohár 
veres bor mentette meg attól, hogy ebéd után a hideg ki- 
lelje. 

— Ön, látom, hogy más ételekhez van szokva, monda a 
herczegnő. No várjon, most jön valami, a mi önnek tetszé- 
sét meg fogja nyerni. A legnemesebb része a marhának. 
Ez a kérődző állatoknak egyedüli alkatrésze, mely érdemes 
nők táplálékául szolgálni. 

Ugyan mi lehet az? Behozták. Egy roppant nagy 
marhaszív volt spékelve. 

— Az állatok szive, mint eledel, erősíti a női szivet. 
A női szív, mint tudjuk, egy 8-ad részszel kisebb, mint a 
féríi szív. Ezért az ösztön minden ifjú nőnél csirkék s 
egyéb szárnyasok szivét elkölteni. Ösztönszerű védelem a 
cardiopalmus ellen. De leghatásosabb erre az ökörszív^. 
Egyék belőle madame Corysande . . . 

De nem volt a világnak olyan kincse, a miért azt ma- 
dame Corysande megtette volna ! Eszébe jutott a trouba- 
dour szive, melyet a kegyetlen férj nyújtott feleségének 
szarvasszív gyanánt elkészítve, mely után a nemes hölgy 
éhen ölte el magát. 

— Te sem ? kinálkozék Eafaelához fordulva a her- 
czegnő. 

— Nem mama; megosztott szivet nem fogadok el. 

— Úgy látom, szólt elszomorkodva a herczegnő, hogy 
az én lakomámat megint nem osztja velem senki más, 
mint Jakab. 

Erre a névre a szék támláján gunnyasztó bagoly meg- 
libbentette a szárnyait, s madame Corysande akkor lett 
bizonyossá felőle, hogy az csakugyan élő állat. Most aztán 



80 



annál jobban félt tőle : a mióta megtnclta, hogy azok a 
nagy világló szemei nincsenek üvegből, hanem azokkal az 
emberre ránéz. A pompás éjmadár feltátotta száját a 
nyújtott falat elé s lenyelte azt, mint egy gép. A herczegnő 
nagy gyönyörűséggel rakta a madár szájába a falatokat 
egymásután. 

— Ez a legokosabb állat a világon. Éjjel van ébren, 
mint én, s megeszi azt, a mit én. 

Mély szomorúság volt e szavakban. Rafaela könytelt 
szemekkel nézett anyjára: kinek egyedüli igaz élettársa 
egy bagoly, a ki együtt ébred, együtt alszik, együtt eszik 
vele. Senki más. A többi mind kényszerűségből teszi 
azt, ez az egy rokonszenvből. 

A bagoly huhogott. Ez volt az asztaláldás nála. Meg- 
megrebbenté szárnyait, mintha el akarna repülni, de azért 
erősen fogta karmaival a szék támlányát, mintha a herczeg- 
nőt is magával akarná vinni. 

Madame Corysande ájuldozott attól a gondolattól, hogy 
ha ez az ö fejére találna repülni, s titokban megtapogatta 
a chignonját: elég szilárdul van-e az alapzathoz hozzá 
építve ? 

— ügy-e mily pompás állat '? Magasztalá öt a herczegnő. 
Mily okos arcz, mily gondolkozó fő, milyen szép szemek ! 
És minő hatalmas karmok ! Képes volna egy férfival meg- 
vívni. Csak nőket enged mngával bánni. 

— Gyönyörű ! rebegé madame Corysande. 

— Ha meghalok, önnek hagyom Jakabot, madame 
Corysande. 

— Oh herczegnő, én mindennap imádkozom, hogy az 
ég tartsa meg sokáig a herczegnő életét. 

Egyszer aztán mégis csak szerencsésen vége szakadt az 
úri ebédnek. 

Eafaela odament az anyját mégcsókolni. Ekkor a her- 
czegnő odavonta őt az ölébe : ezt a diánai alakot. 

— No jer ide, te kis ölbeli baba ; te parányi. De rég nem 
voltál az ölemben. Hát mondd el, hogy viselted magadat 



azóta, hogy nem láttalak. Fűztél-e már raWánczra férfi- 
sziveket? Hogyan? Egész olvasószámra ? He ? Vagy még 
most is babával játszol? A leveledből nagyon keveset 
tudok meg. Nagyon röviden bánsz el az ifjakkal, a kikről 
Írsz. A Jenő jó lovas ; a Béla nagy bohó, az Alienor kiáll- 
hatatlan ul szép ember. Nos, hát mi történt tovább ? Mi 
van a Jenővel ? 

— Még mindig jó lovas. 
— - Hát a Béla? 

— Valamivel nagyobb bohó, mint azelőtt. 
^ — És az Alienor ? 

— Ép oly szép és kiállhatatlan, mint eddig. 

— Azt szeretem, hogy hideg vérrel tudod megítélni a 
férfiakat. Minden nőnek van eszményképe. De az nem 
szükséges, hogy abban az emberben, a kihez nőül akar 
menni, eszményképét keresse. Az nagy szerencsétlenség 
egy nőre nézve, ha történetesen azt kapja élettársul, a kit 
bálványoz, mert annak rabjává lesz. A középszerűség jel- 
lemzi a jó férjeket. Az olyan házasság a legboldogabb, a 
milyen Zenobiáé volt Odenatussal. A férj ne legyen se 
nagyon híres ember, se nagyon eszes. Inkább őseitől örö- 
költ ranggal birjon, mint olyannal, a mit öntehetségével 
szerzett. A nőn fordul meg a család sorsa. Ép nő csinál- 
hat egy beteges férjből egészséges embert ; gyáva férjből 
nagy jellemet ; egyszerű férjből okos embert és megfor- 
dítva : egy túlerős férj mellett a nő elcsenevészhet bete- 
gessé, nagyon erélyes jellemű férj mellett a nő félénk báb 
lesz, s fölöttébb eszes férj mellett a nő együgyű, akarat 
nélküli, gondolkodni nem tudó lénynyé idomul át. Atyád 
egészséges-e ? 

— Most derült volt, hogy eljöttünk. Csókoltat álta- 
lam. 

— Köszönöm. Vidd át neki a viszoncsókot. Mi nagyon 
gyöngédek voltunk egymáshoz. Azt te jól tudod. De ő 
neki hivatása van, a mi nem engedi, hogy egy asszony 
szeszélyei nyűgözzék. Neki a világban kell élni, nekem a 

Jókai: Az élet komédiásai. I. 6 



világon kívül. Övé a nappal, enyim az éjjel. Kérdezősköd- 
nek-e utánam látogatóitok? 

— Üdvözletüket mindig megirom levelemben. 

E szónál madame Corysandenak eszébe jutott, hogy az 
ö lelkét is nyomja egy átadandó üdvözlet. 

— Megengedi herczegnő, hogy én is átadjak egy rám 
bizott bucsúkézcsókot ? 

— Kitől? 

— Zárkány Napóleontól. 

— Ah ! Napóleon ott volt nálatok ? Erről az egy ember- 
ről nem irtál leveledben. 

— Nem jutott eszembe, felelt Eafaela. 

A herczegnő odanyujtá kezét madame Corysandenak. 

— Köszönöm Zárkány Napóleonnak a megemlékezését 
rólam. Ebből az ifjúból nagy ember lesz még valaha. 
Megmondhatja ön neki, hogy én mondtam. Nagy ember 
lesz belőle. 

— Miért hiszed azt ? szólt Eafaela. 

— Azért, mert nem akarják őt észrevenni. 

A további magyarázatot félbeszakítá egy villámlás, mely 
a nyitott ablakon át egyszerre vakító világot terjeszte szét 
a teremben. A zivatar oly gyorsan jött, hogy csak az első 
villámlásra vették észre megérkeztét. 

Az ablakok nyitva voltak, a függönyök csak félig le- 
bocsátva, a villámfénj^ teljes pompájában jelenhetett meg 
a lámpákat elhomályosítani. 

— Ah mily gyönyörű zivatar ! kiálta fel a herczegnő, s 
egészen félrehuzatta a függönyöket az ablakokról, hogy 
teljesen élvezhesse e nagyszerű tüneményt. 

Madame Corysande pedig szerfelett félt a villámlástól 
ós mennydörgéstől ; mikor zivatar közeledett, olyankor ő 
bezárkózott szobájába, s ha nagyon mennydörgött, bebujt 
a dunnája alá, s a mellett az az előítélete volt, hogy a vil- 
lám nyitott ablakon át örömest belátogat a házba. A her- 
czegnő pedig megfogta a két másik hölgy kezét, s odavitte 
őket magával az ablakhoz, hogy onnan bámulják e gyö- 



83 



nyorű fénypazarlását a természetnek, e czikázó nap- 
sugarakat a fekete éjben. 

— Az ilyen ünnepélyes perczben rejlik a teremtés titka, 
sugá a herczegnö a reszkető Corysandenek. A kiáradó 
villanyosság termékenyítőleg hat növényre, állatra, em- 
berekre. A villámlás alatt terem meg a szarvasgomba. Ez 
a tudósok által elismert tény. 

S azután olyan szépen elmagyarázta a herczegnö fogva 
tartott áldozatának a villanyosság közvetlen teremtő ere- 
jét, hogy a jó madame Corysande lassankint kezdett a 
villámtól olyanformán félni, mint valami garázda férfitól. 

— Az ilyen szép zivatarok az én ünnepnapjaim, szólt 
elragadtatással a herczegnö. Ez az én concertem, az én 
látványom, a miben a nappal élők nem gyönyörködnek. 
Ez alatt elfeledem, hogy a földön vagyok és ember vagyok. 
Azért szeretem ezt a vidéket, hogy olyan sok szép zivatarai 
vannak. Milyen egyenesen csapott le most az a lángsugár 
az égből ! Mily dörgő orgonahang ez utána ! Mily fölséges 
éjjeli zene! 

Kár, hogy rövid ideig tartott. A zivatar nagyon hamar 
elvonult a tájról. 

De a herczegnö egészen felfrissültnek látszott utána. 
Éjfél után két óra volt az idő. 
E helyen ebéd utáni két óra. 

— Most lesz legszebb idő sétára, madame Corysande. 

— Talán a folyosón herczegnö. 

— Nem, nem a folyosón. Ki sétálna fedett helyen ilyen 
időben ? mikor élenynyel, villanynyal, ózonnal van tele a 
lég. Ki a szabadba; a parkban fogunk sétálni. 

A herczegnö csöngetett, s a komornyiknak parancsot 
adott. A leányok készítsék el a lámpákat, a gondolát lás- 
sák el. 

Tehát mégis gondolán fognak sétálni, vigasztalá magát 
madame Corysande. Hisz másként nem is lehet. Az uta- 
kon most sár van. 

De gyanús maradt előtte mégis az a szelid szemszög- 
ei 



84 

létből való félrettiosolygása Eafaelánat, a mit e szavak 
után feléje vetett. Itt még valami következik. 

Mikor jelezték, hogy készen áll a gondola, a hölgyek 
felvevék nagy kendőiket s a kastély hátsó lépcsőjén le- 
szálltak az oszlopcsarnokig, melynek küszöbét egyenesen 
a tó habja locsolta. Szép nagy halastó volt, partjai szegé- 
lyezve nymphseákkal. Kövér potykák ugráltak fel a víz 
színére, a tó felett tánczoló szúnyogok után kapkodva. 
Szép, kedves éjszaka volt ; az égen szivárvány szikrázó csil- 
lagok ragyogtak, a hold eltűnőben volt már a magas fa- 
sudarak között; a falevelek hegyén ragyogtak az eső- 
cseppek, mint megannyi gyémánt ; minden fű, fa, virág 
tízszerezve adta ki illatát az eső után ; kéjmámorral volt 
tele a lég. 

Négy köpczös leány-cseléd kisérte a hölgyeket rúdra 
akasztott lampionokkal s feltűnő volt madame Corysande 
előtt, hogy az evezősök is mind nőcselédek voltak. 

A rezgő tó tükre messzeveté a lámpák világát, s karcsú 
hattyúpárok indultak utána a tovasikló csónaknak. 

A gondola egy kis sziget felé tartott, mely a tó közepé- 
ből emelkedett ki. A sziget tamariszkbokrokkal volt kör- 
nyezve, s e bokrok keretén belül széles pázsit-tábla terült 
el, meg-megtörve egy-egy virágcsoport által, melyek 
rózsákból s ritka délvirágokból voltak összeállítva. 

Hanem út nem volt e szigeten sehol. — A zöld pázsit 
szőnyege szakadatlanul teríté azt be. 

— Hol fogunk mi itt sétálni? sugá aggódva madame 
Corysande Eafaelának, a mint észrevette, hogy a gondola 
a szigetnél kiköt. 

— A fűben, feleié neki Eafaela. 

— Vékony brunellczipőinkben ? mondá ijedelmesen 
Corysande. 

— Nem. Mezítláb. 

Madame Corysande azt hitte, hogy ez csak tréfa. Ha- 
nem aztán rémülve győződött meg a rettentő valóságról, 
mikor meglátta, hogy a nőcselédek hozzáfognak a berezeg- 



85 



nőnek és Eafaelának a lábait megszabadítani czipőiktöl, 
harisnyáiktól, s ruháikat térdig feltüzködni. 

Madame Corysande még aludni sem szokott mezítláb, 
s a lábát soha negyven fokon alul levő vízbe bele nem 
dugta. 

Már pedig ezt a mulatságot együtt kell élvezni. 

— Je me meurs ! rebegé az ártatlan áldozat. Ebbe én 
belehalok. 

— Biztosítom önt, mondá neki a herczegnő, hogy a 
női organismus megerősítésére, idegbajaink eltávolítá- 
sára ez a legsikeresebb óvszer. Egy séta a harmatos fű- 
ben, de még inkább a meleg záportól áztatott fenyéren. 
Bzt mindennap megtegyék önök Eafaelával. Korán reggel, 
hajnal előtt. 

Mit volt mit tenni ? Oda kellett engednie magát a halál- 
veszedelemnek s eltűrni, hogy a szolgálók az ő lábairól is 
lerántsanak minden oltalmazó hüvelyt, s öltönyeit ma- 
gasra föltüzködjék. 

A herczegnő maga volt az első, a ki a gondolából ki- 
szökött a gyepre. S azután a lámpavivő leányokat két 
oldalt bocsátva, sorba elvezette kedves vendégeit a térdig 
érő fűben, megmutogatva nekik a holdfénynél gyönyörű 
rózsacsoportjait, yukkáit, cactusait, jazminbozótjait, ficus- 
lugasait, keresztül-kasul csatangolva a kaszálatlan vad- 
borsóban : kecske-békák, leveli békák százai ugráltak 
kétfelől szanaszét az éjjeli sétálók csoportja előtt; ma- 
dame Corysande csak azon imádkozott, vajha egy béka 
rá ne ugranék a lábára, s lelkét Istennek ajánlotta arra 
az esetre, ha egy kígyó találna feltekergőzni a bokáján. 

A hajnal kezdett derengeni az ég alján, mire a séta be 
lett fejezve, s a társaság ismét visszakerült a gondolához. 

A cselédek itt meleg flanellel ledörzsölték a hölgyek 
lábait, s ismét felöltöztették azokat a megillető öltöny- 
félékkel, mely után kényelmes felfrissülés érzete terjedt 
el az egész testen; hanem azért mégis csak azt hitte ma- 
dame Corysande, hogy holnap ilyenkor nem beszél már ő 



86 



vele senki, mert akkorra ö már meg lesz halva ; de ha 
Isten úgy engedi, hogy élve maradjon, már hisz akár- 
milyen bölcs, okos és kedves teremtés legyen is ez a 
herczegnö, de nem látja az öt többet a kastélyában, a hol 
a vendégeket éjfélig anatómiai felolvasással, délben kaen- 
guruh-kivonattal traktálják s ebéd után egy óráig mezít- 
láb sétáltatják az ázott fűben. 

Most már egészen igazolva volt előtte Eafaela, ki any- 
jának minden másodnap ír levelet, de csak minden hat 
hónapban látogatja meg egyszer. 

Mikor a gondolából a verandára kiléptek, így szólt a 
herczegnö : 

— Mindjárt reggel lesz ; most nálunk mindenki aludni 
megy. Tudom, hogy ti másként vagytok szokva : ti nap- 
pal éltek. Nem tartóztatlak. A hintó előállhat. Csókolj 
meg, te márványszobor s add át e csókot atyádnak. Ma- 
dame Corysande : nagyon örülök, hogy önt megismertem. 
Ne felejtse el Eafaelával mindazt közölni, a mit önnek 
megmagyaráztam. Látogasson meg minél többször. Zár- 
kány Napóleonnak vigye meg viszonüdvözletemet. Ha 
útra kel : mondja meg neki, a mit felőle hallott tőlem. 
Egyéb útravaló neki nem kell. Jó reggelt! Ti mondjatok 
nekem «jó éjt)). 

A VÉDSZENT, A KI LESZÁLL. 

Az etelvári kastélytól a «herczeglakig)> (a hogy a ber- 
ezeg úrlakát nevezték), jó lovakon másfél órai út volt. 

Eafaela meg volt elégedve magával és tervének jól sike- 
rültével. 

Az a nagyszerű terve sikerült, hogy ki tudta játszani 
Napóleon öcsémet. Ez a vakmerő fiatal ember még arra 
mer gondolni, hogy álmában találkozzék ő vele. S az 
álomország csodálatos birodalom ! Ott nem azok paran- 
csolnak, a kik hatalmasok. D$ sikerült őt kijátszania. 



87 



Tessék neki egyedül álmodni akárkiről, de álma nem 
viszonoztatik. Minő vakmerőség ! 

Még ugyan hátra van ez a veszedelmes másfél óra, s 
reggel három órától ötig a herczeglakban még álmodni 
szoktak, s az is megesik, hogy a kik az egész éjjelt ébren 
töltötték, mikor kocsira ülnek, a szempilláiknak nem bír- 
nak parancsolni; hanem hiszen itt van madame Cory- 
sande, majd az eltöltött éj élményei, a körülébredező ter- 
mészet látványa annyi tárgyat nyújtanak a beszélgetésre, 
hogy könnyű lesz mellette ébren maradni. 

Az út egy ezerholdas buzavetés sima táblái között vo- 
nult el. A leggyönyörűbb zöld szőnyeg ; se búzavirág, se 
pipacs közte : tiszta buza ez, jól mívelt földbe vetve ; most 
bújnak a kalászai, s minden levelén, s végig a kalászok 
érdes tokiászain az eső és harmat billió cseppje ragyog. 
A nap most kel föl, s visszfényt támaszt a kalásztenge- 
ren, melyben az utasok futó árnyékát egy fényoszlop 
kiséri : a fűszálakon támadó szivárvány. 

— Nézze, herczegnő, szól madame Corysande, minő 
dicsfény veszi az ön fejének az árnyékát körül. 

— Én látom az én fejem árnyéka körül képződő 
((halo»-t: de az, mit ön lát, az a saját árnya körül támadó 
glória. Kiki a maga szivárványát látja. Ez a megtört nap- 
sugarak tüneménye. 

— Ah! a herczegnő is természettudós! sohajta fel saj- 
nálkozva madame Corysande. 

Eafaela nem állhatta meg, hogy el ne mosolyogjék. 

— Ön talán nagyon megelégiette a természettudomá- 
nyokat ? 

— Ellenszenvem van irántuk, herczegnő, — az én lel- 
kemet a hit tartja fenn ; szeretek hinni a csodákban, a 
természetfölöttiben, s minden megmagyarázott csoda, a 
mit a természettudomány a maga anyagi mozderejére 
visszavezet, olyan fájdalmas kiábrándulás érzetét kelti 
bennem, mintha valaki megcsalt volna, a kit én híven 
szerettem. A természettudomány nem egyébre való, mint 



88 



az embereket hitetlenekké tenni. S mit használ a termé- 
szet rejtett titkait megtudni? Mozdítja-e elő a gyógyásza- 
tot egy hajszállal is az, hogy a chirurgia oly nagy hala- 
dást tett? Az orvosok közül csak azt tűröm, a ki delejes- 
seggel gyógyít s a sympatheticus gyógyszerek hatásában 
hiszek. Ragaszkodom a földfelettihez s nem engedem ma- 
gamtól ábrándjaimat elokoskodtatni. Nekem a mennydör- 
gésben Isten haragja szól s a szivárványban Isten bocsá- 
nata tündököl. Én a fénykört fejünk árnyéka körül felavató 
dicsfénynek tekintem. A mindent tudás lehet férfierény ; 
de a nőre nézve szerencsétlenség az. Minden nőnek szük- 
sége van jó adag tudatlanságra, hogy fel ne lázadjon a 
természet ellen annak a tudatában, hogy az emberi hiva- 
tás terheit és örömeit oly egyenlőtlenül osztotta fel a 
férfi és a nő között. Irigylem a parasztnőt, a ki mind er- 
ről nem tud semmit. S nem lennék herczegnő : nem kel- 
lene ez az egész birtok, a hogy a láthatárig elterjed, azzal 
a föltétellel, hogy mindent megtudjak, a mi a természet- 
ben történik. 

A jó madame Gorysande annyira meg volt telve vissza- 
fojtott gondolatokkal, hogy a mint egyszerre alkalma 
nyílt beszédének szabad folyást engedni, ezt a szabadsá- 
got teljes mértékben felhasználni is sietett s beszélt aztán 
Eafaelának ideális, transcendentalis fogalmakról annyit, 
hogy Eafaela szerencsésen elaludt mellette. 

S a mint pedig Eafaela szemeit lehunyta, abban a percz- 
ben odavitte őt a csodatevő álomtündér Napóleon öcsém- 
hez. Hogy került hozzá? az homályban maradt előtte. 
Mintha ő maga egy rámába foglalt kép volna, mely a 
hozzá fohászkodó kértére megelevenedik. Napóleon öcsém 
hírhedett publicista lett, kinek munkái általános feltűnést 
okoztak. S mintha mind e művek alapeszméit az a véd- 
szent sugallná lelkébe. Az emberek bámulva kérdezik, ki 
adott neki ilyen inspíratiót ? Ki ? A védszent. Eafaela 
tudja magáról, hogy ő az a védszent s haragszik érte ma- 
gára, hogy miért az ? S az ifjú feljebb halad : népkép- 



89 



viselő lesz. A védszent most már ott ül a képviselőház 
karzatán s hallja a csodásbatású szónoklatot, a mit amaz 
ifjú tart a teremben. Ki sugallja neki e remek mon- 
datokat? Ki adja neki e magas felfogást, ez igaz lel- 
kesülést ? A védszent. Eafaela szeretné elhagyni a kar- 
zatot, de nem mehet, meg van igézve. Most eltűnik a 
védencz. Senkisem tudja hová lett; egyedül a védszent. 
Ö olvassa leveleit, miket az távol országokból küldöz ; 
rejtelmes, nagyhorderejű államtitkokkal terhes leveleket; 
ki tudja találni e titkos jelirást, ő tudja, mi nagy mű van 
rábízva. A mű sikerül. Jutalom, kitüntetés várnak a visz- 
szatérőre. Érdemrendek ragyognak mellén ; magas hivata- 
lí)k várnak reá. Ki adta azokat neki? A védszent. Az ve- 
zeti mindig feljebb, feljebb. A magas gúla tetejéig. Grófi, 
berezegi korona, gazdagság vár reá. Kormányhatalom- 
ban osztozik. A védszent még itt sem engedi pihenni. Fel, 
fel, egész a gúla tetejéig. Mi van a gúla legmagasán? Egy 
koporsó. S abban a koporsóban fekszik egy szép halott 
szűz, fényes öltözetben, s e holt hajadonban Eafaela ön- 
magát ismeri meg. — S a védencz odajön a koporsóhoz 
és sír fölötte. — És az álmodónak eszében van az, hogy 
ő most álmodik. És még arra is tud eszmélni, hogy az 
álomnak magyarázata van. Hogy egy leánynak halottul 
látni magát: menyasszonyságot jelent ! S a fölötti harag- 
jában, hogy miért álmodja most ő azt ? szemöldei össze- 
húzódnak és homlokán veríték gyöngyözik. 

Pedig kár a szép herczegnönek ez alabástrom hom- 
lokra gyöngyöket idézni e miatt, Napóleon öcsém nem 
várja őt álmában, mert az már ébren van és a berezeg- 
laki gesztenyefasorok alatt sétál. 

Az egyik fasor alatt ő, a másik fasor mentében Lívia. 

Mind a kettőt egy gondolat hozta ide összebeszélés 
nélkül. 

— ; Ön a herczegnő elé sétál, Lívia kisasszony ? 
— Igen. Ön szintén ? 

^ Könnyű kiszámítani visszaérkeztét. Eeggel báron) 



90 



óra után Etelvárott lefeküsznek ; a herczegnő akkor el- 
indul, s most már közel jár ide. 

— Én is így számítottam. 

— Lássa: egy gondolaton voltunk. Hallotta az éjjel azt 
a nagy zivatart ? 

— Nem hallottam. Én igen mélyen alszom. 

— Egészen megújult utána a természet. 

— S ma Igen szép, derült nap lesz. 

A kelő nap épen az egyenes sétány végén látszott meg, 
s mint egy arany folyosón tündökölt végig a gyönyörű 
egyforma gesztenyefák sorain, a háttérben meglátszó vár- 
kastély minden ablaka tűzben látszott állni a reggeli 
fénytől. E hosszú sétány félmérföldnyi vonalban szelte 
át a gyönyörű parkot, melynek egyik végéről a másikig 
lehetett látni. 

— Igen kellemes az ilyen reggeli séta, jegyzé meg 
Napóleon öcsém. 

— Én megszoktam, hogy mindig eléje menjek a herczeg- 
nőnek, mikor Etel várról hazajön. 

— Megengedi, hogy én is önnel mehessek? 

— A hogy tetszeni fog. 

Most egy dülőúthoz értek. Ez az egyenes fasorból a 
park vadaskerti osztálya felé kanyarult. 

— Most melyik úton menjünk? kérdezé Napóleon 
öcsém Livia kisasszonytól. 

— Melyiket választja ön? 

— Én azt hiszem, hogy a herczegnő a dűlőúton fog 
jönni. 

— Miért gondolja azt ? 

— A körülmények összevetéséből. A kocsis, ki a her- 
czegnőt vitte, jó barátságban van a csaplár leányával, ki 
a telepen bort mér; mikor egyedüljön, mindig a csárda 
felé tér le, s ott meg szokott állni, maga egy korty törköly- 
pálinkát kap, a lovai egy falat kenyeret a szép csaplár- 
leánytól. 

— De most a herczegnöt hozza, 



91 



— Úgy van. De az egész éjjel fennvirrasztottak mind- 
annyian. S most az úton szépen szunnyadnak az úrhöl- 
gyek a hintóban, kocsis, inas a bakon. Az okos két szürke 
pedig koczog csendesen s ki nem tér a kerékvágásból. Ha- 
nem a mint a dűlő út bekanyarodásához érnek, ott 
eszükbe jut, hogy ők erre szoktak járni s eszükbe jut a 
csemege, a mivel a csaplárleány fogadja őket rendesen s 
azzal szépen maguktól rátérnek a dülő útra. Akar ön 
velem fogadni, hogy így lesz ? 

— Nem. Inkább elhiszem. 

Azzal tehát letértek a mellékútra, itt már nem voltak 
rendes fasorok, a mik külön válaszszák őket : mögöttük el- 
ttint a százablakú kastély, előttük a mindenüvé belátó 
nap ; az összeboruló hársfák boltozata eltakarta őket. 

Leon közelebb húzódott Líviához, s karját nyújtotta 
neki. 

Livia szelíden odasimult hozzá, s karjára fűződött. 
Akkor Leon megállt s karjára nyugtatott kezét másik 
kezével megszorítva, azt kérdezé a leánytól : 
■ — Hiszesz-e még bennem ? 
— - A míg csak élek ; feleié a leány. 

— Ismersz-e még engem ? 

— Egyedül én téged. 

— Viseled-e még gyűrűmet ujjadon ? 

E szóra lehúzta keztyüjét a leány, s megmutatá ujján 
azt a vékony platina gyűrűt (a mit ezüstnek is nézhetett 
akárki). 

És akkor odaszorítá Leon ezt a kis rózsaszínű ujjat 
azzal a fehér gyűrűvel ajkához és végtől-végig csókolá 
azt, halkan suttogva a halk csókok- közben : 

— En szentem, — én védangyalom. Örömem és szo- 
morúságom. Reményem és nyugtalanságom. Eletemnek 
egyedüli czélja! Ne dobd el ezt a gyűrűt magadtól, kér- 
lek. Mindenkinek bolondja vagyok — tréfából, de igazán 
csak te neked, mert nálad tartom az eszemet. Hallottál 
rólam eddig is sok rosszat, hallani fogsz ezentúl is eleget. 



Mondani fogják neked, hogy hűtelen vagj^ok mindenhez, 
hogy megcsalok mindenkit, hogy gúnyt űzök mindenből, 
a mi rám lett bizva: nép zászlójából, ország czímeróből, 
király koronájából, papok pásztorbotjából, holtak kereszt- 
jéből, szerető szivekből. Lehet igaz, lehet nem igaz. De 
ezt az egy szentséget, ezt a te jegygyűrűdet meg nem csa- 
lom soha. Hiszed-e ezt nekem? 
. — Mindent hiszek neked, Leon. És én viszont azt mon- 
dom neked, hogy ha mind azt a sok szentséget, drágasá- 
got cserébe kinálnák nekem ezért a gyűrűért : nem ad- 
nám azt oda soha. 

Leon szemében könyek ragyogtak. E drága gyöngyö- 
ket nem látta azonban senki, csak az Isten, ha egyedül 
volt, s ez a leány : ha ketten voltak. 

— S most tanácsodat kérni jöttem; — fogózzál ka- 
romba; s hallgasd meg, mit mondok. Aztán válaszsz, 
merre menjek? Előttem is válaszút áll most. 

Az ifjú pár karöltve haladt a csendes hársak között. 

Nem a tündérszép, a tündérkevély herczegnő volt Leon 
védszentje, kinek sugallatára várt; hanem egy szegény 
árva leány ! 

— Lásd: én belőlem mindenki bolondot csinál. Való- 
ságos jogát tartja hozzá. Legnagyobb bolondot csinált be- 
lőlem az apám. Nemcsak azáltal, hogy gyermekkoromtól 
fogva tréfálkozó pajtásának tartott, s abban gyakorolt, 
hogy melyikünk tud a másikon nevezetesb kópéságot el- 
követni ? de legkülönösebben azáltal, hogy mágnásnak 
nevelt s szegény legénynek hagyott. Tanultam én min- 
dent, a mivel egy ember, ha előkelő úr, ha nincs egyéb 
gondja, mint a világban élni, nevezetes ember lehet; de 
semmitsem, a miből meg lehessen valakinek élni. Azzal, 
a mit én tudok, egy gróf és gazdag ember lehet diplomata 
és miniszter; egy szegény legény lehet chariatán. S mint- 
hogy én az előbbi nem vagyok, roppant hajlamot érzek 
az utóbbihoz. Megadóztatni az emberek gyarlóságait ! 
Adót vetni az együgyüekre, s robotoltatni az; ostobákat. 



Csak két ember tart tőle vissza. Te és a herczeg. Egyedül 
az egész világon ti ketten vagytok azok, a kikre ha gon- 
dolok, gyermeknek érzem magamat s azt hiszem, hogy jó 
vagyok. Olyankor fölébred egész büszkeségem, s nagyra- 
vágyó leszek, mint egy gyermek. Ne nevess ki érette ! 

A leánynak hő kézszorítása biztosítá róla, hogy komo- 
lyan hallgatnak rá. 

— Egy életpályát látok magam előtt, melyen a nagy 
tehetségek s a nagy charlatánok futnak. Néha a charlatá- 
nok jutnak el a czélhoz, s a tehetségek maradnak le a pá- 
lyáról. S mind a kettőnek kell mind a kettőből birni vala- 
mit, s a nagy világ soha sem tudja meg felőlük, melyik 
volt az igazi? csak a mikor a függönyt leeresztik, mikor 
a haldokló Augustus azt mondja: «tapsoljatok, vége 
van a komédiának.)) Mert komédiát játszani kell. Azt, a ki 
kihagyja magát tanulni, a világban rosszul látják el. Ha 
azt tudják meg felőle, hogy gyönge, félretolják az útból, 
ha azt látják, hogy erős, mindenki szövetkezik ellene. De 
milyen bolond vagyok én, hogy úgy beszélek veled, mint 
egy tanár a kathedrából. 

— Én nagyon szeretem azt hallani. 

— Az egyik ösvénye a válaszútnak hosszú és tekervé- 
nyes; ha ezen elindulok, sokáig nem látsz, néha majd 
egészen is eltűnök előled, úgy, hogy híremet se hallod. 
Majd meg olyan híreket hallasz felőlem, a mik hitedet 
megingatni jönnek. Szégyenleni fogod magadat miattam. 

— Nem fogom azokat elhinni. 

— Ugy-e nem? Nehéz megpróbáltatásokat fogsz majd 
kiállani. Minden valószínűség kiáltó bizonyítványt fog 
ellenem adni. Saját szemeid fogják mondani, hogy hűte- 
len vagyok hozzád. 

— Saját szemeimnek sem hiszek. Azt fogom mondani, 
hogy álmodom. 

— Fogsz rólam olyan hírt hallani, a mely azt hirdeti, 
hogy mélyen buktam s oly alacsonyságba sülyedtem, a 
honnan nem érdemes egy tiszta nőnek kezével fölemelni. 



Vagy pedig hallasz rólam olyan hírt, hogy magasra emel- 
kedtem, dicsőség, világi fény vesz körül, a melyben nem 
szokták meglátni a régi szerelmet s el szokták felejteni 
az egyszerű, hallgató hű leányt. Bízni fogsz-e még akkor 
is bennem? 

— Akár bukol, akár emelkedel : tudom, hogy visszatérsz 
hozzám. 

— S ha ez nagyon soká fog tartani ? Ha év múlik év 
után, s mindenik év egy elvesztett halott lesz rád nézve ? 

— Várok rád s tudom, hogy ha megvénülök is, értem 
fogsz jönni. 

— Magadat is csábítani fog a jó szerencse ; a mit gyé- 
mánt szived megérdemel. Eeád méltók, nálamnál méltób- 
bak fognak versenyezni, hogy emlékemet kitörüljék ab- 
ból, képemet fölváltsák. 

— Nem adom azt oda soha. Ezt a gyűrűt nem cseré- 
lem föl máséval soha. 

A leány mind a két kezét összekulcsolá, mintha imával 
akarná védni azt az ereklyét. 

— Áldott jó lelkem. Tehát kész vagy rám várni a vég- 
telen időkig és hinni és tűrni örömtelenül, s temetve tar- 
tani közös reményeinket. Ez a válaszút egyik ága. A má- 
sik ösvény sokkal közelebb ér véget. Az az én kis Szent- 
Ilona szigetemre vezet. Egy kis nemesi udvartelek ; a mi 
egész birtokomból megmaradt. Hogy apám jó hírnevét 
megmentsem : anyámtól maradt örökömet is odahagy- 
tam hitelezőinek, s most csak Szent-Ilonám van még. 
Terem rajta buza és tengeri, a mennyi egy család szüksé- 
geire elég. Ha magam utána látok, újig mindig kitart s 
adóra is marad. Dohányt is lehet rajta termeszteni jó 
sikerrel. Van hozzá egy kis regale, s ha a tagosztályi per 
véget ér, a közös legelőből is jut még valami. Kis ősi há- 
zunk kevés tatarozással lakhatóvá tehető s a régi bútorok 
még kiszolgálnak egy nemzedéket s én ismertem már 
embereket, a kik ilyen házban boldogok voltak. Láttad 
házunkat ugy-e ? Emlékezel a nagy diófákra, a mik két- 



§5 

felől beárnyókozzák ? Tudod a kis patakot, a mely a ker- 
ten keresztül folyik?, a szép gyümölcsfák alja terítve nyá- 
ron érett gyümölcscsel ? Nem szeretnél e házban lakni ? 
Nem volnál ott boldog velem ? Válaszsz számomra a két 
út közüL Kezedbe adtam sorsomat. Ha azt mondod : men- 
jünk a szent-ilonai házba, ma kihirdettetem esküvőnket 
s két hét múlva egymásé vagyunk. S aztán nem fogja 
hiremet hallani többé senki. Otthonülö, csendes, hűséges 
férj leszek, tüzes gazda, jó feleségtartó, cselédrendben- 
tartó, nagy dohánytermesztő. Hivatal után nem látok, 
kártyapajtás nem kell. Nem lesz más örömem, más bána- 
tom, csak a tied. Akarod-e ? 

A leány megállt és kezét homlokára tette. Arcza 
elhalványult. Oly csábító volt a boldogság eszméje ily 
közelből. Neki dőlt egy mohos fának, melyet végig 
befutott a repkény s tekintete elmélyedt az erdő labyrinth- 
jában. 

Olyan jó volna elkezdeni a boldogságot. 

Öntudatlanul leszakítá egy levelét az örökzöldnek s azt, 
mintha válasz volna, odanyomta kedvese kezébe. 

— Ne felelj rögtön reá, szólt Leon, gyöngéden vissza- 
utasítva az ajándékot. Még itt maradok estig, addig gon- 
dolj végig azokon, a miket neked mondtam. Sorsom ke- 
zedben van. Küldhetsz, a hova akarsz. A mit választasz 
számomra, azt fogadom el. 

A leány a boldogság gyönyörével simult még szorosab- 
ban hozzá s arczára visszatért a lángoló pír. Szive ma- 
gasan dobogott arra a gondolatra, hogy ö e férfi sorsát 
most kezében tartja. Egy szavától függ annak fordulata : 
«menj)), vagy ((jöjj !» 

Többet aztán nem beszéltek erről, hanem magasztalták 
a rigókat, a mik olyan szép hangversenyt rendeznek az 
erdőben. 

Egyszer a parkból kivitt az út a szabadba. 
Mintegy ötven-hatvan holdat tevő szabad tér nyílt meg 
előttük, melyen az út átvezetett. E téren már nem vol- 



9Ö 

tak szálfák, csak egy-egy elnyomorodott bokor, néhol a 
földben hagyott reves tuskók, kiirtott erdő emlékei. 

Göröngyös ugarok, embermagas gazzal, vetéstáblák, a 
mik viritnak a pipacstól, csüküllőtöl, aszú legelök szik- 
fűvel lepve; egy olyan gazdaság, a mit a gazdája évtize- 
dek óta felében szokott kiadni. Semmi háziállat nyoma 
rajta. Az útakat kétfelöl szegélyezi a szerb tövis. 

— Milyen szép pénzt bevehet a vad palatínus az idén 
a papsajtból, mondá Leon. (Az pedig nem sajt, hanem 
gyom.) 

— Miért hívják azt palatínusnak ? 

— Diák korában az apja kérkedett vele, hogy az ő fia 
magyar nemes, abból pedig minden lehet: még palatínus 
is. Azóta rajta maradt a palatínus név. 

— Eossz ember ez, vagy bolond ? 

— Szép harmóniában egyesül nála mind a kettő, s 
igyekszik egymást gyarapítani. 

— Hogy léteznek ilyen alakok a berezegi kastély köze- 
lében ? 

— Úgy, hogy mikor a herczeg a park kiterjesztése 
végett a szomszédságba eső közbirtokosokkal mind ki- 
egyezett telkeik megvétele iránt, háromszoros árakat 
adva meg nekik, ez az egy szomszéd (igazi neve Tukmá- 
nyi) nem akarta a magáét tízszeres áron alul adni. Ezért 
a hatvan holdért hatvanezer forintot kért. A herczeg nem 
adta meg s e nélkül készítette el a parkját. Megbánta 
később nagyon. A palatínus nagyon kellemetlen szom- 
széd. Mindenféle boszantás nemeit kigondolja a herczeg 
ellen. Vadait ellövöldözi s még azonfölül folyton hajtja a 
kártalanítási pöröket az uradalom ellen. A birtoka hosszú, 
keskeny, az országútról az erdei csárdához okvetlen az ő 
tagján kell keresztül jönni, s ezt az útat ő nem zárhatja 
el, mert szolgalom kötelezi a fentartására ; hanem azt 
megteszi, hogy helylyel-közzel az út két oldalán mély ver- 
meket ás, a mik épen csak hogy megengedik két szekér- 
keréknek a közöttük átvonulást. A herczeg megbánta 



97 



már nagyon, hogy eleinte meg nem adta neki a kivánt 
hatvanezer forintot, de azóta valahányszor megkisérték 
vele az alkudozást, mindig többet kér; most már nem 
elég neki százezer forint, még azonfölül holtig való ellá- 
tást követel. 

— Pedig ugyan nyomorúságos élete lehet neki itten. 

— Kevéssel beéri. Meg van elégedve sült krumplival, 
meg avas szalonnával ; ruházatra nem igen költ. 

— Azt mondják, hogy felesége is van. 

— Hol van, hol nincs. Az egyik oka a mostani állapo- 
tának épen az asszony. Legény korában jómódú, ügyes 
fiú volt ; akkor elvett egy szegény leányt, azért, hogy 
majd az jó háziasszony lesz. Hanem a leány, a mint 
asszonynyá lett, egyszerre megváltozott, elfeledte, hogyan 
kell dolgozni, préda, czifrálkodó lett, veszekedő, patvar- 
kodó> Mindennap verekedtek, s egy-egy nagy ütközet 
után az asszony elbujdosott a háztól, idöjártával megint 
hazakerült s újra kezdődött a nibelungenharcz. Még 
most is folyik. Az asszony hónapokig odavan. Senki se 
kérdi tőle, hol jár? aztán megint beállít, akkor megverik ; 
másnap ő kezdi el a verekedést s ez megy szépen fel- 
váltva. Arról tudni meg, hogy mikor van itthon a pala- 
tinusné, hogy olyankor a férj elmegy kóborolni a régi 
ismerősökhöz, azokkal is minden fölött összevész, ott is 
rendesen megverik; beül a malom alá politizálni s hecz- 
czeli a parasztokat. Azalatt az asszony, a mi csak elpusz- 
títható van a háznál, azt elprédálja; mikor aztán odább 
megy, akkor a férj szépen hazakerül. Néha el vannak 
félesztendeig is csöndesen a közös házban ; olyankor nem 
szólnak egymáshoz. Az egyik a pitvarajtón jár ki, a má- 
sik a konyhaajtón. A mit egymásnak tudtára akarnak 
adni, azt felírják krétával egymásnak az ajtajára kívül- 
ről; az arra menők olvashatják az egész épületes levele- 
zést, mely kezdődik a leggyöngédebb czímeken, a mik 
között a «te boszorkány)) és a «te zsivány)) a legszelídeb- 
bek közé tartozik. Mikor otthon van az asszony, akkor a 

Jókai : Az élet komédiásai. I. 7 



gazda mindennap hátához veri a kozmás ételt, avas rán- 
tást, a fővetlen babot lábosostul, mikor aztán maga 
marad, akkor jó dolga van, süthet magának burgonyát, s 
hogy jól mulasson, egész nap kártyázik; de minthogy se 
játszó társa, se pénze nincsen hozzá, játszik tarokkot 
egyedül ; ha nyer, azt felirja, ha veszt, akkor nem fizet ; 
ha nem jár jó kártyája, összevész a képzelt játszótársak- 
kal s felrúgja a székeiket s aztán játszik patiencet egyedül. 
Ebben telik le az egész egész élete. 

— Félelmes embernek mondják. 

— Ha valaki megijed tőle, azzal goromba. Kutyára 
nincs szüksége a háznál, maga is meg tudja ugatni az 
embereket. 

— Egyszer elmentem a háza előtt, s rám kiáltott, hogy 
mit nézegetek ott körül ? Pedig bizony nem 6 rá voltam 
kiváncsi, hanem az udvarban egy szép sárga rózsabokrot 
láttam. 

— Igen. Ez képezi épen az ő büszkeségét. Ez a szép 
aranyszínű centifolia. Ennek a dugványát az ő nagyapja 
a Louvre-kertjéből hozta el a tarsolyában, a franczia há- 
ború alatt s büszke volt rá, hogy a rózsát Wellingtonnak 
híjják. Igazán egyetlen példány. Maga az eredeti rég 
elveszett; ez pedig egész bozóttá lett már. Nincs olyan 
ár, a miért e rózsából hagyján egy ojtóágat, vagy dug- 
ványt adna oda az öreg, de csak egy rózsát is le hagyna 
szakítani. Azt ő körülkerteli tövissel s nyilás idején őrzi 
puskával. Ez az ő symboluma. Koronkint új nevet ad 
neki. Egy időben elnevezte Bemnek : Wellingtont elcsapta. 
Az volt az ő legnagyobb embere. Azután Napóleont tisz- 
telte meg vele. Most Garibaldinak híjjá. 

A sétáló pár e beszélgetés alatt elhagyva a park hűs 
árnyékos fáit, az ugaron átvezető út hosszában haladt 
előre, különválva. Az irigy út választotta őket el egy- 
mástól, mely közepén sáros volt, s csak a két oldalán volt 
egy keskeny pázsitos mesgye, a min száraz lábbal lehe- 
tett előre haladni egyesével. 



99 



Az úttól néhány ölnyi távolban feküdt a vén világ- 
kerülő háza. Igazán feküdt, mint egy kifáradt mastodon, 
a ki várja már az özönvizet, a mi eltakarja. Falairól 
lehullott minden vakolat, kifitítva a ronda vályograkást ; 
a háztetőn több volt a lyuk, mint a zsindely. Hanem egy 
szegletén a rozzant, ronda vityillónak virított egy renge- 
teg rózsabokor, mely még a szarufákon is túl emelkedett 
s ráborult a rongyos háztetőre. Az a rózsabokor tele 
volt aranysárga virágokkal, a mik a rózsák között a mam- 
muthok ; mintha arany palást volna egy rongyos koldus 
vállára vetve ; ez a rózsabokor pedig körül volt kerítve 
egy tüskesánczczal, a tövisek egész gyűjteménye volt a 
körül embermagasságra összehordva, egy minden ostrom- 
mal daczoló mamelon. 

A különös védelem annyiban indokolt volt, hogy az 
udvarnak mind a két kapuja kidőlt már a sarkából; az 
járhatott rajta keresztül, a ki akart. 

— • Menjünk az udvaron keresztül, mondá Líviának 
Leon. 

— Félek, hogy ránk kiált megint az az ember. 

— Szabad-e neked félned, mikor én velem vagy ? 

— Ne tegezz itt ! Meghallják. 

— Alszik ez a fenevad most. 

— Lépteink felkölthetik. 

— Ne féljen tőle. Nyújtsa karját. Szabad-e önnek félni, 
mikor én mellette vagyok? 

— Nem magamért félek. Engem csak nem bánt, de 
önbe belevesz. 

— Ne féljen semmit. Én ismerem őt jól. Tudok a 
nyelvén beszélni. Jöjjön oda velem. En kicsalom az odú- 
jából. Meglássa, hogy megszelídül majd. Még ráveszem, 
hogy ajándékozzon önnek a rózsából. 

Lívia gyermeteg odaadással kapaszkodott Leon karjába, 
a ki aztán odament vele az egyik ablakhoz, mely legköze- 
lebb volt a rózsatőhöz. 

Az ablakon nem volt függöny, egy tábláján hiányzott 

7* 



100 



az üveg, az be volt ragasztva papírral: azt a papirt 
is kilyukasztotta valami baleset, s ott be volt ragasztva 
másik papirraL Livia félrehúzódott az ablaktól, átallva 
idegen férfi szobájába belesni ; Leon azonban egyenesen 
oda plántálta magát az ablak elé s benézett rajta. 

Az asztal előtt, melynek egyik eltört lába téglával volt 
felpoczkolva, ült a világkerülö. Hatvan éves lehetett, 
talán ősz, talán kopasz? azt nem látni, fejébe van húzva 
a vidrasüveg ; minden öltözete rongyos, szurtos, meszes 
a faltól, sáros az úttól, zöld a fűtől, areza czéklapiros a 
pálinkától, s szemei tüzesek, orra megfekszi a bozon- 
tosán előrenyúló bajuszt, mely három féleszínü a dohány 
mindenféle chromaticus befolyásától. Kártyázik egyedül. 
Háttal ül az ablaknak, hogy a nap ne süssön a szemébe. 
Kever, emel, oszt, felszedi a kártyát, kiteríti az ellen- 
feleiét, elégülten krákog. Tele a marka tarokkal, tous les 
trois, quint major. 

Leon odavonta Líviát is, hogy nézze azt az embert. 

Livia kíváncsian várta, hogy fog ezzel Leon elkezdeni 
« szépen)) beszélni. 

Hát úgy, hogy hírtelen ráütött az öklével az ablakfára 
s bekiáltott medveriasztó hangon : 

— Contra a pagát ultimónak ! 

A vad ember e szóra és robajra, mint a meglőtt vadkan 
ugrott fel helyéből s első ijedelmében az ajtónak akart 
rohanni, hanem aztán mikor váratlan látogatójának arczát 
meglátta, odajött csendesen az ablakhoz, s kinyitotta a 
félszárnyat s igen szelíden szólt a békezavaróhoz : 

— No, mí kell, barátom, Napoleonkám ? 

— Semmi, barátom! Urad és birád! Fel vagy jelentve, 
hogy játékbarlangot tartasz: társaid feladtak, hogy hami- 
san játszol, s elnyered a pénzüket. 

— Csak mindig bolondozol te én velem, Napoleonkám. 
Szabódék a saját házában megtámadott. 

— Semmi komázás ! Azt akarod-e, hogy én menjek be 
tehozzád, vagy te jösz ki én hozzám ? 



101 



A pseudo -palatínus kitekintett az ablakon s igazán 
meghökkent, a mint egy nőalakot is megpillantott. A pi- 
páját a túlsó oldalra fordította a szájában. Pedig az 
nevezetes pipa volt : a vizsla megállta, annyira vadszaga 
volt. 

— Te ! Ki az ? A feleséged? kérdé Leontól. 

— Hát ki volna más ? 

Erre a szóra elkezdett satyrmódra vigyorogni az öreg ; 
kétfelé törülgette a bajuszát; egész jó kedve lett. Azon 
örült talán, hogy ime megint beleesett egy ember a csá- 
vába, a miben ő ki lett cserezve. Fiatal ember elvett egy 
fiatal leányt. Harmincz esztendő múlva ezek is így fognak 
verekedni, mint mi ketten. 

— No, hát mért jöttetek ide, Napoleonkám? 

— Majd megmondom, ha kijösz. Fogni akarom az 
űstöködet. Veled csak úgy lehet beszélni. No, szedd fel 
magadat s hozd ki a fejedet. Hanem előbb szépen gom- 
bolkozzál össze. 

A vén medve engedelmeskedett ; kinyitotta a nyikorgó 
ajtót s megjelent látogatói előtt. Alacsonynak látszó, gör- 
bedt hátú ember volt, az egyik válla lejebb állt, mint a 
másik. Semmisem volt rajta szép. 

— A fejéhez van ám nőve a kalapja ; mondá Leon. 
Erre csakugyan kihúzta a fejét a vidrasüvegből. 

— No, annyira már rávettem a medvét, hogy mikor 
egy asszonyt lát maga előtt, megemelje a tökfedőt. Velem 
is kezet szorítanál úgy-e, ha olyan piszkos nem volna a 
kezed, hogy félsz, hogy hozzám ragad ? Mikor mosdattak 
meg utoljára? 

A furcsa alak nevetett. 

— Hehe Napoleonkám, nem akarok én már szép 
lenni. Majd a te kezed is pipamocskos lesz, ha meg- 
vénülsz. 

Livia bámulta Leont, hogy ezzel a rettegett erdei ma- 
nóval ilyen hangon mer beszélni. 

Pedig még egy sokkal merészebb kísérletre is vállal- 



102 



kozott Leon. Ez olyan, mint mikor az állatsz elidítő a 
tigrisnek párolgó nyers hust ver az orrához. 

— Te palatínus, szólt Leon, karját bizalmasan öltve a 
diogenesi alak karjába. Nem hiába jöttem én tehozzád ; 
hanem azért, hogy valamit kérjek tőled. 

Livia gondolta magában : sárga rózsát. Volt annál még 
veszedelmesebb tárgy is. 

— Lásd, én most fel akarok lépni képviselőjelöltnek. 
Nagyon rá vagyok szorulva, nincs miből élnem. Ha be- 
jutnék, egy kis hazaárulásért nekem is adnának majd 
valami jó zsiros hivatalt s az nekem jól esnék. Neked 
nagy befolyásod van a parasztokra. Kérném pártfogá- 
sodat. 

Ez volt az a tárgy, a mivel vad oroszlánt lehetett csi- 
nálni a barlanglakóból. 

— Mit? kiálta fel, szerteszét köpve a szót és a dohány- 
bűzt. Tégedet választani meg képviselőnek ? s azzal ki- 
rántá a karját Leon kezéből. Inkább Eózsa Sándort, 
Patkót, Bjgár Ferkót! Az egész fiatal nemzedék ágyúból 
kilőni való ! Gyávák, hazaárulók vagytok valamennyien ! 
Murawieff, Nena Sahib kell nektek, nem országgyűlés! 
Hozzátok ide Orsinit, arra rászavazok, aztán a guillotinra, 
az legyen az alkotmányotok ! 

Leon ijedt arczczal csapta össze a kezeit. 

— Szerencsétlen ember, mit cselekedtél? 

Erre az ijedt arczra maga a dühösködő még jobban 
megijedt. 

— No hát mit cselekedtem ? 

— Miket beszéltél most, két tanú jelenlétében. 

— No hát adjatok fel ! Aztán mi lesz értté ? Hát levág- 
ják a nyakamat ! 

— De nem vágják le a nyakadat; hanem rosszabbat 
tesznek veled. 

— Mi rosszabbat? 

— Tudod, hogy mit csinál most a feleséged ? 

— Az ördög tudja. Hát mit csinál ? 



103 



— A bíz abban mesterkedik, hogy tégedet, mint őrültet 
becsukkason s akkor azután ha bekerültél a vörös 
toronyba, majd ő veri el a szép dominiumodat. Már pe- 
dig az ilyen beszédért okvetlenül odakerülsz. Ketten 
hallottuk. Ha a feleséged ránk hivatkozik : dátum Lipót- 
mező. 

Livia megszánta a szorongatott embert. Ez már kegyet- 
lenkedés volt az ő szemében. Egy erős embernek egy 
gyöngét nem szabad így kínozni. 

— Ne féljen Tukmányi úr, szólt bele szelíden; én nem 
fogom elárulni Tukmányi urat. 

A vadembert meglepte az, hogy saját nevén szólítják. 
Máf hozzá volt szokva egészen a gúnynevéhez. Először 
körülnézett, hogy nem más ember-e az, a kihez szólnak ? 
Azután nagyon meghatotta a kegyes pártfogás. Hihetet- 
len, de igaz, hogy a mosdatlan, káromkodástól bélpoklos 
száj e szókra idomulhasson. 

— Csókolom a kezeit a ténsasszonynak. S azzal, hogy 
egyszerre más fordulatot adjon a beszédnek, azt kórdé, 
hogy: « látta-e már az én szép rózsámat? Adok belőle 
egyet a tekintetes asszonynak)). 

Leon színlelt bámulattal mondá. 

— Te ajándékozni kezdesz Garibaldiból? 

— Semmi Garibaldi ! förmedt fel a vadpalatinus : annak 
már vége van! Garibaldi is pecsovics lett, áruló lett, ki- 
rálypárti lett, megadta magát. Mazzini az egyetlen igaz 
ember. Tetszik-e Mazzini-rózsájából ! Ha nem tetszik, 
nem adok. Ha Garibaldinak mondják, nem adok belőle ! 

Nagyobb feladat volt az annál, hogy hogyan lehet hoz- 
zájutni Mazzinihoz, mert az jobban körül volt véve gyil- 
kos fegyverekkel rőzse alakjában, mint valóságban. A vad 
ember nem restelte vasvillával rést törni a saját várán, s 
a szűk nyíláson átfurakodni, koczkáztatva , hogy ron- 
gyos kabátját még rongyosabbá tépi ; azon átesve azután, 
kikereste a rózsák legszebbikét, azt törte le Livia szá- 
mára. 



104 

Ez olyan ajándék volt, a minőben még nem részesült 
semmi hercz^gnő. Mi vette rá a barlanglakót ? Livia sze- 
lídsége ? vagy Leon kegyeskedése ? Tán együtt mind a 
kettő. 

— Látod, szólt Leon, a furcsa háziurhoz, miután Livia 
szépen megköszönte az ajándékot ; pedig mi ketten olyan 
szépen megélhetnénk együtt, ha társaságba lépnénk. Én 
tudok mindenféle nyelveket: eljárnánk Európa nagy vá- 
rosaiba; van jó hangom és előadásom; azután mutogat- 
nánk tégedet, mint magyarországi troglodythot, a ki meg- 
eszi a csirkét nyersen s a cserebogarat elevenen, s majd- 
nem úgy röfög, mint egy ember ; sok pénzt bekeresnénk 
vele. 

— Csak nagy ördög vagy te ! Védé magát gyöngén az 
insultált házigazda. Azonban más jutott most eszébe. 
Megfogta Livia kezét, a melyikben a kapott rózsát tar- 
totta. Hanem arra kérem ám, hogy ezt a rózsát oda ne 
ajándékozza ennek itt ni. Mert félek, hogy ojtani talál 
belőle. 

— Nem ! Nem adom oda senkinek ; szólt kedélyesen 
Livia. 

— Lovagi szavamat adom rá, hogy nem ojtom el a sze- 
meket róla, biztosítá Leon pathoszszal. 

— Ej, á te szavadra nem adok én semmit. Féríiszó, 
becsületszó, esküvés mind hazugság ; de a fehér személy- 
nek hinni lehet : a míg férjhez nem ment. 

— No, de micsoda gorombaság ez? támadt rá Leon, 
tüntetőleg vonva Livia kezét karja alá. 

— Dejszen nem feleséged ez neked ! Mert ha feleséged 
volna, már azóta veszekedett volna veled. 

— Akarod, hogy megtépázzam az üstöködet? 

— Azzal nem bizonyítasz semmit, öcsém, hosszú Napó- 
leon ! hanem hát merd megcsókolni, ha feleséged. 

Erre a szóra a füléig lángvörös lett Livia arcza ; nem 
is várt be több szót, hanem futásra vette a dolgot s Leont 
is magával ragadta. 



105 



A troglodyth kaczagott utánuk ; a két oldalát fogta a 
tenyereivel, a falnak támaszkodott, azt verte az öklével, 
úgy kaczagott ; a papucsait felrúgta a levegőbe, úgy kacza- 
gott ; hanyattvetette magát a kutyakapor közé, s a lábai- 
val kalimpázott a levegőben, úgy kaczagott. Még a távol- 
ból is hangzott utánok leányszalasztó röhej e. 

— Minek bántál olyan kegyetlenül e szegény emberrel ? 
duzzogott Livia Leonra (hogy a félbeszakadt thémát más 
textussal helyettesítse). 

— Mert rászolgált. Mikor szembe áll neki valaki, akkor 
meghunyászkodik, de a mint hátat fordít neki, már rossz- 
ban töri a fejét. Ezt minden mellette elmenőnek érde- 
mes oldalba ütni; ha ma nem érdemli meg, majd meg- 
érdemli holnap ; ha nekem nem vétett, vétett valakinek 
másnak. Ezt meg kell verni, hogy beszéljen s meg kell 
verni, hogy hallgasson. Bizonyos vagyok benne, hogy 
rászolgált ma is arra, a mit kapott. Ott van ni ! mit 
mondtam ? 

— Jézus Mária ! 

Mi történt ? 

Eafaela álmodott tovább. Az ifjú hős már elérte a gula 
magaslatát ; már ott áll a koporsóban fekvő ragyogó alak 
előtt; megfogja annak kezét, s arra a halott összeszorítja 
újjait, úgy hogy a kezeik nem bírnak többé elválni egy- 
mástól, újj újjba kulcsolódik; akkor elkezd az egész nagy 
pyramid ingadozni, egy rémséges robbanás ; s azzal holt 
menyasszony és vőlegény együtt zuhannak a mélységbe alá. 

A herczegnő felriad álmából 8 ébren is Leon arcza az, 
a mit maga előtt lát. 

— Mi történt ? kérdi felriadva. 

— Szerencsére nem nagy baj, felel Napóleon öcsém. 
A két első kerék egyszerre zuhant az árokba. 

— Hát a kocsis és az inas ? 

— Az egyik az innenső, a másik a túlsó árokba esett, 
most másznak ki, semmi bajuk, csak nyakig sárosak. 



m 

— De hogy történhetett ez ? 

— Bizonyosan aludt minden jó lelkiismeretű lélek, 
a lovak félretértek a dülő útra, a hol olyan közelre ásta 
az a vén gonosztevő a két tiltó árkot, hogy mind a két 
kerék belézuhant. Nem mondtam Livia kisasszony ? 

— Livia ! Te itt vagy! Ugyan jó, hogy elém jöttetek. 
Most mit csináljunk? 

— Kiemeljük a megfeneklett hintót, aztán visszafordít- 
juk ; a két cseléd ilyen sárosan nem ülhet fel a bakra, 
azok haza mennek gyalog, én majd hajtom a lovakat. 

— Nem jó lesz, ellenezé a herczegnő. Ha ön hajtja 
a lovakat, atyám meglát bennünket s ez őt felizgatja. Majd 
én hajtom a lovakat, akkor azt hiszi, kedvtelésből tettem. 

Hanem akkor a herczegnőnek kell Napóleon öcsém 
mellé ülni. 

így sem jó lesz. 

— Livia mellém ül ; ön pedig uram, madame Corysan- 
dehoz. 

így egészen jó lesz. 

Ez alatt a cselédek ismét kerékre állították a hintót. 
Ugyan áldották, a ki azt az árkot vájta. Az pedig most 
hasra feküdt, úgy kaczagott. 

Hazaérve Livia mindenkinek eldicsekedett a nagyszerű 
ajándékkal, a mit a rossz szomszédtól kapott. Ebéd felett 
ez volt a társalgás tárgya. Mindenki tudott felőle valami 
hallatlan badarságot felhozni, a miknek összefoglalásából 
a barlanglakó egy tökéletes majommá visszafajult darwini 
ősremekké domborult ki. 

... — Es ez az ember ezelőtt harminczöt évvel épen 
ilyen kedélyes, derült, jószívű, elmés ifjú volt, mint 
Napóleon öcsém ; jegyzó meg végül az öreg számtartó. 
Még szép is volt, a leányok bolondultak utána. 

. . . Mikor délután Zárkány Napóleon elbúcsúzott a 
berezegi családtól, a kézszorítás közben, mit Líviától ka- 
pott, egy repkény levél maradt a kezében. Ez örökzöld 
levél azt mondá : «Menj ! . . . Eád várok » 



MÁSODIK EÉSZ. 

A EEND-ÚK. 



A (<FÜEST» ÉS A «PEINCZ)). 



Kedves princz Alienor, megbocsát ön, hogy itt az elő- 
szobájában egy férfinak (azt hiszem, a komornyikja volt) 
egy pofont adék, s egy másik állatot, a kinek a neme után 
nem tudakozódtam, innen az ön szobájából nyakánál 
fogva kilökék ... Ez már az én modorom, ha valahová be- 
koczogtatok, a hová nem akarnak beereszteni. Egyébiránt 
az ön hibája, hogy elmulasztotta utasításba adni, misze- 
rint azon bizalmas személyek közé, a kiknek szabad be- 
járásuk van önhöz, az apja is oda számítandó. Azért ké- 
rem, ne dúlja fel magát, még csak reggel tizenegy óra 
van : a legszebb hajnali álom ideje. Ha kívánja, idehoza- 
tom a chocoladéját ; az ágyfüggönyöket csak félig húzzuk 
szét, s aztán beszélgethetünk. Ön azalatt kibontogatja a 
hajából a papillotokat, vagy ha ezt a friseur nélkül nem 
teheti, felveheti a peplumot, ledülhet a kerevetre, s én 
majd kezébe adom a nargiléhjét, kedves princz Alienor. 
Csak nem szégyenli magát tőlem ? Igaz, hogy én férfi va- 
gyok, s ön ezzel a hímzett hálófőkötővel, ezekkel a függők- 
kel a füleiben úgy tűnik fel, mint egy kisasszony ; hanem 
hiszen mi benső viszonyban állunk egymással, s nincs 
okunk titkolózni, még ha két külön nemhez tartoz- 
nánk is. 

— ügyan édes ((Fürst Pratz von und zu Nornenstein», 
széles birodalmad nagyszámú alattvalói között nem találsz 
senkit mást, a kit untass, mint engemet ? 

— Au contraire, kedves Princz Alienor; én önnek 



110 



gratulálni jöttem a születése napjához : huszonkettedik 
születése napjához. 

— Merci ! A huszonkettedik nem érdemes a gratula- 
tióra. 

— Mert még kettővel hátrább van a huszonnégynél. 
Lássa ön, épen ezért jöttem ma önhöz. Mert én nem tar- 
tozom önnek a szeretői közé, a kik azért gratulálnak, hogy 
ékszereket kapjanak ajándékba, sem czimborái közé, kik a 
pezsgőt várják a nyájas üdvözlet után ! . . . 

— Hanem az apáim közé. 

— Biztosítom önt róla, hogy e szónak csak singulárisa 
van, mint a « halál ))-nak. En hoztam önnek valamit a 
gratulatióhoz. Épen arról akarok önnel beszélni, hogy 
szándékom van a hátralévő két fatális évet anticipálni, s 
önt nagykorúsítani. 

— Már ezt meg lehet hallgatni. 

— No úgy -e? Most már kiment az álom a szeméből? 
Még tán fel is öltözködnék? El van készítve számára a 
légfütö szekrényben a burkony és selyemsalavári, hogy 
meg ne hűtse magát fölkeléskor a hideg öltönydarabokkal. 
Kezébe adjam? Tehát nem volna önre nézve kellemetlen, 
ha két évvel ideje előtt birtokába vehetné anyai örökségét 
s évdíj helyett egész vagyonával rendelkezhetnék? Nem 
kívánok minden kérdésemre választ. Tudom méltánylani 
azon gondot, melylyel ön szép fogainak és szájpadlásá- 
nak tartozik; csak vegye ön tele a száját az anatherin- 
vízzel, s ha helyesli, a mit mondok, majd bólintson a 
fejével, ha nem helyesli, rázza meg azt, én érteni fogok 
belőle. 



— Tehát én ki akarom önnek adni anyai örökét. (Mel- 
lesleg megjegyezve, azt nem jól teszi ön, ha a ((keleti szőr- 
vesztő szert)) használja arra, hogy karjáról és lábszárairól 
a férfias pelyhet eltávolítsa, attól a bőr érdességet kap ; a 
rómaiak azt izzó dióhéjjal szokták elperzselni, attól a bőr 
egész nőies simaságot kap.) Azonban kedves princz 



111 



Alíenor, én Önnek anyai örökét csak egy föltétel alatt va- 
gyok hajlandó kiadni két évvel a törvényes idő előtt, s a föl- 
tétel az, hogy ön az apai örökségnek is átveendi egy részét. 

— Ah ! Kezdesz érdekes lenni. 

— Úgy van, kedves princz Alienor; önt nagyon fös- 
vényül részesíté az apja mindazon lényeges tulajdonok- 
ban, a miket ö maga őseitől örökölt. Legelőször is hason- 
lítsa ön össze külsőnket. Eii az idén töltöm be az ötvene- 
dik évet, s bár homlokom tarkóig kopasz s hajam, baju- 
szom szürkül: nem festem, nekem az így illik, azért töké- 
letes délczeg férfi vagyok. Egészségem vas; kezeimmel 
patkókat török szét ; megvívok a medvével a vadászaton 
s megállok a hózivatarban napestig, még be sem rekedek 
utána. Ön pedig egy huszonkét éves ifjú, a ki, hogy 
nőiesebbnek lássák, kitépi a szőrt az álláról, festi az arczát, 
ajkait, elfárad a tánczban s kiszalad a színházból, ha a 
darabban lőnek. 

— Valóban nagyon különbözünk egymástól. 

— Mikor én ilyen idős voltam, mint ön, már kilencz 
párbajom volt, egy orosz ezredest megöltem kardviadal- 
ban; háromszor voltam nyertes az epsomi és longchampsi 
akadályversenyen saját magam lovagolta paripával ; keze- 
met, lábamat törtem s kigyógyultam ; átúsztam fogadásból 
a nagy vízesés medenczéjét Schafhausennél, s felmásztam 
a Dhawalagiri csúcsára. Harmincz esztendős koromban 
ezredese voltam az osztrák hadseregnek s viseltem 
mellemen hét ország érdemrendét. Egy praetereálás miatt 
odadobtam kardbojtot és érdemrendeket s elmentem hada- 
kozni Abd-el Káder ellen, mint önkénytes s verekedtem 
beduinokkal és oroszlánokkal. 

— Ezt én mind nem csinálom utánad. 

— Tudom. És sok egyebet nem. Én nemcsak athleta 
voltam, hanem gavallér is. Én is szerettem az asszonyo- 
kat ; de nem azokat, a kiknek bírása olcsó gyönyörűség, 
hanem a kiknek megnyerése fáradság és veszély. Nem én 
voltam bolondja a nőnek, hanejii az őrjöngött értem. S e 



112 



genreben nem volt előttem semmi elérhetlen. Csókot kap- 
tam nyilvános tornában egy királynétól s elszöktettem a 
török szultán háreméből a nagy Bejrám-ünnepi kegyencz- 
nőt. 

— S utoljára elvetted egy amsterdami kereskedő leá- 
nyát feleségül. 

— De a ki harmincz millió mark aranyat hozott nász- 
ajándékul s a világ első szépsége volt, s huszonnégy kérője 
közül választott engem, a kinek nagy szüksége volt rá, hogy 
uralkodó fejedelmi házam vagyoni állását rehabilitáljam. 

— Es egy kis lágy kereskedővért olts bele a Nornen- 
stein fejedelmi erekbe. 

— Sajnos, hogy így van. Ön e vérvegyülék hybriduma. 
A kiben mind a két faj jó tulajdonai kárbavesztek. A hol- 
latidiból megkapta ön a lágyságot, a hidegséget, az önzést ; 
a vendből (mert mi azok vagyunk) a pazarlást, az élv- 
keresést, a kevélységet ; az első paralyzálta az utolsóban 
a férfias bátorságot, a nyugtalan tettvágyat, a lelkesülést: 
az utóbbi kiölte az elsőből a családiasságot, a szemérmet, 
a megfontolást. 

— Akkor ez nem az én hibám, hanem a vegyészé. 

— Meg a nevelőé. Anyja keze alatt nevekedett ön. Az 
csinált önből, férfiból, leányt. 

— Látod, milyen kár volt, hogy nem te vállaltad ma- 
gadra Mentor szerepét. Ha mindennap nyers hússal etettél 
s jeges vízbe mártottál volna, most meglehet, hogy méltó 
utódod volnék. 

— Tettem volna azt is, ha ennél nagyobb küldetés nem 
várt volna rám a világban. Ön nem is álmodott még eddig 
arról. Azt hiszi, kedves, hogy a férfierő csak verekedésben 
s asszonycsábításban nyilvánult nálam ? Életemnek év- 
tizedei voltak arra szentelve, hogy vasakarattal, szívós 
makacssággal küzdjek egy eltaposott ügy mellett, melyre 
egész Európa ráépítkezett már, s melyről én még most is le 
akarom szórni az új építményeket. S ön erről mit sem tud? 

— Eotteckben nem fordul elő a neved. 



^ A nevem nein, ele tetteim igen. Olvasott ön a német 
« rendurak )>-ról (Standesherren), a mediatizált uralkodó 
fejedelmekről valamit? 

— Már elfelejtettem. 

— De azt tán nem felejtette el ön, hogy ősei is uralkodó 
fejedelmek voltak «von und zu Nornenstein)). Olyan jó 
uralkodók, mint a Brandenburgiak, vagy a Coburgok. 
Egyenrangúak a Görzökkel, Platenekkel, Nájpergekkel. 
A kik határaikon vámot szedtek, fővárosukban residentiát 
tartottak és testőrsereget, halál és kegyelemjogot gyako- 
roltak, újonczokat szedhettek. 

— S katonáikat eladhatták, mint a hesseni választó- 
fejedelem. 

— Azt is megtehették. Kedves princz Alienor, én kocz- 
káztatom azt, hogy önnek a türelmét kimerítsem, a midőn 
elmondom önnek a «Pratz von und zuNornenstein)> ural- 
kodó fejedelmek történetét. 

— A kék öreg Istenre Bajorországban ! ez sok lesz. 

— Nagyon örvendek, hogy egy férfias tényre már kény- 
szerítettem önt. Ön már káromkodik. És pedig ez volt az 
ön nagyatyjának kedvencz erőkifejezése: «beim blauen 
Herrgott in Bayern!)) Az ön nagyatyja még tettleges ural- 
kodó fejedelem volt Nornensteinban; országfejedelem s 
mikor meghalt, kétheti országos gyász volt hirdetve egész 
Nornensteinra. 

— A mit meg is tartottak — a kéményseprők. 

— Negyvenkilencz országfejedelemség volt Németország 
területén. Souverain önálló birodalom, mely saját tör- 
vénynyel, saját pénzzel, saját mértékkel, saját országos 
színekkel, saját hadi egyenruhával bírt. 

— És saját államadósságokkal. 

— Mikor a brandenburgi vakmerő erőszakkal bekebe- 
lezte a nevezetes két Giech és Schönberg uralkodó fejede- 
lemségeket, az jeladás lett a többi apróbb-nagyobb kirá- 
lyoknak, fejedelmeknek, hogy a területükön alapult ural- 
kodó fejedelemségeket felfalatozzák. 



Jókai : Az élet komédiásai. I. 



8 



1Í4 



— Királyi canníbalismns ! 

— Negyvenkilencz uralkodó fejedelem s huBzonöt őr- 
gróf egyhangú tiltakozása áll örökké útjában ez égbe- 
kiáltó jogtapodásnak. A Bundesarchiv őrzi ezüst tokba 
elzárva a mindannyi Durchlaucht és Erlaucht pecsétjével 
szentesített okmányt. A gonosz emlékű bécsi congressus 
megkisérté ez országrablást szentesíteni s paragrafusra 
szedte jogaink elrablását. Azontúl elneveztek bennünket 
mediatizált fejedelmeknek. Csupán Metternichnek volt 
irántunk rokonszenve, ő bennünket « szomorú áldozatok »- 
nak czímezett. 

— Kérlek jobbágyi hódolattal, fenséges « szomorú áldo- 
zat)), majd ha vége lesz, költs fel. 

— Nem fog ön elaludni rajta, kedves princz Alienor, 
majd mindjárt fog következni valami, a mi az ujabb kor 
ivadékát is érdekelni találja. Annyit talán hallott ön 
udvarmesterétől, hogy első Napóleon kedvencz eszméje 
volt a «rhenusi szövetség)), a mi ránk nézve egyértelmű a 
paradicsommal. Gaugrófjaink csoportosan harczoltak 
Napóleon táborában. Ezért bántak el velünk a győztesek 
oly irgalom nélkül. Souverain jogainkat elébb átalakí- 
tották privilégiumokká. Kimondták, hogy a ((rendurw-ak 
képezik a német birodalom legkiváltságoltabb osztályát; 
elöl ülnek az országgyűlésen, birtokaik a katonai szolgálat 
alól fölmentetnek, s ha nekik tetszik a hadi pálya, bár- 
mely ország hadseregébe szabad választás szerint belép- 
hetnek; a családfők testőröket tarthatnak s jobbágyaik 
fölött első folyamodású bíróságot gyakorolhatnak ! Gyalá- 
zatos alábbszállítása uralkodói hatalmunknak : de bár 
töredéke a trónnak, még mindig ereklye. Meg akartuk azt 
őrizni. Mikor én önnek anyját nőül vettem, mely házas- 
sági tény a Bundesacte 75-ik §-a szerint minden német 
uralkodónak bejelentendő s azok által tudomásul veendő 
volt, azt mondám : jól van, nem akarjátok elismerni a 
mi isteni jogainkat in theoria, bizonyítsuk be azoknak 
létezését in praxi. Önnek anyja, mint mondám, harmincz 



115 



millió mark aranyat hozott a házhoz nászadományul. 
A Bundesacte 89-ik §-a megtiltja a renduraknak hitbizo- 
mányokat alapítani oly nászhozományokból, melyek nem 
fejedelmi származású nőtől erednek. De azt nem tilthat- 
ták meg, hogy a meglevő birtokba beruháztassanak. A nor- 
nesnsteini herczegség fővárosában fejedelmi várkastély 
emelkedett, nagyszerű városháza épült ötven lakosztály- 
lyal, gyönyörű színháza vetekedett a weimarival, s télen 
dráma, nyáron olasz staggione volt benne. A mellett az 
egész terület utai téglaburkolatú Klinkerutakká alakíttat- 
tak át, hogy a mint az utazó a brandenburgiak területéről 
a mienkre belépett, bár nem is voltak ott festett korlá- 
taink, rögtön megtudta, hogy ez Nornenstein tartozandó- 
sága. Egy fogadalmi templomot is kezdtünk el építtetni, 
de az már félbenmaradt. A demokratikus lavina, melyet 
egykor pajkos suhanczok megindítottak a lejtőn, rohant 
alá feltartóztathatlanul. A kimondott elv vonta maga után 
a következményeket. A midőn a nagyfejedelmek elnyelték 
a kis fejedelmeket, ki lett mondva az ítélet, hogy a kirá- 
lyokat el fogják nyelni a még nagyobb császárok, s vala- 
mennyit elnyeli a Moloch, a nép ! 

— Fenséges uralkodó fejedelem, biz Isten, olyan szépen 
prédikálsz, mint páter Klinkowström. 

— Várjon csak, kedves princz Alienor, még szebben is 
fogok. Egyszer az a követelés jutott eszébe a democratiá- 
nak, hogy az igazságszolgáltatást egyszerűsíteni kell. Mi 
a felsőházban hasztalan protestáltunk ellene : egy pair- 
tolonczozás, s le voltunk szavazva. Elvették tőlünk a tör- 
vényszék jogát s azzal a nornensteini pompás városháza, 
közepén az aranyos toronynyal és óraművel, üresen 
maradt. 

— A szegény parasztok nagy örömére. 

— A szegény parasztoknak még nagyobb örömük is kö- 
vetkezett. A molochnak mentül jobban tágúl a bendője, 
annál éhesebb. L'appetit vient en mangeant ! Következett 
a jobbágyok felszabadítása az úri szolgálat, a dézsmafize- 

s* 



116 



tés alól. ViCfj tollvonással megszűntünk n mi népünknek 
urai lenni, hitvány mammonnal fizettetve ki isteni 
jogainkért. A Dagon bálvány követelése még tovább ment. 
Magának vindicálta az egyházak fölötti patronatus jogát, 
s mi egy ballotázása után a mezitlábas képviselőknek meg- 
szűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a 
mi templomunk volt többé. 

— Szegény fejedelmek ! Már az úr Istennek sem pa- 
rancsolhattatok. 

— Még nem értünk a keserű pohár fenekére. Astaroth 
bálvány újra éhezett, Beliál pokla égett, új áldozat kellett. 
Kimondatott a nagy carbonari szövetségben, melynek 
parlament a neve, hogy nincsenek többé kiváltságok: 
minden ember csak ember és semmi más, az én fejem 
csak olyan fej, mint a kefekötöé, s az én kezem csak olyan 
kéz, mint a cserző-vargáé : mind a kettőnk fejére egyfor- 
mán kivetik az adót, s mind a kettőnk tenyere egyfor- 
mán tartozik azt befizetni. 

— A helyett, hogy egy tenyér fizetne meg mind a két 
fej helyett. 

— Még ez sem bírt elűzni az őseimet uralt földről. Uj 
megaláztatás következett. Daczára a Bundesacte 33-dik 
§-ának, mely örök időkre megállapítja a ((Eendurak)) férfi- 
tagjaira nézve a fegyveres szolgálat önkénytességét, ki- 
mondatott a herodesi rendszabály, hogy minden lakosa a 
német területnek alá van vetve a hadkötelezettségnek, 
kiki azon országban, mely fölötte souverain, s az én egyet- 
len gyermekem, ki akkor két esztendős volt, azért lesz 
fejedelmi gonddal felnevelve, hogy egykor a potsdami 
fándrich csizmáit tisztítsa. 

— Nem tettem volna meg neki. 

— E cholerahírre önnek az anyja elhagyta Nornensteint 
s elment Amsterdamba, elhatározva, hogy fiát minden 
egyébnek fogja nevelni, csak katonának nem. Én még 
helyben maradtam. «Nec civium ardor prava jubentium!» 
(Már Horácz tudta, hogyha a ((Burger)) parancsolni kezd. 



117 



az csak rosszat parancsol.) Vártam a jobb sors fordula- 
tára : bíztam az örök igazságban, s hittem az európai 
bonyolulatok non putaremeiben. Végre eljött az utolsó 
csapás a vasúti törvények alakjában. Egy, a gergezenusok 
ördögszállta disznóiból alakult consortium engedélyt ka- 
pott rá, hogy sínvonalát a nornensteini területen keresztül 
rakhassa le, s a civilisatió vandaljai neki álltak a kisajá- 
tításnak, lyukat fúrtak magán a szent Nornenfelsen ke- 
resztül, melyen maga Odin Isten tartotta ítéleteit hajdan ; 
kettévágták töltéssel a parkomat, pocsékká tették a vadas- 
kertemet, áthidalták a halastavamat, rést vágtak a hárs- 
erdőmön keresztül, s odafészkeltek az indóházukkal a kas- 
télyom tövébe, a honnan minden pasasér beleláthatott a 
számba ; a hol nekem magamnak meg kellett állnom a 
sorompó előtt s várnom engedelmesen, míg egy vonat 
birkákkal, ökrökkel és filiszterekkel rakva végigrobog ; s 
mikor egyszer hajtóvadászat alkalmával az űzött szarvas 
után átugrattam a korlátot, a kriminál elé idéztek s a 
szemtelen publikánus, a staatsanwaltok legcretinebb pél- 
dánya, még hat esztendei várfogságot kért rám : Nornen- 
stein uralkodó fejedelmére ! 

— Ez elől aztán elszöktél. 

— Es a mi mind ennél még nagyobb baj volt, az, hogy 
a sine nobis épült vasút elvitte magával a szomszéd vá- 
rosba Nornensteinból az ipart és kereskedelmet is. 

— S neked nem maradt se zsidód, se csizmadiád! 

— A mely állam nem tartja meg kötelezettségeit fiai 
irányában, annak fiai is feloldva érzik magukat az állam 
iránti tartozásaik alól. En rögtön felmondtam tőkepénzei- 
met, piaczra dobtam állampapirjaimat, elárusítottam min- 
den fekvő birtokomat a hitbizományon kívül, s e pénzerő- 
vel kerestem magamnak egy olyan országot, mely hajla- 
maimnak legjobban megfelelt, s kitűzött czélom szolgál- 
hatására elég közelséggel bírt. Ez volt Magyarország. Itt , 
még olcsón lehetett nagy területeket vásárolni, itt még a 
földesúr uralkodó fejedelme volt az ö jobbágyainak, a 



118 



megvett birtokkal a pallosjog is együtt járt, itt még a 
kiváltságolt osztály nem fizetett adót, nem tartozott kato- 
náskodni, a magyar nábob méltán nevezte magát «kis 
király » -nak : valóban az volt. 

— De te ugyan ((pünkösdi király)) lettél közöttük. Egy 
esztendő múlva, hogy ide telepedtél, kiütött-a forradalom, 
itt is felszabadították a parasztot, itt is kifizették a kis 
királyokat papirpénzzel, s aztán kivetették rájuk az adót, 
elvitték a fiaikat katonáknak s átszelték a birtokaikat vas- 
utakkal. * 

— Az mind igaz; de azért mégis ég és föld a különbség 
az itteni és az otthoni állapotok között. A magj^arra nézve 
német vagyok, az osztrákra nézve magyar. Egyikhez sem 
köt le semmi tekintet. Azt fogadom el tőlük, a mi nekem 
tetszik, s azt adom nekik, a mi nekem nem kell. Otthon 
parancsszóval sem tudtam rávenni a parasztot, hogy se- 
gítsen nekem szidni a kormányt: itt megteszi nekem egy 
kurjantásra. Otthon minden garasomat számbavették : itt 
annyi adót fizetek, a mennyiben a becslőbiztossal meg- 
alkuszom; a fiamat megváltottam a katonáskodás alul 
egy ezer forinttal, s a vasutvonalat oda traciroztattam, a 
hol nekem legkényelmesebb volt, és végül itt azzal és 
a felől conspirálhatok, a kivel és a miről nekem tet- 
szik, ha csak dohányt nem csempészek, nem szólít meg 
senki. 

— Kérlek, nekem valamit el ne mondj ez intriguáid 
közül, mert tudod, hogy én vagyok a városban a legplety- 
kább ember. 

— Szép férfitulajdon ! De annyit mégis megtudhat ön, 
a mit már minden ember tud, hogy a midőn 1865 már- 
czius 30-án a frankfurti « rendurak)) egylete Heidelberg- 
ben bizottsági ülését tartá : e titkos ülésben oly határo- 
zatok hozattak, melyek az európai bonyodalmakkal szem- 
közt messze kiható terveket állapítanak meg, s hogy e titkos 
ülésnek egyik másodelnöke Fürst Octavian Pratz von und 
zu Nornenstein, önnek testi édes apja volt. 



110 



— Eemélem, hogy azon határozatoknak semmi közük 
sincs az én nagykorusitásom tervéhez. 

— Igen nagy közük van hozzá, kedves princz Alienor. 
Mint előre bocsátám, ön a törvényes idő előtt csak akként 
juthat anyai örökéhez, ha. apai örökének egy részét át- 
veszi ; az ön atyjának van férfias bátorsága és vannak 
magas ambitiói. Nem kinálom mind a kettőt : engedek 
közülök választani. Én mint apa, nem teszek le arról a 
hitről, hogy ön az ifjú Achillesként, kit leánynak neveltek, 
a kínálkozó alkalom esetén rögtön és meglepően fogja 
elárulni férfilétét s utána kap a kardmarkolatnak. En 
abban is megnyugvást fogok találni, ha ön távol akar 
maradni azon politikai chimeráktól, a miket mi vének 
még egyre üldözünk s azt mondja, semmi közöm nekem 
a rhenusi szövetségtekhez, apró fejedelemségeitekhez : az 
én birtokom Magyarországban fekszik, én azt akarom 
szaporítani: ideházasodom; elveszem Etelváry Rafaela 
herczegnőt, a ki az országban legszebb, leggazdagabb és 
tegyük hozzá : a legszellemdúsabb úrhölgy ; itt alapítok 
családot, leszek ebben az országban főispán vagy kép- 
viselő : feje az aristocratikus democratiának. A nornen- 
steini fejedelmek története be van fejezve s kezdődik a 
Nornenstein-Etelváry herczegeké. Én ebben is meg fogok 
nyugodni. 

— Talán én is. 

— Csakhogy egy körülményt ne felejtsen el. Etelváry 
Eafaela herczegnő, bár nem uralkodó princesse, de azért 
oly büszke lélek, a kit e sardanapali magaviselettel 
nem lehet meghódítani. Az csak igazi férfinak adja meg 
magát. 

— Kívánod, hogy bajuszomat meg hagyjam nőni? 

— Nem, kedves princz Alienor; a férfi bizonyítványai a 
szívben vannak és a karban; a jellemben és az észben. 
Önben minden alszik, a mi a férfit teszi. Bizonyosan meg- 
van, de én azt hiszem, hogy alszik. Ön egész álomjáró. 
Ébredjen föl! Adja valami jelét férfilétének! Merjen vala- 



150 



mit! ha megbukik is; nem árt semmit. Nem bánom: 
legyen az bolondság, de férfias bolondság. Áruljon el 
valami ambitiót. Álljon be lázító koripheusnak a dema- 
gógok vagy az ultramontánok közé : nekem az mindegy. 
Legyen veszekedő ; kössön bele valakibe, hívja ki, vag- 
dalja meg, vagy vagdaltassá meg magát. Tegye magát ne- 
vezetessé valami fogadással : legyen az távlovaglás, vagy 
versenyúszás ; vállalkozzék valami exoticus utazásra ; ala- 
pítson valami férfias klubot : legyen az tűzoltó, athletik, 
rókavadász vagy criquetjátszó klub; lépjen föl magyar 
országgyűlési képviselőnek, beszéljen bolondokat, vere- 
kedtesse össze a korteseket s választassa meg magát 
tenger-bor árán ; de tegyen valamit, mert biz Isten, azt 
fogja önnek mondani Etelváry Eafaela herczegnö, ha őt 
megkéri, hogy : két asszony nem lehet egy háznál. Nos, 
mit válaszol ön ? Vállat vonogat? Ez a válasz? Nohát jól 
van. A szokott bolondságokban nincs kedve nyilvánítani 
a férfiasságot. Juttassa hát azt érvényre az ész és lelki erő 
útján. Menjen el Németországba: csatlakozzék a ligához; 
ajánlja fel szolgálatát Ehrenbreitstein fejedelmi roko- 
nunknak, annak lesz esze az ön számára is, meg fogja 
mondani, mit cselekedjék? tolni fogja önt előre : annak 
van egy leánya, nagyon csúf, de uralkodó fejedelemnő, 
s azt megkérheti per procura, csak aphotographiáikat kell 
kicserélniök ; a hatalmas összeköttetés elősegítve egy jól 
vezetett európai cselszövény által, vissza fogja önt he- 
lyezni ősei birtokába, fényes uralkodói állásába. Nos, 
princz Alienor, hát a körmeitől kér ön tanácsot? Feleljen, 
mi tetszik? Vagy még nem ébredt fel ? Kinyissam az ablak- 
táblákat? Bántja önt a világosság talán ? No a háromezer 
ördögbe is ! hát ne tegyen úgy, mintha a fogaival nézne s 
az orrával hallgatna rám, hanem feleljen! Akarja-e ön 
rögtöni nagykorusítását s anyai örökének átvételét azon 
az áron, hogy valami önhöz méltó életjelt adjon magáról? 

— Semmit sem. Várok még két évig s addig csinálok 
adósságot anyai örökömre. 



— Nem lehet, édes princz Alienor. Legalább sokat 
nem. 

— Miért nem ? 

— Mert a hitelezők okos emberek. 

— El volna tán költve anyai örököm ? 

— Oh nincs, kedves princz Alienor ; mind megvan 
teljes értékben, és be van ruházva az ősi hitbizományba, 

— Vagy tán túl van terhelve ? 

— Egy fillér teher sincsen rajta. Olyan tiszta a hypo- 
theca, mint az Aphroéssa sziget, a mi most merült fel a 
tengerből. Ott van az anyai öröke először is egy gyönyörű 
várkastélyban, mely fejedelmi rezidencziának volt építve, 
azután egy góthstylben épült városházában, azután egy 
remek dalszínházban, mely igazi trianoni minta, továbbá 
egy fegyvertárban, egy fogadalmi templomban, egy mú- 
zeumban és végül huszonnégy mérföldnyi példányszerű 
klinker utakban. Az egész harminczmillió márka arany 
ott van becsületesen elhelyezve. Ez az ön anyai öröke. 
Nagy kincs, ha egyszer ismét visszajuthat ön a nornen- 
steini uralkodói trónra; akkor Nornstein ismét a régi gaz- 
dagság gyülhelye lesz, a várpalota hajdani, tallérokkal 
kirakott falazatú szobáját behúzhatja ön papirszőnyeg 
helyett porosz tallérjegyekkel, privilégiumot oszthat ke- 
reskedőknek és iparosoknak, s korlátot zárhat a vasúton 
keresztül s adót, vámot szedhet ismét és balletet tarthat a 
saját költségén ; de a míg ez a fordulat be nem követ- 
kezik, addig, bizony Isten, nem ád önnek senki az ön vár- 
palotájára, színházára, templomára, városházára, ország- 
utaira s etczeteráira egy számkivetett osztrák ezüst forin- 
tot sem. 

— Ezer milliom lobogó mennykő ! 

— No hála a lorettói szent szűznek, hogy végre mégis 
káromkodik ön ! Attól féltem, hogy e felfedezésnél el fog 
ön ájulni, s magamnak kell majd szalamia-szeszért sza- 
ladnom. Csakugyan sikerült önt kiugratnom az ágyból. 
Ez már első lépésnek jó. Már most csak folytassa, édes 



122 



princz Alienor. Kezdje el az apján, szidja össze, minek volt 
olyan bolond, hogy ennyi pénzt vert bele olyan beruhá- 
zásokba, a mik csak fejedelmeknek valók? Majd ebből 
azután belejön a mások ellenében kifejtendő erélyes ke- 
délyállapotba is, s végül az anyagi veszteség gondja rá- 
vezeti önt magáért a nagy eszméért való lelkesedésre s 
megértendi ön, mit tesz az : önkéntes számkivetésben 
lakni az osztrák-magyar monarchiában, az uralkodó feje- 
delmi czímerrel pecsétnyomó gyűrűnkön ? s mi dolgunk 
van nekünk mind ez elemek közepett, a mik segítenek 
nekünk bontani ott, a hol bontani kell ! s majd megtudja 
aztán, hogy minő eszmelánczolat fűzi össze az ön nagy- 
korúsitásának tényét a heidelbergei rendúri titkos ülés 
márczius 30-diki határozataival. Nos princz Alienor, kezd- 
jen hozzá ! 

De bizony princz Alienor nem kezdett semmihez, ha- 
nem azt tette, a mit haragbajött asszonyok szoktak tenni, 
hogy elkezdett szótlanul járkálni fel s alá a szobájában, 
karjait összefonva mellén, a hosszú, tarka, selyem peplum 
lebegett utána, a feje körül kötött hímzett hálófőkötő még 
nőiesebbé tette halvány arczát, mint maga az erélytelen 
harag kifejezése. Időközönkinti csuklása elárulá, hogy 
görcsöket kapott. 

Fürst Octavian Pratz von und zu Nornenstein csak 
várta egy darabig, hogy mikor fog megállani s mikor kezd 
el beszélni ? Mikor látta, hogy hiába vár, vette a kalapját 
s otthagyta a princzet. 

Mikor az előszobába kiért, a komornyiknak egy napó- 
leon d'ort nyomott a markába. 

— Ez a pofonért. S most menj be az uradhoz és mondd 
meg neki, hogy ha ő megteszi a kedvemért azt, hogy vala- 
kivel, akárkivel megverekszik, nem pisztolyra, hanem 
kardra, a mely aífaireban vér folyik: akkor én magam 
fogok neki kölcsönözni a nornensteini monumentáira. 



123 



A «JERICHÓI KÜET>> GÉPEZETE. 

— Nos hát, hogy van ön megelégedve a «Jerichói Kürt» 
szerkesztőségével, barátom Napóleon ? Megismerkedett ön 
coUégáival, az én munkatársaimmal? Mind kitűnő fiatal 
emberek. Ott van Buksy úr, nagytudományú férfiú, fordít 
angolból, francziából, olaszból . . . (((Német szótár segé- 
lyével.)) A zárjelben Napóleon öcsém beszél.) Ö a mi kül- 
földi rovatvezetőnk, A hányszor Viktor Emánuelt ország- 
rablónak, Bismarckot Heródesnek nevezi, annyi szivart kap 
a hónap végén extrabonificatióképen. Azután Pökhendi 
úr: kitűnő tudományos férfiú, a ki ír nemzetgazdászatról, 
conjecturális politikáról, egyházpolitikáról és magas diplo- 
mátiáról. (Lásd Welker és Eotteck «Staatslexiconát».) Az 
a komoly tekintetű, magas termetű szikár alak különösen 
megbecsülhetetlen egyéniség. Neve Stomfaksz úr. Az ő 
feladata összegyűjteni azon híreket, melyek a pártunkhoz 
tartozó főurak körűi történtekre vonatkoznak, azoknak 
megérkezését, elutazását jelezni, a családjaikban történt 
örvendetes és gyászos eseményeket felsorolni, kitűnő egy- 
háznagyok mozdulatait figyelemmel kisérni ; jótékonysá- 
gaikat elismeréssel jutalmazni, péterfillérek gyűjteményeit 
megköszönni. Ugrik úr kezeli a színházrovatot : feladatá- 
nak teljes magaslatán állva, mellőzi a haszontalan szép- 
műtani és művészeti szempontokat, egyedül a dogmák 
szempontjából bírálja meg a darabokat. Semmi sem kerüli 
el figyelmét e tekintetben s a visszaéléseket lángostorral 
korbácsolja. Tapló úr azzal a szőke kecskeszakállal és 
ragyás orral, referál a képviselők és méltsás főrendek ülé- 
seiről, szellemdús aperguekkel fűszerezve a szónokok elő- 
adásait s találó silhouetteket nyirva a kiválóbb alakokról. 
(«S tanulmányozza a régi lőcsei kalendáriumot adomákért, 
miket felfrissít.))) Bámba úr teljhatalmú függetlenséggel 
dolgozik ín spiritualibus. («És in spirituosis.)>) Éles, ke- 



m 



meny választóvízbe mártott tolla van. Nem Idmél senldt, 
nem válogatja a szavakat: oda sújt, a hol legjobban fáj 
és sohasem revocál. Végül ott találja ön Karakán bará- 
tunkat. úgy látszik, mintha nem dolgoznék semmit, 
mintha egyéb feladata sem volna, mint feljárni a szer- 
kesztőségbe a többieket infestálni, elanekdotázni az időt, 
senkit sem engedni dolgozni ; úgy, hogy mikor jön a met- 
teur-en-pages a kéziratért, akkor nyakrafőre kap mindenki 
az ollóhoz s vágja ki a tölteléket a többi lapokból, míg 
végre egyesült erővel ki nem lökik Karakán barátunkat a 
bureauból, hogy dologhoz foghassanak. Ez pedig a leg- 
szükségesebb tagja a szerkesztőségünknek. Hallgasson ön 
ide és bámulja azt a furfangosságot, melylyel én hadjára- 
tunkat berendeztem. Mint ön és mindenki tudja, a « Je- 
richói Kürt )) feladata mindenkinek megmondani az igazat. 
Ezt teszszük. Mindenkit megostorozunk, a ki ügyünknek 
ellensége. Ez veszélyes merénylet. Hasonló a keresztes 
hadjárathoz. Az igazhivők táborának szüksége van egy 
« oroszlánszívű Kichárdra)), a ki a hitetlenek ellen karddal 
is kész legyen megvédeni zászlónkat. Ez a mi oroszlán- 
szívű Eichárdunk Karakán úr. Látta ön azokat a karokat, 
vállakat? Egy Sámson ! ügy tud vívni balkézzel, mint a 
jobbal. Katonatiszt volt, de le kellett neki köszönni a sok 
verekedés miatt. Mindenkibe belekötött s mindenkit meg- 
piszkolt. Ez százötven forinttal van szerződtetve a laphoz, 
(((Ecclesia militans))) igenis: azon czélból, hogy ha a 
((franc ma9on))-nak kedve kerekednék a divatszerű ellen- 
argumentumokhoz folyamodni s ügyét a kard élére apel- 
lálni, az ordaliákhoz megtalálja nálunk is a maga emberét. 
E vértezett lovag pajzsának oltalma alatt mindenki írhat 
mindent bátran és szabadon. Czikkeink min cl álnév alatt . 
jelennek meg. Karakán barátunk készen áll azoknak bár- 
melyikeért elvállalni a felelősséget, ha valaki sértve érzi 
magát, megverekedni vele. Ugyanő a sajtóbiróság előtt is 
helyt áll, ha szükség, s elitéltetés esetén kettőzött honorá- 
riumért kiüli a fogságot. 



1% 

• — És sok párbaja volt tnár a «Kürt» czikbeiért Kara- 
kán urnák ? 

— ' Egyetlen egy sem ! De csak egy sem. A coUegák tud- 
ják, hogy mi lakik a bokorban s még csak mukkanni sem 
mernek. Őrizkednek a keztyűt ide dobni. 

— Lássa ön, ez nagy baj. Ön gondoskodott arról, hogy 
meg legyen védve ; de nem gondoskodott arról, hogy meg 
legyen támadva. 

— Micsoda ? Ezt nem értem. 

— Dehogy nem. A « Jerichói Kürtw hadakozik a saját 
árnyékával, mert nincs ellenfele. A többi lapok nem vi- 
táznak vele, tudomást sem vesznek róla, agyonhallgatják. 
Ligát kötöttek s megállapodtak benne, hogy a «Jerichói 
Kürt)) akármit mondjon róluk, még ha azzal vádolja is 
őket, hogy ezüst- kanalat loptak, az se tekintessék sértés- 
nek. Ebből aztán először is az a baj származik, hogy a 
közönségnek tizenkilencz huszadrésze azt sem tudja, hogy 
vagyunk-e a világon? a többi lapok nem költik fel irán- 
tunk a kíváncsiságot. De nagyobb baj ennél még, hogy a 
mi magas pártfogóink, miután egyedül kiabálunk, senki 
ellenünk nem mond, egészen fölöslegesnek tartják a buz- 
galmunkat ; megszűnünk rájuk nézve égető szükség lenni. 
Nem értik, miért haragszunk? miután senki sem bánt 
bennünket. Nem fogják fel, mit védelmezünk? miután 
semmi sincsen megtámadva ; sőt vannak közöttük finnyás 
emberek, a kiknek az ízlését az sesthetika annyira elron- 
totta, hogy egészséges, jól odamondott kifejezéseinket 
nem találják alkalmasaknak, a midőn ellenünkben hason- 
lót senki sem használ. Nekünk az a bajunk épen, hogy 
nincs ellenségünk, a ki bennünket mindennap mérgezett 
nyilaival keresztüllövöldözzön, fogaival megmarczangol- 
jon, üvegcserepeken meghengergessen, hogy mi azután 
sebeinkre hivatkozhassunk s vértanúságunk jeleit bemu- 
tathassuk. Nekünk egy jó telivér ellenségre volna szük- 
ségünk, a ki küzdelmeink értékét kellő világításba he- 
lyezze. 



-126 

— Napóleon ! ön csakugyan nagy ember. Igaz a, hogy 
az a legnagyobb bajunk, hogy senki sem akar bennünket 
bántani. De hát hogy lehet ezen segíteni? Hogy lehet 
valakit arra rávenni, hogy támadjon ránk és bánjék velünk 
kegyetlenül ? 

— Már pedig múlhatatlan föltétele egy diadalmas harcz- 
nak : egy magát megveretni vállalkozó ellenség. 

— Nem lehetne megvesztegetni valami desperatus zug- 
irót, hogy adjon ki ellenünk egy pamphletet? 

— A pamphlet jó eszme; de a zugiró nem. Először az 
ilyen nem marad titokban s nevetségessé tesz bennünket. 
Azután meg valami üresfejű piszkolódást visszaverni 
semmi dicsőség. Nekünk olyan megtámadóra van szüksé- 
günk, a ki a harczot komolyan veszi, a ki meggyőződésből 
beszél, s a mit mond, abban eszme, gondolatok magva 
van, a ki azután a megkezdett vitát egész hévvel folytatni 
is tudja, s a ki egyúttal oly társadalmi állással is bír, 
mely őt arra kötelezi, hogy kilétét titokban tartsa, s ma- 
gára ismerni ne engedjen. 

— Na;^oleon ! Önnek van már ilyen embere ! A felsőbb 
körökhöz tartozó egyéniség? Micsoda? 

— Nem szólok többet. Elég volt önnel sejtetnem, hogy 
mit akarok ! A többi az én gondom. 

— Napóleon ! ön nagy ember ! 

Hogy mint járt el ezek után feladatában Napóleon, azt 
szabad legyen egyideig eltitkolnunk. 

Tíz napra e párbeszéd után egyik pesti könyvárásnál, 
a ki abban a hírben áll, hogy a «Nagy Orient))-hez tarto- 
zik, jelent meg egy röpirat, ezen czímmel: «Mene, Tekel, 
Fáresz ! » 

A röpirat általános felpezsdülését gerjesztett s az első 
kiadása három nap alatt elkelt. 

Magas szempontból ítélő ész tünt ki belőle : modora 
finoman gúnyoros volt, és a mellett merész ; iránya az 
ultramontán és conservativ eszmék ellen volt intézve, 
nem sokat elméletezett, hanem adatokat hozott elő, jár- 



127 



tasságot árult el a magas körökben, élesen jellemezve 
azoknak vezértehetségeit, fűszerezve előadását csípős ado- 
mákkal, repülő mondatokkal, meglebbentve titokfedő füg- 
gönyöket, mik alatt még több is rejlik az elmondottaknál, 
s nem kiméivé még a női hiúságot sem. 

Ez már aztán gazdag fogás volt a «Jerichói Kürt))-re 
nézve : ez méltó ellenfél volt Leonhoz. Tíz napig volt neki 
miről írni. Tette is egész buzgalommal. Kimutatta ala- 
posan a névtelen szerző irányának veszélyes voltát ; ad 
absurdum vezette le minden okoskodását : adatairól bebi- 
zonyította, hogy azok egytől egyig hamisak ; végül kegyet- 
len beszédet tartott neki erkölcsiségről, kegyeletről, nők 
iránti tiszteletről és mindezen philippicának aláirta a 
" nevét. Első eset, hogy valaki a saját neve alatt írt a oje- 
richói Kürt))-be. 

Napóleon öcsémnek e czikkek sok nagybecsű kézszorí- 
tást jövedelmeztek. 

Hanem aztán tíz nap múlva megint jött a «Mene, Te- 
kéi, Fáresz)). A második füzet. 

Éz már az eszményi álláspontokat védelmezve, nem 
feledkezett meg azoknak megtámadójáról sem. Napóleon 
öcsém ugyan kikapta benne a magáét. Le volt benne raj- 
zolva a Dunába ugrásig az a nevetséges szerep, a mire ő 
vállalkozott. Egy ifjú, a ki pénzért ráadja a fejét, hogy a 
szabadelvűtlen eszmék mellett buzogjon. Meg volt neki 
mondva magyarán, hogy zelusa csak nagymérvű hypocri- 
sis és charlatánság. Be volt mutatva a világnak, mint egy 
Don Quixote, s egész helyzete a világ előtt a legkegyetle- 
nebbül lett diffapaálva. 

Mikor ez a második füzet megjelent. Karakán barátunk 
dühösen rontott fel a szerkesztőségbe, hol már Napóleon 
öcsém dolgozott a válaszon, ki levén előtte terítve a sértő 
röpirat. 

— Ezért meg kell verekedned ! ordítá Karakán lír. Olyan 
volt, mint egy bika. 

— Először is nem verekedhetem, mert nem tudom, 



198 



hogy kivel? Másodszor: az eszmék harczát csak eszmék- 
kel hiszem végigküzdhetőnek ; végül pedig nem ízlésem a 
verekedés, nem is értek hozzá, nem voltam katona. 

— Ez gyávaság ! mormogá rá Karakán barátunk. 

De annál jobban megnyerte ez a válasz Napóleon öcsém 
munkatársainak és főnökének tetszését. Igen is, a szellem 
harczát a szellem fegyvereivel végigharczolni ! Ez volt az 
ö jelszavuk is. Nosza tehát: ((kaszát, ásót, vasvillát ragad- 
jatok!)) (Értve mindig szellemi ásókat, kaszákat és vas- 
villákat.) Valamennyien mind neki estek a névtelen 
pamphletirónak s azt a megtámadott főmunkatárs becsü- 
leteért szellemi dorongokkal úgy elcsépelték, szellemi 
bivalylábakkal úgy megtérdelték, szellemi kulimászszal 
úgy bekenték, hogy az, ha egy csepp szeméremérzet van 
a testében, kénytelen rögtön incognitó kivándorolni Euró- 
pából. 

De, fájdalom, hogy ez egy megátalkodott ember volt, a 
ki a névtelenség álarcza alatt nem birt elpirulni s annál- 
fogva ujabb tíz nap múlva jött a III- dik füzet «Mene, 
Tekel, Fáresz». Ez még a mennyire lehet felülmulta az 
első kettőt. Folytatta az elvi harczot komoly indokokkal 
is, de egyúttal nem szalasztá el az alkalmat az ellennéze- 
tek pártfeleit arról az oldalról is megtámadni, a hol leg- 
érzékenyebbek voltak: az egyéniségeket mutatva be, re- 
mekül torzított körvonalakban, a kik az ügyet szolgálják. 
Itt azután sorban kijutott a «Jerichói Kürtw szerkesztőségi 
tagjainak is a fekete levesből ; de senki sem került ki a 
csávából olyan jól kicserzetten, mint Kolompy úr, a lap- 
tulajdonos maga. 

De már ez több volt az elégnél. Kolompy ur nem az az 
ember, ki ily megbántásokat megtorlatlanul elvisel; sajtó- 
pert indított a kiadó . ellen, mivelhogy a szerző nem volt 
beperelhető. 

E pernek kettős haszna ígérkezett : először a büntetés, 
másodszor a szerző felfedeztetése; mert az kétségtelen 
volt, hogy ha a kiadó megkapja a félévi fogságot, a mit 



m 

fejére kértek, akkor majd kiadja a szerzíöt, hogy üljön be 
a kóterbe az. 

Ámde az a sajátszerű anomália következett be, mely 
többször fordul elő az esküdtszékek történetében : hogy a 
midőn a biróság elnöke feltette az esküdtek elé azt a kér- 
dést, hogy (( foglaltatik- e az incriminált pamphletben be- 
csületsértés Kolompy úr személye ellen?)) nyolcz szava- 
zattal négy ellen azt felelték rá : « igenis ». Mikor pedig azt 
a kérdést tette fel eléjük, hogy « bűnös-e azon czikk szer- 
zője, vagy kiadója?)) arra tíz szavazattal kettő ellen azt 
felelték, hogy «nem)). 

E szerint Kolompy úr megkapta ugyan a visum reper- 
tumot arról, hogy a becsületén tetemes kék foltok és bőr- 
lehámlások találtattak; de egyúttal megvigasztaltatott, 
hogy ez neki jól esett ; fel se vegye ! 

Most már Kolompy úr Napóleon öcsémnek esett neki, 
hogy mondja meg, ki ama vakmerő röpiratok szerzője ? 

— Én nem tudom. 

— Ön nem tudja ? Hisz ön vállalkozott rá, hogy szerez 
nekünk valami ellenséget, a ki bennünket megtámadjon. 

— Hát hiszen szereztem is ; hanem azért nem tudom, 
hogy az kicsoda ! Nekem csak a kiadó ismerősöm. Én azt 
szólítottam fel, hogy írasson ilyen irányú röpiratot vala- 
kivel; de hogy ő kire bízta ezt, ez az ő titka. Ez pedig 
maga is szabadkőműves, s azok inkább el hagyják fűré- 
szeltetni a lábukat, mint valami titkát a Nagy Oriensnek 
elárulják. 

— Vigye a tatár az ön ötletét azzal az ellenségszer- 
zéssel. 

— De hisz ön nagyon jól meg lehet vele elégedve. 
A mióta önt ütik, azóta a párthívei elárasztják önt ke- 
gyeikkel. Küldöznek önnek finom borokat, vadpecsenyét, 
déli gyümölcsöket, mint valami lábbadozó bet^ígnek. 
A subventió bővebben folyik be s az előfizetők száma sza- 
porodik. Ön ünnepelt férfiúvá lett. Köszönje meg szépen. 
A kéményseprő mesterség együtt jár a füsttel. 



Jókai : As élet komédiásai. I. 



9 



Kolompy tir és az egész világ azonban nem akart ezzel 
a nézettel megelégedni. Az irodalmi körök és a közönség 
fel voltak izgatva, kitudni a titokteljes szerző kilétét. 

Annyi bizonyos volt, hogy akárki írja e röpiratokat, 
annak a bécsi és budapesti magasabb körökben egészen 
otthonosnak kell lenni, s az országban szétágazó cselszö- 
vényeket legjobban ismerni. Gyanúba vétetett minden toll- 
fogható mágnás. A kaszinóban a habituék gyanús szem- 
mel néztek egymásra esténkint s óvakodtak a társalgást 
irodalmi tárgyakra átvezetni. 

Végre egy világsugár hatott át a rejtélyes homályon. 

A füzetek kiadójának volt egy fordítója: ez nem volt 
szabadkőműves, s annálfogva elárult egy lényegesen utba- 
vezető körülményt. Az ismeretlen szerző a röpiratokat 
eredetileg német szöveggel szokta megküldeni a kiadónak, 
az fordíttatja le azután magyarra. 

A detectiv politikának a dolga ezzel nagyon egyszerű- 
sítve lett. A mű szerzője egy olyan főrangú úr, a ki német. 

A vak is rátalálhatott, olyan közel esett a rejtély kita- 
lálása. A «Mene, Tekel, Páreszö senki sem más, mint 
Princz Nornenstein Alienor. Ez a fölfedezés, mint a béka- 
lencse, egy éjszaka megtermett, el is terjedt, virágzásnak 
is indult. Most már számosan voltak, a kik vissza tudtak 
emlékezni ^-á, hogy csakugyan hallottak ők egyszer-más- 
szor princz Alienortól ilyen meg ilyen nyilatkozatokat, a 
mik találkoznak a füzetekben kifejezettekkel. Ez excent- 
rikus ember. Kitelik tőle, hogy titokban «ír !» 

Princz Alienor először meghőkölt, mikor e gyanúsítással 
a szeme elé léptek; hanem azután mikor látta, hogy 
semmi veszedelem nem lesz belőle, hagyta a megtisztelő 
gyanút magán száradni, s ha találkozott fej csóváló, szem- 
forgató, mutató ujjal fenyegető alakokkal, titokteljesen 
mosolygott reájuk. Engedte magát a «Mene, Tekel, Fá- 
resz)) veszedelmes nimbuszától körülderengetni. 



Ml azonban nem késünk a2on gyanúnknak kifejezést 
adni, hogy azokat a pamphleteket alighanem Zárkány 
Napóleon maga Írogatja, leszidván azokban saját magát, 
a hogy megérdemli, teljes kedvtelése szerint. 

KARAKÁN BARÁTUNK TRAGOEDIÁJA. 

De senki sem fente annyira a fogát princz Alienorra, 
mint Karakán barátunk. Fogadta, hogy ha egyszer meg- 
kaphatja, bizony princzhust fog enni! De nehéz össze- 
találkozni e két úrnak : Karakán úr nem jár a casinóba, 
a princz meg a ((Kis pipába)) nem; az utczán az egyik 
gyalog jár, a másik kocsin; a princz a színházak közül a 
németbe jár, Karakán úrnak pedig fogadása tartja oda 
be nem tenni a lábát; a «Jerichói Kürt)) munkatársai 
mind telivér magyar chauvinisták. 

Egy szép reggel a szerkesztőségben egy ylang-ylang 
illatú levélke várt Karakán úrra, melyet felbontva, nagy 
bámulatára Nornenstein Alienor princz névjegye akadt 
kezébe, e rövid sorokkal : 

((Uram, izenje meg, hol lehetne önt megtalálnom?)) 

Ez nagy szó ! Nemcsak a merénylet vakmerősége miatt, 
hanem azért is, mivel csakugyan nehéz rá megfelelni, 
hogy Karakán úr hol lakik ? minden harmadnap vál- 
toztatni szokta a szállását. Az oroszlánnak is van az a 
gyöngesége, hogy fél a kakaskukorikolástól. Karakán úr 
is sok ilyen kakast ismer, a kik korán reggel azzal kuko- 
rikolják fel az embert, hogy « mikor fizet már?)) 

Legjobbnak találta a princznek a hotel « Hungária ))-ban 
adni találkozót holnapra. Ott bérelt szobát erre az időre. 

Princz Alienor pontosan megjelent a kitűzött órában 
á la bon enfant hajfodrozva, kezében napernyővel. 
A briiliánt gyürüt ujján vékony aranyláncz csatolta a 
kózcsuklóját szorító karpereczhez, arcza, halántékai re- 
mekül retoucheolva carminnal és ultramarinnal. 

9* 



13^ 

A mint belépett s bemutatta magát, rögtön a dologra 
tért. 

— Uram. En azt hallottam, hogy ön engemet minden- 
felé keres, azon czélból, hogy velem megverekedjék. Ked- 
ves szolgálatot véltem önnek tenni azáltal, ha magam 
helyébe jövök. Nekem is épen az a szándékom, a mi 
önnek. 

— Uram ! princz ! Ha ez nem tréfa? 

— Készemről nagyon is komoly dolog. Én tudom, 
hogy ön hires kardvívó. En akarok önnek egy vágást 
adni. 

— A mennykőbe! 

— Egy szép, derék vágást, a mitől az em^ber a karját 
két hétig a nyakába felkötve hordozza, vagy a képére 
valahová, a hol jobban meglátszik. 

— Ohó! 

— Igen egyszerű dolog. Én vívni nem tudok, ön pedig 
mester benne; annálfogva szükséges, hogy ön az első 
odavágásnál megkapja a sebet. Igen világosan beszélek. 
Nekem szükségem van arra a vágásra az ön testén ; majd 
azt is elmondom, hogy mi okaim vannak e szükség be- 
ismerésére. De előbb hallgassa meg ön az én ajánlato- 
mat. Én önnel szerződésre akarok lépni. A hány czenti- 
méter hosszúságú vágást ejtek én az ön karján, annyi 
ezer forint fizetésére kötelezem magamat. 

— Az istenfáját! 

— Kérem, ne káromkodjék ön, az nekem idegrángá- 
sokat okoz. 

— -Hiszen nem káromkodás az. <(Istenfa» egyjószagú 
virág: Artemisia camphorata, szagos üröm. 

— No hát szidjon ön valami másféle bokrot. Hát mit 
szól hozzá : ha én egy tíz czentiméternyi vágást hagynék 
hátra az ön nagybecsű bőrén: nem volna-e az tízezer 
forinttal jól meggyógyítva? 

— Tízezer forint ! 

— Ha pedig arra tudná ön magát elhatározni, hogy 



133 



egy^ látható helyen, a homlokon vagy arczon hajtassák 
végre ilyen műtét, annak minden futó czentimeterje 
háromezer forinttal lenne kárpótolva. 

— Méltóztatik tréfálni ? 

— Nem én. Egészen komolyan beszélek, s ha megegyez- 
hetünk a föltételek iránt, önt nemesi szavammal is biz- 
tosítom. Elmondom az indokokat is. Én egy előkelő 
hölgynek udvarlok, a ki még ragaszkodik a középkori 
regényes lovagiasság eszméihez. E napokban e hölgy a 
sokat emlegetett wMene, Tekeí, Fáreszo röpiratról be- 
szélve, úgy nyilatkozott, hogy ez iratok szerzőjétől nem 
lovagias felfogás ellenfeleit álnév alá rejtőzve piszkolni, 
mig azok nyiltan lépnek föl ellene. A megrovás egyene- 
sen rám volt czélozva. Nem tudom miért? el van ter- 
jedve a vélemény, hogy azon füzetek szerzője én vagyok. 
Nem segíthetek rajta. A névtelen szerzőt illető megrová- 
sokat mind nekem kell fölszedegetnem. Nel.em érdekem- 
ben van az említett hölgy véleményét lovagiasságom felől 
megtérítem. Már most remélem, hogy tökéletesen meg- 
értett ön engem ? 

— Tehát komolyan áll az ezer, meg háromezer forint 
czentiméterenkint ? 

— A vista fizetve. A hogy önnek tetszeni fog, a karra 
vagy az arczra. 

— ■ Oh kérem alássan, tessék a bőrömből kisajátítani 
röf számra azért az árért, a mennyi tetszik ; kaptam én 
már olyat ingyen is eleget, ebcsont majd beforr. Itt a 
kezem rá. 

— Tehát a karjára? 

— Nem. Inkább a pofámra. Ide ni, a fültől kezdve a 
szájig. Az lesz önnek a dicsőség, ha majd a hírhedt 
viador Karakán Absolon viseli, mint eleven trophseumot, 
önnek a manupropriáját a czifferblattján: akár aláirha^t- 
juk, hogy ((Sculpsit Alíenor)). Ebnek fáj az, nem nekeni, 
harminczezer forintért. 

— Tehát tíz czentimétert enged ön, 



134 



— Nem lesz baj, ha hosszabban üt is ki. 

— De természetesen, ön nem vág vissza én rám. Mert 
ha ön is megsebesít, akkor az egész szerződés semmis. 

— Vigyázni fogok. 

— De nem sérthet meg akarata ellen a karddal ? 

— Oh semmi esetre sem. Én nem a « német » szabály- 
vívást követem, melynél a kart és a kardot előre nyújt- 
ják, a hogy Magyarországon is tanulják a vívást; hanem 
a franczia modort, mely szerint a kar fel van húzva, s a 
kard felemelve. Nézze így, princz Alienor. Mintha ez a 
bot volna a kard, s az ön napernyője a másik kard. Én 
igy állok ön előtt en garde : most czélozzon ide a bal- 
pofámra azzal a napernyővel. Csak bátran. Nem fáj az a 
kutyának ! ügy ni ! Bravó ! Pompásan volt. Az első vá- 
gásra, a mint a vér foly, a négy secundans egyszerre 
közberont, a kardjaikat kettőnk között keresztbe teszik, s 
kinyilatkoztatják, hogy a közöttünk fenforgott ügy a 
lovagiasság követelményei szerint elintéztetett. 

— Ezzel tehát, reménylem rendben volnánk. De már 
most előbb valami ürügyet kell találnunk az összekocz- 
czanásra. 

— Ugy gondoltam, hogy a <(Mene, Tekel, Fáreszo . . . 

— Nem ! Annak a szerzőségét nem akarom a világ 
előtt elvállalni. Valami mást kell kigondolnunk. 

— Nekem van egy jó eszmém. Én újságíró vagyok. 

— Azt tudom. 

— Naponkint elszoktam járni a nemzeti színházba. — 
Az ön imádott hölgye jár-e oda? 

— Páholya van ott, s minden este ott szokott lenni. 

— Tehát a mai előadás alatt jöjjön fel a princz a delnő 
páholyába, s a hogy az urak szokták, az előadás alatt tár- 
salogjanak mentül jobban fenhangon. Én azután majd 
iktatok be a « Kürt)) -be egy hatalmas megrovást a szín- 
házban fenhangon fecsegő úrfiak és úrnők ellen. Ön az 
által magát és hölgyét találva érzendi, rögtön küldi a 
segédeit a s;zerkesztőségbe. Ott felfedezik a Qzikk szerző- 



135 



jét. A kihívás megtörténik, s önnek tenyerébe hull a 
diadal pálmája. 

A szerződés ekként mind a két gentleman által meg- 
állapíttatván, s nemesi parolával és kézszorítással meg- 
erősíttetvén, nem volt hátra más, mint a jól betanult 
színműnek nyilvános előadása, a mi kétségen kívül igen 
fényesen sikerülendett. Karakán úr soha könnyebb mes- 
terséggel nem jutott még ilyen szép összeg pénzhez, hogy 
sem az alkalmat elszalaszsza, míg princz Alienor elég 
olcsón vásárolta meg azt a dicsőséget, hogy a büszke 
Etelváry Eafaela herczegnő szép szemeiért a főváros leg- 
hetvenkedőbb viadorát legyőzte, s azzal egyszerre ki- 
mutatta, hogy a szenvelgett asszonyos külső alatt mi 
lakik? 

Arról nem szükség senkinek tudni, hogy a princz aty- 
jának felfedezései, ígéretei és fenyegetései mennyi be- 
folyással voltak e furfangos tragoedia fogalmazására. 

A szerepek igen jó kezekben voltak. Az esteli előadáson 
Alienor fellátogatott Eafaela herczegnő páholyába : szo- 
kott fesztelen modorában ott fecsegett vagy egy félóráig, 
nem törődve a közönség elégületlenségével, mely elég 
háládatlan nem köszönni meg, ha egyszerre a színpadon 
is, meg a páholyban is játszanak. Princz Alienor nagy 
megelégedéssel ügyelt a páholy alatt megtámaszkodó 
Karakán mogorva alakjára, ki a felvonás közben fejébe 
vágta kalapját és elsietett. 

Ment egyenesen a szerkesztőségbe, megírni azt a bizo- 
nyos czikket. 

A ((Jerichói Kürt)) szerkesztőségében az a jó rend 
uralkodott, hogy ott minden munkatárs akkor jelent meg, 
a mikor neki tetszett s azt irta a lapba, a mi saját testé- 
nek jól esett és egyik munkatárs a másik rovatát soha 
nem olvasta; a szerkesztő pedig egyikét sem, ennélfogva 
megtörtént, hogy egy és ugyanazon dolgot két külön ro- 
vatban megírták, egymásnak ellentmondó értesüléssel, 
vagy a mit az egyik már tegnap közölt, azt a másik hol- 



136 



nap, mint legújabb eseményt adta elő; a revisor, kinek 
az egész lapot át kellett volna olvasni mindennap, este 
beült a kis pipába s éjfélig ki sem jött onnan, s a metteur- 
en-pages, ha már egyszer ki volt valami szedve, akár 
avult el, akár volt megczáfolva, azt ö belenyomta a lapba, 
mert már pénzben volt a szedés, s azt a közönségnek el 
kellett fogyasztani ; s ha néha az is megesett, hogy a lap 
nem telt meg, és sehonnan semmi fiókból nem lehetett 
már előkeríteni tavalyról felmaradt szedést, a mivel a 
hiányt pótohii lehessen, maga a föszedő fogta az ollót, 
kivágott egy megfelelő hosszúságú hasábot a legelső isten- 
telen hirlapból, s beszedette azt a jámbor életű ((Jerichói 
Kürt)) -be; csakúgy szikrázott tőle másnap a kegyes olvasó 
szeme ! 

Csupán egy tagja volt a szerkesztőségnek, a ki becsü- 
letbenjáró dolognak vette a hivatását: Leon. is azon 
furcsa emberek közé tartozott, a kik szeretnek titokban 
csupán saját maguk tudtára becsületesek lenni; ösztön ez, 
mint a macskánál a mosdás, ki ha besározza a talpát, nem 
nyugszik, míg tisztára nem nyalja: a kutya hagyja sárosan. 

Tehát Leonnak az a különös szokása volt, hogy későn 
este, mikor vacsoráról jött, mielőtt hazament volna, 
előbb mindig felnézett a szerkesztőségbe. Ott már akkor 
egyedül volt a füstölő olajlámpás, mely elé hosszában 
lerakta a főbetűszedö a hasábok kefelevonatait, s megint 
elhordta onnan, akár nézett beléjük valaki, akár nem. — 
Leon nem tűrhette, hogy egy olyan lapban, melybe ő 
dolgozik, mindenféle banális ostobaságok jelenjenek meg, 
s a sajtóhibák legyenek a'legmulattatóbb rész. Minden 
este ö olvasta végig a kefelevonatot : igazgatott, szelídített 
a kifejezéseken, elfogdosta a hircusokat. Őrködött a tár- 
saság hangulata felett, ügy volt, mint mikor egy józan 
ember hét részeggel egybeczimborázva kerül illedelmes 
közönség elé. 

Ezen a napon is megjelent a téte á téte-re a füstölő 
olajlámpával. Tanuk nélkül lehetett jelen. Corrector és 



137 



revisor az új schwechatit próbálgatta az átelleni gam- 
brinus-templomban. egyedül szedegette egyik papÍ3> 
lebbencset a másik után elő, melyeknek mindegyikén ott 
volt először a szedőgyerek ólmos ujjainak helye, másodszor 
a masinista hüvelykének a nyoma, harmadszor a föszedö 
tenyerének önlenyomata, s kergette végig a sorokat. Es 
aztán elgondolkozott magában, hogy milyen furcsa az, 
hogy a dicsőség útja itatós papirosból van. 

írni meggyőződésével ellenkező dolgokat s azokat még 
ki is corrigálni és a többiek hallatlan galimathiásait is 
elolvasni és kitatarozni, s szégyenleni magát maga előtt. 
Ha szidják, haragot szinlelni, ha dicsérik azért, a mit ö 
maga megvet, azt még meg is köszönni. Azonban ez a 
nagyság útja. 

Hát egyszer az újdonságok végén rátalál arra a kakuk - 
tojásra, a mit Karakán barátunk igtatott be frissiben a 
szini előadásról, melyben azonban a darab czimén kivül 
semmi sem vonatkozott a művészeti részre, annál több 
gorombaság egy számszerint is kipéczézett páholy láto- 
gatóinak a közönséget sértő magukviselete ellen. 

Hiszen a dolog érdemére nézve igaza volt a czikkiró- 
nak, csakhogy a rhetori virágok, melyek hozzá voltak 
kötve, mind olyanok, a minőket az irodalmi kertbö! tisz- 
tességes ember ki szokott gyomlálni. 

Leon nem restelte a fáradtságot, az egész czikket újra 
Írni, s a pimaszságokat kihagyni belőle, s úgy adni be 
újra. A metteur-en-pages ugyan protestált ez eljárás 
ellen: ez már egészen új szedés, s kilencz órán túl a 
24 krajczár per mille «n)) betű duplán számittatik: Leon 
azt is megfizette a saját zsebéből; még egy miláreszt is 
adott ráadásul. 

Voltaképen sejtelme sem volt róla, hogy a gorombás- 
kodás épen Eafaela, sőt Livia ellen volt intézve. Ö, a 
mióta e pályára lépett, nem járt se színházba, se láto- 
gatóba: megfeszített szorgalommal tanult odahaza, mi- 
kor dolgát végezte a szerkesztőségben. 



138 



Másnap korán reggel (még csak nyolcz óra volt) szo- 
katlan látogatás lepte meg Fürst Nornensteint : a fia, 
Princz Alienor. 

Nagy dolognak kellett történni, hogy ez ilyen jókor fel 
legyen öltözve. Kifestve ezúttal nem volt. 

— Nos ? Mi dőlt fel ? 

— Olvasd ezt, szólt princz Alienor, odanyújtva a 
«Jerichói Kürt» festékszagú számát atyjának, melyben 
veres plajbászszal körülkoszorúzva tünt elő az olvasásra 
méltó czikk. A nyilvánosan megrótt főúri társaság egyik 
részese Eafaela herczegnő, s a másik én vagyok. Teen- 
dőm világos előtted. Én a szerkesztőségtől lovagias elég- 
tételt akarok kérni. Leszesz-e párbaj segédem? 

A fejedelem érzékenyen ölelte meg trónörökösét. 

— Tehát mégis ! 

A vér nem válik vízzé. 

— Ember vagy fiam ! Mától fogva tegezni foglak. Eög- 
tön sietek ügyedet elintézni. Tartózkodjál odahaza; a 
többi segédeid gondja lesz. 

Azzal forrón megrázta fiának a kezét, lekísérve öt a 
bérkocsijáig, maga sietett legbensőbb barátját, gróf Kola- 
binszkyt felzavarni, második párbaj segédül. 

Gróf Kolabinszky szívesen vállalkozott e lovagias fel- 
adatra, de kikötötte, hogy semmi irkafirka ne legyen a 
dologból, mert az ő melle rossz, a doktor megtiltotta 
neki az irást, meg hogy a kocsikkal egész a harcz szín- 
helyéig menjenek, mert a gyaloglás az ő egészségének 
megárt. 

A szerkesztőséghez hajtattak egyenesen. 

Gróf Kolabinszky, mielőtt belépett volna, beküldte az 
irodaszolgát recognoscálni, hogy nincs-e egy ablak nyitva 
az irodában ? mert neki megárt a légvonat. 

Az irodában még nem volt senki más, mint Leon. 

A rendúr bemutatta magát és társát Leon előtt; el- 
mondá, hogy ők princz Nornenstein Alienor képviselői : 
Jíi magát és másokat érzékenjen találva hisz a megjelölt 



139 



czikk által s annálfogva azon czikk szerzőjét fölfedez- 
tetni kéri. 

Leon nem habozott a válaszszal. 

— Azt a czikket én irtam. 

Igazat is mondott — betűszerinti értelemben. 

— Azon esetben kész-e ön a megsértettnek lovagias 
elégtételt adni? 

— Sziveskedjenek önök e tárgyban az általam fel- 
kérendő két barátommal értekezni, a kik a megállapo- 
dást majd tudatni fogják velem. 

Ezzel Leon két névjegyét átadta Alienor képviselőinek, 
megnevezett két barátjához intézett felhivásával őt ez 
ügyben képviselni. 

Gróf Kolabinszky csak aziránti aggodalmának adott 
kifejezést, hogy nem laknak-e azok az urak a harmadik 
emeleten? mert neki a lépcsőmászás életveszélyes me- 
rénylet. Leon biztosítá róla, hogy mind a két gentleman 
első emeleti szállást tart. 

Azzal meghajtották magukat; a két főúr eltávozott. 
Napóleon pedig leült polémiát irni a oMene, Tekel, 
Fáreszi) ellen. 

Fél óra múlva megnépesült az iroda. Jött nagy zajjal a 
nemes czimboraság ; felültek az Íróasztalokra, lehevered- 
tek a hirlapokkal terített pamlagokra és élczeltek a fő- 
szerkesztőre, a kit feltréfálni minden munkatársnak leg- 
komolyabb feladata. 

Karakán barátunk is berontott. Első dolga volt elő- 
keresni a hirlap-petrencze közül a saját lapját, abból 
elolvasni a saját czikkét. ((Hm ! de kisimította valaki, én 
ezt nyomatékosabban írtam meg.)> 

Azért maradt elég ok a megneheztelésre. 

— Nem keresett engem itt valaki ? kérdé türelmetlen- 
kedve társaitól. 

Azok élczeltek rá. Dehogy nem, «Szipoly» úr, í(Nadály» 
úr, ismeretes uzsorások. 
Ő iná9 látogatókra le^^tt^ 



liO 

— Nem járt itt két idegen lír? 

Az irodaszolga monda neki, hogy korán reggel volt itt 
két finynyás úr ; bizonyosan mágnások lehettek, mert 
nagyon fintorgatták az orrukat, mikor ebben a bokáig 
érő összesepretlen papirhalomban végig kellett gázolniok, 
de akkor még csak Napóleon úr volt itt, azzal beszéltek. 

Karakán barátunk bajt kezdett szimatolni. Napóleon 
egy kis mellék- odúba húzta félre magát, hogy dolgoz- 
hassék ; benyitott hozzá s megszólitá. 

— Napóleon, te ! 

— Nix ungrisch ! volt rá a rövid felelet a sürgős dol- 
gozótól. 

De végleg megállapodott Karakán barátunk gyanúja, 
mikor félóra múlva két fiatal urat látott belépni a szer- 
kesztőségbe, kik már egyenesen Zárkány úr után tuda- 
kozódtak, s vele egyedül óhajtottak beszélni, aztán be- 
mentek hozzá, az ajtót gondosan betették maguk után, 
odabenn igen csendesen értekeztek és igen rövid ideig, 
aztán megint kijöttek és eltávoztak. 

Karakán alig várta, hogy kihúzzák a lábukat, rohant 
be Leonhoz : 

— Mit akartak ezek az emberek itt ? 

— Velem volt dolguk, az én magánügyemben. 

— Ezek párbaj -segédek voltak ! 

— Arról nem szokás beszélni. 

— Ki igazította ki az én ezikkemet a páholyi fecse- 
gőkről ? 

— Én. 

— S ennélfogva most te fogadtad el a kihívást e czikk 
miatt princz Nornenstein Alienortól. 

— De mi közöd neked az én dolgaimhoz ? 

— Szerencsétlen ! Tönkre tettél ! Koldussá tettél ! ki- 
loptad zsebemből a nagy «Trefí'ert !»> 

Azzal tombolt ki és le és fel a nyomdába ; torkon ra- 
gadta a szerencsétlen metteur-en-pagest, addig ki nem 
í:iresz lette a markából, a míe: az elő nem kereste neki 



141 



égy határ országos szemét közül az ő eredeti ős igazi 
czikkének kefelQVonatát, melyet szerencsésen megtalálva, 
futott lóhalálában egyenesen princz Alienor lakására. 

Princz Alienort ez alatt már siettek felkeresni a 
segédei. 

— Minden a legjobban el van intézve. Az ellenfél 
segédei kardot választottak, mi megegyeztünk aelsö 
vér » -re, holnap reggel hat órakor a szentlörinczi erdőben. 

— Sokkal jobb szerettem volna, szólt gróf Kolabinszky, 
ha zárt teremben történik ; reggel deres a fű, az ember 
könnyen meghűti a lábát. 

(Átkozott önzők az ilyen párbajvívók, hogy azoknak 
csak a saját egészségükre van gondjuk: a segédekével 
nem törődnek.) 

— Tehát korán kelj, szólt a rendúr, fiának atyai uta- 
sításokat adva, s reggelire igyál egy pohár rhumot, mely 
fölmelegít, meg egy pár lágy tojást. Ma délután aludd ki 
magadat, mert az éjjel izgatott lészsz. 

— Ne legyen miattam aggodalmad, szólt princz Alienor, 
az egész dolog még csak fel sem izgat. Tapintsd csak az 
üteremet. 

— Bámulatos ! oly nyugodtan ver, mintha csak fox- 
huntingról volna szó. Nekem az első párbajom előtt egész 
nap lázam volt, s nem tudtam se ülni, se feküdni, foly- 
vást szaladnom kellett. Ez a hidegvér már hollandi 
örökség. — - De tudsz-e te vívni ? Megállj, tanítalak egy 
pár mesterfogásra. Elhozattam a vívókardokat. Jer, tedd 
fel a ví-álarczot. 

— Ah. Hagyj nekem békét ezzel a tréfával. Az én dol- 
gom lesz az. 

— De nem árt ezeket a fogásokat tudni. Állj csak ki a 
mensurába. 

— De megtalálsz ütni. 

— No ugyan nagy baj le^z ! Életlen karddal. 

— Csak mutasd te azt úgy a levegőben, nálam nélkül. 

— Nézzed csak. Mikor az ellenfél en garde teszi ma- 



Íi2 

gát : így ni, a kard belső felével egyet csapni a keze fe- 
jére, mindjárt vége van. Vagy ezt ni. Kétszer felül egy- 
másután, a második vágás az ellenfél támadó tempó- 
ját szelve keresztül, okvetlenül annak a karját találja. 
Aztán meg ezt. Az ellenfél alvágását nem parírozni, ha- 
nem a kart felkapni, az ellenfél vágását átsuhantani s 
egyidejűleg eléje vágni, ez bizonyosan pofát talál. 

— De ne hadonázz azzal a karddal, mert én csiklán- 
dom ! Bizonyos vagyok én magamról, ne félts. 

— No hiszen, a mi az ellenfeledet illeti, az iránt egy 
nagy kő esett le a szivemről. Megvallom : egy kicsit sze- 
pegtem. Ön tudja jól, gróf, az a mennykő -ficzkó, az a 
Karakán, a híres krakehler, csak azért van szerződtetve 
a «Jerichói Kürt)) szerkesztőségéhez, hogy ha jön valaki 
elégtételt kérni valami czikkért, előálljon, s azt mondja: 
én írtam azt ! Aztán tessék vele verekedni, a kit az ezre- 
détől is azért bocsátottak el, mert mindenkit összevag- 
dalt. Attól féltem, hogy nekünk is őtet fogják idetolni, s 
akkor nem lett volna más hátra, mint hogy magam vere- 
kedjem meg a ficzkóval. Szerencsére nagyon jókor jöt- 
tünk, s találtunk helyette egy görbehátú, nádtermetű, 
tintás ujjú diákot, a ki az első ijedtségben kivallotta, 
hogy ő irta a czikket. Igazság! meg se mondtuk neked az 
ellenfeled nevét. Micsoda bolond neve is van ? valami 
Napóleon ? Sárkány, vagy Tárkány, vagy Párkány. Nini. 
Mi bajod lett egyszerre Alienor ? 

Mi ám? Az, hogy akármiféle Napóleon legyen is az a 
bizonyos, de ez nem az az ember, a kivel princz Alienor- 
nak szerződése van ennyi meg ennyi czentiméterre. 

— Eögtöni szívdobogás . . . hebegé Alienor. 

— No, az ugyan rosszkor jön ! Micsoda kisasszonyok- 
nak való betegség ez ! Igyál egy kis hideg vizet. A Pontius 
Pilátusra ! Hogy ver egyszerre az ütered ! Nem szeretem 
ezt a bajt sehogy sem. Egészen reszketsz. Még a szád is 
fehér lett. Teringettét. Igyál inkább egy pohár rumot, s 
lélekzelj egyet nagyot. Hiszen csupa erő, izom vagy. Két 



143 



olyan ficzkót megennél kenyérre kenve, mint az ellen- 
feled. Egy Ínséges Napóleon. 

De princz Alienornak egyszerre az egész kedve odalett. 
Ez a quiproquo neki semmiképen nem tetszett. 

— Én nem tudom . . . 

— Mit nem tudsz ? 

— Nem fog-e Eafaela herczegnő megneheztelni? 

— Csak nem bántad talán meg a kihívást ? 

— Oh azt nem. De úgy látom, hogy ti még is követte- 
tek el egy inconvenientiát a kihívásnál. 

— Teringettét! Te adsz nekem leczkét abból, hogy mik 
a párbaji convenientiák ? 

— Journalsértésnél mindig alternatívát szokás feltenni, 
vagy revocálja a czikkiró a sérelmet, vagy fegyveres elég- 
tételt ád. Ti az elsőt meg sem kisérlettétek. 

A két főúr megdöbbenve nézett egymásra. Az igaz, hogy 
az első se kérve, se ajánlva nem igen volt. 

A rend-úr kezdett kétségbeesni fia fölött. Az rettenetes 
volna. 

E kényelmetlen helyzetet egész alkalmilag szakítá meg 
a belépő komornyik. 

— Egy úr van itten, erővel be akar jönni. Nincs láto- 
gató jegye. Valamit beszél Jeriehoról, hogy odavaló. 

Princz Alienor arczát egy reménysugár deríté fel. 

— Bocsásd be. 

Karakán barátunk rontott be a szobába. Fujt a sietség- 
től, s a homloka csupa izzadság volt. 

— Alászolgájuk uraim. Az én nevem Karakán Absolon, 
a ((Jerichói Kürt)) főmunkatársa. Csak most értesültem, 
hogy önök uraim, princz Alienor megbízásából, a szerkesz- 
tőségben jártak, s ama bizonyos színházi czikk szerzője 
után tudakozódtak. Azon czikk szerzője, uraim, én vagyok ! 

( — Nos, mit mondtam ? dörmögé gróf Kolabínszkyhez 
Nornenstein fejedelem.) 

— Becsületemre esküszöm, hogy én írtam azt a czik- 
ket ; heveskedék Karakán Absolon, itt van az eredeti kéz- 



iratom, azon módon, a hogy a szedoínas bepiszkolta a fes- 
tékes ujjával, itt az eredeti szedés, ahogy én azt megírtam ; 
az a másik úr, a ki a szerzőséget magára vállalta, csak 
átidomította azt ; maga ott sem volt a színházban. Én va- 
gyok a szerző, igaz, katholikus hitemre esküszöm. Önök 
tartoznak nekem hitelt adni. Tanúkkal is bizonyíthatom. 
S én azt nem engedhetem, lovagias érzületem tiltja, hogy 
az én vétségemért más valaki bűnhődjék. Én nem bújok 
el senki háta mögé. A mit irtam, azért helyt állok, ha ott 
maradok is. 

— (Ettől féltem, dörmögé NornensteinX)ctavian rendúr. 
No ez szép fordulat. Tudtam előre.) Azután nyugalmat 
erőltetve, fordult Karakánhoz. De uram, ha ön lovagias- 
ságra hivatkozik, akkor tán megengedi magához azt a kér- 
dést intézni, hogy nem találná- e helyesebbnek egy olyan 
megbántást, mely nőket is érintett, szintén hírlapi úton 
helyrehozni ? 

Most egyszerre mindkét segédjének bámulatára előlépett 
princz Alienor. Arcza büszke volt és fejtartása vakmerő. 

— Semmi egyezkedés ! Én nem kívántam revocálást! 
Az csak ráduplázás volna a bántalomra. Én fegyveres elég- 
tételt kértem, s azt követelek. 

Nornenstein Octavian fejedelem azt hitte, hogy fiából 
most a hamis becsvágy beszél, s csitítva sugá oda neki : 

( — Te, fiam. Ez a legveszedelmesebb verekedő a mo- 
narchiában.) 

Princz Alienor fennhangon válaszolt rá. 

— S én nem bánom, ha vívómester is ! Ö még dicsek- 
szik azzal, hogy engemet, és még más valakit, a kinek én 
védelemmel tartozom, megbántani merészelt. Én e meg- 
bántás emlékét oda akarom neki a pofájára feljegyezni. 

Karakán Absolon arcza ragyogott a dicsőségtől. Oda! 
oda ! Egy tíz czentiméter hosszúságút ! 

Fürst Octavian Nornenstein pedig meg volt dicsőülve. 
Odament fiához és keblére szorította. 

— Most ismerek a snját véremre benned! Épen így 



145 



Bzóltam én, mikor egy névtelen megbántás okozójául egy 
óriást, az orosz ezredest találtam magam előtt ; gyermek 
voltam : az meg egy hős ; én is azt mondtam, a mit te. 
Mindegy ! Én meg akarom azt az embert ölni ! És meg- 
öltem. 

(Jaj, hogy dörzsöli a képemet a szakállad!) 

— Nos, hát uram, Karakán Absolon úr, nevezze meg ön 
a segédeit, a kikkel értekezzünk, s mondja meg, hogy a 
nap folytán hol találhatjuk meg, ha szükség lesz rá. 

A nagy viador mondott két hozzá méltó gentlemant, s 
olyan nagy volt az öröme a fölött, hogy ajánlata elfogad- 
tatott, hogy még búcsúra is nyujtá kezét princz Alienor- 
nak, mikor eltávozott. Szerencsére ez jobban betanulta 
szerepét, s eldugta a kezét a háta mögé. 

— Futó bolond 1 dörmögé utána Octavian fejedelem. 

— Nem szeretnék vele egyedül találkozni valami erdő- 
ben ; volt gróf Kolabinszky észrevétele. 

A két úr azonnal fölkerekedett és ment azt a két gentle- 
mant inneii-amonnan összeszedegetni, a kik az ellensegé- 
dek lesznek; gróf Kolabinszkynek ismét nem kellett 
sok emeletet járni, mert mind a két distingvált úr a kávé- 
házban volt található. Délig rendbehozatott az ügy. 

Nornenstein Octavian fejedelem túl a rendén meg volt 
elégedve utódjának magatartásával. Első vérre fog menni. 
Itt minden a pillanatnyi sugallattól függ. Végtére is Alienor- 
ban fel van ébresztve a férfiszellem ; ez volt a főczél : ez 
a tiszta nyereség. Lehet, hogy ő is sebet kap; annál 
jobb ránézve. Az első sebbel fel van az ember avatva 
hősnek. 

A mellett az urak érdemesnek sem tartották még Zár- 
kány Napóleonnal, vagy annak segédeivel is szóba állani, 
s a változásról őket értesíteni. A dolog nagyon érthető 
volt. A szegény tintásujjú megszeppent, mikor megtudta, 
hogy karddal fognak a nyaka körül járni, s sietett hirtelen 
maga elé tolni a conventionatus viadort, az most örül, 
hogy kihúzhatta a lábát a sárban hagyott csizmából, s 

Jókai: Az élet komédiásai, t. 10 



146 



mezítláb megmenekülhetett. Jó lesz szegénynek békét 
hagyni. 

Hanem ennek a téves felfogásnak azután az a követke- 
zése lett, hogy Zárkány Napóleon másnap jóval a kitűzött 
óra előtt első volt a kijelölt helyen megjelenésben segédei- 
vel és orvosával együtt, s jó öt perczet várt, míg a szent- 
lőrinczi úton egy másik fedett hintó is utána érkezett; 
melyből megint Karakán barátunk segédei ugráltak elő. 
Ezek nem hoztak magukkal feltsert, gondolták, majd hoz 
a princz. 

A két összetalálkozó consortium aztán rettenetes farkas- 
szemet nézett egymással. Tévedés nem lehetett a dolog- 
ban ; mind a kettőnek az utasítása : balra a csőszháztól, a 
tölgyes közepén levő tisztás volt. 

— Hát ti mit kerestek itten ? kérdezé Karakán Absolon 
Leontól. 

— Azt én kérdezhetném inkább tőletek, a ki elébb fog- 
laltam el a tért. 

— Adjatok nekünk helyet, mi most verekedni akarunk. 

— Azt nekem nem szükséges megtudnom. Verekedhetsz, 
a mennyit akarsz, de itt és ebben az órában nem. 

— Miért nem ? 

— Azt mondják el egymásnak a segédeink, ha jónak 
látják. 

— Napóleon öcsém, ne hozz ki a türelmemből. En nem 
parlamentairozok sokat. Nekem ma itt párbajom van 
princz Nornenstein Alienorral. 

— Az nem lehetetlen; mihelyt az enyim be lesz fejezve 
ugyanazon gentlemannel. 

— No most már elég. Princz Alienor az én ellenfelem. 
Ö provocált engem szabályszerűen. 

— Az én kihivatásom ép oly szabályszerűen esett meg. 

— De ez tévedés volt ; félreértésen alapult. 

— Erről engem nem világosított fel senki. 

— No hát felvilágosítlak én. 

— Te pedig nem vagy Nornenstein képviselője. 



147 



— No hát vagyok a magam képviselője, s már most én 
mondom, hogy tisztulj innen ; mert különben velem gyű- 
lik meg a bajod. 

— Az is megtörténhetik. 

— Zárkány úr! En nagyon röviden szoktam azokkal * 
elbánni, a kik a lábukat előttem keresztbe teszik. 

- — Nem kétkedem benne. 

— No hát, az istenfáját! vagy elmegy ön innen, vagy 
velem verekszik meg elébb. 

— S minthogy nem megyek el innen, a míg mások nem 
engedik meg . . . 

— Hát akkor csak le a kabáttal, aztán ki a gyepre ! Egy, 
kettő, három, az idő rövid. 

— Az megint igaz. 

A segédek hasztalan vetették magukat közbe ; Karakán 
henczegett pogányul, Leon pedig csak vállát vonogatta. 
Egyik sem akart tágítani. Utoljára is rájuk kellett hagyni, 
hogy verekedjenek össze inpromptu. 

Levetkőztek. Karakán bikaerejü test volt. Zárkány Na- 
poleon karcsú, nyúlánk ; de hosszú karú és lábszárú. 

Karakánnak meg voltak a professionatus henczegő mo- 
dorai. Markába köpött, mikor a kardot a kezébe vette ; 
mutogatta a foga fehérét, gyönyörűséggel, valódi étvágy- 
gyal mosolygott ellenfelére, ravaszul hátrahúzta magát, s 
karját úgy összehúzta, hogy öklével vállát érinté, s mikor 
előre csapott, vadállati horkantást hallatott, s a lábával 
nagyokat dobbantott. Mindez könnyen megzavarja a tapasz- 
talatlan ellenfelet. Aztán az volt a szokása a vívásnál, 
hogy nem sokat törődve a védmozdulatokkal, első rohamra, 
mint a medve, legázolta ellenfelét, s annak nem engedett 
időt a támadásba átmenni. Ezzel rendesen megpiszkolta 
elleneseit, s ha maga is sebet kapott, az nem sokat számí- 
tott. 

Hanem ezúttal mégis olyan vívóval akadt össze, a ki- 
nek szintén meg voltak a maga sajátságai. Leonnak meg 
abban állt a fortélya, hogy hosszú karjai voltak, s azokkal 

10-^ 



148 



úgy be tudott vágni az ellenfél kardján keresztül, hogy a2 
maga sem értette, hooy jutott ahhoz a vágáshoz ? A mel- 
lett a hosszú lábainak is jól tudta hasznát venni. Szökelt 
előre és hátra. Nem lehetett rárohanással letörni, mert ő 
épen olyan gyorsan tudott hátrálni, s hátrálás közben 
finom, kimért visszavágásokkal ellenfelének meggyüjteni 
a baját. Ügy elszökött Karakán elöl, hogy nem birta kard- 
hegyre kapni. «A tánczmesteres istenfádat.)) 

A csetepaténak eredménye ez lett : 

Először kapott Karakán barátunk Leontól egyet a jobb 
pofájára, a mi, ha princz Alienornak számított volna, 
megér huszonnyolczezer forintot. Akkor Leon egy kicsit 
hagyta magát kergetni, s e közben ott felejtett neki a mel- 
lén egy tizenöt czentimérnyi vonalt, tizenötezer forint 
értékben, azután nem tagadhatott meg tőle egy tizenkét 
czentiméternyit a karjára, végül megtisztelte pour la dame 
a kezefejére egy ötezeressel: úgy hogy az együtt egy igen 
csinos összeget repraesentált volna, ha princz Alienortól 
vette volna eredetét. Az utolsó vágás egyúttal harczképte- 
lenné is tette ellenfelét. Ez volt az utolsó cotillon- figura. 

Mikor princz .Alienor a segédjeivel és orvosával megér- 
kezett a találkozás szinhelyére, már akkor Karakán ki volt 
terítve a gyepre, s három ember varrta és ragasztotta össze 
a bőrét, míg körüle vérázott szivacsok hevertek. 

Alienort az ájulás környezte e látványra. 

Leon segédjei nem késtek a felvilágosítást megadni 
Alienor segédjeinek. A két munkatárs összeveszett azon 
tisztesség felett, hogy melyiknek legyen joga princz Nor- 
nenstein Alienornak elégtételt adhatni a ((Jerichói Kürtw- 
ben megjelent, s mindkettőjük által jogosan sajátul elis- 
mert czikk miatt ? Zárkány úrnak kedvezett a sors, a kinek 
a cartellje különben is fennáll. 

Ezt nem lehetett eltagadni. 

És már most az az ember, a ki a gyakorlott spadassint 
így tönkre aprította, hogy fog még tánczba kerekedni 
princz Alienorral. 



140 



( — No most már fiam csak hidegvér! dörmögé Octavian 
Alienor fülébe.) 

Princz Alienor halavány volt, mint egy sápkóros leány ; 
hanem azért erőt vett magán, hogy ideges borzalmát el ne 
árulja. 

Ideges ellenszenve volt a köszörült vas iránt, a mit 
ott szeme előtt törölgettek meg a harasztban a vértől. 
S neki most azt a vasat meg kellett fogni és szembe állni 
azzal az emberrel, a ki már egyet lefektetett a fűbe. De 
meghalni könnyebb, mint visszalépni. 

Mikor apja odalépett hozzá, hogy a fekete selyem ken- 
dővel átkösse a kezét csuklóban, hogy az üterét ne érje a 
vágás, ijedten sugá neki : 

— (Neked lázad van.) 

Mielőtt az ellenfeleket levetkőztették volna, gróf Kola- 
binszky, a segédek egyike, hogy ezúttal a párbaj szabályok 
minden szakaszának eleget tegyen, föltette a kérdést a 
vívandók elé, hogy nem hajlandók-e kibékülni ? neveze- 
tesen a sértő fél nem akarja-e a sértést megkövetés által 
helyrehozni? 

Ezt mindig meg szokták kérdezni, de a felelet rá rende- 
sen az, hogy «nem)). 

Ezúttal azonban kivétel történt. E felszólításra Zárkány 

j)oleon azt felelte : 

«Igen)). 

És azzal oldalzsebébe nyúlt, s kihúzott egy iratot. 

«En ezennel nyilvánítom önök előtt, hogy ama czikk- 
ben foglalt megsértéseket bánom és rosszalom, s azokért 
a sértetteket megkövetem és tőlük bocsánatot kérek, ezt 
Írásban is adom, s felhatalmazom önöket, hogy e megköve- 
tést hirlapílag közzétegyék)). 

Princz Alienor új életre feltámadva érzé magát. Egész 
hévvel ragadá meg Leon kezét és kérte, hogy nevezze őt 
ezentúl barátjának, egyedüli igaz barátjának. 

— Erről ismerni meg az igazi gavallért ! szólt beavat- 
kozva a kézszorongatási duettbe Octiívjan fejedelem. Ez a 



150 



nemesi bátorság : elismerni és visszavonni a megbántást 
férfiasan, ha megérdemli a bántott fél. 

Napóleon pedig nem szorongatta vissza a kezeiket. 
Csendesen mosolygott. Gondolta magában : mégis csak én 
vagyok itt a legnagyobb komédiás; megkövetést teljesítek 
egy czikkért, a mit egy harmadik irt, s a miben az megsér- 
tett egy hölgyet, a kit én tisztelek, s egy másikat, a kit szere- 
tek; s még ezért agybaföbe hagyom magamat dicsértetni. 

Leon pedig e vávatlan ötletével annyira meghódította a 
kedélyeket, hogy még gróf Kolabinszkynak is az jutott 
eszébe, hogy felső kabátját rásegítse, nehogy meghűtse 
magát a felhevülés után, s egy perezre még is elfeledkezett 
saját magára vigyázni. 

A TRAGOEDIA VAUDEVILLEBEN YÉGZÖBIK. 

— Jó reggelt, kedves Zárkány barátom, köszönte be egy 
reggel Leonhoz Nornenstein Octavian fejedelem; lássa, 
már úgy vagyunk önnel, mint a megszorult adós a jóté- 
kony hitelezővel : mentül jobban eladósodtunk nála, annál 
többet követelünk tőle. Ön minket lovagias eljárásával tel- 
jesen lekötelezett, s már most azt nyerte vele, hogy le nem 
rázhat a nyakáról. Annak a fatális affairenek még folyta- 
tása is van. Nézze csak : micsoda levelet ír nekem az a 
rettenetes Karakán ! Olvassa csak el. Senkivel sem merem 
közölni, mert ha kipattan belőle valami, akkor kivándo- 
rolhatok a fiammal együtt Tazmaniába. Egyedül önhöz 
van bizalmam. Ön olyan nagyon megnyerte azt. Nos mit 
szól ehhez a históriához ? A ficzkó leírja, hogy micsoda 
szemfényvesztési kísérlet volt ő közötte és fiam között. 
A fiam megvette az ő pofáját, hogy ráhúzhasson egyet, 
drága pénzért. Én azt el is hiszem, ez az ötlet nagyon 
hajaz az én fiamhoz. Egészen beillik a conduitjába. A bra- 
marbas ám megkapta a vágást a pofájára ; de nem a fiam- 
tól, hanem öntől, per procura. Persze, ho^Y ennek most 



151 

Alienorra nézve semmi becse nincsen. De Karakán úr 
csak viseli azt mégis. Már most ez az ember azzal fenye- 
getőzik, hogy ha én neki ennyi, meg ennyi pénzt rögtön 
le nem teszek, hát ő ezt az egész történetet kinyomatja, 
minden hírlapnak megküldi, annyival is inkább, mert 
Kolompy úr ama párbaj indokai miatt, de még inkább a 
következményei miatt neki felmondott, most ő kenyér nél- 
külmaradt, harcz- és ir-képtelenné lett : ezt a levelet is bal- 
kézzel calligraphiázta. Már most mit csináljak én ezzel az 
emberrel ? tanácsoljon ön. Agyonüssem-e ? Befogassam-e? 
Vagy kifizessem ! Hogy elhallgasson. 

— Egyiket se kisértse meg ezek közül magasságod. Az 
agyonütést ily esetben hazai törvényeink tiltják, a befoga- 
tást pedig nem rendelik el. A kifizetés végre semmi czélra 
sem vezetne, mert a mint a pénz elfogy, megint itt volna 
a fenyegetéssel, hogy szólni fog, ha nem adnak. Magassá- 
god erszénye fölött örökösen egy damoclesi zsebmetszö- 
kés függne. Hagyja nálam ezt a levelet, holnap reggelig 
elintézem az egész dolgot. 

— Tartok tőle, hogy már eddig sem egészen titok az a 
cselszövény, a casinóban csipkelődő észrevételeket hallot- 
tam elejtegetni. 

Másnap reggel a « Jerichói Kürt)) tárczájában teljes szö 
vege szerint megjelent Karakán Absolon levele Nornen- 
stein Octaviánhoz a princz Alién orral kötött szövetség 
meséjével együtt. 

Nornenstein Octavián az ágy mennyezetéig ugrott fel 
fektéből, a mint ezt megpillantotta: oPerfidia, torony- 
magas ! » 

Hanem aztán mikor végigolvasta a czikket, akkor kelle- 
mesen volt megnyugtatva. Zárkány Napóleon zárszavai a 
közönséget hivták fel itélő biróul, hogy lehet-e hitelt adni 
ily Ízetlen, esetlen eszmeficzamnak, a mit egy gyanús 
egyéniség gondolt ki, egy a közvélemény előtt magasan 
álló család megsarczolására, mely e kicsikarási szándék 
és rágalom ellen legjobb védelemnek találja azt szorul- 



szóra közölni, átadva a fenyegetőt a közvélemény törvény- 
székének. Az egész vad mese különben nem is eredeti 
gondolat, szórói-szóra volt az megirva Grandmesnil: ((Le 
duel payé)) czímű vaudé villej ében, a mit a Port-Saint- 
Martinban előadtak, ki is fütyöltek az első előadásnál. 
Tehát nemcsak rágalom, hanem még plágium is hozzá. 
Fürst Nornenstein sietett Zárkány Leonhoz. 

— No ön szépen megijesztett ! Hanem aztán megvigasz- 
talt, így csakugyan agyon van ütve a mendemonda. De 
ugyan mondja csak ön : valóban létezik egy ilyen monsieur 
Grandmesnil, a ki egy hasonló tartalmú «Le duel payé)) 
czímű vaudevillet irt ? 

— Nem tudom ; mert én soha sem hallottam a nevét. 

— E szerint ez mystificatió ? magyarán, hazugság? 

— Olyan hazugság, a minőt az ember a rablónak fel 
\ an jogosítva mondani, ki pisztolyt szegez a mellére. 

— De koczkáztatja ön, hogy valaki nem restelli azt a 
fáradtságot, hogy elmenjen Párisba, s felkutassa a Port- 
Saint-Martin színház könyvtárát s kiderítse, hogy az a 
darab nem is létezik. 

— Az alatt rég elfelejtik itthon az egész ügyet, s ha 
kiderítik a mystificatiót, csak engem nevetnek ki érte ; én 
pedig újságíró vagyok, rajtam elfér. 

— Köszönöm. Már most mit gondol ön, nem jó volna, 
ha ön ezt az egész ezer forintot ebbe a hírlapba betakar- 
gatva, annak a ficzkónak elküldené. 

— De az bizony annak nagyon jól fogna esni. 

Ezért ugyan aztán Leon kapott Karal;ántól egy levelet 
vissza, melyben elneveztetik a világ minden nyelvén tol- 
vajnak, rablónak, haramiának ; hanem az ezer forint nem 
küldetik vissza. 

Ezzel aztán princz Alienor első kirohanása a tettek 
mezejére szerencsés visszavonulásával végződött, azt azon- 
ban mindenki tudta, ha nem mondta is, hogy ezúttal a 
nornensteini Pratz dynastiának Zári ány Napóleon volt 
a Szobieszkyje. 



153 



A zt az érzékeny szívűek megnyugtatására megjegyezhet- 
jük, hogy azért Karakán barátunk nem maradt kenyér 
nélkül : átment a radiealis hiányáról ismeretes « Isten os- 
tora)) czímű szélsöbali laphoz főmunkatársnak, a hol tárt 
karokkal fogadtatott. 

POMPETA. 

— Kedves Leon, úgy látom, hogy ön nem azzal a szán- 
dékkal jött a bálba, hogy tánczoljon ; hanem inkább látni 
szeret. Látni pedig sokkal jobban lehet az embernek má- 
sodmagával, mint egyedül. Tehá.t innen a jázminbozót 
mögül legjobban körültekinthetjük az egész világot, anél- 
kül, hogy útjába esnénk valakinek, a ki megzavarja be- 
szélgetésünket, azzal a szeretetreméltó kérdéssel, hogy jól 
szolgál-e egészségünk? Gyönyörű szép terem! Az egész 
Etelváry berezegi palota hasonlít az én nornensteini vár- 
lakomhoz ((kicsiben)). Csak a felséges szép park hiányzik 
körüle, a mi oly múlhatatlanul kiegészítő része egy uri 
laknak; azok a fenséges négyszáz éves hársfák, azok a 
nemesi czímerei egy kastélynak. Hja biz azt egy varázs- 
szóra előidézni nem lehet. Epületet lehet emelni pénzért, 
de a szép terebélyfa ősök hagyománya, s egymást tiszte- 
letben tartó ivadékok öröksége. A szép ősfák hiánya még 
sokáig el fogja árulni önök fővárosáról az újdonsült ne- 
mességet, hogy ez csak egy európai Chicagó, a palotaso- 
rok még magukban nem teszik meg. A másik, a mi első 
tekintetre az amerikai, keletkező új városokra emlékeztet, 
egy nagyobbszerű templom hiánya. Minden világvárosnak 
van legalább egy cathedráléja, mely messze kimagasodik 
a ködből, a miben a többi házak tömkelege összefoly, s 
jellemet ád a városnak. Önök ezen könnyen segíthetné- 
nek. Csodálom, hogy rá nem jöttek még maguktól. 
Ausztria herczegprímása Bécsben székel, Francziaországé 
Parisban ; az önöké pedig Esztergomban. Milyen könnyen 



154 



megtehetnék önök, hogy az is tegye át székhelyét Buda- 
pestre, s emelje gazdagságával, fényével a fővárost. Akkor 
aztán majd lenne Budapestnek bazilikája is> Hanem azt 
persze nem azon kellene kezdeni, hogy a hozzá tartozó 
elemeket szószékről és hírlapokból folyton-folyvást insul- 
táljuk. Nem önt értettem : ön kivétel a sok közül. Annyi 
bizonyos, hogy egyik irány a másikat kizárja. Gyárkémé- 
nyek és bazilikák egymás szomszédságában egyidejűleg 
nem emelkednek. Prága ős nemesi fényét csak az Altneu 
zsinagóga kormos barlan^gja egészíti ki s a zsidóváros 
sikátorai. En nem azt mondom ezzel, hogy az ujabb kor 
nemességének meg kell vetni az üzletet. Ellenkezőleg^ Az 
üzletet magát kell nemessé tenni. Mi voltunk a földbirtok 
fejedelmei hajdan; lehetünk mi pénzfejedelmei a jövő- 
ben. Miért engednők a pénzbáró, pénzkirály rangját má- 
soknak, mikor azokat magunk is megtarthatjuk? Ön előtt 
bizonyosan eléggé ismeretes lesz, hogy a katholikus szö- 
vetségnek, mely Európa sorsát intézni fogja örökké, nem 
a péterfillérek perselyében áll minden gazdagsága. Az 
legalább harmadfél milliárd franknyi tőkével rendelkezik : 
egy teljes ezer millió osztrák forinttal. S irányt ad a brüs- 
seli és párisi pénzpiaczoknak. E tökének nagy része a je- 
lenlegi bizonytalan viszonyok között rendelkezhető álla- 
potban van, s csak egy kedvező véleményáramlatnak kell 
megindulni az ön hazájában, s ez olcsó pénztömeg önkényt 
ideomlik, s önöknek egy varázsütésre támad minden intéz- 
ményük, eszközük, a mi gazdagodásuknak életföltételet 
lesz jegybankjuk, világkereskedelmiéig, hitelük, gyáriparuk. 
Ezek nem dogmaticus subtilitások, i^ú barátom, ezek kor- 
szükségek. Ez föld és kenyér. S egy ilyen lendületnél az 
olyan tehetségnek, mint az öné, magas emelkedés kinál- 
kozik. P]gy az ügynek tett jó szolgálat, s ön mint félmil- 
liomos ébred föl. — En nem tréfálok. Ön ismeri azt a 
keleti mesét, a hol egy bűvös lakban alvónak tizenkét 

^ A 60-as években még nem volt Budapestnek bazilikája. 



155 

dzsin jelen meg éjjelenkínt, kezébe adnak egy vasvesszőt, 
aztán ott tánczolnak előtte, nem hagyják aludni, végre 
mindenik dzsin odadob neki egy réz aspert, s azzal eltűn- 
nek ; a nyomorult így éldegél tizenkét aspernyi alamizs- 
nábóL Egyszer az öcscse hál helyette a megbűvölt szobá- 
ban, s az a dzsinekre ráver a vasvesszővel, s ez ütésre 
azok egyszerre arany-szobrokká változnak. így lesz önnel 
is. Az ön ré zaspergyűjtő főnökét rövid időn megérdemlett 
nyugalomba helyezzük, s ön lép helyébe, mint lapvezér, s 
akkor kezében lesz már a vasvessző, melytől a dzsinek 
aranynyá válnak. De a fecsegés közben egészen elfeled- 
keztünk a társaságit szemügyre venni, mely előttünk hul- 
lámzik. — íme, itt a magyar ((high life». — Ez is új szer- 
zemény : csak azóta támadt, a mióta sikerült önöknek az 
udvart megnyerni — vendégül. Mert még csak vendég az ; 
itthon nincsen. A budai királyi lak nem rezidenczia még, 
csak királyi leszálló hely. Most mégis látni már egy ma- 
gyar főúr tánczvigalmán fényes katonai egyenruhákat és 
rendjeldiszitett férfiakat. De ezek még mind nem a leg- 
főbbek közül valók. A küldiplomatiának nem a nagyköve- 
tei, csak a consulai vannak itt. A jelenlevő katonai cele- 
britások közül legkitűnőbb Falbenheim lovag, de ő még 
csak tábornok, bár derék vitéz, ki Sadovánál nagy érde- 
meket szerzett s pártunknak kitűnő híve : az ő pályafutá- 
sának magasabb része azonban még a jövendőben van. 
Majd meg fogom önöket ismertetni egymással. ugyan 
az írók irányában kissé feszes, mint a kik merő ellentétei 
a fegyelemnek, subordinatiónak, hanem önért kivételt fog 
tenni, úgy hiszem. Az is feltűnő, hogy ilyen ünnepélyeken 
alig látható egy főpapi palást. Más ország előkelő terméből 
az nem hiányzik. Alig látok többet egy-két violaszín soutane- 
nál, s azok is inkább akadémikusok, mint prselatusok. 
A születési aristocratia, az meglehetősen együtt van. Az 
ilyen főurak, mint Etelváry berezeg, valóban mindent 
megtesznek, hogy az elmulasztottat helyrehozzák. Oda- 
hagyják Parist, a hol annyi a finom élvezet ; nem menneji 



Nizzába, a hyerei szigetekre telelni, a mit egészségük meg- 
kivánna ; lelépnek a küludvarok fényes parquettjeirö], a 
hol szerepet lehet játszani, s hazajönnek, palotákat épí- 
tenek a fővárosban, elnökölnek a közgyűléseken, feljárnak 
a múzeumba főrendeket játszani, ölelkeznek a bundás 
hazafiakkal, szónokolnak anyanyelvükön, úgy, mint a ki 
nem szokott hozzá, hogy mezítláb járjon a göröngyös 
úton; olvassák a németből fordított újdonságokat magyar 
hírlapokból, samaritánus felebaráti szeretettel hallgatják 
végig mindazt, a mit a Skála, Coventgarden, Theatre 
Francais, Odeon és Varietésben külön tálaltak fel, itt 
egj^ütt; vesződnek a közintézetekkel; nevelnek szülőiktől 
elhagyott gyermekeket, adakoznak minden ínség és mű- 
vészet számára, keresik az elvesztett tehetségeket, szín- 
darabokat játszanak, tableaux-kat componálnak, laczi- 
konyhán árulnak szent czélok gyarapítása végett, fel- 
öltöznek középkori lovagoknak nemesi ünnepélyek alkal- 
mából, törekszenek a népet kevesebb káromkodásra s több 
istentiszteletre szoktatni ; munkát adnak az itthoni iparos- 
nak és kereskedőnek s mindezzel azt nyerik, hogy torzképe- 
ket, carricaturákat csinálnak róluk az élczlapolvban: de azért 
mégis folytatják, mert meg akarják mutatni, hogy az a 
«kis)) ország, mely nekik ideáljuk, mely őseik hazája, nem 
ovolt)), hanem «lesz». Lássa ön : ez az, a miben egy hiten 
vagyunk. De most veszem észre, hogy nagyon is beleme- 
rültem a politizálásba. Önkényt jön. A magyar high life 
férfiairól beszéltem, s itt önkényt merül fel az az észre- 
vétel a szemlélő előtt, hogy a magyar főrend nem az a 
büszke, önérzetteljes kaszt, a mi az angol, az orosz, a né- 
met, még a cseh is ; a magyar mágnás érzi azt, a mit én, 
az indigena érez Magyarországon, hogy keresni kell a nagy 
zsarnok, a közvélemény jóindulatát, s eltűrni önkényke- 
déseit. — A magyar főúr már nem is a neve elé, hanem 
a neve után írja azt, hogy «gróf»), «báró)), « berezeg ») ; 
mintha első volna a lába, azután jönne a feje, utoljára a 
koronája. Hanem aztán a mi a hölgy-részét illeti a társa- 



157 

hágnak, az előtt poná leszek feltétlen hódolatomban. Hivat- 
kozhatnám első Sándor czárra, ha szükségem volna tekin- 
télyekre, a ki azt mondta a magyar hölgyekről egy táncz- 
vigalomban, hogy aez egy csupa királynékból álló társaság! » 
Mily gyűjteménye a szépségeknek ! És mily különfajú szép- 
ségek ; az arczok metszése, az arczszín, a szemek, a hajzat, 
a termet plastikája, mintha a világ minden nemzetének 
szépségei tartanának nemzetközi kongresszust. De mind- 
annyi között, valljuk meg az igazat, legjobban meghódít 
Eafaela herczegnö szépsége. Párisnak ezúttal aligha össze- 
ütközése nem lenne a mythologiával. Junónak adná az 
aranyalmát. Ilyen lehetett Junó leánykorában. A férfi 
semmivé lenni érzi magát mellette. Istennő ! neked tár- 
sul nem elég egy fejedelem, neked egy isten kell férjül. 
Csak a végtelen jóság, szelídség, mely arczárói sugárzik, 
teszi halandókra nézve elviselhetővé emberek közötti meg- 
jelenését. Mennyivel másnemű szépség az a másik ! Az a 
miénk. A német szépség. Palbenheim Pompeia, a tábor- 
nok leánya. Az a haj nincs rizsporozva, magától oly fehér, 
mint a len, mint az oxydált arany. Hosszan zilált hullá- 
mokban hagyja leomlani, hogy lássák, miszerint nem 
mesterkélt szinű. Mennyi elevenség arczkifejezésében ! 
Báj, humor, kötekedés egymást fölváltva gyorsan, s néha 
bűvszerű összekeveredésben. A szellem egyesülve a szép- 
séggel. Akarja ön, hogy bemutassam neki ? Most épen vég- 
ződött a franczia négyes, s ő helyére ment. 

— Kérem, magasság ! 

— Hanem aztán vigyázzon a szivére ! 

— Nem nagy kár érte, ha elvész. 

Ezzel karon fogta Nornenstein fejedelem Leont, s oda- 
vezette a magas társaságon keresztül: Falbenheim Pom- 
peiához, bemutatta őt s aztán utána dobta az úszó köte- 
let ; eviczkéljen ki a partra a hogy tud. 

— Igen örülök, hogy önt megismerhetem, szólt Pompeia 
Leonhoz; Nornenstein megígérte nekem, hogy alkalmat 
ád rá önnek bemutatásával. Én vártam önre. 



158 



Leon úgy találta, hogy Pompeíának a fekete szeme ía 
ép oly szelid, szende ragyogású, mint a kék. (Ez veszedel- 
mes assaut volt első fogadásra.) 

— Bárónő, tekintse, hogy én a gyenge nemhez tarto- 
zom. 

— S bánjak önnel irgalommal, nemde? Sajnálom, hogy 
nem tehetem. Annak bizonyságául, hogy milyen bizton 
számítottam önre, nézze tánczrendemet. Itt a füzértáncz 
helye betöltetlen van hagyva. Akarja ön, hogy odaírjam 
az ön nevét? 

— Soha fényesebb lapra ne legyen irva a nevem. 

— Én azt is meggondoltam, hogy nem koczkáztatok-e 
vele valamit ? Ön lehetett volna a f üzértánczra már más 
valakivel foglalkozva. De én kiszámítottam azt is, hogy 
nincsen. Én ügyeltem rá, hogy mely hölgynek mutattatja 
ön be magát. Láttam néhány szót váltani Eafaela her- 
czegnövel és elválhatlan barátnőjével Lívia kisasszonynyal, 
azontúl senkivel sem. Princz Alienortól viszont azt tudtam 
meg, hogy ő foglalkozott a herczegnővel a cotillonra, s 
így bizonyosan számítottam önre. 

Leon úgy tapasztalá, hogy Pompeíának a kék szeme is 
ép oly csábító, oly csalfa, mint a fekete. 

Kettészakítá a társalgást a rázendülő polka, melynél 
Pompeia bárónőt a tánczosa sietett elrabolni; arra aztán 
Napóleon is elszédelgett a társaság közé. 

A kinek egy hölgy a cotillonrovatot hagyja fenn, annak 
nagy oka van e dicsőségével elbizakodni. A két óráig tartó 
füzértáncz alatt több idő van az ellenőrizetlen társalgásra, 
mint a keringőre. A kedélyes zűrzavarból mindig vissza- 
tér mindenki a maga párjához, s két órai megszokás egy- 
mást a maga párjának tekinteni : már egy darab együttlét. 

A füzértáncz csak a nyugóra után kezdődött ; mikor egy 
lelkesítő vacsora behatása vállalkozóbbá teszi a kedélye- 
ket, mikor a mellbokréták már el vannak hervadva, a haj- 
fürtök lelankadtak, s a csipkefodrok gyürődöttek ; mikor 
már azt mondja az ember mindenre : bouquettra, haj- 



159 



fürtre, csipkére és — szívre: hadd pusztuljon, ha el- 
kezdett ! 

Nornenstein Octavian fejedelem mérgesen jött kiaférfi- 
buffettböl. S fenhangon gondolkozott, úgy, hogy akárki 
meghallhatta : 

(((Átkozott flamand vér ! Nem hiába almaboron hízott 
Mynheer volt az anyai ősöd ! Három pohár pezsgő leüti 
a lábáról. En csap alól tanultam inni a bort, nem folyon- 
dár virág tölcséréből. De azért se fogod , csúffá tenni a 
Nornenstein- czímert !) 

Azzal fölkereste Eafaela herczegnőt, s így adta neki elő 
a bajt. 

— Herczegnő ! Az én Alienoromon az a baj esett, hogy 
elcsúszott egy narancshéjban, s kificzamította a lábát. Se- 
baj ; minden jól lesz. Én jövök magamat felajánlani a 
fiam helyett tánczosul, s ígérem, hogy becsületére fogok 
válni a cserének. 

A herczegnő kecsesen nevetett és kezet adott rá. Octa- 
vián fejedelmi rendúr élére állt a colonne-nak, s az egész 
társaság egyhangú véleménye az lett, hogy soha még el- 
mésebb, ügyesebb cotillonvezér nem működött a küzd- 
téren, mint a minőt a véletlen ajándékozott. Octaviándél- 
czeg és ideges féríi volt, könnyen tánczolt s tánczosnéi 
repültek inkább, mint lejtettek vele. Az egész mulatság- 
nak új érdeket, veryet adott az a körülmény, hogy az 
öreg gárda lépett a sorompóba, s bizony megszégyenít 
minden fiatalt, — Nornenstein hangja, alakja uralkodott 
az egész teremben. 

Az alatt fesztelen beszélgethetett egy ifjú tánczosnőjé- 
vel, annak széktámlájára támaszkodva. 

— En mindent elolvasok, a mit ön ír. Es az mind úgy 
jön nekem, mintha mindazt a gondolatot ébresztené fel 
bennem, a mi eddig csak álomban élt nálam. Mások is 
Írnak e tárgyról ; de azokon meglátszik a kényszerített 
buzgóság. Az ön mondatain áttündöklik az egyszerű meg- 
győződés. Es aztán nemcsak azt olvasom, a mit ön ír, 



160 



hanem azt is, a mit ön ellen írnak. A «Mene, Tekel, Fá- 
resz)) minden füzete meg van nálam. Az egy rendkívüli 
ember. Nem is ember, hanem dsemon. Ötletei elkábítok, 
világnézete képes a gyönge fejűt elszédíteni; megrémít 
vakmerőségével, s dühbe hoz kegyetlenségével, melylyel 
ellenfeleit megkínozza; gyanúsításai úgy hasonlítanak az 
igazsághoz, hogy szinte fájnak az olvasónak. Mondja 
csak, hogy tudnak az irók egymással ily kegyetlenül 
bánni ? 

— Biztosíthatom róla báróné, hogy az nekünk nem fáj. 
Ügy vagyunk már trainirozva, mint az angol öklözök; 
egy ökölcsapás, a mitől más ember szerte-szét hullana, 
számításba sem jön. 

— Jól van, azt elhiszem, hogy annak, a ki kapja az 
ütést, nem fáj az, de hogy nem fáj annak, a ki adja? 
Hogy nem érzi az ösztönszerű visszaborzadást saját tetté- 
től egy művelt, becsületben, erkölcsben nevelt ember, mikor 
egy pályatársát lelkileg megsebesíteni, kínpadra vonni, 
megölni törekszik ? 

— Bárónő ! a kannibálok nem azért eszik meg egymást 
mintha haragudnának egymásra, vagy rossz erkölcseik 
volnának, hanem: mert egymást megenni először is hős- 
tett, másodszor pedig delicia. 

— És ön azt mégsem teszi soha. Az ön viszonzásai 
mindig oly nyugodtak, oly hideg méltósággal vannak 
tartva. Ez, a mi önre nézve nyert ügygyé tesz minden 
vitát. A hidegvér meghódít. Én nem jó volnék az ön he- 
lyében. Én dühbe jönnék s mindent elrontanék, mikor 
mindent megtámadva látok, a mi előttem szent. így aztán 
nem tudok más boszuállást kitalálni, mint hogy előve- 
szem a gombostűt s összeszurkálom a «Mene, Tekel, Fá- 
resz)) minden lapját: azt hiszem, hogy azt mind megérzi 
az, a ki írta. 

— Ah, a bárónő tehát egész harczot folytat mellet- 
tünk. 

— Es azonkívül, a hol önt támadja meg, ott ollóval 



lei 

kivágom a sorból az on nevét. Szidja a semmit ! — Aztán 
tömjénfüst fölé tartom s ráteszem a fülemet : úgy hallga- 
tom, hogy sírnak benne a rossz szellemek ! 

Egy újabb cotillonfigura félbeszakítá e társalgást. 

Mikor visszakerültek helyükre, Pompeia, még a táncz- 
tól lihegő kebellel, újra fölvevé az elejtett fonalat. Tudni- 
illik azt a fonalat, a miből a hálót szövik. 

A bókok, a hizelgés már bevégezték szerepüket, követ- 
kezett a bizalmasság második stádiuma : az ismerősök 
megszólalása. 

— Mily hévvel vezényel a fejedelem ő magassága s 
maga is átugrik a kifeszített fátyolon, s kapkodja a fel- 
vetett zsebkendőt és pihenés közben elmondja minden 
összetalálkozónak, hogy neki most Alienort kell helyette- 
síteni, a ki szegény kiíiczamította a lábát, s aztán mindenki 
hasonló komoly arczczal sopánkodik rajta, s ajánlja a je- 
ges borítékot. 

— Ezt valóban én is baráti kötelességemnek tartottam 
emlékezetbe hozni. 

— Es a mellett mindenki gondolja magában, hogy «az 
ám : megártott neki az, a mit a ((fehér lapból)) tanult)). 

Pompeia nem akarta azt mondani, hogy megártott neki 
a bor: elég volt a « carte blanche»)-ra czéloznia. 

— Szívdobogást kapott tőle ; menté Leon. 

— Nem igaz sem az egyik, sem a másik. A princz csak 
teszi magát gyöngélkedőnek. Ki akarta magát húzni a 
cotillonból. Ez az egész. Ö kényelmes, önző és lusta. Azt 
nem bánná, ha az egész hölgytársaság őt mulattatná ; de 
hogy ő mulattassa azt, ahhoz rest. Valami más oka is lehet. 
De a restség az alap-ok. Semmi ambitió nincs benne, még 
csak a cotillon-előtánczosi dicsvágy sem. Készebb azt a 
szégyent eltűrni, hogy borszédítettnek higyje az előkelő 
világ, mint hogy kényelmes helyét odahagyja. 

«Cotillon!)) hangzók a fejedelmi vezényszó, s arra Leon- 
nak kötelessége lett hölgye karcsú derekát rögtön átölelni, 
magához szorítani, s neki eredni vele a világnak ; az ezüst 

Jókai : Az élet komédiásai. I. ^1 



szőke fürtök rÖptóbeii arczáho^ Verődtek, asl égymásnak 
ellenmondó szempár szemeibe tüzelt közvetlen közelből : 
a tündéri zűrzavarban el-elhagytak egy tánczoló párt, a 
tánczosnöben Leon Liviára ismert. Az nem látta őt meg. 
Lesütött szemmel tánczolt. 
Ismét visszatértek helyükre. 

— Hallja csak ön : ez önt személyesen is érdekelni 
fogja. Nornenstein Octavián gyakran eljár atyámhoz, s 
előttem fesztelenül beszélgetnek. Természetesen, én vagyok 
a házi asszony. Egyszer azt mondja a fejedelem atyám- 
nak: ((Ennek az én trónörökösömnek még is kellene már 
valami állást szerezni a világban)). — «Miért nem küldöd 
a hadsereghez ? » mondá rá az atyám, ki előtt egyedüli 
rang a katonai. előtte az, a ki kard nélkül jár, lehet 
akármilyen nagy herczeg, de nem lehet férfi. Erre azon- 
ban a fejedelem dühbe jött, s arra fakadt : «tán mar- 
kotányosnénak küldjem oda?» Akkor aztán elmondta, 
hogy micsoda bizarr ötlete volt nemrég a princznek. Fel- 
öltözött hölgyruhába, egészen a journál szerint, s úgy 
ment el egyikébe azoknak a báloknak, a hova a hölgyek 
kisóret nélkül is beléphetnek, s mulatta magát azon, hogy 
egy pár fiatal embert elbolondíthatott. A rendőrség azon- 
ban felismerte, s nem látszott tréfára venni az ötletet. 
Octavián fejedelemnek sok fáradságába került a dolgot 
elsimítani, hogy botrány ne legyen belőle. Harczias hajla- 
mai nincsenek. Tehát a feketefrakkos világban kell neki 
valami fényes állást szerezni, hogy számot tegyen a tár- 
saságban. ((Lehetne belőle képviselő a magyar ország- 
gyűlésen)), vélte a fejedelem. Atyám nagyot nevetett rá. 
((De hát ért ő valamit a magyar törvényekhez, alkotmány- 
hoz?)) ((Annyit, mint a ház háromötödrésze. Vannak ott 
poéták, sportsmannok, papok, kereskedők, vannak világ- 
carricaturái, vannak, kik a tanácskozás nyelvét nem 
értik ; vannak, kik a buííeten túl nem is keresik a helyü- 
ket; mért ne lehetne Alienor is ott?)) — «Az már igaz, 
mondá az atyám, de hát tulajdonképen mi haszon lenne 



163 



6 rá rézve, ö mí változás állna be a világban, ha 
Alienor princz (megelőzvén a nagykorusíttatás) fiadból 
atyáddá emeltetnék?)) — «0h Alienor nagyon jó helyen 
volna ott, mondá Fürst Octavián; ő nevezetes celebritás 
fogna ott lenni. Nem a szószéken : az rá nézve pitoyable 
debut lenne, hanem a kulisszák között. Nincs olyan 
cselszövő a világon több, mint Alienor. Ez az asszonyi 
tulajdon nagyon nagy tökéletességre van benne fejlődve. 
Pártokat aláaknázni, kormányférfiakat kitúrni a helyeik- 
ből, vakon rohanó töredékeket eszközül felhasználni, 
fractiókat összeboronálni nagyon jól értene ő. S a minisz- 
teri székek nagyon közel vannak a képviselői padokhoz.)) 
— «Tán még utoljára miniszter is lehetne belőle!)) szólt 
atyám felkaczagva. «No, hát mi nevetni való van ezen? 
Egy magyarországi nagybirtokú dynastából? Hiszen úgy 
is olyan kevés válogatásuk van már a mágnásokban, hogy 
kénytelenek a professorok közül szemelgetni a miniszte- 
reket. Mi teszi a jó minisztert? A jó államtitkár, meg a jó 
miniszteri ebédek. Csak arra kell ügyelnie, hogy az osztály- 
tanácsosainak a dolgába bele ne avatkozzon, s valódi fran- 
czia pezsgőt adasson fel. Tán nem láttunk már ilyen mi- 
nisztereket még különb országokban is? Bismarck az isko- 
láit sem végezte, Persigny nem tudott helyesen írni s 
Gladstone fiatalkorában akakasviadalon kívül egyebet nem 
kultivált.)) Az atyám erre egyre kaczagott. «De hát mégis 
miféle ressortot szántál Alienornak?)) — « Hát akármelyiket. 
Legkönnyebben a honvédelmit.)) — ((De hiszen magad 
mondtad, hogy nem való katonának.)) — ((Katonának nem, 
de honvédnek igen : olyan katonának, a ki csak tartalékul 
szolgál ; hadgyakorlatoknál vaktöltéssel lövöldöz, háború- 
ban ágyúdörejtávolba campiroz, s a kinek a minisztere 
végre is csak akkor köt kardot, a mikor névnap van az 
udvarnál. Mindez pedig nem tréfa. Te tudod, hogy mik 
a végczéljaink? Azokhoz minden eszközt fel kell hasz- 
nálni. — A magyar parlament is egy eszköz. A merre 
az megindul, viszi magával Ausztriát is . . .» — De 



m 

most vegyen karjára : a vezér cotíllont kiáltott, rajtunk 
a sor. 

Leon ezúttal nagyon kicsinyre szabta az ellipsoid kört, 
hogy mentül előbb helyére érhessen Pompeiával. 

— Szóljon közbe ön is valamit. A ki ránk ügyel, észre 
fogja venni, hogy mindig én beszélek önhöz. 

— Igazolni fogja azt az önzésemet, hogy önt örömest 
hallom. 

— Tehát aztán az atyám azt kérdezte a fejedelemtől: 
((De hát hogyan fogsz hozzá, hogy fiadat a házba behozd ? 
úgy tudom, hogy a publikumot olyankor haranguiroznikell : 
pohárral és szóval. )) — « A pohár meglesz, szólt Pratz Octa- 
vián ; pénzt szántam rá eleget. Szónoklatokat a fiam nem 
tud tartani, hanem van neki egy igen jó barátja, a ki ért 
hozzá.)) 

— Az bizonyosan én vagyok. 

— Szeretem, hogy kitalálta ön. Aztán monda: ((külön- 
ben is le vagyunk ennek a fiatal gentlemannak köte- 
lezve)). 

— Tehát annál fogva én vagyok az ő adósuk. 

— Várjon csak, Nornenstein fejedelem nagyon sok jó- 
akarattal van önhöz ; csakhogy abban a hitben - — mon- 
dom: tévhitben — él, hogy jóakaratot tanusitani gazdag 
embernek leginkább pénzzel lehet. Az ő terve princz Alie- 
nort az etelvári kerületben választatni meg, a berezeg 
befolyásával — és az ön vezetésével. 

— Ah, tehát már emelkedem a sors létrafokán, már 
kortesvezérré kandidálnak. 

— Teljhatalommal az affaire pénzügyi kérdéseiben. 

— A mi a kortesvezérré nézve felér egy syndicatussal. 

— Azután elmondtak előttem mindenféle cselfogást, a 
mikkel választások idején a választókat megnyerni, el- 
fogni, elijeszteni szokás. Ezeket, úgy hiszem, sokkalj óbban 
ismeri ön, mint én és azok az urak, a kik az mondják, 
hogy ők nagyon értenek a cselszövéshez. Hanem mi nők 
mégis jobban értünk hozzá. Ugy-e bár, azok után, a mi- 



165 



ket önnek elárultam, valódi megbántás lesz az, ha önt 
fel fogják szólítani, hogy vigye el princz Alienort az etel- 
vári kerületbe megválasztatni: uCoute que coute». És én 
azt mondom önnek mégis, hogy fogadja el e megbízást. — 
(Vigyázzon ! Eánk ügyelnek.) — Tegyen úgy, mintha egy 
szál jáczintot kérne a virágcsokromból s én azt kínálnám 
önnek. — Nos, elfogadja? 

— A jáczintot nagy triumfussal, hanem a megbízást . . . 

— Azt még inkább. Mondok önnek valamit. Ha bele- 
viszi princz Alienort a választási mozgalomba, a hogy én 
a színészt és a színpadot ismerem, őa fele játék alatt meg- 
szökik az előadásból, s akkor ön marad ott a helyén, ki- 
tűzi a saját zászlóját, s maga hozza el az etelvári kerület 
babérjait. 

— Mivelhogy a tábornok ö nagyméltósága nincs jelen, 
a ki erre az obligát nevetést ismételje, engedje meg bárónő, 
hogy azt magam teljesítsem. 

— Eossz helyütt alkalmazná ön azt. Ön ismeri jól 
saját értékét, s annak a helynek a nagy becsét is, amelyet 
a képviselői mandátum megszerez. Ön nem menne oda 
cselt szőni, áskálódní, hanem nyíltan és lelkesen küzdeni 
egy eszméért, a minek még most oly kevés előharczosa 
van; és a mely nekem és sokunknak egész lelkünket be- 
tölti. Mi a nem közönséges embert látjuk önben. — S ha 
önnek mondják azt, hogy a képviselői padhoz a minisz- 
teri szék nem messze van: az nem hiú szólásforma. Le- 
hetnek, a kik önben vélik feltalálni azt, a ki egykor maga 
után viszi Magyarország vitéz légióit : nem azokat, kik 
ágyúdörej távolban táboroznak, hanem azokat, a kik előre 
mennek az igaz ügyért harczolni. De vigyázzon ön ! For- 
duljon meg! A hölgykeringő járja; a herczegnőt látom 
közeledni: az önért jön. 

Eafaela herczegnő valóban Leonért jött. Megszégyení- 
tette. Ö egy fordulóra sem kérte fel a herczegnőt. Azért is 
egy hálósipkás cotíUonrendet akasztott a mellére. 

Mikor helyére ért vele, meg is feddé. 



!6í5 

— Ön észre sem veszi hajdani ismerőseit. Nagyon 
elveszte magát az ezüsthajú tündér szép szemeibe. 

— S az ország nehéz gondjaiba. 

— Visszaadom önt napjának. 

— Még nem, herczegnő. 

Azzal Leon meghajtá magát a herczegnő előtt s egy 
lépést tett Livia felé. 

A leányka elérté a közelitést s karjára támaszkodott. 
Leon vitte őt magával. Most már szemébe nézett. A táncz 
szilaj lejtése közben azt sugá Leon: oszeretsz-e még?)) 
Livia visszasúgott : « örökké)). — Senki sem hallotta mit 
sugdostak. 

— Természetes ! szólt esipősen Pompeia hazakerült 
tánczosához, ha a herczegnő elvitte önt, akkor önnek el- 
válhatlanával is kellett egy fordulót tennie. 

— De kedves gyermek ! 

— Én még sem értem a herczegnőt : mit akar vele ? 
ügy tartja, mint saját' magát. Ezzel szerencsétlenné teszi 
szegény leányt. Főrangú úr nem veszi el, mert tudja, hogy 
szegény és nem magas születésű, szegény ember pedig 
nem mer hozzá közelítni, mert úrnőnek volt szoktatva. En 
nem tudom, hogy mi lesz ebből ? 

— En sem tudom, bárónő. 

A cotillonnak vége lett a legelmésebben szabályozott 
zűrzavar után. Leon búcsút vett tánczosnőjétöl s gomb- 
lyukába tűzte a nyert rózsaszín jáczintot, az Isten kegyel- 
méből uralkodó bálkirálynők becsületrendjének csillag- 
keresztjét s a megfordulásnál szemközt találta magát 
Octavian fejedelemmel. 

Ily nagy munka után a rendúr még csak nem is izzadt. 

— Nos ? hát ? Lehet önnel még prózában beszélni ? Ön 
tökéletes hódítást követett el. Láttam, ügyeltem önökre. 
Az egész cotillon alatt a többi féríitársaság nem létezett a 
bárónőre nézve : a cotillonj egyek mind ott maradtak a 
fauteuiljében heverve, felhasználatlanul. S mily hévvel 
beszéU. önhöz, és milyen közelből ! Hogj az ajkaival mit 



167 



beszélt? az persze titok, hanem hogy a szemeivel mit 
beszélt? azt érthette, a ki rávigyázott. S még ez a virág is 
a gomblynkban! Tökéletes a hódítás. Már most csak töre- 
kedjék ön minél gyorsabban gazdag emberré lenni. Egyéb 
nem kell. Akarja ön, hogy bemutassam a bárónő atyjának? 
épen itt jön. — ((Zárkány Napóleon úr.)) 

Falbenheim tábornok nem tagadhatta el, hogy Pom- 
peiának édes atyja. Épen olyan világos szőke haja volt; 
szemöldei és szempillái hasonló fehérek, s á la Haynau 
bajusza, mint két halászmadárszárny verte a levegőt röp- 
tében. Tíz érdemrend volt a mellén. 

A kitűnő hadvezér, miután a bemutatott úr nevének 
sem előtte, sem utána nem hallott semmi felvilágosító 
minőséget, csakis olyan fejbólintással vevé tudomásul a 
bemutatást. A mit Leon rögtön észrevett s azzal katonásan, 
ujjai hegyét homlokához emelve, sietett a mulasztást kész- 
ségesen utánpótolni ; előadva minősítését : 

— Kiszolgált egyéves önkénytes káplár a rezervában a 
hadseregnél. 

Erre megmutatta neki a fogait a bajusza alatt a tábor- 
nok, a mi annyit fejezett ki nála, hogy elmosolyodott. 

— Ön leányom tánczosa volt a cotillonban, szólt aztán 
leereszkedőleg. Látogasson meg egyszer bennünket. 

— Élni fogok ez engedelemmel. 

Azzal « jobbra át))-ot csinált és eldefilirozott. 

A társaság oszlóban volt. Leonnak még alkalma nyílt a 
ruhatárban előkerestetni Pompeia burnuszát és capuchon- 
ját s azokat felsegíteni, azután sikerült neki három ken- 
gyelfutó fiatal óriás között a leggyorsabbnak lenni s éjben, 
ködben leghamarább feltalálni Falbenheimék bérkocsisát 
az urasági szekérvár között s azzal diadalmasan vissza- 
térni és tartani a hintó ajtaját, a míg a tábornok úr kis- 
asszonyát felsegíti a hintóba, s aztán becsapni az ajtót, jó 
éjt kívánni és megmondani a bérkocsisnak, hogy hova 
hajtson ? a mik mind határozottan Idtünő előnyök. 

Pompeia, a mint hazaéíTye^ éji toílettjót bevégzé, míelőtí 



16^ 



nyugalomra tért volna, elővett egy dobozkát : olyanformát, 
a minőkben műkedvelő entomologok lepkegyüjtemé- 
nyeiket tartják. Azt felnjátotta. Sajátságos gyűjtemény 
volt az. Kártyából kivágott alakok, gombostűvel a doboz 
oldalához tűzve. Legtöbb a veres-alsó, de makk-filkók is 
feles számmal. Pompeia most elővette a patience-kártyát 
s kikeresett belőle egy ((valet de coeuro-t, azt kis himzet- 
ollójával kinyírta a lapból ; aztán hátuljára oda írt egy 
nevet: «Zárkány Napóleon)). 

Tehát csak wvalet de coeur!)) Csak a ((Szív szolgája*. 

Ezt is oda tűzte gombostűvel a doboz oldalához. 

Olyan bizonyos volt már felőle. 

A sok kártya- silhouette között van egyetlenegy, a « szív- 
király)) is; hanem hogy annak a hátlapjára minő név van 
írva ? azt nekünk Falbenheim Pompeia nem mutatja meg. 

Leon is hazatért : ő sem vetette magát az ágyra mind- 
járt. Előbb kivette a kebléből azt a medaillont, mely annak 
a védszentnek a képét rejti, a kivel ő tanácsot szokott tar- 
tani s a míg ahhoz beszélgetett, az is lassankint elmondott 
neki mindent szépen. 

((Hogy Falbenheim Pompeia téged oly felötlően kitün- 
tetett : az azt jelenti, hogy te egészen közönyös vagy rá 
nézve ; de van valaki más, a kit féltékenynyé akar tenni 
te veled. 

((Princz Alienort gúnyolta előtted, leszólta, nevetségessé 
tette. Tehát bizonyosan ez az, a kit szeret. Ez a « szív- 
király. 

«Nornenstein Octavian bemutat téged Pompeiának, öt 
magasztalja te előtted, tégedet ő előtte. Belétek akarja 
vitatni, hogy szerelmesek vagytok egymásba. Még azzal is 
biztat, hogy majd valami országos hitelművelet alkalmával 
gyorsan szerzett vagyonhoz segít, s akkor semmi akadály 
sem lesz közöttetek. 

«Ezt Nornenstein Octavian azért teszi, mert fél, hogy 
Alienor bele talál bolondulni Pompeia ezüst-arany hajába 
8 fogva marad benne, mint egy légy. 



169 



«Alienor pedig aligha fogva nincs már. Ittasnak színleli 
magát inkább, csakhogy ne legyen a füzértánezban társa 
Eafaelának Pompeia láttára. 

((Octavian pedig semniiképen sem engedi, hogy Eafaela 
megmeneküljön a játékból ; inkább maga áll be fia helyett 
tánczosának. Tehát Eafaelát akarjaAlienornak megtartani. 

«Most azután kioldózik az egész cselszövény csomója. 
Ezért törekszik Pompeia meghiúsítani azt a vállalatot, 
hogy Alienort az etelvári kerületben képviselővé megvá- 
laszszák, a mi őt a legszorosabban csatolná az Etelváry 
berezeg családjához, míg egy boszantó megbukás, vissza- 
lépés összeforraszthatatlan törést idézne elő közöttük. 

«Te vagy az, a ki azt végrehajthatod. 

«És így jösz bele, te, barátom Napóleon, ebbe a credoba, 
képviselőségeddel, miniszteri karszékeddel, honvódezredesi 
paripáddal együtt: — meg azzal a jáczinttal ott a gomb- 
lyukadban. » 

.... Ezeket beszélte az a parányi védszent abban a kis 
arany dióhéjban Leonnak. 

Leon rázárta a képre a födelet, s « azután » megcsókolta 
azt, a hogy illik a sanctuariumnak csak az ajtaját érinteni 
halandó bűnös ajkkal, nem magát a szentet; azzal fel- 
kaczagott egyesegyedül magában, késő éjszakán. 

«Hahaha! Főuraim és delnőim ! Hahaha! Hiszen én 
magam is komédiás vagyok !» 

Azzal elfújta a gyertyát, ágyába vetette magát és el- 
aludt ringatás nélkül. 

HADI TERVEK. 

— Méltóságos, kegyelmes és excellentiás uraim ! A nagy 
hadvezér Montecuculi azt mondta, hogy egy hadjárathoz 
három dolog kívántatik meg: pénz, pénz és ismét pénz. 
En a most megnyitandó alkotmányos hadjáratra aláírok 
magam részérői báromszázezer ínárkátj másik bárom- 



170 



százezer márkát a rendúri egyesület részéről. Kegyelmes 
herczeg Etelváry, méltóztassék az aláírást folytatni, s az 
ívet a többi főuraknak körüladni. 

(Tíz perez múlva visszakerül az ív a mediatizált feje- 
delemhez.) 

— Az eddig aláirt összeg tehát körülbelül két millió 
forint. V annak azonban még távollevő ügybarátaink, kik 
részvételükről biztosítottak, több főpap hozzájárulása az 
elmaradhatlan események közé tartozik, az is be fog bizo- 
nyulni, hogy a ((cassa nemoniso nem ábrándkép. Innen 
könnyen kitelik a harmadik millió. A negyedik millióra 
bizton számíthatunk több barátságos bécsi bankárház részé- 
ről, kik vasúti vállalkozás, s országos hitelműveletek érdek- 
egysége által vannak ügyünkhöz kapcsolva ; némelyiknek 
legolcsóbban teljesíthető vágya: csupán a magyar nemesi 
czím megnyerése. 

Borcsák Timót prépost úr nem állhatta meg, hogy azt 
az észrevételét ki ne mondja, hogy mégis égrekiáltó : annyi 
tenger pénzt a tisztelt választók torkába beletölteni. 
A rendúr megnyugtatá őt azzal a mondattal, hogy wa 
háború nem történik meg vérontás nélkül, s ott is minden 
egyes elesett ember annyi pénzbe kerül a hadviselő félnek, 
mint egy megválasztott képviselő. Minden halottra negy- 
venezer forint hadiköltség jut. Ennyit egy képviselő is 
megér. Van eszerint eszközünk eddigelé száz darab kép- 
viselőt hozhatni be, a ki saját zászlónkat fogja követni.)) 

— Lássuk magát a zászlót! 
Az is kibontatik. 

A jelenlevő főurak,. egyházi és világi méltóságok fölös- 
legesnek tartják egymástól parolát venni előlegesen, hogy 
nem árulják el a titkot: hiszen a nélkül is önoblesse 
obiige)). 

A programm érthető, világos, és mindent magában fog- 
laló. Ezüst táblájú tokba van foglalva: ezért neveztetik 
ezüst könyvnek. 

A legtöbben jól ismerik már annak tartalmát, Gsüik 



171 



néhány faluról jött adeptus kíváncsi azt végigtanulmá- 
nyozni. E kiváncsiak közé tartozik páter Timót, az etelvári 
prépost. 

Kilencz szakasza van a sybillakönyvnek. Első szakasz : 
vallás és nevelési ügyek ; programm : az oecumeni con- 
cilium határozatai, az encyclika. (Ezt még érti páter 
Timót.) 2-ik szakasz. Sajtóügy; prgramm: az index, a syl- 
labus s hírlapokra nézve a párisi szeptemberi conventió, 
a megintési rendszer. (Már ezt nem egészen érti.) 3-ik 
szakasz. Alkotmányügy ; programm : a soproni XII. pont. 
(Hát azokat ki adja elő?) 4-ik szakasz: hadügy; pro- 
gramm: az innsbrucki megállapodás codicillusa. 5-ik 
szakasz : bankügy ; financziális kérdések ; programm : a 
vöslaui értekezlet eredménye. 6-ik szakasz : kereskedelmi, 
vám, vasút-kérdések ; programm: abadeni összejövet car- 
tellja. 7-ik szakasz: nemzetközi viszonyok; programm: 
a frohsdorfi entente cordiale reciproque. 8-ik szakasz : 
külpolitika és socialis kérdések; programm: a heidel- 
bergai rendúri gyűlés jegyzőkönyve. 9-ik szakasz : európai 
véd- és dacz-szövetség ; programm : a gasteini entrevue 
coroUariumai. 

— De hát én ezeket megtudva, épen oly okos vagyok, 
mint azelőtt. Mondá ki igazmondó őszinteséggel véle- 
ményét páter Timót. 

— Vannak, a kik egész fenékig értik a dolgot, főtisz- 
telendő úr, nyugtatá meg az elnök ; mire néhányan a 
jelenlevő celebritások közül komolyan bólintának fejeik- 
kel, a többi pedig hallgatott, nehogy kinevessék tudatlan- 
ságáért, mint ezt a faluról jött papot. 

«Encyclica, index, konventió,punctatió, codicillus, resul- 
tatum, cartell, entente cordiale, protocoUum, coroUarium ! 
Ki megy ennek mind utánjárni a vaticanba és a többi 
helyekre ? talán nem is találna rá ottan azokra az urakra, a 
kik útbaigazítsák, hogy hol keresse ezeket? Inkább aláírja 
az ember, s elhiszi, hogy a kiknek a neve az ezüstkönyvbe 
belekerült, nagyon jól tudják, hogy mit mélekemnt% 



172 



Következik a táborkar megalakítása. Elnökség, jegyzők, 
pénztárnok, szűkebb bizottság. 

Azután kerül napirendre a leendő harcztér topográfiai 
felvétele. 

A magyar képviselőház padjainak négyszáznegyven- 
három ülése van, melyeknek ugyanannyi választókerület 
felel meg a térképen. Vannak különböző nagyságú, kali- 
berű, nemzetiségű, vallású választókerületek. Vannak 
drága és olcsó, szabott árú és ingyen megkapható választó- 
kerületek. Vannak kerületek, melyekben az alkotmány 
iránti buzgalom hihetetlen nagyfokú szomjat szokott fel- 
költeni, mely okvetlen eloltásra vár; vannak olyanok, a 
mikben húsz szavazó jelen meg a választásra ; megint 
olyanok, a mikben nyolczezer szavazót kell összehordani 
tíz mérföldnyi kerületből szekéren ; vannak lelkes, tánto- 
ríthatlan választókerületek, kik tűzbe, vízbe mennek a 
kedvencz vezérükért, megint olyanok, kiknek minden 
választáskor új képviselő kell; vannak választókerületek, 
a mikért egész niebelungenharezot kel] folytatni, aztán 
megint olyanok, a miket el lehet lopni. A jó hadvezér első 
feladata azt kikémszemlészni, hogy melyik kerület meghó- 
dítható ? második kérdés, hogy ki által meghódítandó ? ki 
ott a opossibilis)) ember? Mert nem minden ember min- 
denütt possibilis. Ahhoz sajátszerű combinatió kell, mint 
az orchidaeák, caleeolariák tenyésztéséhez: saját lég, saját 
talaj, saját composttrágya és alkalmas plánta. 

A haditanácsnak az a legnehezebb feladata: « possibilis » 
embereket állítani fel a « disponibilís » kerületekben. 
A többi azután az alvezérek dolga, kiket <(kortesvezérek))- 
nek neveznek, mely szó valószínűleg a spanyol «cortes))- 
től származik, s egyike azon idegen szavaknak, a mikhez 
a nyelvújítók szentségtelen keze még nem mert hozzá- 
nyúlni. 

Ez terhes munka, nem képzelné az ember, hogy mennyi 
időt vesz igénybe. Az egy olyan statisztikai tanulmány, a 
minek pontos ÖHSzeállításáért végtelen hálára érezhetné 



m 

magát lekötelezve az egész tannlmányos világ, az ezzel 
foglalkozó szakférfiak irányában. Ez a tudomány igen sok 
paragraphusra oszlik. Bár bizonyosak vagyunk felőle, 
hogy véghetetlenül untatni fogunk vele mindenkit, kivéve 
a szakférfiakat és (miért ne mondanók ?) a szakhölgyeket ; 
mégis az utóbbiak kedvéért nem mulaszthatjuk el, hogy 
legalább a fejezeteit el ne mondjuk e katechismusnak. 

I. Kérdés. Mennyi a választók száma most ? mennyi volt 
a mult összeiráskor ? (Ebből tudható meg, ha fogyott-e, 
vagy szaporodott? hogy jó adófizetők-e azok, vagy rosszak? 
következőleg kell-e oda pénz és mennyi ?) 

II. Minő vallásfelekezet mekkora contigenst szolgáltat e 
számhoz ? 

IIL Minő nyelveken beszélnek ott ? (Ennek eldöntésétől 
függ, hogy pálinkát kell-e oda küldeni, vagy bort?) 

IV. Hány község tartozik hozzá ? Azok megint micso- 
dások? 

V. Hány volt a többsége a mult választásnál a győztesnek? 
VL Mit Ígért nekik, a miért megválasztották ? s mit nem 

tartott meg ? 

VII. Mibe került neki átlag egy szavazat? 

VIII. Ki ott a nagybirtokos, a ki feles kukoriczaföldek- 
kel rendelkezik? 

IX. Melyik párton vannak a mózes-hitü polgártársak? 
Vannak-e felmondható bérleteik? 

X. Milyen számarány van a pártok között ? 

XL Hány szavazatot lehet az ellenpártból reclamáczió 
útján kitörültetni ? (Ez a legolcsóbb agyonverése az eleven 
embereknek.) 

XIL Vannak-e ellenjelöltek ? jelöltaspiransok ? jelölt- 
ségért duzzogók, s más efféle gyanús személyek a kerü- 
letben? 

Xin. Ha vannak, mi hibáikat lehet felfedezni? Mi pu- 
hatolható ki ellenük egész életük lefolyásából ? 

XIV. Vannak-e hires verekedők, a kikkel meg lehet 
rémíteni az ellenpártot, hogy otthon maradjon? 



Í7i 

XV. Kik a legnevezetesebb népvezérek ott helyben ? ö 
mit kell nekik igérni, hogy szolgálataikat rendelkezésre 
bocsássák ? hivatalt, vagy készpénzt ? 

XVI. Ki a választási elnök? és a mi emberünk-e az ? 

A nagyméltóságú bizottság mind e kérdéseket esetről- 
esetre tüzetesen megvitatni el nem mulasztotta, s oly sze- 
rencsésen oldá meg feladatát, hogy három napi perma- 
nens ülésezés után már csak az etelvári kerület maga volt 
hátra. 

Az értekezlet feszült várakozással leste az elnök szavait, 
ki előtt egy hoszú lajstrom állt, tele kék és veres irallal 
aláhúzott nevekkel : abba sokat nézegetett, vájjon kit fog 
jelöltül hangoztatni ? 

magassága nagyon törni látszott a fejét. Összerán- 
czolta a homlokát, s felnézett a plafonra. 

Ekkor felemelkedék székéből Kolompy úr, ki ott mint 
jegyző működött s engedelmet kérve nagy vakmerőségeért, 
melyet mentsen ki az ügy iránti nagy buzgalom, e véle- 
ménynek adott kifejezést: 

— Több hű elvtársaink nevében is bátorkodom azon 
ajánlatot tenni, hogy ha az etelvári kerületben diadalun- 
kat biztosítani szándékozunk, ez csupán egy névnek eegise 
alatt lehetséges, s e név nem más, mint Princz Nornenstein 
Alienor. 

— Ahaha ! uram ; kiáltá fel az elnöklő rendúr, szerte- 
szórva kezéből plajbászt és lajstromot, ön talán csak tréfál ? 
Az én fiam ! Egy gyermek-ember! Egy tudatlan ficzkó. 
Egy ilyen magas hivatásban! Mit gondol? 

— Bocsánatot kell kérnem ő magasságától, hogy ezúttal 
vakmerő vagyok ellentmondani, de az ügy szentsége 
kényszerít felemelni szavamat még azon veszélylyel szem- 
ben is, hogy ö magassága neheztelését magamra vonjam. 
Hazánknak új, ifjú erőkre van szüksége, s egy ilyennek 
ismerjük mi princz Alienort, a ki mind éles elméje, mind 
széles ismeretei, mind magas állásánál fogva országgyűlé- 
sünk legkiválóbb díszei közé fogna tartozni. Nekünk áll 



m 

legfőbb érdekünkben, liogy bazáuknak ily kedves fogadott 
fiát ily erős kapcsokkal lánczoljuk le hazánk földéhez, s a 
Nornenstein-nevet kitörülhetetlen betűkkel írjuk be nem- 
zetünk aranykönyvébe. 

E szép beszédet itt-ott helyeslő mormogás követte. 

— Nagyméltóságú uraim, szólt erre Nornenstein 
Octavian mély megilletődéssel : ha az ajánlat csakugyan 
komolyan van értve, akkor én kénytelen vagyok e termet 
elhagyni, s felkérni ő kegyelmességét, alelnökünket, 
berezeg Etelváryt, hogy foglalja el az elnöki széket, 
mivelhogy én magam nem elnökösködhetem akkor, midőn 
a gyűlés családom tagja fölött határoz. 

Azzal fölkelt az asztalfőről, s elhagyta a szobát. Helyét 
Etelváry berezeg foglalta el. 

— Főtisztelendő prépost úr legjobban felvilágosíthatná 
a tanácskozmányt az etelvári kerület viszonyairól, szólt 
Kolompy úr, páter Timótot apostrofálva. 

Páter Timót egy kicsit vonogatta a vállait, de végre is 
átlátta, hogy itt nem lehet azzal felelni, hogy ((non sum 
paratus)), hát csak rászánta magát. 

— Hiszen ha parancsolnak velem kegyelmességtek, én 
elmondhatok mindent, úgy, a hogy van ; de én csak igazat 
fogok mondani. Ha megengedik ? 

Felhatalmaztatott rá, hogy mondjon hát igazat: ha már 
nem tud máskép. 

— Tehát az elején kezdve mondhatom azt, hogy az etel- 
vári kerület a mult választásoknál is mindig rossz kerület 
volt, mindig megbuktunk benne, akárhogy felhasználtunk 
minden rendelkezésünkre álló eszközt. Az arány ez : 1900 
választó közül 900-nál többet mi soha nem tudunk össze- 
szedni. Ez a mi négy hű községünkből telik ki, melyek 
névszerint, Már, Bátok, Kopron és Csiva. Ezek, ha lefog- 
laltatnak, bizonyosak. Ellenben meghódíthatlanok Turó, 
Gezetlen, a kik nyakas kálvinisták, s maga a választó- 
kexnijet központja és választási helye, Sipota mezőváros, 
melyben dominálja az egész lakosságot a csizmadia és 



fazekas iparűzö osztály. Ézeket semmi pénzen megvenni 
nem lehet. Ez kurucz nép, a kit megijeszteni sem lehet. 
Próbáltuk őket már megszöktetni is a választástól, olyan 
formán, hogy elzárattuk őket a katonasággal a várostól ki 
a mezőre, a hol még csak vizet sem kaptak, s elébb a 
mieinket szavaztattuk le ; de azok meg sem mozdultak 
onnan, étlen, szomjan kiállták, s leszavaztak az utolsó 
emberig ; még a kolerabetegeiket is felhordták szavazni. 
Egy ott halt meg a választás színhelyén, öt perczczel 
azután, hogy a szavazatát beadta. Tehát ezer áll kilencz- 
száz ellen. Most még egy újabb veszedelem is fejlődött ki. 
Az eddig megválasztott képviselő : Nagybaróty Sámuel, 
régi fajta, balközépi ember, vonakodik a jelöltséget újból 
elvállalni ; beteges voltát vetve okul ; de a mi nem igaz. 
Inkább az áll, hogy a menyecske féltékeny, s nem igen 
szereti, hogy férje abban a veszedelmes Pestben minden- 
féle csábító alkalmaknak legyen kitéve. 
(Általános derültség.) 

— Erre a neszre, hogy a balközépnek nincs jelöltje, 
hirtelen ott terem a szélsőbal, valami Karakán Absolon 
személyében. 

— Ah ! az én volt munkatársam. 

— No ezt szépen kinevelte az úr, mondhatom. Bezzeg 
tud az a nép szája ízén főzni. ígér ez a népnek olyan dol- 
gokat, hogy az embernek a háta borsódzik tőle. 

— Be kell őt fogatni, mint lázítót ! 

— Jó lenne; de van ám neki annyi emberi esze, hogy 
a piacz közepén, a népgyűlés előtt nem mond el semmit, 
a miért a hatóság rá,tehetné a kezét a gallérjára, hanem 
kijár a mezőre, a tanyára, ott ül össze az egyes gazdákkal, 
azoknak mondja el a mit tud, azok megint tovább adják ; 
már van neki négyszáz szavazója, s nem tudom, hogy 
nincs-e közte a mienk is? mert nagyon megérthető ígére- 
teket osztogat ám, a mik erősen hasonlítanak a commu- 
nismus tételeihez. II 

— Fel kell világosítani a népet. 



177 



— Hiszen ez az, a mit én is mondok. Szükséges volna 
egy olyan férfitít állítani e veszélyeztetett helyre, a ki mind 
szóval, mind tettel meghódítaná a közönséget. Azért ha 
még egyszer megengedik, kegyelmes uraim, hogy egy kis 
igazságot elmondjak, csak akkorát, mint egy mustármag : 
tehát nem tarthatom titokban, hogy akármilyen derék és 
eszes ember legyen is az a princz Alienor, de az Isten 
áldja meg ötet, a mint azt a szót kimondja a népgyűlésen, 
hogy ((Tisztelt polgártársak!)) s a nép meghallja, hogy 
nem tudja az ((r))-et kimondani, mind fölkiált rá, hogy 
((köpje ki a szájából azt a kását, úgy beszéljen!)) s azzal 
vége van. 

E nyilatkozatot elfojthatlan közderültség követte. 

— Ne aggódjék e miatt főtisztelendő úr, szólt a nyuga- 
lom helyreálltával Kolompy úr. Van arról már gondos- 
kodva kellőleg. Mint hajdan a bölcs törvényhozó Mózest, 
ki maga dadogott, kisérte az ékesszóló Áron, Princz 
Alienort, a mi legügyesebb, legbátrabb, népszerűbb bará- 
tunk fogja jelöltségi kőrútjában kisérni, a ki majd meg 
tudja nyerni hathatós szóval is a kedélyeket, s leveri a 
Góliátot. 

— S ki legyen ez a nagy férfiú ? 

— Zárkány Napóleon. 

— Micsoda? Napóleon öcsém? kiáltá fel bámulattal 
Timót prépost. 

— Talán nem találja őt elég ügyesnek ? 

— Elég ügyesnek ? Sőt inkább. Hanem mikor Napóleon 
öcsémre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy bizony 
jó, hogy én vagyok az ő papja, s nem ő az enyim; mert 
ha ő volna az én papom, s nekem kellene azt elhinnem, 
a mit ő prédikál, de keservesen szolgálná meg az én lel- 
kem a mennyországot ! 

— Kételkednék tán benne? 

— Kételkedni nem kételkedem ; de nem szeretnék vele 
medvevadászatra együtt menni ; mert soha sem tudnám, 
hogy nem az én bőrömet hozza-e haza a medvéé helyett? 

Jókai : Az élet komédiásai, I. ^2 



— Van gondoskodva róla, hogy igen erős érdekekkel 
legyen ügyünknek megnyerve. 

Páter Timót csak fejét rázta; előhúzta a hátulsó zsebé- 
ből a burnótszelenczéjét, nagyot szippantott belőle, s azzal 
ismételve megrázta a fejét; aztán elővette zsebkendőjét, 
az orránál fogva még jobban megrázta a fejét. 

— Nem ismerik kegyelmességtek azt az iíjút. Nagyon 
csalatkozik az, a ki azt hiszi, hogy azt az ifjút meg lehet 
venni ; s aztán annak, a ki őt megvette, csak egy óráig is 
hive marad. Legyen bár azon ár, a miért őt megvásárolt- 
nak hiszi valaki, pénzösszeg, vagy halálból való megvál- 
tás. Hanem én tudok egy árt, a mivel őt hívünknek bizto- 
sithatjuk. S ez nem sok: csak egy jó szó. De attól függ, 
hogy kitől jön ? ' — Ne méltóztassanak egymásra nézni, 
kegyelmes uraim ; az nem ül közöttünk. Az a szó nem 
férfiutói váratik. 

Általános felkaczagás következett. 
Erre aztán a pap tűzbe jött. 

— En nem tréfálok. Ismerem az embereket. Azért ki- 
mondom kereken, hogy ha azt akarjuk, hogy Zárkány 
Napóleon testtel-lélekkel neki induljon zászlónk győze- 
lemre juttatásának az etelvári kerületben, erre csupán az 
lesz az egyedüli biztosíték, ha ő herczegsége elszánja ma- 
gát arra az áldozatra, hogy a választási előmozgalmak 
alatt kegyelmes családjával együtt Etelvárra lejöjjön. Egy 
bokréta a hős kalapja mellé tűzve gyöngéd és tiszteletre- 
méltó hölgykezektől nagyobb jutalom és buzdítás leendhet 
a világ minden kincseinél. 

Páter Timót nagyon elbámult, hogy ezt az ötletét nem 
tapsolták meg. 

Gondolta, hogy még jobban meg kell azt magyarázni. 

— Úgy gondolom, hogy a kecses herczegnő ez áldoza- 
tot meghozhatja princz Alienor kedveért . . . 

Erre meg már épen sziszegni kezdtek az uraságok. 
Az elnök befej ezé a kérdést. 

— Úgy látom, hogy a tanácskozmány helyesli és elfo- 



ga(?ja Nornenstein Alíenor princz etelvári jelöltségét. Fel- 
kérem főtisztelendő Borcsák Timót prépost és tekintetes 
Kolompy Zoltán urakat, méltóztassanak ő magasságát a 
határozatról értesíteni s őt a terembe meghívni. 

A mint a két úr a teremajtón kilépett, Kolompy úr azt 
sugá misemondó hangon a prépost fülébe. 

((Erravit páter!)) 

Mire az hasonló hangon antíphonált vissza. 
«Tace magister !» 

— Nem kellett volna a prinez és a herezegnő közötti 
viszonyra példálózni. 

— Már miért nem ? Hiszen köztudomású dolog, hogy a 
princz megkérte Rafaela herezegnő kezét. 

— Igen, de a herczeg azt felelte Octavian fejedelem- 
nek, hogy ő csak egész embert fogad el vőül, nem felet, s 
egyenesen attól van feltételezve, hogy lesz-e kézfogó : hogy 
megválasztatik-e Alíenor az etelvári kerületben képviselő- 
nek? Mert akkor, hogy a törvény szerint választható le- 
gyen, Octaviánnak a fiát nagykorúsítani kell ; a nagykoru- 
sítással Alíenor egyúttal anyai birtokának tulajdonába is 
belép. Itt tehát sok érdek forog a kérdésben. 

— És mégis Octavian fejedelem vonakodott tőle. 

— Az csak az etiquette végett volt. 

— Csak az etiquette végett? Csak tette magát, hogy 
nem kell neki ? 

— Hát természetesen. Hiszen már itten is van a 
deputatíó Etelvárról, a mely meghívja a jelöltség el- 
fogadására Alienort. Főtisztelendőséged a küldöttség szó- 
noka. 

— De már úgy segéljen, az nem igaz. Én nem spee- 
chelek. Otthon is káplányomra hagyom. Nekem egy hétig 
kell készülnöm a prédikáczióra. Én nem dictiózok. 

— Csak lassan ! Már^ meg is történt. Már ki is van 
nyomtatva. Itt a zsebemben a correcturaív a holnapi 
«Kürt))-ből, a hol le van írva, milyen szépen beszélt fő- 
tisztelendőséged a princznek, s mily dicső szavakat han- 

12*^ 



180 



goztatott ő vissza a meghívásra, mely után harmincz terí- 
tékű lakoma következett a Grand hotel Hungáriában. 

— S mikor történt ez ? 

— Ma este nyolcz órakor. 

— S te nálad már délben két órakor ki is van nyomtatva 
az, a mi este nyolcz órakor — nem is lesz igaz ! 

— De igaz lesz ; mert nyomtatva lesz ; s nem fogja senki 
meghazudtolni. 

Páter Timót mellére ütött tenyerével, s nagyot fujt az 
orra alá. 

— No ezt még nem tanultam a semináriumban. 

A meghívott rendúr ismét elfoglalta az elnöki széket, s 
aztán töredezett hangon, melyen érezhető volt a mély 
meghatottság, köszöné meg a nagyméltóságú tanácskoz- 
mánynak azon elhatározását, melylyel családját megtisz- 
telni kegyeskedett; fogadkozván, hogy a szeretetnek e 
nyilatkozata által örökre az ország sorsához kötve érzendi 
maga és egész családja jövendő történelmét. 

A HADJÁEAT ELŐKÉSZÜLETEI. 

— Drága Pompeia baronesse. Hölgyek ízlése az ilyen 
dolgokban csalhatatlan. Milyen toUjelvényt tanácsol ön 
Alienor számára? A jelvény igen nevezetes tényező. Ki 
fogunk osztani ötezer darabot. Hadd viseljék még a gyere- 
kek is. Jó lesz-e : fehér toll zöld levéllel, arra a név arany- 
nyal nyomtatva, s mellette piros sombogyók? — No na- 
gyon örülök, hogy ízlésünk így összetalálkozik. — Azután 
jön a zászlókérdés. En azt a szokásos háromszínüt igen 
mindennapinak találom. — Nem szebb lenne-e tiszta fehér 
lobogó, piros és zöld szegélylyel körül? Közepén a név 
arany nyomattal, ügy-e, hogy ez meglepő fog lenni? Alie- 
nor neve a fejedelmi koronával igen jól fog illeni rája. 
Titokban megsúghatom, hogy Etelváry herczegnő (t. í. az 
anyaherczegnő) sajátkezűleg hímezett egy fehér selyem- 



ISI 



zászlót Alienor számára, melynek közepét az országczimer 
foglalja el; körüle e szavak aranynyal : «in hoc signo vin- 
ces)). — Ezzel fogja őt meglepni a választás napján. Oh a 
hölgyek igen buzgó pártharczosok. S hogy értenek a csel- 
szövéshez ! Milyen titoktartók ! Gyakran a választás utolsó 
estéjétől reggelig meg tudják fordítani a harcz kimenete- 
lét. Én a hölgyek pártfogására igen nagy súlyt fektetek. 
Az ő lelkesedésük ragadja magával a férfiakat. Politikai 
titkokat csak nők tudnak megőrizni ; férfiak azt kifecsegik. 
Én merném nagysádnak közreműködését fölkérni, drága 
baronesse. 

— Én is zászlót himezzek princz Alienor számára ? 

— Annál sokkal több az, a mire igénybe veszem. Nézze 
ezt a kis albumformát. Találja ki, mi van benne ? 

— Költemények ? 

— Az ám. Lám milyen egyszerre kitalálta, drága baro- 
nesse. Egy hires szerző művei, a kinek neve Meyer. 

— ((Meyer!)) Hisz ilyen név legalább két millió van 
s egy hires költőt sem ismer közte a világ. 

— Ezt különösen nem, mert olyan apró betűkkel van 
Írva a neve, hogy csak górcsővel lehet elolvasni. Ez a 
Meyer az osztrák bank Cassendirektora, a ki azt a költe- 
ményt irta ezekre a lapokra, hogy ezeknek mindegyike 
megér ötven forintot. 

— Ah, tehát állambankjegyek. 

— Igen is. Ebben a csomagban van ezer darab ötven- 
forintos állambankjegy. 

— S mit kell én nekem megbámulnom ezeken a jegye- 
ken ? 

— Arra kérem önt, baronesse, hogy tegye meg nekem 
azt a szívességet, fogjon egy ollót s egyenkint mindenik 
ujdonat bankjegyet vágja ketté : úgy hogy a metszés épen 
a kettős sas közepén fusson végig, s azt a darabot, melyen 
a férfialak van az oroszlánnal, tegye aztán ebbe az 
egyik borítékba, a másikat, a nőalakkal ebbe a másikba. 

— Mi lesz abból ? 



182 



— Hát hiszen tudom, hogy akárkit kérnék erre a szives- 

ségre, mind ugyanezt a kérdést intézné hozzám : micsoda 
vad gondolat ezer darab ötven forintos bankjegyet kétfelé 
vagdalni? s én nem mondhatom el e felvilágosítást más- 
nak, mint egy nőnek, ki oly buzgó hive ügyünknek, mint 
a baronesse. 

— Valóban kíváncsi vagyok rá. 

— Tehát ezen a pénzen lelkeket fogunk vásárlani : nem 
((holt lelkeket)), mint Gogol regényhőse, hanem elevene- 
ket. Ez választási « foglaló)). Ötven forint egy szavazat 
ára. 

— Ah, már most értem. Nehogy a tisztelt polgártárs 
zsebre tegye az ötvenest, s aztán elmenjen máshová sza- 
vazni : csak a félbankjegyet adják a kezébe a szavazás 
előtt, s a másik feléért megjelenhet akkor, ha hiven szava- 
zott. Ha elpártol, nem veheti a fél ötvenesének semmi 
hasznát. 

— Kitalálta, baronesse. Az így ketté metszett fél bank- 
jegyek egyik csomagát elküldjük Dumka úrnak Etelvárra, 
ki az ottani pártunk pénztárnoka. ezeket kiosztja azon 
polgártársak között, kik hiveink lajstromába beíratják 
magukat. 

— Ezek tehát « választási szelvények)), mondáPompeia. 

— A másik csomagot a másik felével a jegyeknek át- 
adjuk Zárkány Napóleonnak. S ez azt csak a választás 
utáni napon kézbesíti Dumka úrnak. Olyan elővigyázati 
rendszabály ez, mint mikor a tűzmentes pénz szekrénynek 
az egyik kulcsa a pénztárnoknál, a másik az igazgatónál 
áll. 

• — Nem tiltja a törvény a vesztegetést ? 

— Jelöltnek igen. Annak az előmunkálatok alatt még 
alamizsnát sem szabad adni, sem borravalót a pinczér- 
nek, mert azt mind megvesztegetési ténynek nevezhetnék ; 
hanem hogy valaki megjutalmazza azon derék emberek 
fáradságát, kik nem sajnálják a közügyért félbenhagyni 
munkájukat, sőt éjszakáikat is feláldozni s reggelig virrasz- 



183 



tani a tanyahelyeken, egymást kapaczitálva, néha még 
űtiegeket is eltűrni : ez úgy hiszem, hogy összefér a tör- 
vénynyel és igazsággal. Sem Dumka úr, sem Zárkány 
Napóleon princz Nornensteinnak nem rokona, nem alatt- 
valója; magánemberek, a kik oda szórhatják a pénzüket, 
a hová nekik tetszik. Valamint a környékbeli korcsmárosok 
is megtehetik azt, hogy ha nekik tetszik, mérik a bort a 
vendégek számára itczénként egy krajczárért. 

— De hátha mégis eszébe találna jutni valakinek a tör- 
vény szigorát komolyan venni ? ha a képviselőház vizsgá- 
latot rendelne el, s a kiküldött tag vallatásokhoz folya- 
modnék, hogy hol vették Dumka és Zárkány e nagy összeg 
pénzt, nem derülhetne-e ki önök ellen valami kellemetlen 
tény : az a két úr aligha szokott hamisan esküdni. 

— Meggondoltam én azt is, drága szép baronesse. 
S épen ez hozott arra az ötletre, hogy önnek a közreműkö- 
déseért esedezzem. Tudja ön : úgy vagyunk, mint a sors- 
húzásnál, szükségünk van egy ártatlan kézre, mely a 
szerencsekerékhez közvetlen hozzányúljon. Ez az, a mit 
öntől kérek. Ha ön lesz oly kegyes, hogy a bankjegyeket 
kétfelé vagdalja, akkor, kérem, az egyik csomagot adassa 
fel postára : Dumka számtartó urnák czímezve Etelvárott, 
a másik csomagot pedig küldje el hordár által Zárkány 
Napóleonnak. A borítékra ne legyen más irva, mint ez : 
((iratok: érték nélkűb). Ez összeg egy «fond perdu)), senki 
sem tudja, honnan jött a kezéhez? a czélt, melyre fordí- 
tandó, mind a kettő jól ismeri; mennyit fordítson rá 
belőle ? tetszésétől függ : senkit sem fog találni, a kinek 
számot adjon róla. Önnek éles elméje és tapintata el- 
találja már, hogy miért arczátlankodom e kéréssel önnél 
bárónő. E feladattal csak oly kivételes lényt bizhatok meg, 
a kinek magas jelleme s elvbaráti hűsége elég biztosíték 
rám nézve arra, hogy ez összeg rendeltetése czéljához el- 
jut s a ki mégis oly állásban van hozzám, hogy miattam 
nem compromittálhatja magát, s még hozzá nő, ki meg- 
tudja őrizni a titkot, — Nos tehát baronesse: ide köl- 

4 



csönzi-e nékünk ehhez a sorsjátékhoz ezt a drága szép 
ártatlan kezet? 

Pompeia elmélázott, lesütve kétféle tüzü szemeit és arra 
gondolt, a míg a rendúr kezét czh'ógatta : «így jösz te az 
én kezemet megkérni ; de lígy, a hogy én akarnám, nem 
kéred azt ! Arra kell neked ez a szép kezem, hogy segít- 
sen neked abban a sorsjátékban, melyben a nyerőszám 
dija nem a magyar országház (dehogy ház, csak gunyhó) 
iskolapadja ; hanem a hatalmas Etelváry Rafaela herczegnő 
keze)). És aztán kedve lett volna neki azzal a drága, szép 
liliomkézzel az egész bankjegycsomagot a főúr szeme közé 
vágni. 

Hanem valami mást gondolt hirtelen. 

— Jól van. Magamra vállalom azt. 

Octavian fejedelem megcsókolta a kezét a szép hölgy- 
nek. 

— Bizonyos voltam felőle. De kérem, e titkot még a 
tábornoknak sem szükség tudni. 

— Az természetes. 

Octavian fejedelem ezzel búcsút vett a baronessetől, s 
otthon lehúzta a kocsisának a béréből a farmatring árát, 
a mit az útközben elvesztett. A rendúr meg tudja becsülni 
a pénzt, s egy krajczárt sem enged el a cselédnek, ha az 
kárt tesz. 

Mikor eltávozott a rendúr, Pompeia kiteríté asztalára a 
bankjegyeket, fejét tenyerébe hajtva, gondolkodott sokáig ; 
míg egyszer az arcza elveresedett attól, a mit gondolt — • 
szégyenében. 

Tán ilyen gondolatmenete volt : 

((Mily tömérdek pénz egy rakáson! . . . Egy tábornok- 
nak hét esztendeig kell szolgálni, míg ennyi pénzt lát . . . 
Ötven hivatalnoknak családostul együtt egész éven át kell 
ennyiből megélni . . . S most ezt kidobják az ablakon . , . 
Megiszsza a homok, elröpíti a szél . . . Senkinek sem lesz 
hasznára: csupán azt fogja eszközölni, hogy ezer ember 
egy hónapig a korcsmát járja s nem dolgozik . . . Eladott 



185 



lelkek bűndija ez, a miért megválasztanak egy embert 
képviselőnek, a ki ezzel az országgal nem törődik . . . 
Bolondok adják bolondoknak . . . Senki sem számol róla 
senkinek . . . Elveszhet a postán, útközben : az a két em- 
ber összebeszélhet s eldugja felét, akár az egészet . , . 
S ha nem teszik azt ; hanem becsületesen arra a czélra 
fordítják, a mire küldve van : akkor követik el a legna- 
gyobb rosszat — az országgal — és két nő szivével . . . 
Mert az a nő épen olyan szerencsétlen lesz az által, hogy 
Alienort megnyeri, mint a másik az által, hogy elveszíti. 
... Ez a pénz elég volna arra, hogy egy vagyontalan 
katonatiszt árvájának jövője biztosítva legyen vele . . . 
Ezen a pénzen mind azt az álgyémántot, hamis gyöngyöt, 
a mivel egy szegény baronesse a többi úrhölgyek között 
ragyog, igaz gyöngygyé, valódi gyémánttá lehetne átala- 
kítani ...» 

Ennél a gondolatnál pirult el önmaga előtt Pompeia. 
Aztán haragosan tekintett tükrébe, mintha megfeddné ön- 
lelkét, hová akart büszkeségéből alásülyedni ? Hát nem 
magasabb-e az ő czélja ? 

Hirtelen elkezdett nevetni. Jó ötlete támadt. 

Elővette ollóját, s elkezdé a bankjegyeket kétfelé vag- 
dalni. 

S a közben vidáman énekelt. 

Mikor készen volt vele : két csomagot csinált a bank- 
jegyekből, azokat borítékba tette, lepecsételte, czímet irt 
rájuk. 

Azután megállt öltöző-tükre előtt, s saját magára neve- 
tett és hunyorított szemével hamiskásan. Meg volt elé- 
gedve magával. 

Shawlját, kalapját vette s saját maga sietett a postára, 
a két csomagot feladni. 

Visszatértében egy papirkereskedőnél olyan téntát vásá- 
rolt, melylyel az ember saját maga kC'nyomda nélkül sok- 
szorozhatja Írását. 

Vájjon mi cselszövényt gubanczol össze? 



1S6 



A KÉSZÜLŐ ZÁSZLÓ. 

— Kedves León, parancsodra megtettem, hogy bajuszt 
eresztettem, s most úgy nézek ki, mint egy faczér vidéki 
szinész, a ki az alatt, a míg nincs engagementje, nem 
borotválkozik. Már most még arra is rávetettem a fejemet, 
azaz a lábamat, hogy rendeletedre pantalon colléet, avec 
beaucoup des soutaches húzzak fel, s tetejébe még hosszú- 
szárú csizmát, hogy mikor végignézek magamon, azt hiszem, 
valamennyi gamin mind utánam énekli az 59-iki párisi 
couplettet: «I1 a de bottes, il a de bottes de Bastien! — 
Pour battre les Autrichiens ! » parancsolsz-e még vala- 
mit? 

— Ez még csak a costume. 
■ — S mi van még hátra ? 

— Egy egész népszínmű. 

— Szerencsére te énekled benne a főszerepet, én csak 
némajátékos vagyok. 

— De azért neked is kell mondanod valamit ; nehogy 
azt higyjék, hogy torokgyíkban szenvedsz; mikor fel- 
köszönt egy-egy küldöttség (minden faluvégén várnak rád), 
akkor mondani fogod: « nagyon örvendek a kitüntető 
megtiszteltetésnek)) , — másutt megint : « át vagyok hatva a 
hála legmélyebb érzetétől)), ((szivemből üdvözlöm önöket, 
szeretett polgártársaim)). — (dgérem, hogy éjjel-nappal az 
önök javán fogok munkálkodni.)) 

— Te, én azt nem állom meg nevetés nélkül. 

— Ha olyan faluba jövünk, hol tótok laknak, a fel- 
köszöntésre ezt feleled : «Za zwlastni stesti si drzim, wám 
slauziti moci». 

— Te ! Valami olyast ne mondass velem, a miért meg- 
dobálnak. 

— Ne félj. Ez annyit tesz, hogy «különös szerencsém- 
íiek tartom önöknek szolgálatára lehetni ». A kerület végén 



187 

pedig van egy oláh falu, ott románul felelsz az üdvöz- 
lésre; «primesce multiemera mea cea mai ferbinte, din 
launtru pentru acea)). Ez annyit tesz, hogy ((fogadja ön 
legforróbb, legbensőbb köszönetemet)). 

— Lelked rajta ! én elmondom. 

— Az etelvári állomásnál azonban kissé össze kell szed- 
ned magadat, s ezt a tíz sorból álló választ szórói-szóra 
betanulnod, a mit itt leirtam, mert ott vár az összes kerü- 
leti intelligenczia. 

— De már hogy tanuljak én be egy választ egy olyan 
megszólításra, a minek a tartalmát senki sem ismeri ! 

— Én ismerem, A szónok Dumka úr lesz, a pártvezér. 
köszöntötte fel már két választás alkalmával a párt 
jelöltjét, mindkétszer ugyanazzal a beszéddel, a te kedved- 
ért sem fog újat betanulni ; beszéde így fog kezdődni : ((Te, 
ki kora zsenge ifjúságodtól fogva folyton a haza ügyeinek 
szentelted napjaidat », s végződni fog ekként: ((melyet is 
(tudniillik sorsodnak az élet dagadó hullámaitól hányt- 
vetett gályáját), hogy kedvező szellők biztos kikötőbe 
röpítsenek, az mindnyájunknak a legforróbb óhajtása)). 

— S nekem ez alatt egy vonást sem szabad félrehúznom 
az arczomon ? 

— Nem ám, hanem szép alázatosan le kell hajtanod a 
fejedet és a csizmád orrára nézned mozdulatlanul. 

— S meddig fog ez a mulatság tartani ? 

— Ha mindenütt pontosan órára megjelenhetünk, akkor 
három napig, különben négyig. Etelvár a kiindulási pont, 
onnan bejárjuk a hű községeket. Azoknak a lelkesedését 
magunkhoz csatolva, elindulunk meghódítani a hűtlenke- 
döket, akkor beveszszük általános rohammal a központot 
s végül ismét visszatérünk diadallal Etelvárra. 

Az elindulás előtti éjjel Leon ott hált Alienornál, hogy 
el ne mulaszsza az idején fölkelést. maga segített neki 
azután a nemzeti öltözetet fölvenni, a mihez a komornyi^ 
nem értett. Ezt itthon is hagyták. A kortesvezér még 
komornyikot is pótolja útközbeu. 



188 



Alienor nagyon megnyugtatva érezte magát az által, 
hogy ilyen korán indulnak, a mikor még nem járnak em- 
berek az utczán, a kik kicsúfolhatnák a darutollas kalap- 
jáért. 

Leon figyelmezteté öt ugyan jó eleve, hogy az előkészü- 
letekről sehol semmit ki ne fecsegjen; de Alienornál nem 
állt meg a titok ; ő ezt a tréfát napok előtt sietett elmon- 
dani mindenkinek a casinóban, a salonokban, a boudoir- 
okban, a klubban, a turfon, a minek az lett a követke- 
zése, hogy a mint a hintóból leszálltak a vasúti indóház- 
nál, s szokás szerint a trafiknál útravaló hírlapokkal lát- 
ták el magukat, a legelső lap, a mely gyönyörködtetésükre 
vállalkozott, az ellenpárt élczlapj a volt ; mindkettőjük fer- 
telmes torzképével. 

A torzkép még hagyján; de a hozzávaló szöveg! Az 
meg épen egy méregpohár volt, melyből pókok isznak s 
varangyok másznak elő. 

Alienor elszörnyedt az infamis persiflage olvastára. 

— Mit fogunk ez ellen tenni ? 

— Ez ellen? Már volt rá gondom. Én meg a mi élcz- 
lapunkban torzképeztettem le az ő jelöltjüket, s most visz- 
szük ezt magunkkal számos példányokban szétosztás 
végett. 

— Hát ez elégtétel? Hisz ezek az embernek a becsüle- 
tében gázolnak. 

— Becsület ? Hj a, ez most nincs. A választási előmoz- 
galmak alatt minden becsületről való fogalom és szabály 
fel van függesztve. Minden neme a dehonestatiónak fel- 
szabadíttatik, s a rágalom három heti moratóriumot kap. 
Ez alatt szabad és szokásos a jelöltekre s azoknak a hozzá- 
tartozandóira minden kigondolható nemét a bűnnek és 
gonoszságnak ráfogni, s a megtámadottnak azért meg- 
haragudni nem szabad. Ez alatt nincs se párbaj, se tör- 
vényszék. Ha te rólad azt mondják, hogy apád Eaubrit- 
ter ; te magad zsebmetsző vagy : neked azt kell állítanod, 
hogy ellenfeled veremfeltörésért, váltóhamisításért van 



m 

kurrentálva. Az sem fogja magát megbántva érezni. Most 
a választásokig mind gazemberek vagynnk. A választás 
után megint mind becsületes emberek leszünk. Ki ije- 
dezne a sártól, mikor rókavadászat van ? 

— En annak se nagy barátja vagyok. 

— Pedig én a rókavadászjelmezedet is bepakoltattam. 

— Csak nem akarsz tán veres frakkban bemutatni a 
választóközönségnek ? 

— Ki tudja ? 

Alienor aztán kibékült azzal a gondolattal, hogy e moz- 
galmas időben a jó mulatságok közé tartozik: az ember- 
nek azt olvasni, hogy mint szidják és élczelik becses sze- 
mélyét. 

— De neked még is jobban kijutott, mint nekem. 

— Látod, te azon mulatsz, hogy engem gúnyolnak, én 
meg azon, hogy téged ; s a közönség mulat mind a kettőn- 
kön. Ezt a lapot visszatérett ott fogod találni minden 
ismerős úrhölgynek az asztalán. 

— Én még jól jártam : engem csak majomnak rajzol- 
tak, de téged medvének. 

— Ezért mi visszatorlásul az ellenjelöltet mint orosz- 
lánbőrbe öltözött füles barmot fogjuk bemutatni. 

— Abominable párbaj ! 

A vasúti állomásnál, mely Etelvárhoz legközelebb esett, 
már nagy sereg küldöttség várta az érkező argonautákat, 
zászlókkal és czigányzenekarral. Leszálláskor lelkesült 
éljenzés fogadta hőseinket. 

Princz Alienor csak akkor kezdett valami nyugtalansá- 
got érezni, mikor a gyorsvonat odábbrohant, részvétlen 
közönyösséget tanúsítva a nagy nap mozgalmai iránt s ő 
ott találta magát egyedül, hatvan ismeretlen arcztól meg- 
bámulva s köröskörül fogva; a kik közül egy eléje lépett, 
egy széles vállú, kurta nyakú hazafi s azon kezdé, hogy 
hatalmas tenyerét eléje nyujtá és bikányi hangon rádör- 
díté: «légy üdvözölt, dicső princz Alienor!)) 

Alienor úgy tudta, hogy illendő lesz a nyújtott tenyérbe 



m 

a saját kezét bele tenni, mire ez aztán óti is maradt; 
mert a szónoknak az a szokása volt, hogy ha a megszólí- 
tott kezét megkaphatta, azt azután az ökléből ki nem 
eresztette, hanem ott tartotta a beszéd végéig s minden 
mondatnál egyet rántott rajta, hogy a felköszöntöttnek 
ropogtak bele a csontjai, csak úgy emelgette a lábait szi- 
szegve ; mikor pedig eleresztette a szónok, akkor nyomott 
neki az arczára egy akkora csókot, mint egy papucs. 

— No nekem mind szétment a keztyűm ettől a kéz- 
szorítástól, sopánkodék Alienor Leonhoz, mikor felültek a 
rájuk váró ötlovas hintóba. 

— Jobb is, ha lehúzod máskor a keztyűt, mikor kezet 
szorítasz, mert a polgártársak kevélységnek tartják, ha 
valaki keztyűs kézzel csap a tenyerökbe. 

— Csak legalább megmosdanának elébb ! — Nyafo- 
gott princz Alienor. 

— Jegyezd meg, hogy két dolog nem jó megmosva : a 
szőlő, s a szerető kéz szorítása. 

A mint fennültek a hintóban, újra felharsant az éljen- 
riadal, a czigányok rázendíték a Klapka-indulót s meg- 
indult a díszmenet. Elől negyven lovasból álló bandé- 
rium. Por pedig nagy volt az úton s azt mind a megtisz- 
telt uraknak kellett elnyelni odahátul. 

— Jobb szeretném, ha hátul kísérnének bennünket 
ezek a lovasok, nem elől, kényeskedék Alienor. Megfula- 
dunk a porban. Nem lehetne őket megállítni s hátra pa- 
rancsolni ? 

Leon megkísérté utánuk kiáltani a lovasoknak, a mire 
azok még jobban elkezdtek vágtatni : az ember a felvert 
por miatt se eget, se földet nem látott. 

— Mire megérkezünk, olyan leszek, mint a vályogvető 
czigány, lamentált Alienor s oldaltáskájából előkeresett 
egy selyem fátyolt, azt kötó fel a kalapjára, hogy arcz- 
szinét megvédje a kegyetlen fekete portól. 

(«No ez szép parádé leszi mondá magában Leon: egy 
képviselőjelölt, a ki lefátyolozott arczczal jelenik meg 



191 



a választók előtt, mint valami gyanús magaviseletű 
dáma.))) 

Csak azt várta, hogy egyszer egy nagy tócsa elé érkez- 
zenek, a milyen volt ott az út mellett elég. ((Várj csak! a 
fátyolod le akar oldódni a kalapodról.)) Aztán segített 
rajta: egészen leoldozta ; a fátyolt belevitte a szól a po- 
csétába. 

Alienor jajgatott a fátyoláért; de miután az nem volt 
kihalászható többé, előrántotta az en tous cast, s fel- 
feszítve azt, ily módon védte meg por és napsugár ellen 
érzékeny arczszinét : a mi ismét igen compromittáló első 
benyomás a jelöltjét váró publicumra. Parazolt tartani a 
nap ellen egy képviselőjelöltnek, a kinek a jégesőt is be- 
gyűrt kalappal kell fogadni ! 

De biz arról Alienor nem hagyta magát lebeszélni : ő 
czigánynyá nem bronziroztatja magát a magyar alkot- 
mány kedveért s megtette azt a parádét, hogy kifeszített 
napernyővel vonult be Etelvár helységébe, s mikor a 
diadalkapu mellé felállított hófehér szüzek kereszttűzbe 
vették koszorú- és bokrétalövegekkel, vállig rántotta ma- 
gára a napernyőt, hogy képen ne találja valamelyik a 
kassai rózsa-bombával. 

A helység-ház kapuja előtt várta őt a párt intelligen- 
tiája, élén Dumka úrral. 

Dumka úrnak asztrakán-prémes panyóka volt a nyaká- 
ban s nyusztkalpag a fején, oldalán széles ezüstös pallos, 
a mihez két ember kellett, ha ki akarták húzni. De nem 
is arra való volt. Keztyű is volt a kezén, a minek az ujjai 
még túlcsüngtek a bőrhüvelyét nem egészen betöltő kéz 
ujjain, a mi nem kevéssé emelte a jelenet ünnepélyessé- 
gét. A többi honoratiorok is mind ünnepiesen voltak 
öltözve. 

S ezekkel szemben az üdvözölt nagy férfiú úgy lépett 
fel, hogy az egyik kezét a zsebébe dugta, a másikkal pe- 
dig feltartá a napernyőt. Félt már, hogy ez is elkapja a 
kezét s duettben deklamál vele. 



Dumka úr elkezdé áhítattal az üdvözlő szózatot. 

((Te, ki kora zsenge ifjúságodtól fogva folyton a haza 
ügyeinek szentelted napjaidat.)) (És így tovább ugyanazt 
a szónoklatot, a mit Leon szórói-szóra elmondott Alie- 
nornak.) 

Alienor majd a bőréből bújt ki a nevetésvágy miatt, s 
hogy meg ne sértse a derélí becsületes hazafit, eltakarta 
az arczát a napernyővel, mint egy paizszsal s csak egy 
hatalmas lábára taposása valamelyik fontos talpú hono- 
ratiornak birta annyira ellensúlyozni jó kedvét, hogy az 
teljes hahotában ne törjön ki, mikor ama bizonyos ((da- 
gadó hullámoktól hánytvetett gályára » került a sor. Kép- 
telen volt azonban a választ elmondani a lelkes üdvöz- 
letre. Aztán Leon állt elő helyette, körmönfont viszon- 
üdvözletet rögtönözve a gyülekezethez, melyből senki se 
értett semmit; a felharsogó éljenriadal alatt pedig oda- 
lépett a megtisztelthez a környék legmagasabb papja. 
(Nem a rangját értve, hanem a termetét.) A tisztelendő úr 
kinyujtá hosszú karját széles tenyerével, hogy megáldja 
a mi választottunkat s miután annak a fejéhez nem fér- 
hetett hozzá a parazoltól, arra tette rá a kezét s megáldotta 
őt napernyőstől együtt. 

Akkor aztán Dumka úr bemutogatta egyenkint a 
választókerület párthű honoratiorait : biró úr, jegyző úr, 
tisztelendő úr, kántor úr, ispán úr, kurátor úr, catasteri 
becslő-biztos úr, postamester úr, útbiztos úr, — julius- 
csesari emlékező tehetséggel sorolva fel mind a hatvannak 
vezeték- és keresztneveit. Mindazokkal Alienor kezet szorí- 
tott és nagyon örvendett, hogy őket megismerheti. 

Innen elvitték a helység casinójába, a hol díszlakoma 
volt rendezve a tiszteletére, melyen az említett honoratio- 
rokon kívül az eddigi kiséret tagjai is részt vettek, s mely- 
nél a nagy lelkesültséget aligha lehetne mással kifejezni, 
mint azzal, hogy az ember, a míg a villáját egyszer a szá- 
jához vihette a rászúrt falattal, addig háromszor kellett a 
ráköszöntött toasztot viszonoznia. 



193 



Mikor aztán végre princz Alienor mindenkivel per tu 
lett, akkor megfogták innen is, túl is, s minden ember el- 
kezdte neki a maga panaszát az egyik az egyik fülébe, a 
másik a másikba kimagyarázni, kivánva tőle egymással 
ellentétben levő dolgokat, lehetetlenséggel határos dolgo- 
kat, szövevényesen összebonyolult dolgokat, soha senki 
által meg nem érthető dolgokat, a miknek kedvező el- 
intézésétől függ a választó kerület jó indulata. Leon ez 
alatt nem mozdult a háta mögül s felelt helyette minden- 
kinek, s mikor már nagyon szorították, véget vetett a 
a dicsőségnek e vezényszóval : 

<(Urak! Kocsira, lóra mindannyian! még ma nagy utat 
kell tennünk. A herczegnő vár bennünket ebédre; s 
éjjelre még Bátokra kell eljutnunk.)) 

A jelszó engedelmes fülekre talált. Alienor sietett a 
napernyőjét megkaphatni, s első volt, a ki a kocsiba fel- 
ült. Nagyon örült, hogy ennek a lakomának már vége van. 

A nagy áldomásozásnak azonban az a csodálatos ha- 
tása van, hogy a szilaj kedv még a lovakra is elragad. 
A tovább robogó alkotmányos karaván, melynek szekerei 
eddigelé szépen sorjában követték egymást, most egy- 
szerre hármasával, négyesével nyomakodott előre; a sze- 
kerek leszorították a lovasokat az országútról a kaszái- 
lóra, a csősz az apja lelkét szidta a megtiszteltnek s a 
jelöltet vivő kocsis maga is azon kedélyállapotban volt, a 
melyben annál jobban hajt az ember, mennél jobban ké- 
rik, hogy ne hajtson. 

Mikor a diadalmenet már a herczegnő kastélyának lát- 
távolába ért, egy töltésen kellett végig mennie, melynek 
két oldalán szikkadó félben levő mocsár volt. Ezen a tölté- 
sen haladt előttük végig egy oláh szekér, a melyiken egy 
félfenekü üres hordó volt, a nyitott részével hátrafelé for- 
dulva. Leon előrelátta a veszedelmet. 

— János, mondá a kocsisnak ; jó lesz megvárni, míg a 
szekér letér arra Pityód felé, mert az az ostorhegyes nem 
megy neki annak a hordónak: azt hiszi, hogy ágyú. 

Jókai: Az élet komédiásai. T. 13 



194 

De iszen beszélhetett vaiaia Jánosnak! Osák azért is 
kieresztette az ostort s odacserdített az első lovak közé. 

— No most mindjárt megtudjuk, hogy fogott-e az ál- 
dás a napernyődön ? mondá Leon, kiszabadítva a lábát a 
köpenyeg közül s ugrásra tartva magát készen. 

E perczben a kastély előtti dombon elsütöttek egy mo- 
zsarat. A lovak azt gondolták, a hordó lőtt olyan nagyot; 
azzal félrekaptak, le a töltésről, mind hintóstul együtt 
bele a mocsárba. 

Leon előre kiugrott s vele nem történt más viszontag- 
ság, mint hogy térdig esett a puha iszapba ; de Alienor 
úgy nyakkant bele a lágy agyagba, hogy ott maradt az 
egész megfordított basreliefje, mint egy szobrász-minta. 

Baj nem történt semmi : a megijedt lovak az elszakított 
hámfával együtt előre elnyargaltak hintó nélkül haza a 
kastélyba, s a szárazra kimentett képviselőjelöltről a 
hivei bicsakkal lefaragták a rátapadt agyagot, mint egy 
Pompejiból kiásott antik szoborról; hanem a napernyő 
csakugyan izzé-porrá törött. 

— No, most így nem mehetünk a herczegnőhöz látoga- 
tóba; mondá Alienor tönkrejutott magyar costumejára 
mutatva, a mint nyugalmát ismét visszanyerte. 

— Sőt épen így leszünk érdekesebbek, vigasztalá őt 
Leon. Látod ez kedvező omen ; nem is választás, a hol a 
jelöltet fel nem borítják, s az a criteriuma a jó szeren- 
csének, ha a felborulás után épkézláb marad. A sár- 
próbát már kiálltuk. E salto mortaléval száz perczentet 
emelkedtek a chancaid. A hölgyek oda lesznek rémüle- 
tükben miattad, s a választók imádni fognak, a mért így 
besároztad magadat. Ennek a kocsisnak adunk jutalmul 
egy fél ötvenest. 

— Igen : huszonötöt. 

(Ad vocem ((fél ötvenes)) sugá Dumka úr Leon fülébe. 
A félbankjegyek erősen megteszik a hatásukat: tudja ön ?) 

— Tudom, sugá vissza Leon, a másik féljegyek nekem 
küldettek meg. Nem értem, miért nem önnek egyenesen? 



m 

— - Annak jó oka van. Eln a választásnál egyik «bizalmi 
férfi') leszek, a kinek ott kell ülni a bizottságban az egész 
szavazás alatt, s ott csak nem oszthatom a szavazóknak a 
bankók másik felét; úgy vanny.k már utasítva, hogy ön- 
höz menjenek érte, a kinek itt semmi hivatalos minősége 
nincsen. 

— Hány fogyott már el ? 

— Nyolczszáznak akadt gazdája, a ki a nevét beiratta 
a mi lajstromainkba. E szerint még legalább százhatva- 
nat kell kiszorítanunk. 

— Dolgozni fogunk, a míg csak Dumka úr azt nem 
mondja, hogy «üres a tok!» 

Ez alatt a szíves választók letisztogatták valahogy 
príncz Alienorról a sarat, késsel, lókefével, a hogy lehe- 
tett s felültették a két hőst Dumka úr kocsijába, s attól- 
fogva aztán szép rendben, csendesen történt meg a fel- 
vonulás a kastélyig : a mozsarasoknak is megizentetett 
lovas nyargonczok által, hogy ne ágyúzzanak többet. 

A herczegasszony kastélyában csoda történt! Délben 
tizenkét órakor talpon volt minden ember, nyitva min- 
den ablak. A mit sok év óta senki kedvéért meg nem tett 
a herczegasszony, az alkotmányos izgalom rábírta arra, 
hogy az ébrenlét óráit az éjszakáról áttegye a nappalra. 
Az agyrémeket, a szeszélyeket, a mik jobban uralkodnak 
az emberi szivén, mint a hit és meggyőződés, le tudta 
győzni erre a napra, tömlöczbe zárta képzelődését s kijött 
a napvilágra. 

A leglármásabb, zajosabb, izgatottabb napot válasz- 
totta hozzá ; a mikor száz meg száz alak jön és megy, a 
kinek örül az ember, mikor jön s örül, mikor elmegy. 

A termekben, a tágas corrídorokon hosszú asztalok vol- 
tak megterítve vendégek számára. 

A herczegasszony maga divatos öltönyt viselt, a gyűlö- 
letes corsettel, a mivel a legnagyobb kitüntetést fejezte ki 
várt vendége iránt. 

Ott voltak nála ez alkalommal Eafaela herczegnő, ma- 

13*^ 



Í96 



dame Corysande és Livia. S a herczegnö ezúttal nem 
gyötrötte őket anatómiai múzeumával. Ellenkezőleg, épen 
női kezek számára való munkát adott nekik : azt a selyem 
zászlót hímezték. 

Mind a négyen dolgoztak rajta a himző ráma négy 
oldalán, hogy gyorsan elkészüljön : csak napok vannak 
még hátra a választásig. A czimer már kész, selyemmel 
és aranynyal hímezve, körüle a jelszó ezüsttel áttört arany 
betűkből, most még csak a szegély van hátra, melyet zöld 
babérfolyóka képez, piros bogyókkal ; azzal sietnek mind 
a négyen. 

A mozsárlövés tudatja velük, hogy vendégeik közeled- 
nek, arra félbehagyják a munkát, letisztogatják öltönyeik- 
ről az odaragadt selyemszálakat, hogy senki észre ne 
vegye mit dolgoztak ? Néhány perez múlva azonban sza- 
lad be a komornyik, ki a donjon tornyában kémszemlé- 
szett, elhűlt arczczal, s rémülten jelenti, hogy az wurak)) 
lefordultak a töltésről az árokba ! s nem sokára hangzik a 
pariparobaj, a mint a három első ló, az elszabadított 
hámfával, bevágtat az udvarra. 

A hölgyek mind lefutnak az előcsarnokba : s közöttük 
van egy, a kinek arcza nagyon elhalaványult. 

Ámde nyomban ott terem egy vágtató lovas bande- 
rista, ki siet a megnyugtató izenettel. 

— Ne tessék megijedni, kegyelmes asszonyom. Semmi 
baj sem történt. 

— Ki küldte önt ? kérdi a herczegasszony. 

— A Napóleon úr. 

Arra a halvány arczra ismét visszatért az élet szine. 

A herczegasszony a két fiatal leányt felküldte szo- 
báikba. Az érkező vendégek olyan állapotban lesznek, a 
mikor nem lesz előttük kellemes fiatal hölgyekkel talál- 
kozni. 

— Madame Corysande gondoskodni fog róluk. 

Oh madame Corysande azt megteszi a legnagyobb 
örömmel. Szenvedőket ápolni: ha tán valamelyiknek a 



197 



homlokán daganat van, azt késfokkal lenyomkodni, jeges 
borítékot a zúzott karra kötözgetni, ez neki a kiváló ked- 
ves foglalatosságai közé tartozik. 

Nagyon meg kellett volna azonban változni az emberi 
természetnek, ha a két fiatal leány onnan felülről a le- 
csukott redőnyök közül nem leste volna a szerencsésen 
bukfenczezett argonautákat, kik néhány perez múlva 
minden éljenzés és muzsikaszó nélkül érkeztek meg a 
kastély udvarára. 

Nem volt rajtuk semmi eleganczia. Sáros volt mind a 
kettő fülig. Hanem épen az ilyen állapotban tűnik ki az 
igazi ember. Alienorra alig lehetett ráismerni. Öt mindig 
liliom- és rózsaarczczal szokta az ember látni; most a 
szép fekete pomádétól összefenve, csakugyan elmehetett 
volna a vályogvető czigányok közé. A mellett boszus is 
volt, tenyerét a félderekán tartotta jajgatva; s úgy lát- 
szott, mikor a kocsiból leemelték, mintha sajnálná a jobb 
lábát. Pitoyable figura volt. Leon ellenben, ki annyiban 
még sárosabb volt, hogy őt le sem kefélték, ruganyos 
erélylyel szökött le a hintóból s a mint derült arczczal 
sietett a lenn maradt két hölgy elé, a sáron, piszkon keresz- 
tül is kitűnt belőle az igazi lovag. 

— Semmi bajunk se történt, kegyelmes asszonyom ! 
A kocsis nem hibás, magam voltam az oka a balesetnek. 

— Menjenek önök szobáikba átöltözködni. Kérem ma- 
dame Corysande, gondoskodjék a vendégeinkről. Dumka 
úr lesz szives elhelyezni a többi társaságot. 

( — Még most is az a legelső gondja, hogy a hibás cse- 
lédet kimentse, nehogy megbüntessék: sugá madame 
Corysande a herczegasszonynak.) 

— - Nem szoríthatok kezet, kedves madame Corysande, 
a míg meg nem mosdom, tréfálkozék Leon. 

Madame Corysande, a herczegasszony visszavonulása 
után, teljhatalmulag rendelkezett, hogy a komornyik 
segítsen a princznek az átöltözésnél, a hajdú pedig 
Leonnak. 



198 



— Csak bizzon bennünket sorsunkra, drága jó ma- 
dame Corysande. Engemet, tudja, hogy soha nem öltöz- 
tetett hajdú életemben, a követjelöltnek, a míg együtt- 
járunk, én vagyok a komornyikja, azt én öltöztetem, 
mosdatom, fésülöm, költöm és fektetem. Ez már a kor- 
tesvezér kötelessége és kiváltsága. 

És csakugyan nem is engedte magát ez előjogától meg- 
fosztani. 

Princz Alienorrról pedig úgy kellett késsel lenyesni az 
átázott szűk öltönydarabokat. 

— No legalább megszabadultam ez átkozott costume- 
től, szólt megkönnyebbülten Alienor. 

— Jaj, dehogy szabadultál meg; szegény szánalomra 
méltó áldozata az alkotmányos joggyakorlatnak Magyar- 
országon, te ! Itt van a bőröndben még az « Attila)). A mit 
most lehántottam rólad, az csak a «Zrinyi)) volt, s ha ezt 
is elviseled, hátra van még a ((Kazinczy », sőt még egy 
<(Victoria» is ólompitykékkel, a mit népies látogatások 
alkalmával fogsz felvenni. Eám bízta az apád a be- 
vásárlást. 

— Minden szentekre ! Te egy egész theatregarderobeot 
hoztál el számomra! 

— Nemhogy megköszönnéd. 

Alienornak újból fel kellett öltözni magyar lovaggá. 
Leon még a bajuszát is kipödrötte neki hegyesre. 

— No nézd meg magadat a tükörben, nem különb 
legény vagy-e, mint otthon ? Ez az egynapi út is egész 
életszint adott az arczodnak. Mire hazaérsz, rád sem 
ismernek, annyira emberi képed lesz. 

— S még tűrnöm kell a gorombaságait, mert kezében 
vagyok kényre-kegyre ! 

— Minden hölgyszivet meghódítasz ma. 

Leon úgy kicsípte magát védenczével együtt, hogy meg- 
akadhatott rajtuk akárkinek a szeme. 

A fatál accidentből maradt még némi ború Alienor ar- 
czán, hanem azt is sikerült Leoniiak eloszlatni, a mint 



199 



Dumka úr bekoczogtatott hozzájuk nyájasan, édes arcz- 
czal, hogymintlétük után tudakozódva. 
Kész préda Leonnak ! 

— Ugyan édes Dumka úr. Egy nagy szívességre kér- 
ném. Meg akarom irni a «Kürt»-nek a mai dicső nap ese- 
ményeit; a nagy sietségben nem értem rá lefotografiázni 
azt a remek szép beszédet, a mivel jelöltünket fogadni 
méltóztatott, nem szíveskednék nekem azt lediktálni ? 

Dumka úr pontosan a lépre ragadt. 

— Nagyon szívesen ! s azzal mindjárt hozzá kezdett a 
demosthenesi remekmű megörökítéséhez, mondatról mon- 
datra morzsolva azt Leon elé, ki egész élvezettel gyors- 
irta ezt jegyzőkönyvébe, utána mondva minden szót : «te, ki 
kora zsenge ifjúságodtól . . . fogva folyton a haza ...» stb. 

Alíenor csak tűrte egy ideig, hol a zsebkendőjét, hol a 
keztyűjét dugva a szájába; majd a kalapja karimáját 
kezdte el harapdálni; Leon csak szótagolta tovább a 
remekművet: «a sors dagadó . . . hullámain hintáló . . . 
gályádat duzzadó ...» Alienor nem állhatta tovább : puff! 
úgy vágta Leont hátba, hogy kiesett a plajbász a kezéből ; 
azzal kirohant az ajtón, az épen szemközt jövő komor- 
nyiknak nyakába esett, annak a keblén kaczagta ki elfoj- 
tott érzelmeit, a ki megint bámulatában azt is elfelejtette, 
hogy miért jött ? 

Dumka úr a fejét rázta : azt kezdte hinni, hogy jelölt- 
jüknek a nagy eséstől alkalmasint megzavarodott az agy- 
veleje. El nem bírta gondolni, hogy mi nevetni való van 
azon, hogy életed gályáját kedvező szelek biztos kikö- 
tőbe fuvallják)) ; mikor ezen két más jelölt antistes köny- 
nyekig elérzékenyült egykoron. 

( — De ugyan minek kényszerítettél engemet ennek a 
derék becsületes embernek a rovására nevetni ? pörölt 
négyszemközt Alienor Leonra.) 

( — Hát azért, hogy ne csinálj majd a hölgyek előtt 
olyan kámficsorodott képet.) 

A hajdú ebédre hítta az urakat. A nagy czímerterera* 



230 



ben harmincz vendég számára volt terítve, a többieknek 
a hosszú corridor szolgált étkezési helyül, a honnan nem- 
sokára felhangzott a jelöltért mondott áldomások lelkesült 
zsivaja. A teremben is fesztelen, jó kedv honosult meg, 
miután a magas vendéglátókat megnyugtatá Leon az 
iránt, hogy semmi nevezetes baj nem történt, csupán csak 
a követjelölt ((ismerkedett meg)) egy kissé közvetlen érint- 
kezés által a választókerületével s annak kétségtelen ra- 
gaszkodása tanú jeleit elhozta magával. 

Dumka úr sorba megsúgta minden vendégnek, hogy a 
herczegnő nem szereti, ha az asztalnál toasztot monda- 
nak. Ezzel saját magát védte meg azon vád ellen, hogy a 
jelöltre poharat emelni elmulasztá. Ezt nem vétkes gon- 
datlanság, de magasabb tekintet okozta. 

A fényes úri lakoma végeztével a herczegnő megszó- 
lítá Leont. 

— Jöjjön velem, mutatok önnek valamit. Princz Alie- 
nor maradjon itt a hölgyekkel. Neki nem szabad azt még 
látni : mert rá nézve ez meglepetésnek készül. 

Azzal bevezette őt a hölgyek dolgozó szobájába s fel- 
takarta előtte a készülő zászlót. Aztán elmondta neki, 
hogy az milyen rövid idő alatt készült, mind a négy hölgy 
dolgozott rajta; Eafaela ezt a részt készíté, Livia amazt; 
minden betűt elmondott, hogy melyik hölgynek műve, s 
elégült mosolylyal fogadta Leon bámulatteljes magaszta- 
lásait. 

— Ez a győztes diadaljelvénye lesz, ha visszatérnek. 

— Mindent el fogunk követni a diadalért, herczegnő. 
Azonban búcsúi kellett venni. A nap már alkonyatra 

járt, s még estére Bátokra kellett eljutni, a hol a hű párt 
zöme van; ott a jelöltet nagy dáridóra várják. Sok min- 
denféle hajczéczú lesz. Kiki sietett magát ajánlani és 
megtalálni a szekerét, meg az útitársát. Alienorék számára 
ezúttal a herczegasszony legszelídebb fogata állt készen. 

Mielőtt eltávoztak, Livia azt sugá Leonnak : ((vigyázzon 
magára 



201 



Leon visszasugott : ((van, a ti én értem imádkozik)). 
Mikor a kocsiba ültek, Alienor azt mondá Leonnak : 

— Te ! Ez a Livia kedves egy gyermek. Rafaela értékét 
nagyon növeli az a körülmény, hogy ők welválhatat- 
lanok)). 

Leon ránézett a szemöldéig nyomott kalapkarimája 
alnl s ebben a nézésben az volt mondva: «te ! ha egyszer 
én fordítalak föl, akkor kitörik a nyakad ». 

A díszmenet százhúsz kocsival, ötven lovassal tova ro- 
bogott az országúton. Minden szekéren volt egy zászló, 
minden lovasnál a csizmaszárba dugva egy lobogó, a 
jelöltet szállító kocsi koszorúkkal körülfonva. Minden ka- 
lap mellett fehér toll, az ő nevével. 

Milyen szép az a dicsőség ! 

-K 

A honnmaradt hölgyek a lármás vendégsereg tova vo- 
nultával a dolgozó szobát keresték fel. Sürgős volt a 
munka. A babérguirland sok pepecseléssel jön létre; nem 
lehet az időt tékozolni. Alig hordta el a szél az eltávozók 
porfellegét, ők már a hímzőkeret mellett ültek s járt 
ujjaik közt a hímzőtű szorgalmasan. 

— Milyen jó színben volt ma a princz, kezdé el Livia. 

— Valóban használt neki, hogy megsütötte a nap s ki- 
fútta a szél : szépsége férfias kifejezést nyert vele, foly- 
tatá madame Corysande. 

— A változás modorára és jellemére volt legtöbb ha- 
tással ; mondá a herczegasszony. Ki van ragadva eddigi 
tespedéséből : kezd érdeklődni országos ügyekért; tett- 
vágyra van hangolva. Ember lesz belőle. 

— Oh, bizonyosan igen derék ember: oly nyájas és 
szelid, mondá Livia. 

— Egészen az én ideálom egy férfiban, tódítá madame 
Corysande. Én nekem az ilyen férfiak tetszenek legjobban, 
a kik szelídek, odaengedők; követelés, uralkodásvágy 
nélküL 



202 



— S van jó humora és éles itélőtehetsége, monda a 
herczegasszony. 

Eafaela nem szólt semmit. Csak Liviára nézett néha, 
mikor az princz Alienort úgy magasztalta előtte, mintha 
ki akarná belőle nézni, hogy mit gondol ? 

— Oh én bizonyos vagyok győzelme felől, heveskedék 
Livia. 

Ekkor megszólalt Eafaela herczegnő. 

— Azt igen rosszul teszi princz Alienor, hogy Zárkány 
Napóleont hordja magával beajánl óul. 

— Miért ? szólt az anyaherczegnő. Az a legalkalmasabb 
ily szerepre. Nagy szónok. Ismeri a népet. Találékony, 
ügyes, rettenthetlen. Buzgó és kifáradhatlan. Képes akár^ 
kit megnyerni. 

— Annál rosszabb princz Alienorra nézve, mondá Ea- 
faela herczegnő. 

Erre mind a három hölgy beleszúrta a hímzőtűt a kel- 
aaébe és rábámult. 

— Hogy érted azt ? szólt vállait csodálkozóan vono- 
gatva a herczegasszony. 

— Azért ne álljatok meg a munkával ; hímezve is be- 
szélhetünk. Adj kölcsön a selyemedből egy szálat, Lívia. 
No nézd, hogy összeszorítottad a markodat : mintha nem 
tudom, mit kérnék tőled kölcsön ? — Hát ugyan mond- 
játok csak, ha a nők is bírnának szavazatjoggal, Nornen- 
stein Alienor princz és Zárkány Leon közül melyik vinné 
haza az etelvárí kerület képviselői mandátumát ? 

— Ah ! Hah ! szörnyűködék fel egyszerre a herczeg- 
asszony, valamint madame Corysande. Ez sok ! Ez sok ! 

Livia tűjéből pedig kiszaladt a selyem. Ijedten bámult 
Eafaelára. 
(((Te is?))) 

Eafaela mosolygó fölénynyel tekinte hol anyjára, hol 
madame Corysandera. 

— No hát jól van. Tegyünk egy próbát. Itt most négyen 
vagyunk asszonyok.Csínáljunkpróbaszavazást.De titokban. 



203 



— Hogyan? 

— Itt vannak e tányérkán czukor- és csokolád-bonbo- 
nok, fehérek és feketék. Bailotáljunk velük. Mindegyi- 
künk kivesz egy fehéret és egy feketét a markába. Az 
egyiket a szájába teszi, a másikat bedugja ide a hímző- 
kosárba. A fehér Zárkány Leoné, a fekete princz Alienoré. 
Aztán majd meglássuk, hogy hány fehér lesz a kosárban? 

— Egy sem lesz ! Egyetlen egy sem, heveskedék ma- 
dame Corysande. Még csak gondolatnak is, képzelet- 
nek is képtelenség ez. 

— No hát tessék a bonbonokhoz nyúlni. Mama meg- 
engeded? Járulj te is a tréfához. 

A herczegasszony derült kedélyben volt. 

— Ah, akkor négyen leszünk s a szavazatok egyformán 
üthetnek ki. 

— De nem, nem ! bizonyozott madame Corysande. Egy 
fehér sem lesz közte ! 

— Kérlek, szólt Eafaela anyjához ; játszál velünk alkot- 
mányos szavazást. 

— Jól van, mondá a herczegasszony s első volt, a ki a 
bonbonok közé nyúlt. 

— Szavazzunk keresztneveink alfabeti rendje szerint. 
Indítványozá Eafaela. 

— Akkor madame Corysande az első. Ismétlem, hogy 
a fehér Napóleon, a fekete Alienor. 

Madame Corysande szenvelgő ízetlenkedéssel kelt föl 
a hímzökeret mellől s járult az asztalhoz, melyen a sza- 
vazatszedő urna : a himzökosárka állt. Egyik bonbon bele- 
hullott, a másik madame Corysande ajkai közt szétmaj- 
szoltatott. 

— Következik Lívia. 

A leánykának láthatólag reszketett a keze, mikor sza- 
vazatát a kosárba rejté. 

— Azután jövök én, mondá a herczegnő. Az ő neve 
Madeleine volt. És végül te Eafaela. 

A ballotozás bevégeztetett, A szavazatgolyókat kiönték 



204 



az asztalra — és íme — oh csodák csodája : három fehéi 
és csak egy fekete bonbon hullott ki belőle. 

Három szavazat Napóleonra és csak egy Alienor mel- 
lett ! 

Három áruló négy közül ! 

Ez mégis hallatlan valami. 

A négy hölgy egymásra bámult. 

Az az egy, a melyik a fekete golyót vetette be, az tisz- 
tában lehetett a másik hárommal. De vájjon, melyik volt 
az az egy ? 

Eafaela felkaczagott. 

— No, úgy-e megmondtam ! 

Azzal mindnégyen hozzá fogtak — tovább hímezni azt 
a zászlót. 



HARMADIK RÉSZ. 



ALKOTMÁNYOS HARCZ. 



A HÍVEK TÁBORA. 



Barátom León, mondá Alienor, mikor a kocsiban fenn- 
ültek, lesz-e még ma valami ivás? mert én ma már any- 
nyit ittam, szokásom ellenére, hogy úgy emelem már a 
fejemet, mint Atlas a földglobnst. Többet ki nem birok. 

— Ne félj semmit, az eddigit kirázza belőled Bátokig 
a kocsi, s kifújja a szél, még meg is szomjazol. A kortes- 
kedés jó étvágyat csinál, s kimíveli a torok képességeit. 
Ma pedig még szörnyű nagy eszemiszomság vár ránk. 
Bátokon lesz csak az igazi választási lakzi, s abból úgy 
sem maradhatsz ki, mint a menyasszony a lakodalomból. 
Hanem tanítalak egy praktikus fogásra. Ha nem vagy 
erős ivó, s tartasz tőle, hogy egy — két — tizenkét pohár le- 
vág, akkor adass magadnak veres bort, tölts a poharadba 
vizet s a borbul csak annyit, hogy mikor iszod, lássék, 
hogy színe van ; azután minden pohár-koczintásnál arra 
legyen gondod, hogy a poharad tartalmának felét a kettő- 
tök közé eső hazafiak nyakába locscsantsd, így aztán ke- 
vesebb felhajtani valód marad. Hanem inni kell : ez már 
regula. Ha vízbe ugrol, vizet kell innod; ha borba ugrot- 
tál, bort kell innod. 

Alienor megköszönte szépen a jó tanácsot, s köpönye- 
gébe takarózva, oldalt vetette magát, s aludt volna, ha 
minden öt perczben el nem rikkantja magát egy-egy ban- 
derista a fülébe : ((éljen a Hon úr!)) s arra aztán minden 
lovas legény rákezdi wa Hon úrw (Alienor népies neve) nó- 
táját: a szokott dallamra. 



208 



«A lion úr azt izente, 
Hogy nincs elég regementje, 
Ha még egyszer azt izeni, 
Mindnyájan el fogunk menni, 
Éljen a pirincz !» 

A szomszéd márfalusi lovas legények svábok voltak, 
azok ugyanezt a szöveget németül énekelték, a mi igen 
szépen hangzik : 

«Herr Aljonur liesz uns sagen : 
Er hat nicht genug Sóidat en. 
Wenn ers nochmals lászt verkünden ; 
Werden alle uns einfinden. 
Es lebe der Princz.» 

Azután meg a folytatását az ellenjelöltre vonatkozó 
szöveggel : 

((Karakánnak nem kell hinni, 
Mert az jégre akar vinni. 
Nincs itt annak semmi jussa: 
Üres a bugyellárussa. 
Éljen a pirincz. » 

A márfalusi banderisták műfordítása még sokkal erő- 
teljesebben hangzott: 

«Dem Garakan soUst nit trauen. 
A schlechtes Bier thut er brauen. 
Leér ist immer sein Geldbeutel : 
Hol' ihm der krumpete Teufel. 
Es lebe der Princzh) 

Alienor azon aggodalmát fejezte ki Leon előtt, hogy 
vájjon Karakán nem fogja-e magát sértve érezni, ha ezt 
meghallja ? 

— Csak te aludjál békével, vigasztalá meg Leon. Azt 
aztán meg is fogadta Alienor s minden kocsirázás, ének- 
lés, éljenzés mellett átadta magát a keserves kocsin al- 



vasnak, a mitől az omber tudvalevőleg jobban elfárad, 
mint ha gyalogolt volna. 

Egyszer aztán rettentő harczi zajra ébred fel. Lövöl- 
döznek mozsárból, puskából, pisztolyból rettentő módon, 
B a világra ébredő ott találja magát az ütközet kellő kö- 
zepén. Egy dombtetőről mozsarak durrognak, a szekeret 
tomboló lovasok veszik körül, a kik veszedelmesen piszto- 
lyoznak fel a levegőbe, keresztülkasul a hintóban ülők 
feje fölött, le a lovaik hasa alá, a garád mögül korpával 
csőszájig töltött puskák sortüzelése ropog; dob pörög, 
brombitahang rivall, s ezernyi száj kiált torkaszakadtából 
valami harczi jelszót. 

— No Alienor, itt vannak a mi bátoki híveink ! 

Nem ütközet az, csak egy kis üdvözlő felköszöntés a 
lelkesült párthívek táborából. 

Az álmából felriadó jelölt maga előtt látja a tiszteletére 
emelt diadalkaput, a mi díszesen ki van világítva sárga- 
tök héjából készült lampionokkal. (A mi geniális ötlet, 
akárki fejében termett !) Este lévén t. i. mintha ember- 
koponyák lógnának ott, fogaik közül mécsvilágot deren- 
getve. 

Az ((éljen)) harsogtató sokaság közül kiválik az üdvözlő 
szónok alakja, kinek a lovak lábai közt valahogy helyet 
csinálnak, hogy a hintóhoz furakodhassék, mivelhogy a 
jelölt rá nem bírható, hogy a kocsiról leszálljon. 

Hanem az nem akadályozza a buzgó párthíveket, hogy 
a megállapodott liintóra minden oldalról fel ne kapasz- 
kodjanak, a bakra, a felhágóra, a kerekekre, s onnan ne 
harsogtassák Alienornak a fülébe a saját nevét, hogy el ne 
felejtse, míg a diadalkapu magaslatán álló szüzek geor- 
gina, kassai rózsa, pulykaorr, kenyérbélvirág, égő szere- 
lem, pézsma, boldogasszonytenyere koszorúkkal, s a mi 
egyébbel az Isten megáldotta, igyekeznek kocsiját tele- 
hajigálni. 

Egy nagyszájú kortes onnan a bakról aztán csendet 
kiabál a többieknek; «halljuk a Szolnokot!)) 



Júliai : Az élet komédiásai. I. 



14 



^10 



A «szólnok» egy vén, fogatlan tisztelendő úr, a kit na- 
gyon megviseltek már az idők. Csak minden harmadik 
szavát lehet már hallani, s azt is oly keservesen mondja, 
hogy az üdvözlő beszéd hasonlít egy halotti búcsúztató- 
hoz, melyet egy reményteljes ifjú sírja fölött elzokognak, 

— Nagyon be van már ökáfolvaw az öreg ilyenkor este. 
felé, magyarázza a nagyszájú kortes a bakról. Kiáltsatok 
éljent, fiúk, mert különben nem lesz ám ennek vége 
soha! — Aztán Alienorhoz fordult. — Nem hallja ám ezt 
az öreg : süket ez, mint a föld. 

Csakugyan az is lett a vége, hogy a siralmas üdvözlet 
végét agyonéljenezte a türelmetlen publikum, a szónokot 
pedig felkapta két ember a vállára, úgy szabadította ki az 
oratiója hínárjából, s azzal tódult a sokaság be a faluba, a 
jelölt hintaján elől-hátul annyi ember, a hány ráfér, fél 
lábbal kapaszkodva. Az éljenriadalt puskalövések élénkí- 
ték, s a kísérő zenekar igyekezett bele még nagyobb zajt 
keverni. 

A hívek arczán meglátszott, hogy ez az este már egy 
tettdús napnak a befejezése, s azok az üres hordók nem 
ok nélkül vannak a tanya udvarára kihengerítve. A jelölt 
kísérői, kik mai napság már két díszlakoma feladataival 
küzdöttek meg, a harmadik küszöbén épen semmi előny- 
ben sem látszottak lenni a rájuk vártak fölött. 

Bátok nem olyan helység, a hol előkelő uraságok lak- 
nak; itt nagy vendéglő, tánczterem nincsen, hanem van 
egy nagy hajdani urasági dohányszárító pajta, a mi azóta, 
hogy a hajdani úrbéresek az úri szolgalom alól felszaba- 
dultak s a legeloelkülönítés megesett, a községnek jutván, 
üresen áll; váltig törik rajta a fejüket az elöljárók, hogy 
mit csináljanak egy olyan épületből, a minek harmincz öl 
a hossza, s hat öl a szélessége ? Dohányt meg már nem 
termesztenek. 

Hát most ezt az épületet szerelték fel a díszlakoma 
helyiségéül. Elfér benne ötszáz vendég kényelmesen, há- 
rom hosszú asztal mellett. A falak zöld gályákkal és lobo- 



Mi 

góttal, a gerenclázat Tirágfűzérekkel van festőileg feldí- 
szítve. 

Az a kis baj megvan ugyan benne, hogy a száz eszten- 
dős dohánypor úgy belevette magát a padlóba és gerendá- 
zatba, hogy azt akárhogyan kitakarították, az ember az 
első belépésnél azon kezdi, hogy nagyot tüsszent, s ha 
az a sok ember elkezd majd egyszer mozogni, vagy épen 
tánczolni, s megrázza az épületet, nem győzik majd egy- 
másnak a sok ((kedves egészség)) kívánást megköszönni. 

— Itt fogunk mi lakmározni? kérdé Alienor Leontó], 
gyanúsan szimatolva a levegőt ; hisz itt megfulladunk az 
emberi kígőzölgéstől. 

Biz azok az úri vendégek nincsenek parfümeozva. Szűr, 
a hogy megázott, ködmen, a hogy megkeseredett, csizma, 
a hogy a szántásból hazajött, azon módon jelenik meg a 
tisztességadásra; az asszonynép sem fürdött otkolonban, 
pedig az is szép számmal van képviselve, nem ugyan, 
mint vendég, mert az úri szokás, az asszonyfélét is az 
asztalhoz ültetni ; de mint néző sereg; s mind ez Alienor 
essbouquethoz szokott szagérzékét nem kellemesen csik- 
landozza. De hát mit akarunk? ((Monsieur, c' est la 
guerre » . 

Itt nem sokáig czeremóníáznak: asztalhoz ülnek mind- 
járt. A középső asztalnál a főhelyre ültetik a jelöltet, mel- 
lette kétfelől a tisztelendő, a ki megérkezésekor felkö- 
szöntötte, és Leon, tovább Dumka úr és az együtt jött 
honoratior kísérők; háta mögött az a nagyszájú kortes, a 
ki úgy látszik, hogy itt a ((rendező)). 

Mögöttük van egy padozaton felállítva a czigánybanda, 
derék falusi művészek, a kik remekül tudják játszani a 
<( Kerekes András nótáját)), hanem a prímásuk ambitiona- 
tus ember, s hogy most egy princzet kaphatott a színe elé, 
el nem engedi magának azt a dicsőséget, hogy végig ne 
húzza a háta mögött ((Ördög Eóbert)) opera kivonatát, a 
mi Alienor zenefinynyás idegeinek ördögi élvezeteket 
szerez. 



14* 



No de hozzák az ételt, s ez minden más beszédtárgyat 
háttérbe szorít. 

Malomkő nagyságú cseréptálban czinóbervörös lé kö- 
zött tornyosuló húsfalatok. Mi lehet ez ? 

— Pörkölt hús, kegyelmes princz ! kínálkozik vele a 
nagyszájú kortes. Én magam készítettem. S azzal oda 
tartja eléje a nagy tálat. 

— Ah, tehát maga a szakács; mond Alienor, mire a 
nagyszájú arczárói rögtön eltűnik a mosolygás a nehez- 
telő duzma felhői mögé. 

— Nem szakács ; siet Leon helyrehozni a tévedést. 
Csajkos uram helybeli birtokos; ö egyenesen a jelölt 
iránti tiszteletből vállalkozott a nemzeti eledel elkészí- 
tésére. 

— Ah tehát nemzeti eledel ? mondá Alienor, s nagyon 
kíváncsi volt megtudni, hogyan kell abból azzal a nagy 
fakalánnal valamit kivenni? s mi abban a megenni 
való ? 

Végre Csajkos uram (kinek most már tudjuk a nevét,) 
megszánta a jelölt gyámoltalanságát, fogta a nagy kana- 
lat, s rakott neki a tányérjára annyit a paprikásból, hogy 
azzal elmehetett volna napszámba kukoriczát kapálni. 

Egy másik polgártárs viszont egy tál eczetbe csinált 
zöld paprikával kínálta meg; azt mondván, hogy ez 
magyar ananász. Abból is kellett kivenni egyet a becsü- 
letért. 

Alienornak tökéletesen elég volt abból a nemzeti eledel- 
ből egy falat. 

Azt mondá rá, mikor szóhoz tudott jutni (mert a lélek- 
zete két perczig elmaradt utána) Leonnak : 

— Te ! En azt hiszem, hogy én most vitriolban főtt 
csörgökigyóhúst ettem meg. Ez valahol kirágja magát az 
oldalamon. 

— Harapj hozzá egyet abból a magyar ananászból. 
Alienor gyanakodva nézett rá, de miután azt látta, 

hogy Leon maga egész gyönyörűséggel harapja ketté azt 



a zöld gyümölcsöt, s csak úgy harsog a foga alatt; ő is 
neki bátorodott s bele ízlelt : akkor vette aztán észre, mi- 
kor már rágni kezdte, hogy hisz az égőparázs zöld burok- 
ban, a mi az embernek a száját agyonégeti. De kiköpni 
nem merte, mert nagyon nézték ; most rá kellett tenni az 
életét, hogy bátorságát kimutassa : hát csak lenyelte vala- 
hogy. De sietett hirtelen egyet inni utána, hogy eloltsa, 
mielőtt a gyomrát kiégetné. 

Az a poháremelés pedig egyenes felhivás volt a jobbján 
ülő papnak, hogy felemelkedjék, s ekként kezdje a szót. 

— Az előttem szólott kegyelmes jelölt úrnak felköszön- 
tésére sietek válaszolni; (Süket lévén, a jó lélek, azt 
hitte, hogy mikor a jelölt iszik, akkor egyúttal toasztot 
is mond) s elkezdett aztán egy bibliai felköszöntést elzo- 
kogni Józsefről, ki az ő testvéreinek az inség idején enni 
és inni ád. Csakhogy a toasztot senki sem hallgatta, mert 
nagyon hosszú volt, és igen jámbor volt: beleéljeneztek 
neki ; ő azért csak mondta tovább. Már egy másik toasz- 
tot is elmondtak közbe, a czigányok is rákezdték a Luiza- 
csárdást, a szónok azért csak tátogott folyvást, s a vele 
szembenülő Leon hallgatta nagy áhítatosan és szemöldö- 
kével igyekezett kifejezni a mondatokkal tökéletesen 
találkozó véleményét, a miknek soha se lesz vala vége, ha 
Gsajkos uram oldalba nem üti az elpusztíthatlan toaszt- 
mondót egy tótkalap nagyságú tállal; melyre odatekintve, 
a szónok e nem várt rhetoricai fordulattal végezé toaszt- 
ját : ((túrós csusza ! De már abból eszünk ! » — Aztán leült. 

— Ezt meg a feleségem készítette ! dicsekedék ragyogó 
orczával Csajkos uram, a tálat Alíenor elé tartva, s a 
közben odasúgott gordonka hangon Leon felé. (Ilyet tu- 
dom a hetvenhetedik öreg apád sem evett fejedelem ko- 
rában, ott Nornensteinban !) 

Már az igaz, hogy pompás eledel volt : apró csipedett, 
fehórsárga, mint a kisasszony bőre, úszott a zsíros tejfel- 
ben, s elkevert morzsáit kapros túróban, a mi sűrűn volt 
fedezve apró vágott tepertyűvel. 



214 



— Hát ez micsoda ? rebegé Alieaor Leonhoz fordulva; 
tűzkő, friss oltott mészszel, légylábakkal keverve, és 
csizmatalp darabokkal felczifrázva, s dehogy mert volna 
belőle enni : attól félt, ez is megharapja, kivált mikor 
egy galuska, a mit fel akart szúrni, kiugrott a villája alól, 
olyan kemény volt. Jjeonnak az sem ártott meg. Úgy 
evett, mintha egész nap kaszált volna, s most látna elő- 
ször főttet. Meg is nyerte a hívek tetszését. Az az igazi 
ember, a ki jóiztíen tud enni. Mit ér az olyan vendég, a 
ki csak turkapiszkál a jó ételben. 

Közben harsogtak a lelkes áldomások. Biz azokat nem 
gyorsirta le senki, mert nem is lehetett az asztal egyik 
végétől a másikig hallani, csak látni, hogy ki mit beszél. 
Bizonyosan mind jót kivántak Alienornak, s ilyenkor a 
felköszöntő szónokkal nemcsak összeinni, de összecsóko- 
lózni is napirenden levő kérdés volt. 

Alienor alattomban az asztal alatt felnyitotta mindig 
zsebében hordott otkolonos üvegét, a markába töltött be- 
lőle, s azt olyan mozdulatokkal simította végig a homlo- 
kán, mintha valami gondolatokat terelne össze benne. 

Lassankint kezdett rossz kedve lenni a sok megivott 
vizes veres bortól, a mivel a világot bolondította. Leon 
vette azt észre s odasúgott valamit Csajkos uramnak, 
mire az tenyerébe csapott, s azt mondá : igaz a ! s azzal 
ugrott a menyecskék közé. 

Épen akkor hozták fel a káposztás rétest, azon módon 
tepsiben összegöngyölítve tekercsben, mint az alvó 
kígyót. 

— Ahol jön még a boa constrictor ! Ijeszgetőzött Leon. 
De már abból nem eszünk. Asszonyoknak való az a cse- 
mege. Hagyjuk azt a tánczos menyecskéknek. 

Erre a szóra odapenderült a néző tömeg közül a czigá- 
nyok elé nyolcz darab idei menyecske, a kik most farsan- 
gon mentek férjhez, szép, eleven, ruganyos alakok, piros 
arczokkal, tüzes szemekkel, a népdivat örökszép viseleté- 
ben : fekete mellénykék, széles piros vállcsíkokkal, át- 



215 



kötve fehér csipkekendővel, a. fejükön aranycsipkés, 
lobogó pántlikás főkötők; a százránczú tarka szoknya 
fölött színes selyemkötények, s azok ott elkezdtek egy- 
mással tánczolni: nő nővel, egyik kezét csipejére téve, 
másikat vállára nyugtatva. Azon vidék sajátszerű táncza 
volt ez: a nők toborzója. Valóban eszményi szép táncz; 
szelid, ábrándteljes : a zenéjét sem tudja más, csak az 
ottani czigány húzni. 

Alienornak rendkívül megtetszett az. 

— No, ugy-e, hogy ezért magáért érdemes volt Buda- 
pestről Bátokig jönni ? mondá neki Leóm 

Alienor figyelmét különösen lekötötte egy karcsú, da- 
rázsderekú, bogárszemü menj^ecske, a ki tripla villámokat 
szórt felé a szeméből, s a selyem szoknyájával söprötte 
előtte a tért. Úgy suttogott hozzá az a selyem viganó ! 

— Az épen Csajkos uramnak a menyecske leánya : 
húshagyókor ment férjhez, ott a férje, a jegyző, abban a 
molnárszinü dókában : világosítá fel Leon, ki ismert a 
hajdani szolgabírói járásban minden embert, s különösen 
menyecskét. 

Hiszen szép az a csupa asszonyok táncza; de mégis 
csak többet ér az, ha férfival van tarkítva. Csak hogy 
legény kell a gátra, a kinek elég oroszlán szive legyen, 
odarontani a viliik közé és megbontani a tündéri 
phalanxot. 

Taszigálnak is előre egy-egy legényt, hogy merjen közé- 
vágni ; de az még egyik sem ivott annyit, hogy ezt meg 
merje tenni. 

Egyszer aztán kitör a zsivajból egy harsány ((ujuju!)> 
mely a vállalkozó vakmerőt jelezi, s a bámuló társaság 
egy vendéget lát felugorni az asztal mellől, a kiről senki 
sem tette volna ezt fel. 

Dumka úr ez: a jámbor, szelid, higgadt eszű férfi. 
Csak egyszerre lecsapja az asztalra az ezüstös kardot, a 
mitől addig meg nem vált volna a világért, ledobja nya- 
kából a panyókát, kiugrik a középre, az egyik vállát fel- 



21 fi 

hiízza, a másikat aláereszti, összecsapja a két tenyerét, 
rácsap a csizma szárára, szügyébe vágja a fejét, belekiált 
a czigányba : «hogy volt hogy ? » s azzal elrikkantja a csata- 
jelszót: ((utczuczucza! szűk az utcza!)) közibe veti magát 
a menyecske csoportnak, egyet mindjárt nyalábra kap, s 
azt úgy megpörgeti, forgatja, mártogatja, hogy senki job- 
ban, s míg a sarkával kirakja a taktust, addig még el is 
dalolja a nótáját a kopogósnak: «száraz dió csörögdö- 
gél, — a vén asszony dörögdögél, — hap, hap, hap, — 
eb lesz pap, — egyszer voltam, kicsaptak! — bogy min- 
den ember majd szétdül a nevetéstül. Ugyancsak tapsol- 
nak neki. 

Ez tűzbe hozza Alienort. A bátorság ragályos. Soha sem 
hitte volna, hogy Dumka úr valami dologban merészebb 
legyen, mint ő. A verseny vágy is nagy dolgokra kénysze- 
ríti az embert. Alienor ráadta a fejét arra a vakmerő- 
ségre, hogy a szép paraszt menyecskét, a kinek férje ott 
áll vele szemközt, az apja meg a háta mögött, kiszakítsa 
a falkából, átölelje, s elkezdjen vele csárdást tánczolni. 

Ez már férfias tett! Bizton melléje állítható Fürst 
Octavian Nornenstein bajrámünnepi kegyencznö rablá- 
sának. Az bizonyosan látatlanul történt, fekete éjszaka, 
alvó őrök mellett, ez pedig ötszáz paprikaevő ember 
láttára. 

S a menyecske épen nem volt vad. Inkább ő forgatta a 
tánczosát, mint az őtet ; oda is tapadt hozzá, ha átszorí- 
totta s nem hunyta le a szemét, ha bele akart nézni. 
A közönség tapsolt, éljenzett; a zene is biztatta: ((szo- 
rítsd hozzád: nem anyád!)) Egyszer csak az történt, hogy 
Alienor a szép farsangi menyecske rózsaarczára egy csókot 
nyomott. 

Ettől aztán maga is megijedt. 

Emlékezett rá, hogy látott ő egyszer egy népszínművet, 
a hol egy ilyen úrfiadta csókból rettentő három felvonás 
származik, a csókadónak irgalmatlan agyonveretésével 
végződő. 



217 



De nem így van ez az életben. 

Annak a csóknak egészen más lett a következése. Az 
lett belőle, hogy a mint Alienor azt a menyecskét eleresz- 
tette, nyalábra kapta őt magát egy másik, ez forgatta meg ; 
attól is kapott egy csókot. Attól megint elkapta a másik, 
úgy vándorolt kézről-kézre. Megforgatták, megcsókolták. 
Hisz a mi képviselőjelöltünk ez. A ki a képviselőjét 
megcsókolja, csak annyi, mintha saját magát csó- 
kolná meg. 

Aztán szép fiú is volt Alienor, megérdemlette e tisz- 
tességet. 

Azzal ugyan meg is lehetett elégedve. 

Elhalmoztatott a szeretetnek legcsalhatatlanabb jeleivel. 

Csakhogy a szeretet jeleinek van aztán örege is. 

A mint az idei menyecskék kézről-kézre sorba adták, 
jött a nagyja a mulatságnak. A derék tenyeres talpas asz- 
szonyságok magok is kedvet kaptak a folytatáshoz : mind- 
járt legelöl maga Csajkosné asszonyom, a szép süldő- 
menyecske szülője, két karral átérhetlen termetű hölgy, 
piros karokkal, mint a czékla ; kerek, ragyogó orczával : 
az kapta ölre a mi jelöltünket: a ki most tudta már meg, 
hogy mit tesz a jelöltnek egy csókot rabolni? azt, hogy 
kap utána százat ingyen. És minő csókokat ? Hatalmas, 
őszinte, jó szívvel odaszánt, tetézve adott csókokat, fog- 
hagymától emlékezetes csókokat, káposztás rétestől ihle- 
tett csókokat, czuppanó csókokat, a miktől a füle meg- 
csendül, s az állkapcsa félrelódul. Közel volt hozzá, 
hogy Orpheus sorsára jusson ; a mitől egyedül az men- 
tette meg, hogy egyszer csak bekiált valaki a nyitott 
ajtón ezzel a rémszóval : «tűz van a faluban))! 

S az ablakon át csakugyan látható volt a tűzfényben 
vereslő ég. 

A társaság képe rögtön megváltozott. 

«Ezt a Karakán emberei tették))! ordíta a zsivajon ke- 
resztül Csajkos uram, s azzal rohant minden ember, egy- 
mást taposva, az ajtónak. 



— Csak a jelöltre vigyázzatok ! figyelmezteté őket Leon; 
az ajtónál megszorult tömeg agyonszorítással fenyegetett 
minden gyöngébb alkotású embert. Elvégre is Leon fel- 
kapta Alienort a nyakába. «No most már hasonlítunk 
ahhoz a képhez, a mit a bolond lapban adtak rólunk)). 

így vitte ki Alienort a zűrzavarból, mint Aeneas An- 
chisest Trója romjai közül, s addig meg sem állt vele, 
míg szállására nem jutott, a pap lakára, a ki maga is fél- 
stólája kárbavesztével menekült haza a nagy veszede- 
lemből. 

Pedig hát semmi baj sem volt. Egy kukoriczagóré gyul- 
ladt meg a mezőn, pásztor gyerekek vigyázatlansága miatt. 
Csajkos uram maga jött a megnyugtató hirt bejelenteni. 

Alienor félholtra volt fáradva. Ennyi szeretetet és ra- 
gaszkodást végig élvezni, csakugyan sok egy napra : kivált 
neki, a ki a világ leglustább emberének ismerte magát. 
Tíz mérföldet vágtatni, feldűlni, három lakomát végig 
enni, inni, utoljára meg tánczolni, s fiatal és vén asszo- 
nyokkal csókolózni, más idegeknek való. 

— Most már menjünk aludni ; mondá Leonnak. 

— Még nem lehet, kedves barátom. Itt van még Csermö 
uram, Bátok nagyérdemű bírája, a ki megérkezésed óta 
itt vár reád a folyosón ülve. A lakomára sem jött fel, csak 
azért, hogy józanon maradjon a derék ember. Néhány szó- 
val el akarja mondani Bátok helység leglényegesebb pa- 
naszait, ezt még ki kell hallgatnod. Ez egy igen derék, 
okos ember. 

— No hát hadd jöjjön be, mondá Alienor, nagyot ásítva, 
s két lábát szétvetve, végig vágta magát a pamlagon. 

Csermő uram, az érdemes helységbiró csakugyan igen 
derék, okos és tanult ember volt ; de épen ez volt az ö 
tulajdonsága, a miért öt Alienor fél óra múlva a bátoki 
legmélyebb kút fenekére kívánta. 

Mert épen fél óráig tartott az az egy pár szó, a mivel 
Csermö uram a képviselőjelölt úrnak Bátok község égető 
kérdését érthetővé tenni megkísérté. 



Elmondá neki Bátok község keletkezésének történetét, 
hogy települtek ide le az ősök, hogy nyerték privilégiumai- 
kat? hogy vették el azokat tőlük, hűnek maradtaktól a 
protestáns erdélyi fejedelmek, s hogy nem adták vissza a 
császáriak ? Hogy kerültek földes uraság alá ? Hogy volt 
faizási joguk az erdőben, a míg erdő volt, s hogy lettek 
szőlődézsmások az erdőkiirtás után? Hogy kaptak sok 
vizet a Tiszaszabályozás után, a hol azelőtt legelő volt? 
Milyen commassationalis pereket folytattak a földes ura- 
ság ellen? Hogy kötöttek végre egyezséget? Hogy bánták 
azt meg? Hogy semmisítették meg a szerződést ? s hogy 
bánták meg ismét, hogy a szerződést megsemmisítették s 
a törvényre apelláltak ? 

Hasztalan ásított Alienor egyiket a másik után: a 
derék ember nem félt, hogy elnyeli ; folyt ajkairól az elő- 
adás, mint a csergedező patak. Ügy tudta azt a dolgot, 
hogy nincs az a prókátor, a ki jobban értsen az informá- 
láshoz. 

S nem haszontalan mendemonda volt, a mit előadott. 
Idézte a törvényeket H. Ulászlóból, Mária Theréziából, 
pontosan évszám és paragraphus szerint. Hivatkozott az 
1836-iki és 1843 iki idevonatkozó törvényczikkelyekre, a 
miket a tisztelt jelölt úr bizonyosan nagyon jól fog is- 
merni ; felemlegette a curialis decretumokat és kegyelmes 
királyi leiratokat, a mik e tárgyban történtek. 

Alienor már a mutatóujjával támogatta fel a szeme pil- 
láit, hogy le ne ragadjanak. A rettenetes derék ember még 
mindig nem érte fenekét a tudományának. 

Elmondta, ha micsoda kísérletek történtek ez ügyben a 
lefolyt országgyűlés alatt. A volt képviselő mikor nyújtotta 
be a kérvényt^ hányadik szám alatt utasíttatott az a kér- 
vény! bizottsághoz, hogyan tette az azt át az igazságügy- 
minisztériumhoz, hogy indorsálta rá az igazságügyminisz- 
ter, hogy az a belügyminiszterre tartozik, hogy adatott be 
új kérvény megint ? hogy utasítá ezt a kérvényi bizottság 
most már a belügyminiszterhez, de időközben belügy- 



miniszter is más lett, igazgágügymitiiszfcer is változott, 
most meg a belügyminiszter indorsálta a kórvényre, hogy 
ez az igazságügyminiszterre tartozik. 

Alienor közel volt hozzá, hogy felugorjék, nyakon ra- 
gadja a derék, becsületes, okos embert, s valamennyi mi- 
niszterével együtt kidobja az ajtón. 

Végre Leon megszánta, félbeszakítá az előadást. 

— Jól van, édes biró uram. Mindezt írják le még egy- 
szer, s küldjék fel kérvény alakban Budapestre. Ezúttal 
majd olyan képviselőjük lesz, a ki a kormányféríiakkal 
tud beszélni, s ha nem hallgatnak ránk, akkor megbuktat- 
juk őket. Most pedig hagyja a jelöltünket kissé magára. 
Tetszik tudni, hogy még ma mily fontos nagy feladat 
vár reá ? 

Csermö uram okos ember volt. Engedett az indokoknak, 
8 nagy emberségtudással búcsút vett és eltávozott, igérve, 
hogy még visszajön. 

Alienor azonban gyanakvó aggodalommal kérdezé Le- 
ontól : 

— Te, ugy-e bár, ez csak ürügy volt tőled, hogy még 
ma valami nagy feladat vár rám? Én már alszom. 

— Ne is álmodj arról, hogy alszol. Persze, hogy fontos 
feladat vár még ránk. Ez a nap koronája. 

— De már én köszönöm, nem kívánok semmiféle koro- 
nát. A mi még van, halászszák holnapra, reggelre. 

— Már ez pedig olyan dolog, a mit nem lehet reggelre 
halasztani; mert ennek okvetlenül sötét éjjel kell végbe- 
menni. 

— Mi a csoda az ? 

— Hát mi volna más, mint fáklyászene? Hogy képze- 
led azt, hogy egy ilyen nap végbemenjen fáklyászene nél- 
kül ? Hisz az annyi volna, mint búcsú mézeskalács nélkül. 
Ha fáklyászenét nem kapnánk, azt írná rólunk minden 
újság, hogy kivertek bennünket. Az a lyuk, a mit a kala- 
punkon a szuroksziporka éget, a diadalunkat szentesítő 
(L. S.) «Locus Sigilli)). De azt már el kell fogyasztanod. 



001 

' — S még dictiózni is fognak ? 

— De még milyen szépen. A jegyző lesz a szónok. An- 
nak a szép menyecskének a férje, a kit megcsókoltál. Most 
reszkess a boszujától; nem lesz az nagy, de hosszú. 

- S ki fog neki válaszolni? 

— Ha akarsz, te magad. 

— Az nem jó lesz ; mert én azt fogom neki mondani, 
hogy menjenek már aludni ! 

— Hát akkor majd én felelek neki. 

— De csak röviden. 

— Lehet is azt ! Mikor az érdemeidet kell elősorolnom: 
a mi valóságos «embarras des richesses)>. 

— Én közbe fogok kiáltani, hogy hazudsz ! 

— Hallod, már pufog is az öreg dob. Jön az elkerül- 
hetetlen sors ! 

A zenehanggal egyidejűleg ébred fel az utczát bevilá- 
gító fáklyafény is. S jött a tengernyi sokaság az utczán 
végig, imposans látványt képezve, elől a hány kuvasz volt 
a faluban, egymást keresztül-kasul ugrálva, utána az ösz- 
szes mozgósítható gyerekhad, virtust csinálva belőle, hogy 
ki tud jobban czigánykereket hányni?, azután a zenebanda 
az öreg dobbal ; végre nagyon sok száz fáklyavivő, kik 
közt zászlókiséret mellett lépdelt a felköszöntéssel viselős 
szónok; az asszonynép kétfelől a kerítés mellett. 

Mikor az ünnepélyes menet a paplak elé ért, hol a tisz- 
telt követjelölt volt szállva, százszorosan zendült fel a lel- 
kes éljenriadal. A házigazda miatt ugyan zendülhetett, 
mert az már lefeküdt és aludt : Alienor nagy irigységére ; 
hanem a megtisztelt férfiak tudták már kötelességüket, 
hogy ilyenkor meg kell jelenni a tisztelgők előtt, s kimen- 
tek eléjük. Az utczaajtó mellett volt egy felfordított ladik. 
(A helységet sokszor járta a vizárja.) Erre a rostrumra ál- 
lította fel Leon Alienort, hogy mindenki gyönyörködhes- 
sék benne. Mire a tisztelgők szónoka, az egyenmagasság 
elérése végett, egy széket kért magának szószékül; azt 
hoztak is neki, arra felállt s aztán rágyújtott a hatal- 



222 

mas szónoklatra, a minőhöz hasonlót nem hallott még 
Bátok. 

Mintha helyre akarta volna hozni azt a hibát, a mit 
Csermö uram, a helységbiró elkövetett az által, hogy szűk 
látköréböl nem tudott más feladatot szabni a jelölt elé, 
mint Bátok község agrari panaszainak megorvoslását : ad- 
dig Muj kos János jegyző európai magaslatra emelkedett, s 
tartott egy hatalmas leczkét a jövendő képviselőnek az 
európai bonyodalmak fontosságáról, a német hegemóniá- 
ról s a franczia imperialismusról s azoknak Nagy-Brit- 
tannia ellen irányzott szövetségéről, az orosz terjeszke- 
désről Chinán át Afghanistán felé. Nagy Péter czár testa- 
mentomáról s az ebből Törökországot fenyegető veszélyes 
complicatiókról ; az északamerikai bankkrizisröl és a ve- 
szélyesen terjedő szabadkőművességről s annak válfajáról, 
a nazarénusságról : közben megemlékezett Magyarország- 
ról is, melynek feladata lesz az öt világrész közül legalább 
kettőt megmenteni örökölt bajaitól. 

Nagyon szép beszéd volt az, csakhogy nagyon hosszú 
volt és semmi kilátás, hogy a szónok berekedjen. Olyan 
hangja volt annak, mint a víz-duda. A közönség sokalta 
is már. 

— Végezd már Jancsi ! mert a körmünkre ég a fáklya ! 
Kiáltott bele Csaj kos urnm; de a mit veje ura egészen 
hallatlanná tett, s most már áttért annak az elemezésére, 
hogy mit vár az öt világrész attól a férfiútól, a kit az etel- 
vári kerület megválaszt képviselőjének ? Itt azután tetőtől 
talpig feldicsérte Nornensteini Alienor herczeg úrfit, meg- 
rakva őt a bölcseség és erényesség minden válfajaival. 
S ki tudja,, hol végezte volna, ha az a fatális incidens 
közbe nem jön, hogy egy nagy csikasz komondor a fák- 
lyások közé tévedvén, azok addig rugdalták innen oda, 
onnan ide, m:'g a nyomorult pára a középre menekedett, 
s ott meg a zászlónyelekkel fogadtatván barátságtalanul, 
utoljára a végső szűk menedékbe, a szónok széke alá fura- 
kodott be ; de ott sem pihenhetvén meg üldözői miatt. 



m 

tovább rohant, s a széket is magával vitte : a szónok épen 
Gibraltár magasán járt e perczben, onnan esett le a 
földre ; képzelhetni, hogy betörte az orrát. 

Se baj ! Katonadolog ! Eögtön készen állt Leon a remek 
szónoklatra egy még remekebb rögtönzéssel megfelelni. 

Követte nyomról-nyomra a felköszöntő szónokot Nagy- 
Brittanniába, Oroszországba, Törökországba, átment vele 
a Csendes-tengeren ; idézett angol és arabs mondatokat 
kitűnő államférfiaktól ; világosságot derített a socialismiis 
és saintsimonismns tanai körül, az atheismussal sokat fog- 
lalkozott, s Anglia egyedárúskodását megtámadta erősen; 
kiterjeszkedett Magyarország legégetőbb kérdésére : a jus 
placetira s miként hinné azt megszüntethetőnek? S végül 
miután elmondta nézeteit a proletariátus szép jövendője 
s az erényegye sületek szükségessége iránt, áttért a mi tisz- 
teltjelöltünknek megismertetésére. Először is feldicsérte 
annak apját, minden ivadékát ; összeköttetésbe hozta a 
genealógiáját a híres Crouy Chanell családdal, s ez által 
egyenesen Árpádtól származtatá le, majd elmondta mind- 
azt a szépet és jót, a mi magáról a jelöltről köztudo- 
mású. 

A fáklyák az alatt egyenkint leégtek, a közönség sötét- 
ben maradt, a kakasok kezdtek éjfél utánra kukorítani. 
Leon csak folytatta. 

Elmondta Alienorról, hogy az milyen vitéz a harczme- 
zőn, milyen bölcs a tanácskozásban ? mily híres költő 
és hány tudós akadémiának a tagja? A mellett mily jóté- 
kony ? Hány kisdedóvó intézetnek az elnöke, hány bölcső- 
dének a megalapítója? a ki minden jövedelmét a mezíte- 
lenek felruházására fordítja az ó- és az új -világban. 

( — Soká fogsz még itten szemtelenkedni? dörmögé a 
fülébe Alienor.) 

( — Csak a míg az utolsó fáklya is kialszik.) 

S csakugyan szavának állt ; kihúzta addig a speechet, 
a míg az utolsó legény is eldobta a körmére égett szurok- 
csutakot, s sötét) )en maradt a tisztelgő sereg. 



ni 

Akkor aztán végzé e szavakkal : 

— No már most jojczakát kívánok mindnyájunknak ; 
különösen a mi szeretett hazánknak! wEljenoI 

Alienornak az a véleménye volt, hogy az embernek egy 
ilyen választási körút végeztével lehetetlen, hogy olyanná 
ne legj^en a bőre, mint a bagaria : először a portól és nap- 
égetéstöl, másodszor attól a sok érdemetlen magasztalás- 
tól, a mit nyilvánosan szemébe mondanak. 

— Majd lesz annak böjtje is, csak váij ; vigasztalá öt 
Alienor. 

De már most csakugyan ideje volt lefeküdni, a nap fá- 
radalmai után. 

Alienor előbb kénytelen volt egy olyan lefekvés előtti 
foglalkozást elvégezni, a mi csak a töröknél szokásos : a 
4hüharet))-ot, azéjszakaimosakodást(vagy az ((abdestán»? 
nem merünk rá megesküdni.) 

— Kétezer polgártársnak a tenyere . . . dörmögé felhan- 
gon .... Kétszáz vaskos delnönek a csókja .... Minő 
tenyerek ! Minő csókok ! 

Csak azután tudott lefeküdni, hogy azoknak az emlé- 
keit selyemböréről lemosogatta. 

Azután levetette magát az ágyba. Azt hitte, rögtön el 
i'og aludni. 

Az pedig olyankor megy legnehezebben, mikor az ember 
nagyon ki van fáradva. Zúgott, forrott a fejében a mai 
nap zűrzavaros képe: zeneszó, üdvkiáltás, lövöldözés most 
engedett mind ki a füléből, mint báró Demanx vadász- 
kürtjéből a belefagyott hang ; Leon már rég horkolt a másik 
szobában, ö még egyre forgott az izzó kínveremben, a mi- 
nek pelyhes kgy a neve, s mikor már azt hitte, hogy végre 
mégis kibékülnek az agyában összeveszett tömeges rém- 
alakok egymással s a bódulás álomba megy át, akkor egy- 
szeiTe megharsan az ablaka alatt valami rémületes hang, 
hasonlatos ahhoz, a mit Cooper Fennimor világhírű ame- 
rikai regényeiben leír : mikor a rettentő oneida indiánok 
éjjeli orvtámadással megrohanják az álomtól elnyomott 



utasok tanyáját, s egyszerre rázendítik ötven torokból vér- 
szomjas riadójukat. 

Alienor rémülten ugrott ki az ágyából. . . . Első dolga 
volt a gyertyát elfújni. (Asszonymódra mindig gyertyát 
égetett, mikor aludt.) Azután a sötétben átrohant Leo szo- 
bájába, ott feldöntötte az éji szekrényt gyertyatartóstól, 
órástól, poharastól. 

— Mit keressz itt ? rivalt rá Leon. 

— A revolveremet! Nem hallod? Az ellenség meg- 
rohanta a házat. 

— Eredj aludni szépen. Mi jut eszedbe ? Hisz ez a hely- 
beli dalárda. Neked énekelnek most itten notturnót. Nem 
hallod? 

Csakugyan «notturno» volt. Valami szárazföldi bar- 
carole. 

« Szunnyadj ál csendesen . . . Csak csendesen . . . Csak 
csendesen. . . 

Pianissimo .... csend .... des .... sen. . 

S azután fortissimo fel a hetedik égig: .... aludjál 
csendesen ! ! ! hogy attól még a mákonyrészegnek is fel 
kellett volna ébredni. 

— Mégis jó volna a revolverrel egy párszor kilőni az 
ablakon, attól talán elszaladnának ezek a mi tisztelőink, 
monda Alienor. 

Leon megszánta, kiszólt az ablakon a tisztelt dalárdának. 

— Nemes barátim. Nem ebben a szobában alszik a kép- 
viselőjelölt, hanem a kertre nyílóban, oda lebegjenek el 
zengedezni. 

De a dalárdának is van ám esze. Nevetnek ők ezen az ál- 
lításon. Tudják jól, hogy a kerti szobában Eebék asszony 
alszik, a gazdasszony, az pedig minden gyanún felül áll. 
Van hatvan esztendős. Azért csak ott maradnak s az első 
dal végeztével újra összhangolni kezdenek : «cis, e, d, gis))! 

— Hallod-e Alienor I ezek nem egyhamar hagyják abba. 
Ismerem a repertoirjukat. Egyszer már nekem is végig- 
énekelték szolgabíró koromban. Most következik a ftJer 



Jókai ' Az élet komédiásai. I. 



15 



vidám csónakos, jer Pidelíni))! Azután a ((Múlik, mint a2 
árnyék, ez az élet)) s ha még el nem felejtették, a «Mars 
műlielj^én, vér mezején »! szép dalt. Hanem annyit bizo- 
zonyosan mondhatok, hogy legutolsó az a gyönj^örü «éji 
öv dal)) lesz: ((Midőn minden állatsereg. 8 az emberek 
nyugosznak : Csak a kisértet ténfereg. Csak a rossz lelkek 
kullognak : En lándzsám kezembe ragadom. A várost be- 
barangolom. Hu — hu — hu — hu ! — Huhuhu — hu ! Ki- 
áltom ! Huliuhu ! )) 

Alienor megsemmisülve rogyott Leon ágyára, mint egy 
agyonvert ember. Ott még sem kapta olyan közvetlen első 
kézből a megtiszteltetést, mint a saját ágyában. 

— Mondok neked valamit, szólt Leon : gyújtsunk gyer- 
tyát. Ennek az éji szekrénynek a fiókjában bizonyosan 
lesz kártya; (hiszen papnál vagyunk) pikétezzünk addig, a 
míg ebben tart. 

Alienoi azt mondta, nem bánja. Gyertyát gyújtottak; 
csakugyan megtalálták a kártyát, s aztán egy ágyban fekve, 
egyik innen, másik onnan, elkezdtek a paplan fölött kár- 
tyázni. Csakugyan kijátszottak hat játszmát, mire az utolsó 
dalra került a sor. 

De már a végső « huhuhu )> biztató cadentiájánál csak- 
ugyan elnyomta az álom Alienort s ott, Leonnak lábtól 
fekve, elaludt; a másik perczben elaludt Leon, a har- 
madikban a gyertya, s ott aludtak egy Munkácsy ecsetére 
méltó genrekép : két korhely, egymáson keresztül hajigált 
lábakkal, betakarva elszórt kártyákkal, s megvilágítva a 
tartójába beégett, fel-fellobbanó, füstölgő gyertya kanóczn. 
által. 

Ha ezt Octavián fejedelem láthatná ! 

Princz Alienor aztán aludt édesdeden (pedig vánkos 
sem volt a feje alatt; ez mind Leonnak maradt) és álmo- 
dott csodadolgokat, összeállítva bőszült fantázia által a 
lefolyt nap tarka eseményeiből. Vágtatott megszilajult 
gőzkocsikkal, s beleesett egy bortengerbe : segítség kiáltá- 
saira népsereg jelent meg, mely leitta róla a bortócsát, 



11 gy szabadult meg. MegmentŐinek a neveit mind meg kel- 
lett tanulnia, s azokkal mind kezet szorítani és a sornak 
nem akart vége szakadni. Dumka úr tánczolt előtte és 
szónokolt egyszerre, s arra ö neki kézen fogva, mint a 
menüettében vissza kellett tánczolni és szónokolni. Aztán 
minden ember tánczolt, ott volt a herczegnő is, az öreg ; 
mintha az akart volna vele minden áron tánczolni. Félt 
tőle. Felmenekült Leon nyakába, akkor Leon tánczolt 
vele, mint a medve. Akkor Leonnak vis-a-vis-je támadt 
Csajkos uramban. Az meg a feleségét vette fel a nyakába, 
lígy tánczolt. Neki egy vakmerő gondolata támadt. Hirte- 
len megragadta a deli amazont, lekapta férje nyakából, 
saját vállaira emelte, s azzal kétezer fáklyás ember sor- 
fala között veszszöt futva, a kik mind azt énekelték neki, 
« aludj csendesen))! elrohant a két mázsás eszményképpel 
a vállain, haza rohant Octavian fejedelemhez, betört az 
ajtaján: ((itt van! méltó pendantja a bajrámünnepi ke- 
gyencznönek: ez az én menyasszonyom : áldj meg ben- 
nünket)). A fejedelem erre dühbe jön, puskát ragad; ö 
elöl, a megrabolt férj hátul keresztül lövik öt; de nem ér- 
nek vele semmit : a bőre olyan vastag már, mint a kroko- 
dilusé. Most az üldöző férj egy fakanál paprikás pörköltet 
tart feléje, azzal akarja megmérgezni, míg az a rettenetes 
káposztás rétes, mint eleven anakonda fonódik lábszárai 
és dereka körül, s megfojtással fenyegeti. 

Valódi jótétemény volt ránézve az a duplapuskaropogás, 
a mivel az álmát elriaszták összeszorult kebléről. 

Ez volt ugyanis a kissé drasticus jeladás a rendezőség 
részéről a fölébredésre. 



15* 



228 



AZ ELLENFÉL TÁBORÁBAN. 

Alienor úgy érezte magát, mint a kit gyöngén kerékbe 
törtek. 

— Te, Leon, panaszkodék, egyik tagját a másik után 
próbálgatva, hogy az övé-e még, bajtársának, ki a mint 
ébredt, egyszerre ugrott is ki az ágyból, s elsö dolga volt 
a hidegvíznek menni és kegyetlenül megmosakodni. Te, 
Leon 1 Mindennap így fog ez menni ? 

— Oh nem. Most egy kis változatosság áll be a dologba. 
Ma az ellenpárt vidékét fogjuk meglátogatni. Ott minden 
egyéb lesz, csak fáklyászene nem. 

— No hála a magas égnek ! Csakhogy már a jó barátok 
közül kiszabadulunk. Vágyom már az ellenségek után. 

Alienor azt hitte, hogy a tegnapi nagy dáridó után a 
csatatért rakva találja csatában elesettekkel; hogy úton 
útfélen fognak heverni, a kiket a bor lábaikról levert. Nem 
ismerte a kortes természetét. «A gárda iszik, de meg nem 
adja magát !)) Évkönyveinkben nincs följegyezve olyan eset, 
hogy egy kortes egy nap annyit ivott volna, hogy másnap 
újra ne tudta volna kezdeni. 

Mire a két hős kilépett a paplakból, már szekéren, lovon 
találta tegnapi kisérő seregét, mely harsány üdvriadallal 
fogadta ünnepeltjeit. 

A tisztelendő úr még egy búcsúztatót zokogott az el- 
távozók fejére, azzal hintóikba ültek s vágtattak seregestül, 
és énekelték Alion úr nótáját és közben lövöldöztek, a 
mint illett. Néhány ember ingadozott ; de a lováról le nem 
esett senki. 

— Szeretném én ezt a tábort valahogy elveszteni magam- 
tól, mondá Alienor nyílt bizalmassággal Leonnak. 

— Ne búsulj, mindjárt elmaradnak. 

A mint kikaptak a gyepre s elértek a hármas halomhoz, 
a honnan meglátszott a legközelebbi falu tornya, ott egy- 



22!3 



szerre, a mint kétfelé válik az út, a domb előtt felállt a 
lovas bandérium szép katonás rendben. Itt aztán a szeke- 
rek is megállapodtak, s kiki leszállt a kocsijáról. 

— Itt bucsut veszünk a hiveinktől ; mondá Leon Alie- 
nornak, a ki aztán odament a lovasokhoz, megdicsérte 
lovaikat ; megkérdezte tőlük, hogy nem fáj-e valamijök így 
szőrin ülni a lovat ? S még egyszer kezet szorított a nota- 
bilitásokkal. A kísérettel asszonyok is jöttek: azok fen- 
maradtak a szekéren ; ott volt a darázsderekú menyecske is. 

— No Alienor, biztatá Leon védenczét, nem adsz egy 
bucsúcsókot a szép tánczosnénak ? 

De köszönte az szépen a ráadást, s örült nagyon, mikor 
már fennülhetett a hintóban, s egészen megkönnyebbült a 
lelke, mikor azt látta, hogy elmarad és visszafordul az 
egész szekérvár. S nem verik már a port a szemébe, s nem 
kiáltják a fülébe a keresztnevét. 

Egy kocsi sem kisérte már. Még Dumka úr is haza- 
küldte a magáét a díszköntössel és az ezüstös karddal együtt, 
egészen czivilbe öltözött, s átült a jelölt úr hintójába a 
szemközti ülésre. Még aztán Csajkos uram csatlakozott 
hozzájuk a nagy nemzetiszin szegélyű fehér zászlóval : a 
kocsis mellé ült fel. Többen nem voltak. 

Mikor mind fennültek, akkor azt a kérdést intézé a 
kocsis Leonhoz, hogy melyik úton induljanak el? 

— Hát csak arra, a hol az a falu tornya ragyog. 

— Az ott «Gezetlen !» mondá a kocsis, aggodalomtelje- 
sen mutatva ostorával arra felé. 

— Az ott Gezetlen ! ismétlé Csajkos uram a bakról és 
Dumka úr a szemközti ülésből duettben. 

— Hát hiszen tudom, hogy Gezetlen, elégszer voltam 
benne adót exequálni. Szeretnek ott engem nagyon. Épen 
azért megyünk belé, mert ő Gezetlen. 

A három polgártárs nagyon csóválta a fejét, még a 
lovak is csóválták a fejüket, azonban csak neki indultak 
Gezetlennek. 

Nagyon csendesek lettek azonban valamennyien. 



530 

Leon biztatni kezdte őket : 

— No Csajkos uram; most danoljuk már a nótánkat: 
magunk vagyunk hozzá; — s ö maga kezdte rá: oPürge 
legény a Karakán ! Kendermadzag van a nyakán !» — De 
csak nem akart neki senki kontrázni. — Nagyon szolid éle- 
tet kezdtek el folytatni. — Aztán meg Dumka úrba kötött 
bele: ((No kedves urambátyám, Gezetlenben vannak ám 
még szép menyecskék, azokkal tánczolunk ám még na- 
gyot)) ; a mire Dumka úr nagy mogorván azt felelte, hogy 
a Luczifer tánczoljon az egész Gezetlennel! 

Fele útján Gezetlennek, mikor a nagy tábla kukoricza- 
földek közé jutottak, jött rájuk szemközt valami egylovas 
szekér, az az egy ló az első lábára sántított, s a hátulsóra 
meg volt merevedve ; egy ökölnyi kis gyerek hajtotta, a 
hányat ütött rá az ostorral, annyit rántott a száján a 
gyeplővel, s így igen jó taktusban tartotta. A hátulsó ülés- 
ben pedig egy növendék leány ült bekötött fejjel. 

A mint az uraságokat megpillantá a szekéren ülő leány, 
megállíttatá a lovat, mely kivánatnak az sokkal könnyeb- 
ben tett eleget, mint a szekér, mely szeretett volna még a 
lejtőn egy kicsit odábbmenni. 

— Álljanak meg ! Álljanak meg ! 
Az urak is megálltak aztán. 

— Ez a Jakab korcsmáros leánya, mondá Csaj kos uram. 
A Száli. 

— A biz a Száli ! bizonyítá Dumka ur. 

— Csakugyan a Száli ! erősíté a kocsis. 

— No mi baj Száli ? kiálta rá Leon. 

— Jaj, rettenetes nagy baj van, tekintetes, nagyságos 
uraim ; jajveszékelt a Száli, mindjárt a siráson kezdve. 
Bele ne menjenek ma Gezetlenbe az Isten szent szerel- 
miért; tele van a falu gyilkosokkal, haramiákkal. A mint 
tegnap este a tátele kitűzte az odaküldött fehér zászlót a 
ház-hiuba, egyszerre odarohantak, voltak legalább ezerén, 
késsel, baltával, fokossal ; csúnyául káromkodtak, az Istent 
szidták ; minden ablakot bevertek ; az ajtót bedöntötték. 



231 



minden itczés poharat összetörtek, rontottak ; a tátelének 
a fejét három helyen beszakították; most megyek be a 
tilógusért Sipotára, hogy jöjjön ki visum repertumot, meg 
fiastrumot adni a szegény tátelének. Van legalább ötszáz 
forint ára kárunk. Kitudja, ki fizeti meg? Ha ma éjjel 
mind meg nem ölnek bennünket, hát soha se érjem a 
holnapi napot. Be ne menjenek ma Gezetlenbe tekintetes, 
nagyságos uraim ; a gyilkosok ott állnak a falu végén, s 
mind valamennyit gulyáshúsnak felaprítják ! 

A megszeppenés nagy volt. Csak Leont nem hagyta el 
a jó kedve. 

— Hahhó hugám ! Korábban kelj fel, ha engem bolonddá 
akarsz tenni. Eá se hallgassunk uraim. Ismerem már ezt 
a fogást. Régi kortestempó : eleibe küldenek a közeledő 
jelöltnek egy ijesztő postát vérengző rémhírekkel, s ha 
aztán a gyönge szívű visszafordul, megszalad: nagyot 
nevetnek rajta. Mondd meg nekik hugám, a kik elejbénk 
küldtek ezzel a hírrel, hogy nem veszek belőle : magam is 
azzal kereskedem. Hajtson kocsis ! 

A Szálí még ezután is esküdött mennyre, földre, hogy 
de bíz a tátele fejét nem proforma szakasztották be három 
helyen ; de már arra nem hallgatott senki ; az urak a jelölt- 
tel robogtak tovább Gezetlen felé. 

Az a biztos derült kedv, a mivel Leon ezt a hírt fogadta, 
egészen megnyugtatá Alíenort, kinek számtalan hasonló 
fogást mesélt el a a kortesvílágból, a mikor a küzdő ellen- 
felek egymást rászedni törekesznek. 

maga ugyan meg volt győződve róla, hogy a mit Szálí 
elbeszélt, az mind egy szálig igaz; de nem akarta elrémí- 
teni embereit; attól tartott, fele úton visszaforduhiak. így 
pedig még ők nevettek nagyobbat. 

Csak akkor győződtek aztán meg a valóságról, mikor 
egy nyárfaerdöböl kibukkanva, maguk előtt látták Gezet- 
lent. 

Gezetlen (dmlcsos)) város volt: a mennyiben köröskörül 
levén szőlőskertekkel befoglalva, abba akárhol csak az 



232 



egyenes úton lehetett bejutni, mint egy avar körsánozba. 
Dülö úton, ((kertek alób) megkerülni sehol nem volt rá 
mód. 

Az az egyenes bejárás ugyancsak meg volt szállva az 
ellenségtől. 

Eoppant népcsoport, asszony, férfi, gyerek hemzsegett 
a két szőlő- garád között, s hogy minő szándékkal ? ezt 
tanusíták a botok, csákányok, miket a levegőbe emeltek, 
midőn a kibukkanó hintót a fehér zászlóval a bakon meg- 
pillanták, valamint az üvöltő riadal felzendülése, a minek 
magja is volt egy hatalmas kőzáporban, mely nem érte 
ugyan el a hintót, de a jó szándékot legalább kimutatta. 

— Jó lesz visszafordulni, vóleményezé a kocsis. 

— Jó lett volna becsavarni a zászlót, s nem mutogatni 
messziről. 

— Csendes vér, urak; mondáLeon, széttekintve a csata- 
mező területén. Nem eszik a levest olyan forrón, a hogy 
főzik. 

— De én nem akarom magamat a magyar alkotmány- 
ért skalpoztatni, tiltakozók Alienor. 

— Ne félj semmit, míg engem látsz. 

— Én visszafordulok. 

— Nem fordulsz vissza. Én vagyok a kortesvezéred. 
A vezérnek engedelmeskedik minden ember. Most én 
kommandirozok. Nem vagyok én vándorsáska, hogy en- 
gem nagy lármával el lehessen kergetni. Másforma peté- 
ket is láttam én már ! Mi az egy határigazítási per Ítéle- 
tének végrehajtásához képest? ott igazán csatát kell vívni. 
Ezek mostan jó emberek, jó kedvük van. Odamegyek, s 
ha beszélek velük, lebeszélem a szűrt a nyakukból. 

— Az Isten szerelméért, oda ne menjen ön, kiáltá 
Dumka úr. 

— Leon, én nem bocsátlak; heveskedék Alienor. 

De már akkor ö le is ugrott a kocsiról, s a kocsisnak 
azt parancsolta, hogy álljon félre addig a lovakkal a nyárfa 
árnyékába, míg ö visszakerül. 



Hogy pedig semmi kétség ne legyen az útat elálló nép- 
csoport szándéka iránt, az úton fölfelé egy lovas legény 
jött száguldva, a ki a mint hangtávolba jutott, fokosát 
megrázva a levegőben, ezt az izénetet adá tudtul : 

«Be ne próbáljatok jönni, a ki rézangyalotok van ! mert 
a kutyák iszszák meg a véreteket ! 

— Ejnye de szép kanezád van Bandi; szólt Leon, oda- 
lépve a legényhez ; meg sem ismernéd a lóhátról a szegény 
embert. 

A lovas herold abbahagyta addig egy kicsit a károm- 
kodást. 

— Hát addig, a míg a kutyák meginnák a vérünket, 
nem adnál egy kortyot abból a kulacsból ? szörnyű meleg 
van ám ma. 

A szilaj legény csak leakasztotta a kulacsot a nyakából 
s odanyújtotta Leonnak. Az jót húzott belőle. 

— Magad bora van ebben úgy-e, Bandi? Érzik rajta, 
hogy nem a Jakab mérte. Hát termett- e sok ? 

Ezzel aztán belekeveredtek a discursusba. A lovas legény 
szép csendesen léptetett Leon mellett; az kikérdezte min- 
den otthon levő pereputyjának állapotát, katonaviseltsé- 
gét, vőlegénységét, azt a szép bokrétát kitől kapta a süvege 
mellé? s az a nyeresége volt belőle, hogy a kölykek nem 
hajigálhatták meg a szőlőgarád mellől, a kisérő lovas le- 
gény miatt. 

— Hát ki a pártvezér ? kérdé végre Leon. Ugy-e bár 
Tukmányi úr? 

— Az : a vad palatínus ! Disznó túrja ki a töviből ! 

— Szeretitek úgy-e ? 

— Mint az ördög a malaczot. 

Leonnak nem nagyon kellett tudakozódni a pártvezér 
holléte iránt ; mert a mint odaért a népcsoport zöméhez, 
hol egy pár trikolor zászló is díszelgett, ő maga jötteléje. 

Azaz, hogy nem egyedül maga, hanem feleségestől 
együtt. 

Igenis; az alkotmányos izgalom csodákat képes elő- 



idézni. Etelvárott kényszeríté az éjjel élő herczegnőt a 
fényes nappal előtt is kinyitni ablaktábláit s a parlagi 
házban kibékíté a férjet és feleséget: most együtt járnak 
korteskedni, s ha a férj kifogy a szónoklatból, az asszony 
soha. 

Most is karöltve jönnek Leon elé. A barlanglakón csak 
az a különbség van azóta, a mikor legutoljára láttuk, hogy 
jól kiette, itta magát a faluzásban, s tökéletes kiegészítő 
részére talált visszakerült élete párjában. Még a vonásaik 
is hasonlítanak egymáshoz ; két veszekedő élettárs arcz- 
kifejezése rendesen egymáshoz idomul. A delnő öltözete 
ép oly piszkos volt én sasoktól tépett, mint a férjéé, lábain 
két felemás czipő, fején horgacsolt főkötő volt, de abból 
mint szeg a zsákból, törtek elő minden lyukon a fésület- 
len fakó hajpamatok; hanem aztán mindent jóvá tett egy 
irgalmatlan nagy veres haraszból készített rózsa, a mi a 
feje búbjára volt feltűzve. A karján hosszú szalaghurokrr. 
akasztott ridikült hordozott, mely gyöngy helyett tök- 
magokból volt hímezve, s tartalma súlyos lehetett. 

■ — Szervus, kedves czimborám, Palkó ! üdvözlé a nagy 
férfiút Leon, tenyerébe csapva kordiálisan. De megnőttél, 
a mióta nem láttalak. Üdvözlöm szép nagysádat, tekinte- 
tes asszony. Ejnye, de jól néz ki ! Csókolom a kezét. 

S meg is tette, a mit mondott. Kezet csókolt a vad 
palatinusnénak. A mivel azt rögtön annyira lefőzte, hog}' 
a mint egy pákosz kölyök Leonra a nyelvét öltögette, az^ 
a derék amazon úgy becsületre tanította, hogy rögtön el- 
eredt az orra vére. 

— Hát miért nem akartok minket beereszteni, ked- 
ves czimborám ? enyelgett Leon a félelmes ellenségi 
főnökkel, ügy megijesztitek az embert, még a vére is 
meghűl. 

— Hát mit kerestek itten ! förmedt rá Leonra a vezér, 
kirángatva a kezét annak a markából. 

Erre aztán Leon a karja alá ölté a kezét, s hamiskodó 
arczkifejezéssel súgott oda neki. 



235 



— Te, pajtás, hát olyan sok pénzetek van, hogy maga- 
tok kibírjátok a választást ? nem kell ellenjelölt? 

■ — Van az ördögnek ! a zászlókat is úgy kértük össze az 
asszonyoktól; egyik a fehér szoknyáját adta ide, másik a 
vöröset, a harmadik a zöldet: abból csináltunk trikolort. 

— Hát akkor miapatvarnak akadályozzátok meg, hogy 
az ellenjelölt bejöjjön a faluba, a ki pénzt hoz, meg enni, 
inni valót ? Hát szárazon akarjátok dicsérni az urat? Azt 
gondolod, hogy én ezt a majmot azért hordom a hátamon, 
hogy megválasztassam képviselőnek? Van eszemben! de 
hát hadd költse a pénzét a bolond: úgyis annyi van az 
apjának, hogy felveti, mint nagypéntek estén az elásott 
pénzt. Aztán tudod, nekem is csak marad belőle egy kis 
«psóres)). Az ilyen szegény legénynek, mint magam, tíz- 
húsz ezer forint is jól esik. De bolond volnék, ha el nem 
venném. Hahaha. 

— Hehehe ! már ennek a trogiodyth is nevetett. 

— Ugy-e Palkó, hiszen emlékezel rá, hogy még eddig- 
elé minden választásnál megtette Gezetlen azt a tréfát, 
hogy engedte az ellenjelöltnek megnyittatni a tanyáját, 
kitüzetni a zászlóját, eljárt oda meginni a borát, hazahozta 
a mészárszékből az ingyen vágott húst, tánczolt neki, 
ívott neki a választás napjáig; akkor meg aztán ellene 
szavazott mind egy lábig ; ^e csak irmagnak se kapott az 
egy votumot soha. No, nem úgy volt? 

— A biz úgy volt. 

— Hát mit akarsz mostan, új rendet csinálni ? mit állód 
el a bornak az útját, a mi a szomjasokat enyhíteni jön? 
Csak nem hiszed tán, hogy ha behozom hozzátok azt a 
fancsali feszületet, az egész táborod mind hozzá áll, s 
pápistává lesz a kedveért ? 

— No már attól nem félek ; hehehe ! A viaszbábtól nem 
szoktam félni. Olyan mézeskalácshuszártól nem ijedek 
meg. 

— Hát akkor szépen beeresztesz benünket a faluba. 

• — Tudod, nem félek, az ördögtől sem félek. A pénze- 



tektöl sem félek. Hozzátok ide, nem vesztek meg rajta 
senkit. Hanem te tőled magadtól még is félek. Te átkozott 
calefactor vagy! Ha téged beszélni hagyunk, befűtesz 
nekünk, attól félek. 

— Palkó ! ugyan legyen eszed ! Hisz ismered a program- 
munkát. Lehet azzal valakit Gezetlenben eltántorítani ? 
A ((Jerichoi Kürt)) elveivel meglehet ingatni valakit Gezet- 
lenben ? Meg biz a botot! De olyan bolond sem leszek 
ám, hogy azt én itt elprédikáljam a piaczon, s beveressem 
a fejemet. Hanem mindössze is annyit fogok mondani, 
hogy édes atyámfiai ! itt hozok nektek hat tulkot. 

— A hetedik a jelölt. 

— No ne gorombáskodjál! Mert hátba váglak itt a tábo- 
rod közepén! Csókolom a kezét, kedves nagysád, hogy 
megadta neki a hátbavágást helyettem. Ugyan szedje 
ránczba kérem, ezt a rakonczátlan kópét ! — Hát az lesz 
az egész, hogy itt a csapszék, itt a mészárszék ; a hol a 
zászlónk kitűzve, minden embernek ingyen mérnek a 
választási szent napig. Adja Isten egészségetekre szeretett 
polgártársaim! S azzal ((ámen!)) Ha pedig valami vesze- 
delmes dolgot találnék mondani, a mi ellenetekre volna, 
hát hiszen ott leszesz te; ott lesz Tarifás rektor uram 
(már akkorra az is odafurakodott, s a két beszélő közé 
dugta a veres orrát) majd megczáfoltok rendén. Hát hiszen 
intelligens emberek előtt beszélünk, a kiket nem lehet el- 
bolondítani. Először szóltok ti ; kifejtitek programmoto- 
kat ; azután szólunk mi, s végül megint a tietek az utolsó 
szó. — Te! hiszen az valami gyönyörű komédia lesz, 
mikor ez a német el kezd magyarul beszélni, a ki nem 
tudja az ((r))-et kimondani, aztán az orrán át nyekeg; — 
hogy akarod ettől a mulatságtól megfosztani a publiku- 
mot? 

A vad palatinus már nevetett ; de Tarifás, a rektor, kemé- 
nyen tartotta magát. 

— No, én csak félek az urakat beereszteni a városunkba. 

— Micsoda ? kiálta fel Leon ; hát magyarok vagytok ti ? 



é87 

Háromszázan vagytok s féltek egy szál némettől? Még 
csak közel sem meritek magatokhoz ereszteni ? 

— No hát nem félünk, azért sem félünk ! kiáltott közbe 
türelme hagyottan Tukmányiné nagyasszony, karjára 
gyűrve a fűzős oldaltáskát. — Jöjjenek elejbénk! Nézze- 
nek a szemünkbe. Halljuk a szép szót. Itt is van ész elég. 
Nem félünk a nagy uraktól. No hát tessék besétálni. 

— Köszönöm, oh tisztelt honleány, tekintetes asszony ! 
kegyes pártfogását. Bátor leszek további kegyességét ma- 
gam és társaim számára kikérni. 

Az asszonyság aztán megtette érette azt a barátságot, 
hogy a gyermekeknek megparancsolta, hogy ne merjenek 
az eltávozó után hajigálni; úgy látszik, ennek a phalanxnak 
ő volt a commendánsa. 

A kocsin maradtaknak nagy volt az elbámulásuk, hogy 
Leont épkézláb visszatérni látták ; de még nagyobb lett, 
mikor elmondta alkudozásai eredményét ; hogy nemcsak 
akadálytalanul bemehetnek Gezetlenbe, sőt a zászlójukat 
is kitűzhetik a tanya fölé, s azt onnan senki le nem fogja 
tépni. Sőt mindezek fölött még az is megengedtetik nekik, 
hogy programmjukat a népgyűlés előtt a vásártér közepén 
elmondják. 

— Ön ezermester! nyilatkozók Dumka úr. 

— Valami spiritussa van : véleményezé Csajkos uram, 
megint kibontva a zászló lobogóját. 

— Utoljára mégis csak az lesz a vége, hogy itt agyon- 
vernek bennünket, sohajtá Alienor. 

— Te pedig legkevésbbé sóhajtozzál. Te mondtad, hogy 
bár csak már ellenséget látnál. Hát itt van. 

— Ellenséget látni ! igen ; de nem verést kapni. 

— Mais c'est le guerre, monsieur. 

A hintó tehát megindult a helység felé. Az ellenfél 
tábora szépen két oldalra sorakozott előtte, nagyszerű 
gúnyhahotával fogadva a közbül elhaladókat. 

Bezzeg hallott most már Alienor egyebet is, mint hizel- 
kedést! Egy csoport a gúnydalt énekelte rá: ((nincs a né- 



metnek ...» (bizonj^os öltöny darabja), másutt meg a póz- 
nára akasztva mutogatták fel az élczlapban megjelent 
torzképét, s egy siheder óriási kulacsot vitt a hintaja előtt, 
nagy meszelörudra tűzve, arra volt irva: ((in hoc signo 
vinces)). Sa vexillifer egyre süvöltözé: ((éljen Alienor, 
zászlónk vezére!)) (Ez a rektor ötlete volt.) Mire száz meg 
száz torok bömbölte rivallva : « éljen Karakán Absolon!)) 
Egy suliancz bele kapaszkodott a jelölt hintaja kocsi- 
fogantyújába, lígy szaladt mellette, visítva: éljen Kara- 
kán ! a túlsó oldalon pedig egy czigányasszony futott vele 
versenyt, egyik kezében egy visító malaczczal, a másikban 
egy ökörkolomppal. Valahonnan egy bogácsból össze- 
ragasztott koszorút dobtak a limtajába. Szép változatosság 
a tegnapi diadalúthoz. 

A Jakab kocsmája előtt volt a megállapodás: az volt a 
fehér zászlósok tanyája. 

No hiszen nem fogadták itt Alienort üdvözlő szónoklat- 
tal ; hanem a mint a Jakab meglátta azt a fehér zászlót a 
bakon, jajt kiáltott ijedtében, s maga felfutott a padlásra, 
a felesége meg le a pinczébe. Csakugyan igaz volt, a mit 
a Száli mondott. Jakab feje be volt kötve, s az ablakai 
mind beverve. A tanyára betérő urak csak nagy könyör- 
géssel bírták előcsalni a pinczéből az ifjasszonyt, hogy 
adjon nekik egy kis vizet — megmosdani. 

Szívszakgató volt az érdemes hölgy panaszát hallani, 
kivált midőn az összetört üvegek rémes recsegését el- 
mondta. A rémület ékesen szólását toll nem képes vissza- 
adni. Itt ismét kitűnt az a bizonyos varázserő, melyet 
Leon gyakorolt a vele érintkező emberekre, s meljTŐl nem 
tudni, a szemeiben, vagy hangjának érczében rejlik, vagy 
delejes fascinatiónak nevezendő-e? de annyi bizonyos, 
hogy a mint azt mondta a halálra rémült asszonynak, 
hogy az eddigi szenvedépek ötszáz forinttal kárpótoltatni 
fognak, hogy ezentúl Dunika úr számlájára éjjel-nappal 
mindenkinek, a ki érto jön, a székben marhahús és juh- 
hús méretik ingyen, a söntésben pedig idei nyolcz krajczá- 



f29 



i*os, a mennyi csak el akar fogyni szintén ingyen : az ide- 
ges reszketés egyszerre mintha el lett volna fújva az 
asszonyság tagjairól, keze nem reszketett, feje nem vaczo- 
gott többé, a hangja is megjött egyszerre, sőt gyógyulása 
még a padláson levő férjére is elragadt, annak is csoda- 
módon begyógyultak egyszerre a fején ütött veszedelmes 
sebek, a mint a lépcsőn alá sietett e szóra. 

— Te Leon, elmehetnél nyavalyatörősöket és betört 
fejűeket gyógyítani a világba, monda Mienor, ki egy 
perezre elfeledte, hogy maga is a betegek sorába tartozik. 

A népség ezalatt felgyülekezett a térre, mely a korcsma 
előtt volt. A korcsmával szemben a község háza. 

Közepén volt a kút: annak a kámváját ez alkalommal 
befedték egy keresztbe tett pinczeajtóval, elmés találékony- 
sággal rögtönözve abból szószéknek való emelvényt. Az 
ajtó jó vastag volt, a szónoknak nem kellett attól tartani, 
hogy keresztül esik rajta, s megfürdik a kútban; míg jó 
volt neki tudni, hogy alatta víz van ; ha rosszul beszél, 
beledobják. 

De ki beszélne ilyen helyen rosszul ? Beteg ember és 
képviselőjelölt mind igen szépen szokott beszélni. 

A Jakab korcsmájában levő uraságok nem sokára, lelkes 
éljenzések szűnni nem akaró vihara közepett látták meg- 
jelenni ellenjelöltjük személyét, a nép vállain emelt Kara- 
kán urat. 

Dehogy «urat!)) Geniális gondolat volt tőle egészen 
parasztnak öltözni, lobogós borjuszájú ingben, meg abban 
a másik öltönydarabban, a mi a németnek nmcsen; pity- 
kés mellénye volt, turi süveg a fején, meg tulipános szűr 
a nyakában. Soha sem mondta volna senki, hogy nem 
most szalajtották el a Bakonyból a disznókonda mellől. 

A lelkes szónoklat is egészen abból a szűrkelméből volt 
szabva. 

((Szeretett testvéreim. Látjátok, hogy én nem vagyok 
úr. Szegény paraszt vagyok, miként ti is. Szüleim alacsony 
származásúak voltak : magam is tenyerem törésével kere- 



210 



sem hazánk véráztatta földéből verítékkel sózott kenye- 
remet. » 

— Soha sem volt kártyán kívül más szántóvető eszköz 
a kezében, jegyzé meg rá Leon, közbevetőleg. 

((De hát miért kell minekünk, ti nektek a népnek, ha- 
zánk véráztatta földét verítékünkkel kövérítenünk ? Azért, 
hogy az urakat hizlaljuk, a kik bennünket kirabolnak, le- 
néznek, kicsúfolnak, eladnak, mészárszékre hordanak. » 

A többit elnyomta a tetszésnyilvánítás. 

Alienort kezdte a hideg lelni. A fogai vaczogtak össze. 

A szónok azután áttért egyenesen az ide most megérke- 
zett urakra. Azokat ugyan szépen learczképezte. Az egyik': 
a számtartó, az nem más, mint Faraónak a tiszttartója, a 
ki a szegény néppel téglát vettet, s még polyvát sem ad 
hozzá ; a sarczoló, commassáló, szegény zselléreket telkeik- 
ből kibeesülö vén gonosztevő, kinek több a bűne, mint 
fején a haja szála. (No nekem kijutott szépen; naonda 
Dumka úr.) A másik, az ifjú óriás, az a Napóleon : no hisz 
ezt ismerheti Gezetlen, mint hajdani kegyetlen adóexe- 
quáló, ujonczbehajtó, tömlöczbecsukató, közmunkára el- 
hajtó istentelen törvényszolgát, ki most ifjú és férfi létére 
nem szégyenelte eladni magát, beállani rabszolgának, a 
papok és főurak zsoldjába, tányérnyaló kutyának. 

— Hüh ! szörnyedt fel Alienor. 

— Hahaha, kaczagott fel Leon. 

A szónok folytatá : íme most pedig, hogy gyalázatossá- 
gait megkoronázza, még beáll majommutogató komédiás- 
nak, B idehoz közétek egy orángutángot, hogy válaszszá- 
tok meg képviselőnek. 

Ekkor aztán következett Alienor. 

No ha tegnap nagyon megcsömörlött a magasztalások- 
tól, hát ma megkapta mindannak az antidotumát. Borzasztó 
csodaszörny volt, a minek most leírták, párosulva benne 
az irtózatos a nevetségessel. 

Alienornak most már melege volt : még izzadt is. 
Soha sem hitte volna, hogy jöhessen egy olynn helyzet, 



m 

a melyben ilyen dolgokat mondhasson el valaki füle halla- 
tára. 

Nem jutott azonban eszébe a harag; hanem a félelem. 

A hallgatóság fenyegető helyesléskiáltása megrémíté. 

— ^ De hát nincsen itt katonaság, fináncz vagy pandúr, 
a ki az ember életét megvédelmezze ? Hisz ez felakasztat 
itt bennünket sorba. 

— Csigavér ! csititá Leon. Félóra múlva mind megvál- 
tozik az, csak hagyd te azt én rám. Vagyok én olyan le- 
gény, mint Karakán. Két vége van a botnak. 

Miután ellenfeleit olyan szépen helyben hagyta, áttért 
Karakán barátunk saját becses személyére, hogy ki ő, és 
minő alapelvek nyomán szándékozik Gezetlent a paradi- 
csom központjává varázsolni, ha megválasztatik. 

Az adó természetesen leszállíttatik, s azt is csak akkor 
fizeti az ember, mikor már kiszakad a tarisznyája a sok 
pénztől, az adóexecutió neve még a szótárból is kitörül- 
tetik. (Lelkesült éljenzés.) 

A katonáskodás megszüntettetik : minden ember nem- 
zetőr lesz, a ki az ellenséget puszta megjelenésével elker- 
geti. (Zajos taps, tetszéshangok, különösen a hölgyközön- 
Bég részéről.) 

Dohányt termelni szabad lesz mindenkinek, a trafika 
eltörültetik. (Általános helyeslés.) 

Az államadósságokra egyszerűen kimondatik, hogy 
azokat nem fogadjuk el. (Zajos tetszés.) 

(((Mi van még?)) szólt alá a szószékről a szónok. Két- 
felől ott álltak mellette pártvezérei, Tukmányi és Tarifás 
a rektor.) 

(A vasút) sugá neki Tukmányi. 

«Igen is. A potyománd-gezetleni vasút országos kamat- 
biztosítás melletti létrehozatala első feladatunk legyen.)) 
(I ármás helyeslés.) 

(Nevelésügy) sugá Tarifás uram. 

«Igen. Fősúlyt kell fektetnünk a népnevelésre, különö- 
Ben az ütenyrendszernek az iskolába behozatalára. (Erről 



.Tókai: Az élet komédiásai. I. 



16 



2ií 

Bokat beszélt neki a refetoí*, annálfogva nem tudta tisztán, 
hogy mi az ?) és a felnőttek oktatására. (Mit felejtettem 
még el ?) 

(Egyházi javak) sugá Tukmányi úr. 

Igazság ! Semmi sem olyan méltányos, mint hogy a 
papok jószágát vegye el az állam, annak több szüksége 
van rá. A papok dolgozzanak, a hogy mi dolgozunk. Az 
apostolok is dolgoztak. Ki vámszedő volt, ki halaszott. 
(Ez is tetszett nagyon.) 

(No még mi van ?) 

(A nemzeti bank.) 

« Épen a nyelvemen volt. Nem kell nekünk német bankó : 
csináljunk magunk nemzeti bankot; nem kell annak 
semmi ezüstalap ; ha nem fogadja el a külföld, legalább 
magunknak marad, annál több pénzünk lesz. (Ezt már 
csak gyöngén éljenezték meg : ebben az egy kérdésben 
megszűnik a kedélyesség.) 

(Mi a végszó ?) 

(A polgári házasság.) 

((Igen is. A polgári házasság. E nélkül hazánk alkot- 
mánya nem tökéletes. E nélkül nincs meg a polgárok kö- 
zötti tökéletes egyenlőség. A polgári házasság okvetlenül 
behozandó.)) (Erre már csak sporadice éljeneztek. Bánták 
is azt !) 

Éljenzés nélkül végezni pedig a beszédet öreg hiba 
volna egy jelölttől. Vette azt észre Karakán, s annálfogva 
még egyszer rágyújtott arra a lelkesítő thémára, hogy 
minden bajainknak az okozói az urak, ezek nyúztak ben- 
nünket századok óta : elkezdve 11. Ulászló alatt, a mikor 
Dózsa Györgyöt tüzes vastrónusban süttette meg Szapo- 
]yai János. 

Erre aztán megéljenezték a szónokot is, Dózsa Györgyöt 
is, meg Szapolyai Jánost is. 

Végezte. Nagy munka volt. Bele is izzadt erősen. Meg 
is törlé a homlokát a lobogós ing ujjával, igaz paraszt- 
legény módjára: a miért újra megéljenezték. 



UH 



( — Mind agyonvernek ma bennünket; szurkolt Alie- 
nor, ki mindezt a korcsmaablakból hallgatta és nézte.) 

És most következett a szónokok másodika : Tiikmányi 
úr. mászott fel az emelvényre. 

Neki nem kellett arra hivatkozni, hogy ö kinek az em- 
bere ? Látták. Eongyos volt. Azzal bizonyította be a sze- 
gény emberek iránti szeretetét. 

Hangja rekedt és recsegős volt, s előadása nem kelle- 
metes. 

Hanem, hogy mára való esze több volt, mint a tisztelt 
jelöltnek, az bizonyos. 

Sietett megmagyarázni az egybegyűlteknek, hogy mi- 
után meghallották a jelölt remek programmbeszédét, annak 
buzdító szavait ne akként vegyék ám, mintha már most 
itt volna az ideje az urakat tettlegesen eldöngetni; mert 
ennek rossz következései lennének. A képviselőjelöltek és 
kísérőik személye szent és sérthetetlen, a ki azoknak a fejét 
beveri, a szolgabiróval meg a csendbiztossal jön barát- 
ságtalan érintkezésbe ; katonaságot küldenek érte, az ellen- 
állókat megszurkálják, s a vezéreket becsukják egy pár 
esztendőre : mert most a zsarnokoké a hatalom. Annál- 
fogva az a lelkes szózat, mit a jelölt úr hallatott, hogy 
«fennyen villogtassuk ellenségeink feje fölött fegyverein- 
ket)) , csak mint bibliai mondás értendő Csupán alkotmányos 
fegyvereinkről van szó: szavazatainkról; azokat villog- 
tassuk. Méltó haragunkat pedig temessük keblünkbe és 
most hallgassuk ki az ellenpárt szónokait, igazságunk be- 
vehetetlen várának sánczaira könyökölve, s nagyokat 
köpve azoknak ostromlóira, kik nem érdemesek arra, 
hogy botjaink végét beszenyezzük az ő megérintésükkel. 

— Ez derék, okos, becsületes ember : rebegé Alienor 
könnyebbült szívvel. Ebben van keresztyéni érzés. 

— No én bennem nem lesz annyi keresztyéni fele- 
baráti szeretet, mondá Leon ; mert én megdögönyözte- 
tem a két kedves barátomat, most mindjárt a saját népe 
által. 



— Tehát csakugyan ki akarsz hozzájuk menni ? 

— Veled együtt. 

— Ilyen úri ruhában ? mikor fel vannak böszitve a fe- 
kete kabát ellen. 

— Ezt le is vetjük. Hoztam magammal más costumeöt 
is. Te felveszed a rókavadász piros frakkot, én meg a 
franczia zuáv egyenruhát a mult jelmezbálról. 

— Csak nem bolondultál meg ? 

— Sőt egészen megokosodtam. A fekete kabátot gyűlö- 
lik; de az egyenruha imponál nekik. Meg lesznek lepve. 
Én csak kiosztom a szerepet. Te aHgol vagy, én franczia. 
A többit bizd rám. Most siess öltözködni. A közönség már 
türelmetlenkedik. Siess. A színpadon vagy. Nincs hová 
menekülnöd, mint a sugólyukhoz. A fejed épsége, az éle- 
ted függ tőle, hogy jól játszál. Ha most innen elfutunk, 
utánunk szaladnak, s kékre-zöldre páholnak. Közéjük kell 
rontanunk merészen, mint egy operetté librettó eszeve- 
szett hőseinek, s azon lennünk, hogy mi veressük meg ve- 
lük az ő vezéreiket. Tertium non datur ; itt más választás 
nincs. 

Alienor ráadta fejét a veszedelmes komédiára. Nem 
mert Leonnal ellenkezni. Ez volt egyedüli védelmezője a 
savannák indiánjainak wigwámjai között. Csak felvette a 
veres frakkot, a mint látta, hogy Leon egy fütty alatt 
felrántja a zuáv kan tust, a veres bugyogóval. Leon még 
koszperdrül is gondoskodott a számára, s a kiegészítő há- 
romárboczos kalapról, s hogy tökéletes legyen a costume, 
feltűzött a mellére egy nagy ezüst cotillonrendcsillagot. 
Aztán maga is felkötötte a kardját. No már most «all 
right» — «vogue la galére?)) 

Künn rettentően halljukozott már a kíváncsian türel- 
metlen sokaság. 

Az idegen, felötlő egyenruhák láttára rögtön a bámuló 
meglepetés hallgatásába halt el az eddigi zaj ; útat nyi- 
tottak előttük, s a legközelebb állók még kalapot is emel- 
tek nekik, a míg a kútig eljutottak. Itt Leon felsegíté előbb 



2i5 



Alienort, s maga egy erélyes szökéssel melléje ugrott, s 
rögtön kezdé a megszólítást. 
((Felséges nép !» 

(Felséges ! Nem : ((hallják kentek ! » nem : ((ti barátim ! » , 
hanem ((felséges!))) 

((Mert ez a czím illeti meg a suverain népet, kinek szine 
előtt szabad legyen néhány szót szólanom.)) 

((Nem szükség magamat bemutatnom a népnek, ismer 
engem a nép: tudja mindenki, hogy én vagyok Napóleon- 
nak öcscse.)) 

Erre kellemetes morgás támadt, hiszen az egész világ 
úgy ismerte, hogy «Napoleon öcsém)). 

(Még csak nem is lehet megczáfolni ! dörmögött Tuk- 
mányi úr). 

« Annak a dicső nagy Napóleonnak, a ki Solf erinónál 
legyőzte az osztrákot s a kinek köszönhetjük, hogy nem 
ül többé nyakunkon a cseh zsandár és mindnyájunkat be 
nem csuktak Olmüczbe, Józsefstadtba, hanem szabadon 
megválaszthatjuk képviselőinket. Éljen a hős franczia 
nemzet! Éljen az én dicső bátyám és druszám Napó- 
leon !)) 

Ezt az éljent lehetetlen volt megtagadni. 

No már egy éljent kicsikart a hallgatóságból. 

((Ez az én tisztelt barátom pedig, kit ime önöknek be- 
mutatok, a nagy nevű princz Alienor, uralkodó fejedelmi 
sarj, fia annak a hatalmas Angliának, mely a magyar me- 
nekülteket vendégszeretőén fogadta, melynek hatalmas 
hajóhada előtt reszket az egész világ; azon hatalmas 
Angliának, mely minden elnyomott népnek leghívebb ba- 
rátja, mely Lengyelországot már felszabadította, s most 
meg Magyarországot fogja felszabadítani a járom alól.)) 

(Te ! Ezért meg a kormány akasztat fel, szepegett Alie- 
nor.) 

(English spoken mylord ! dörmögött rá a szakálla közül 
Leon s folytatá :) 

olgen, a dicső Angliának küldötte ő: az angol hajóhad 



2i0 

commodorei egyenruhájában, mellén a Viktória regía 
érdemrendével.)) 

(Hisz az vízi virág ! kiálta fel tudákosan Tarifás rek- 
tor úr.) 

<(Az ám; mert ha borvirág volna, akkor ö is az orrán 
hordaná azt, mint Tarifás uram.)) 

Tarifás úrnak igaz, hogy nagyon veres orra volt, annál- 
fogva a hallgatóság nagyszerű röhejben tört ki a találó 
visszavágására a szónoknak. 

Már meg is nevettette őket. Ez a második bevett sáncz, 

(Mondtam, hogy ne engedjük ezt az embert szóhoz jutni ! 
dörmögó Tarifás úr.) 

«De hát mit keres egy ánglus a magyar országgyűlé- 
sen ? Azt kérdi tőlem a felséges nép. Megfelelek rá. — 
Nagyon helyesen mondá az előttem szólott igen tisztelt 
képviselőjelölt, kinek tehetségei és hazafiúsága előtt én 
mindenkor meghajlom, hogy az adófizetést végképen meg 
kell szüntetni. Én is egy véleményen vagyok vele. De 
nem mondta el az én tisztelt barátom, hogy mi módon 
hiszi megszüntethetőnek az adófizetést hazánkban : pedig 
ez a nyele a dolognak. No majd megmondja ez az ánglus. 
Mert tudd meg, oh én népem, hogy mikor dicső nagy- 
bátyámat, azt az első Napóleont, a többi potentátok le- 
verték 1816-ban, akkor nagyszerű hadikárpótlást csikar- 
tak ki tőle, a melyből Magyarországra is jutott nyolczszáz 
millió. Ezt a pénzt azonban, a helyett, hogy akkor kiosz- 
tották volna a nép között, a hogy illett, inkább megtar- 
tották és betették az angol bankba. Ez most is ott van. Ez 
az ország pénze. Ez azóta kamataival együtt felmegy két- 
ezer millióra. Ezt a kétezer milliót kipörölni az angol 
bankból és nekünk juttatni, leend feladata az általam be- 
mutatott képviselőjelöltnek. 

(Hüh, hisz ez felségsértés, a mit te itt beszélsz. Én el- 
szaladok innen, monda Alienor.) 

«Nye krics, ha angol vagyw, dörmögött rá mérgesen 
Leon ; el pedig nem szaladhatott, mert fogta a karját. 



2i7 

Ez a felvilágosítás pedig rendkívül tetszett a hallgató- 
ságnak. Lám, ezt Karakán úr vagy nem tudta, vagy el- 
hallgatta előttük. 

«S ha azt megkaphatjuk, nem hogy mi fizetnénk az ál- 
lamnak, hanem az állam fizet nekünk. Mert legelőször is 
hadsereget nem fogunk tartani. Ebben én is egyetértek 
tisztelt barátommal, Karakán úrral. De semmiképen nem 
helyeselhetem azt a módszert, a mit ő nekünk a he- 
lyett ajánl. A nemzetőrség ! Nem kell a nekünk ! Itt van 
Czuppan uram, itt van Dézsás uram, a kik negyvenyolcz- 
ban nemzetőrhadnagyok voltak, tudják jól, mit tesz nem- 
zetőrnek lenni ? Familiás embernek házát, tűzhelj'^ét el- 
hagyni. Kenyéren vizén Nagy-Bányáig gyalogolni, szűr 
nélkül, kalap nélkül hazaérkezni ; itthon a feleségnek hült 
helyét találni. Nem hiszem, hogy még egyszer kedvük le- 
gyen a ((bőrseregbe)) beállani. 

(((De nem bizony! De kell biz a kányának])) kiáltozának 
minden oldalról a hallgatóság öregebb férfiai. 

A nemzetőrség tehát formaszerint megbukott. 

((A mi jelöltünk azonban majd megtanítja az ország- 
gyűlést arra, hogyan lehet mind a katonáskodást meg- 
szüntetni, mind a nemzetőrséget fel nem állítani. Ezt úgy 
híják, hogy ((garantiao. Ha Francziaország meg tudja vé- 
delmezni Algírt, pedig az pogány nép, Anglia pedig Kelet- 
Indiát, a ki csupa czigány : ketten együttvéve hogy nc 
védelmezhetnék Magyarországot is, s akkor nem magunk- 
nak kell fáradni vele ; a mi igazság is : mi háromszáz 
esztendeig védtük egész Európát; most védjen bennünket 
Európa. Mi majd csak nézzük. 

Ez igen érthető és természetes megoldása volt a vé- 
delmi rendszernek. 

öA mi az államadósságok kérdését illeti, arra nézve a 
tisztelt előttem szólott barátom nézetei ellen semmi ki- 
fogásom nincsen, csupán azt szeretném hozzátétetni, hogy 
minekelőtte kimondanék, hogy az államadósságot nem kell 
fizetni : fölöttébb szükséges volna, hogy az állam minden 



248 



egyes polgárának a magánadósságát vállalná el magára, 
s abból is lenne államadósság. így legalább addig is, míg 
azok eltörültetnének, nem csak mi szegény adósok nem 
fizetnők a keserves uzsorát az adósságainktól ; hanem a 
czudar hitelezők maguk is fizetnék a saját követeléseikért 
járó kamatokat. 

Ez meg már oly világos pénzügyi projectum volt, hogy 
azt lehetetlen egy hallásra meg nem érteni akárkinek ; 
hangzottak is sűrűn a fölkiáltások: «De jól beszél! Na- 
gyonjói beszél! Halljuk, halljuk!)) 

(Te Leon ! Ne bolondítsd a népet ily infámis módon I 
zsörtölt rá fel a vad palatínus.) 

(Ha ilyen száz mázsás bolondságok alatt le nem szakad 
ez az ajtó, a min állunk, hát akkor sokat megbír, mor- 
mogá Alienor.) 

((Halljuk ! halljuk !» 

(( A mit a dohánytermesztésről mondott a nagyon tisz- 
telt előttem szóló : azt az eszmét sem találom egészen 
tökéletesnek. Mert hogy mi szabadon termeszthessünk 
dohányt, az nagyon helyes kívánság; hanem, hogy min- 
den ember termeszthessen dohányt, az már csak isten- 
telenség volna. Hát akkor ki veszi meg a mi dohá- 
nyunkat, a mit magunk el nem pipálunk? A mi jelöl- 
tünk oly törvényjavaslatot fog behozni a képviselőházban, 
mely szerint dohányt csak a kisbirtokosoknak szabad ter- 
meszteni, a nagybirtokos vessen zabot, abból is megél. 
A kormány pedig ezentúl is vegye meg a dohányt. Tehát 
legyen szabad dohány, ne legyen fináncz, de maradjon 
meg atrafika.)) 

Eémséges éljenkiáltás fogadta ezt a törvényjavaslatot. 

(No bizony még elbolondítja a népet a kezünkről, aggo- 
dalmaskodók Tukmányi úr. Elég már a pletykából Napó- 
leon !) 

((Mi van még ? szólt hozzáfordulva Leon. Úgy! A po- 
tyománd-gezetleni vasút. Hát hiszen, felséges polgártár- 
saim, ha csak vasút kell, az olyan könnyű dolog, hogy azt 



219 



minden képviselő rázhat ki a kabátja újjából a maga vá- 
lasztóinak. De az a kérdés, hogy kell-e nekik? Hát mi a 
haszna a népnek a vasútból ? Az, hogy a búzának az ára 
felmegy, s a szegény nép drágábban veszi; a talián nap- 
számosokat behozzák, s azoktól az itthoni munkás nem 
jut keresethez. (Igaz a!) Százötven derék becsületes pol- 
gártárs van Gezetlenben, a ki azzal tartja a családját, 
hogy fuvarba jár; amint ide vasút jön, agyoncsaphatja a 
lovát, s beállhat vasúti bakternek: vége a keresetének. De 
legfőbb az, hogy ki nem tudná, mikor tavaszszal meg- 
áradnak az erek, ha azoknak a lefolyását egy hosszú vas- 
úti töltéssel elzárják, minden kertészgazda ki lesz öntve 
a házából, mint az ürge. Hát ezért kell Gezetlennek a 
vasút, hogy békát termeszszünk káposztás-kertjeinkben. » 

(«Nem kell ! Nem kell ! Veszszen meg a vasútja! Igaz- 
sága van neki!» hangzott fel a tömeg közül.) 

(Te asszony, ördög bújjék a sarkadba; nyájaskodékTuk- 
mányi úr gyöngéd élete párjával : minek szóltál a mellett, 
hogy ezt ide beereszszük? Tudtam én, hogy ez nagyobb 
akasztófáravaló, mint mi vagyunk. Kiliczitál bennünket a 
helyünkből. Már most eredj, tedd jóvá a dolgot. Eredj, 
csinálj valamit a kölykekkel.) 

Az a valami abból állott, hogy a gyöngéd élettárs fel- 
biztatott egy csoport vásott iskolakerülő suhanczot, hogy 
csináljanak sárból galacsinokat, hozzávaló anyag van az 
árokszélen elég : jó szikkadó fekete agyag; azzal aztán, 
mikor legjobban beszél a szónok, teremtsenek oda a füle 
közé. 

Leon ezalatt folytatá a hátralevő themát : 

((Helyeslem nagyon, hogy a papok jószágai elvétesse- 
nek ; de nem az állam által, a hogy tisztelt előttem 
szólott kifejezé, hanem mi általunk, nekünk több szüksé- 
günk van arra.)) 

(Hisz ezért meg excommunicálnak bennünket! hüle- 
dezett Alienor.) 

Igyekeztek itt-amott Leonnak közbe kiabálni az ellen- 



párt kortesvezérei ; kik vették észre a romboló hatást, a 
mit beszéde költött, de nem bírtak vele, olyan hangja volt, 
mint a jerichói kürtnek ; dűlt előtte a fal. 

Még csak a bankkérdést igyekezett megoldani : felvilá- 
gosítva a tisztelt előtte szólottnak azt a tévedését, mintha 
a magj^ar nemzeti banknak nem kellene ezüstalap ; de 
nagyon is kell, sőt inkább az kell ; de hát mire való a 
quóta? Ha az osztrák adósságnak harminczas quótáját 
hátunkra nyomták, akkor az osztrák bank ezüstjének 
harminczas quótája is minket illet, úgyis a mi bányáinkból 
került az ki. Ez ismét igen elfogadható propositió. 

(Te, hisz ez meg épen communismus! szörnyűködék 
Alienor.) 

E közben vette észre Leon azt a szép törekvést, hogy a 
kis polgártársak hogy furakodnak a kút közelébe, nyomo- 
gatva a markaik közé gömbölyű sárgombóczokat, s sejtette 
a strategémát. Várt, míg egészen közel jönnek, akkor rá- 
tért a nevelésügyre. 

«De tisztelt felséges polgártársaim; merőben kénytelen 
vagyok ellentmondani egyben a tisztelt előttem szólónak 
s ez az, hogy ő a népiskolába be akarja hozatni az üteny- 
rendszert. Tehát üttetni, botoztatni akarja a mi gyerme- 
keinket? Ezt a gyönyörű sarjadékot, melyre örömmel te- 
kintünk, e kedves magzatokat, a haza reményeit ismét 
mogyorófával, virgácscsal akarja, mint a barmot üttetni. 
Mit? hogy nem igaz? Hát nem világosan kimondá-e az 
ütenyrendszer behozatalának szükségét a népiskolába? 
Oh ti ártatlan gyermekek, hát azért ujjongtok-e ti, hogy 
ezentúl mindennap tizenkettőig vágjon benneteket a rek- 
tor? Ez a ti nyereségtek a követválasztásból ? Hej te Pista, 
Marczi, Gyurka ! tapogathatod a helyét előre is. 

A gyerekhad felzendült ! 

Karakán sem vette tréfára a dolgot. 

— Tiltakozom szavaim elferdítése ellen ! rikácsold, fel 
akarván kapaszkodni harmadiknak a két szónokhoz az 
emelvényre ; de abban a perczben Pista, Marczi, Gyurka 



251 



Úgy teremtették nyakon, pofon az agyaglövegekkel, hogy 
egyszerre látást-hallást vesztett, s visszaesett a párkány- 
ról. 

(«Nesze üteny!)) sivalkodék a fiatal «krethi és plethi.») 
A rektornak is jutott belőle vagy kettő, sőt Tukmányiné 
asszonynak is letrafálta egy löveg fejéről a piros rózsát.) 

Leon úgy tett, mintha nem is tudná, mi történik oda 
alant, biztos volt róla, hogy őtet meg nem dobják. 

« Nagyon sajnálom, folytatá a szónoklatot, hogy az ér- 
demes ellenjelölt urat kénytelen vagyok nézeteiben meg- 
támadni, mert én a legnagyobb tisztelői közé tartozom, s 
teljesen meghajlom előtte, nem tekintve azt, hogy ő csak 
egy zsidó gyerek. 

Ez volt a legnagyobb petárda. 

Azt mondani az ellenjelöltről, hogy zsidó! Ez kegyet- 
lenkedés. 

Lám, Karakán olyan emberséges volt, hogy az ellen- 
jelöltről nem mondott mást, csak azt, hogy az német, sehon- 
nai, tolvaj, majom és szamár, s ezek elég irgalmatlanok a 
végsőre vetemedni, s azt fogni rá, hogy ő « zsidó » ! 

Már most, hogy czáfolja azt meg? 

Az ellenfél pedig felülkerült. 

— Igenis, az ! hát mi tagadni való van rajta ? A zsidók 
is derék emberek. Ismertem az apját is, becsületes pipa- 
kupakoló volt Gyertyámosban ; a Jakab szomszéd is 
mindjárt ráismert, a mint meglátta. (No a szegény Jakab 
erre a mondásra rögtön elbújt egy üres kád alá, hogy meg 
ne kapják.) 

— Nem igaz ! Hazugság ! Gyalázatos, szemtelen hazug- 
ság ! Le vele ! kiáltozának Karakán főemberei. 

(No most már végünk van ! sohajta fel Alienor.) 

— Hazugság? rivallt éles hangon Leon. No hát majd 
én bebizonyítom, hogy ő zsidó. En bebizonyítom a saját 
beszédéből. 

Erre mégis kíváncsiak voltak még Tukmányiék is. 
((Hát nem hallotta-e az egész közönség, hogy mit mon- 



252 



dott utoljára? A polgári házasság okvetlenül behozandó. 
Hát mit tesz ez ? Azt, hogy a ki már megunta a feleségét, 
az odamehet a jegyzőhöz, leteszi az öt forintot s az rög- 
tön elválasztja tőle; s akkor aztán másik öt forintért ösz- 
szeesketi valami szép zsidó lánynyal : a kapufélfa lesz az 
oltár. Ez az a polgári házasság.)) 

Meggondolandó, hogy a hallgatóság vegyítve volt feles 
számú asszonyokkal, minden korosztályból. 

((Ezt éljenezték meg az urak ö kegyelmeik olyan nagy 
lelkesedéssel ! folytatá Leon. Jó volna úgy-e a maga öre- 
gét oly könnyű szerrel kifirunczvanczigolni kinek-kinek a 
házból, aztán új menyecskét haza hozni? Bezzeg Ttik- 
mányi uram is ugyancsak tapsolt két első lábával a pol- 
gári házasságnak. Tetszenék úgy-e, a hűséges jámbor 
hitestárs helyébe a vadaskerti csapláros Eákhelét a ház- 
hoz szólítani a polgári házasság útján? 

Tukmányi úr e nem várt orvtámadás ellen gyors és eré- 
lyes védelemre készült, de nem volt ideje rá : mert a hű- 
séges hitvestárs ott volt a háta möe^ött, s az, a mint Leon 
eltalálta azt a kulcsot, melylyel szivéhez lehetett férni : se 
kérdett, se hallott többet, hanem marokra fogta a tök- 
magos ridikült s olyat húzott vele Tukmányi úr fejére, 
hogy az a nyelvébe harapott tőle ; s aztán nemcsak egyet, 
hanem igen sokat azzal a ridiküUel ; az pedig nehéz volt 
mindenféle sok czók-móktól és a zenéhez a recitativot is 
hangoztatá. 

— Hah, te vén akasztófáravaló ! Hát Kákhel kell ne- 
ked ! Polgári házasság kell neked ! Nesze Eákhel ! Nesze 
polgári házasság! (Az pedig mind egy-egy ütés volt a 
fejére, a hátára.) 

S a jó példa nem maradt követetlen. Egy féltékeny asz- 
szony százat csinál. Ez a nyavalya a legragályosabb a 
világon. A sok ifjú és vén menyecske rohant a hallgató- 
ság közé, kiszemelni a maga életpárját, mintha félne, 
hogy már viszik is polgárházasodni, s húzta-vonta ki 
onnan, ha megtalálta. És a míg a bőszült zűr-zavarban 



Ö53 

Alienor utolsó óráját hitte már elérkezettnek, addig Leon 
pokoli gyönyörűségét találta benne, hogy még olajat töl- 
tögessen a tűzre, s a dühbe jött asszonyokat még név- 
szerint is heczczelje az uraikra. 

— Ugy-e Siskáné asszonyom, ngy-e Bendekné asszo- 
nyom ; nem kell már a parasztházasság, polgári házasság 
lesz már ezután ! Majd lesz itt farsang egész esztendőn át ! 

Azok aztán mentek a jussukat keresni tíz körömmel. 

De senki sem járt olyan gonoszul, mint maga a legelöl 
szólott nagyoü tisztelt képviselőjelölt, a ki a herczehur- 
czából kifelé menekülvén, épen egy csoport hajlottkorú 
matróna keze közé került. E haragos amazonok bosszú- 
álló tenyerei közül csupán tulipános szűrének hátrahagyá- 
sával bírtabiróház ajtaján bemenekülni, még ott is üldöz- 
tetvén a jogaikra féltékeny legitim házastársak felzúdult 
öohorsai által. 

Leon diadala ezúttal tökéletes volt. Ellenfelét sikerült 
nemcsak kiverni a sakktábláról egészen, de meg is ve- 
retni saját emberei, s mi még rosszabb, saját asszonyai 
által. 

S hogy győzelmét, jó hadvezérként, még teljesen fel is 
használja : a mint a helyzetnek kizárólagos ura maradt, 
ismét felhangoztatá az emberzajt túlkiáltó hangját. 

— Felséges nép! Halljad tovább beszédemet. 

Olyan nagy volt már varázshatalma a sokaság felett, 
bogy csend lett szavaira: abbahagyták a veszekedést 
szépen. 

— En elmondám mondandómat, s hálát rebegek 
érte a felséges népnek, hogy azt kihallgatni kegyeske- 
dett. Most azonban, uraim és úrnőim, hallgassák meg 
azon szavakat, melyeket tisztelt jelöltünk fog önök előtt 
elmondani. 

Most rettent csak meg Alienor. 

(Csak nem bomlottál meg, hogy velem is akarj beszél- 
tetni?) 

— herczegsége angolul fog szónokolni! melyet kegyes 



engedelmükkel én bátorkodandom zengzetes hazai nyel- 
vünkön tolmácsolni. 

(Eredj a gutába ! Nem tudok én semmit angolul könyv 
nélkül egyebet, mint Hamlet monológját Shakespeareból.) 

(No hát elmondod azt ; de csak hamar, itt nem lehet 
sokat teketóriázni.) 

S Alienornak nem volt más menekülése, mint előállani, 
neki köszörülni a torkát s elmondani a gezetleni kút tete- 
jén azt a szép pbilosophi beszédet « Hamlet ))-b öl : «to be, 
or not to be, that is the question)). 

Nem sült bele. Elmondta végig ; a hallgatóság áhítatos 
figyelme mellett. 

Akkor aztán előállt Leon és megmagyarázta a beszéd 
tartalmát, melyet a Shakespeare-commentatorok mind e 
mai napig hasztalan törekedtek tökéletesen felfogni. 

— Uraim és úrhölgyeim. Az elmondott szavakban 
dicső jelöltünk szentül megfogadta azt, hogy mindazon 
programmtételeket, melyeket én szerencsés voltam önök 
előtt bemutathatni, az utolsó betűig beváltani kötelessé- 
gének tartandja. A három nyári hónapot, mikor nincsen 
országgyűlés, mindig Gezetlenben fogja tölteni, s akkor 
mindenkit szívesen lát úri asztalánál. Vesztegetni a mi 
jelöltünk nem kiván; az nem is szép s Angliában nem is 
szokás ; de ha valakinek valami titkos kívánsága volna a 
mi uri barátaink közül, azt Dumka úrnak elmondhatja, a 
ki két szóból is ért, olyan ember. A mi jelöltünk maga is 
nagy gazda, ő küldeni fog olyan egyptomi mumiabuzát, a 
mi százhatvan magot ad, olyan jerseyi káposztamagot, a 
minek a feje egy lépés, olyan yorkshirei emsét, a ki hat 
mázsára meghízik s olyan aargaui tehenet, a ki negyven 
itcze tejet ád; a hölgyeknek pedig olyan brahmaputra 
tyúkokat, miknek strucztoUuk van, minden nap kétszer 
tojnak s kakasuk nem kukorikol, hanem énekel: hogy 
megemlegessék róla. A reményteljes fiatalságnak pedig, 
míg csak a mandátum le nem telik, kijár minden napra 
Ábrahám boltjában a medveczukor. 



(Ez mind benne van Hamlet monológjában.) 

— Egyébiránt áldást, békességet kiván mind közönsé- 
gesen s élete legfelejtlietetlenebb napjai közé fogja számí- 
tani ezt a mai szent csütörtököt. 

Az általános éljenzés elnyelte a többit, a két ifjú hőst 
vállaikra emelték a férfiak s úgy vitték a fehér zászlós 
tanyáig vissza. 

— No te Leon, monda Alienor, ba minket ezért a sok 
veszett bolondért, a mit te itt most elmondtál, rögtön 
perbe nem fog s be nem csukat az államügyész, akkor 
ugyan hiába eszi a kormány kenyerét. 

— Soh' se búsulj. Azért, a mit a képviselőjelölt és kor- 
tesei beszélnek a piaczon, ép oly kevéssé szokták perbe 
fogni, mint Macbeth személyesítőjét, a miért Duncan 
királyt megölte. 

— No de már most iramodjunk innen, a hogy csak a 
lovaink visznek ! 

— De gutát iramodunk ! Most jön még a feladat gya- 
korlati része. Ha elfoglaltuk a csatatéri;, azután kell néz- 
nünk, hogy hadizsákmányt is ejtsünk. 

— Hadizsákmányt? 

— Igen bizony. Szavazatokat kell gyűjtenünk most he- 
venyében, a míg melegek az embereink ; azért jöttünk ide, 
nem pedig a te angol szavalatodat meghallgatni, a mit a 
concert spirituellben is hallottam én már tőled. Aztán meg 
ember az ember. Én legalább annak érzem magamat. Nem 
tudom, te mi véleményen vagy ? En megéheztem. Most 
harangozzák épen a delet. S a legközelebbi falu fél napi 
járásra van. Én odáig ki nem állom. 

— Hát majd ád valami ebédet Jakab. 

— No nézd ! Ez bizony azt hiszi, hogy én neki kortese 
vagyok s Jakabbal akar megtraktáltatni. Kell ez nekem ! 
Menjen csak Csajkos uram Nagy János uramhoz: ismeri 
úgy-e ? biróviselt ember; jelentse be az asszonynál, hogy 
odamegyünk hozzájuk ebédre : négyen leszünk. Mi meg 
addig vessük le ezt a jelmezt, öltözzünk vissza tisztessé- 



ges embereknek ; mert Nagy János uram nem szereti a 
tréfát. 

— Hát ez nem látott így bennünket ? 

— Dehogy jön olyan ember, mint Nagy János uram, 
ilyen helyre ! 

NAGY JÁNOS. 

— Hát az a Nagy János megint miféle Isten terem- 
tése? 

— Ez, barátom, egy közönséges paraszt ember, a kinek 
van húsz, jó években harminczezer forint évi jövedelme, 
s ki a mellett télen-nyáron maga lát a gazdasága után, 
sehova nem megy, a hova nem kénytelen, s nem beszél, a 
míg nem kérdezik ; de ha aztán menni kell valahová, 
onnan el nem marad, s a mit kérdeznek tőle, arra meg- 
felel. 

— Ugy látszik, hogy az nem tartozik a mulatságos 
genreek közé. 

— Épen nem. Hozzá csak azért viszlek, hogy ott ki- 
pihend magad. Kapsz nála igen jó ebédet. Ne félj semmit 
a tegnapi vitriolban főtt csörgő kigyóhustól : jó konyhát 
tart. Még toaszttal sem kell lefizetni az ebéd árát. Ebéd 
után pedig minden szégyenkedés nélkül lefekhetel. Ne félj 
addig, a míg ti hárman, Dumka úrral és Csajkos polgár- 
társsal, ki ide, ki amoda el nem feküsztök, akár szavát se 
halld. Én előttem néha-néha megszólal, ha jó kedvében 
találom. 

— Furcsa bagoly ! 

A hetes jött is már Nagy Jánoséktól, hogy szívesen lát- 
ják az uraságokat : tessék odaköltözni kocsistól, lovastól, 
podgyászostól. 

— Tehát nem a kutyák iszszák meg a vérünket ? 

Nagy János egyedül lakott tágas kőházában a feleségé- 
vel. Harmadik asszony volt már és három-négy esztendős 
kis gyerekek játszottak a folyosón. Ezek a legkisebbek, 



vannak nagyobbak is. Maga életerős hatvanas férfi, fele- 
sége szelíd, kellemes modorú, csinos menyecske, élete ja- 
vában. 

Nagy János uram nem igen nyújtogatta a más keze után 
a magáét szorongatás végett, hanem a ki meg akarta az 
övét fogni, azét visszaszorította. 

Lakásában otthonias kényelem volt, minden paraszt 
pompa nélkül. Semmi sem volt kirakva tüntető szemlére : 
se cziczoma, se könyv. Nem szokott ö sem azzal dicse- 
kedni, a mije van, sem azzal, a mit tud. 

A vendégeket olyan traktára várták, hogy leülhetett 
mellé a chinai császár! S ez az első vendégség volt útköz- 
ben, a hol a tisztelt jelölt a szives házigazdának semmivel 
sem fizette meg az ebéd árát. 

(Az etelvárit sem véve ki: ott a fejedelmi koronája volt 
a díj.) 

Es talált Alienor valamit, a mit ha megtudott volna 
érteni, emlékezete igaz gyöngyei közé foglalta volna : igaz 
szeretetet. 

A ház asszonya úgy fogadta őt, mintha édes gyermeke 
lett volna. Az anyja nem kényeztette jobban : pedig az 
már ugyancsak elkényeztette. Felhordott elé mindent, a 
miről gondolta, hogy izleni fog neki, s olyan mézesen tu- 
dott kínálkozni mellé, hogy a kínálás maga fűszerezte az 
étkeket. Aztán olyan szívesen el tudott sopánkodni a príncz 
által kiállott nagy veszedelmeken. Micsoda nagy porban 
kellett utaznia, milyen rekkenő melegben ! Hogy le is for- 
dult a töltésről a hintóval, de a jó Isten őrizte drága éle- 
tét, áldassék érte szent neve ! Hát még ezek közé a gyilko- 
sok közé bejönni ! Milyen gonosz nép ! Oh, hogy merte 
koczkáztatni kedves szép fejét : ha ezt szülői tudnák ! 

S annál a szónál köny ragyogott a szemében. Drága 
gyöngy. 

De Alienornak nem volt szive hozzá, hogy az ilyen 
drága gyöngy értékét meg tudja becsülni. Látta ő ezt a 
könyet tulajdon édes anyja szemében is ragyogni. Ott sem 



.Tokai : Az élet komédiásai. I. 



17 



258 



értette meg, hogy mi az ? ÖnzÖ volt, a mióta csak esz- 
mélt. 

— No de legyőztük az ellenségeinket ! monda, a házi- 
gazda szemébe tekintve. 

Nagy János nem felelt, csak a fejét ingatta csendesen, 
ez azt jelenté, hogy onem)). Le is sütötte a szemeit tányér- 
jára: ö szégyenlette magát a kérdező helyett. 

— Ön nem volt ott a népgyűlésen? folytatá Alienor. 
(Olyankor bátor volt, mikor magánál félénkebb emberre 
talált s Nagy Jánost annak nézte.) 

— De hallgattam azt egy házból. 

— S miért nem jött ki a nép közé ? 

— Nem nekem való hely az. 

— ön úgy látszik, hogy aristokrata. 

Nagy János nem felelt, csak a vállát vonogatta. 
Alienor azt hitte, hogy nem értette meg az idegen szót. 

— Hogy ön : gazdag ember ? 

— Igen, az vagyok : van hat fiam és három vőm, s mind 
a maga emberségéből keresi a kenyerét. 

— Nem úgy értettem, hanem hogy büszke ember? 

— Felfogtam a szót, kegyelmes princz. Nem vagyok 
büszke, csak válogatós. Mint maga a törvény, mely cenzust 
szab meg, s a szerint nevezi az embereket egyeseknek és 
nulláknak, a hogy azon felül, vagy azon alul esnek: csak- 
hogy az én censusom más, mint a milyet a törvény 
állit fel. 

— S milyen az az ön censusa ? 

— Minthogy parancsolt velem a kegyelmes princz, te- 
hát megmondom. Annak a gyülekezetnek, mely előtt ke- 
gyelmességtek szónokoltak, fele asszony és gyerek nép 
volt; tehát szavazatnélküli szájak. A másik felének fele 
összecsődített napszámos nép, szolgalegények, az adóala- 
pot eltagadott mesteremberek, lakhely nélküli fuvarosok, 
czigányok : tehát nem választóképes egyének. A meg- 
maradt rész, mely valóban szavazattal bír, állt azokból a 
kertészekből, zsellérekből, kik egy viskóval bírnak, mely- 



ben két lakrész van, a mit az adókívetők elől nem lehet 
eltagadni s annálfogva emberszámba mennek a szavazás 
alkalmával s a kiket mi, ahogy tetszett mondani, ((aris- 
tocraták)), egyszerűen «gányók»-nak és « duhaj » -oknak 
szoktunk nevezni, és igaz, hogy a társaságukba nem kíván- 
kozunk. Azon a népgyűlésen nem láttak kegyelmességtek 
egyetlenegy telkes gazdát sem. De azért itt nincs aristo- 
crátia, mert ez azt jelenti, hogy a «jók uralkodása)). Itt a 
duhajok uralkodnak. Választások alkalmával az ö akaratuk 
teljesül, ők jelölnek s nekünk nincs mit tennünk, mint 
vagy arra szavaznunk, vagy itthon maradnunk. Mert sem 
a fejét, sem az ablakát senki közülünk beveretni nem 
akarja; sem attól nem akar reszketni egész éven át, hogy 
a pajtáját felgyújtják, a lova füleit levagdalják, a vetését 
lelegeltetik, az újságba kiíratják a nevét s legyalázzák, hát 
inkább félrehúzza magát és hagyja őket ilyenkor ural- 
kodni. Ez a duhaj nép az én rétemen legelteti a marhá- 
ját, az én szénámon telelteti ki a lovát; az én szőlőmet 
szedi meg, s azt hordja be a heti vásárba ; ha fuvarba foga- 
dom, megdézsmálja a gabonámat; ha munkaidő van, olyan 
napszámot követel, mint egy kiküldött hivatalnok, ha 
munkát nem ad neki más, maga nem keres, hanem éjjeli 
munka után lát ; ha pénze van, azt mentül előbb meg- 
iszsza, ha nincs, hét rétbe gyűri a gyomrát s inkább kop- 
lal, mint hogy kosarat fonna, vagy töltést csinálna nap- 
számba. Ezekkel nem hogy magamfajta ember keverednék 
egy társaságba, de még a béreseim is kizárnák maguk kö- 
zül azt, a meljdk olyan korcsmába belépne, a hol a duha- 
jok isznak. És énnekem nem fér össze a természetemmel, 
hogy a kikkel egész esztendőn át éreztettem, hogy tőlük 
őrizkedem, a választások alatt odamenjek közéj ök, velük 
együtt inni, csókolózni, ölelkezni. S a mi a legfőbb : hall- 
gatni azt, a mit ők beszélnek. Hogy én hallgassam azt, 
mikor nekem a duhaj elkezd hazafiúi erényekről beszélni ! 
ő, a duhaj ! a ki az adófizetést csak a nemteljesítésböl 
ismeri s a katonáskodás elől vagy megszökik, vagy nyomó - 

17^ 



560 

réknak teszi magát, lúdtalpává neveli a gyermekeit, hogy 
be ne váljanak ! és nekem! ki minden negyedben ott va- 
gyok az adóhivatalban tartozásomat leróni, s soha az álla- 
mot egy font csempészett dohánynyal meg nem csaltam ; 
a ki magam a szabadságharcz alatt az utolsó fegyverleté- 
telig harczoltam a hazáért ; mind a hat fiammal sorba 
leszolgáltattam a katonáskodást; a kinek a hozzájárulását 
megtalálják minden adakozásnál, a hol emberiség, köz- 
művelődés, nemzeti intézet követeli az önkénytes áldoza- 
tot ! Ez az én censusom, keg,yelmes princz. Aki ezenfelül 
esik, az az egyes, a ki alul esik, az a nulla. S már most 
aztán menjek én oda közéjük s nézzem el és hallgassam 
el, hogy nekem ott álljon fel az asztalra egy Tukmányi s 
beszéljen előttem nemzetgazdaságról, az ország felvirágoz- 
tatásáról ! ő ! a kinek kidül a háza oldala ; nekem ! a ki a 
magam keze keresményéből építettem fel az új iskola- 
házat. Vagy hogy elém álljon a részeges rektor, a kit teg- 
nap hordtam le keményül, mint egyházgondnok, a miért 
a gyermekeknek az algebrát és a hazai történetet hitványul 
tanítja, s ma meg engemet tanítson ugyanaz legmagasabb 
pénzügyi tervezetekre s Európa nagy történelmére, s végül 
mind a ketten toljanak fel elém egy követjelöltet, mint 
Karakán, s az mondjon nekem egy programmot, józan, 
ép öt érzékkel bíró, irni-olvasni tudó embernek : ő ! 
a kinek az úr Isten csak egyet felejtett el megadni a 
tökéletességei kiegészítéséül : egy pár czímeres nagy 
szarvat. 

Általános hahota tört ki, miközben Alienor azt mondá 
Leonnak : 

— Egy odrole de corpso ez a mi gazdánk. 

nem talált benne mást, csak furcsaságot, hogy ezek 
a parasztok egymás között épen olyan chinai falat tarta- 
nak, mint a nagyságos, méltóságos, kegyelmes és fenséges 
urak odafönn : holott egyforma sáros csizmájú ficzkó vala- 
mennyi. 

— De aztán a mi beszédünkkel meg volt ön elégedve, 



Nagy János uram ? szólt, bátorságot véve mókázni a házi 
gazdával, a ki elárulta magáról, hogy vele mindent szabad 
elkövetni. 

— Tökéletesen. A mit princzséged szavalt, azt ugyan 
nem értettem, mert angolul nem tudok : de annyit kivettem 
belőle, mert skándálva mondta el, hogyjámbusokban volt 
írva : tehát vers volt. 

— Ah ! Észrevette, hogy skandáltam ? No de Napóleon 
beszéde csak jó volt? 

— Nagyon jó volt. Egészen hozzá illett a közönségéhez. 
Én megértettem azt. A ki maga félbolond akar lenni, abból 
egész bolondot csinálni virtus. Arra az ((adjon Isten » -re, 
a mit Karakán mondott, jobb o fogadj Isten »-nel nem 
lehetett volna válaszolni. De énnekem az arczom égett 
volna ki a szégyentől, ha engemet látott volna valaki, a 
mikor azt a beszédet hallgattam. Egyik vőm házából hall- 
gattam azt, a leeresztett ablakfüggönyök mögül. Oda sem 
a kíváncsiság vitt, hanem valami más. Nem szeretem a 
gyalázatoskodást. Megmondtam Tukmányinak a népgyűlés 
kezdete előtt : ((Hallja az úr : feleljen érte, hogy minden 
szép rendben menjen végbe, és az ellenjelöltnek és kísé- 
rőinek valami goromba tettel megbántásuk ne történjék; 
mert itt leszek én, meg a hat fiam és három vőmo. No én 
nem vagyok valami termetes ember (csak hat láb magas 
volt, egy rőfnyi széles vállakkal), hanem a fiaimat tetszenék 
látni ! ((Aztán ha valami tettlegességet találnának kezdeni 
az ellenjelölttel a duhajok, akarom mondani, a tisztelt 
polgártársak, a mi a községnek szégyenére válnék, hát 
akkor előjövünk ám mind a tizen a petrenczerudakkal, az- 
után öt perez múlva nem lesz ám egy csepp népgyűlés se 
a vásártéren. » Mondok. 

— Az Isten áldja meg érte, mondá Leon. 

— Én csak a község becsületét őrzöm ; úgyis elég rossz 
hírben állunk. Nem kívánok én a követjelöltektől semmit, 
csak azt, hogy hozzanak olyan jó törvényeket, a mik mel- 
lett az ország boldogulhat. Azért szégyenlék oda menni, 



262 



a hol szónokolnak ; mert úgy beszélnek hozzánk, mintha 
éhen halók volnánk s ők ráznák le a mannát az égből, s 
olyan ostobák volnánk, a kik mindent elhisznek. Mikor 
idejönnek, össze-vissza csókolnak, ölelnek, kedves János 
bácsinak neveznek, s a mint a választási oklevelet meg- 
kapták, s betették a sarkukkal maguk után az ajtót, soha 
többet felénk se jönnek; s ha mi megyünk fel hozzájuk, 
ránk sem ismernek. De hagyján ! a magunk apró bajai ! 
De hát azok a szép programmok, a mikben országos nagy 
dolgok vannak igérve. Nem mondom, hogy azokat telje- 
sítenék ; de csak legalább ne olvasnók a neveiket szava- 
zások alkalmával a távollevők között. - 

Ez unalmas beszéd alatt legalább hatot ásított Alienor, 
minden tartózkodás nélkül. 

— Jobbat mondok én : szólt bele a háziasszony. A mi 
kedves vendégeink el vannak törődve. A mult éjjel bizo- 
nyosan nem is aludtak. Engedjük őket lefeküdni és ki- 
pihenni magukat. Tudom én, hogy szeretik az urak a dél- 
utáni álmot. Paraszt ember is szereti, hát még a ki ezt a 
törődést nem szokta. 

Ezért az indítványért még Alienor is hálás köszönetét 
nyilvánította a házi asszonynak, őszintén megvallva, 
hogy ő minden porczikáját úgy érzi, mintha mások- 
tól kapta volna kölcsön s azok most mind visszakérnék. 

— Bizonyosan meg is csömörlött a lelkem drága princz, 
attól a sok zsíros ételektől. No ez ellen meg épen jó lesz 
egy kis megkenés. 

Alienor soha hírét sem hallotta e falusi prophylactikus 
gyógymódnak, s azt hitte, mikor ágyba fektették szépen 
levetkőztetve, s aztán a berendelt béresné elkezdte a hátát 
izmos tenyereivel megdömöczkölni, a karját, csuklóit meg- 
ropogtatni, hogy szétmegy minden csontja izeiből, a 
kenő asszony azonban nagy műértelemmel kidagasztotta 
a hátából a csömört s utána úgy elaludt a princz, mint 
egy ürge. 

Dumka urat is lehúzta a feje a kanapéra s rögtön el- 



263 



kezdett a szinlielyén horkolni, míg Csajkos uram kiment 
a méhesbe, átadni a testét a délesti nyugalomnak. Csak 
Leon maradt ott Nagy János urammal az asztalnál, mely- 
ről mindent eltakarítottak, csak a boros üvegeket és a 
poharakat hagyták ottan. A két férfi még kvaterkázott to- 
vább és hallgatta a másik kettő horkolását. 

— Biz úgy van az kedves János bátyám, kezdé rá egy- 
szer Leon, odakoczintva poharát a házigazdáéhoz. 

— Hát hiszen én mindent megértenék és mindenben 
megnyugodnám. Még abban is, hogy mikor arról van szó, 
hogy Etelvár kerületének szószólót kell küldeni az ország- 
gyűlésbe, akkor ilyen ember, mint ön, jön ide ajánlani 
képviselőül olyan embert, mint ez a herczeg. Az urak oda- 
fenn jobban értik, mint mi, hogy ennek miért kell így 
történni? Hanem egy dolgot még sem tudok magamnak 
megmagyarázni. Azt beszélik, én nem tudom : igaz-e ? 
hogy ez az úr itt, Dumka úr, a választóknak négy faluban 
már fél bankjegyeket, ötveneseket osztogatott, szavaza- 
taikra foglalóul. 

— Igaz. 

— Es hogy azok a lefoglalózott választók azt a bizta- 
tást nyerték, hogy a választás napján bankjegyeik ki- 
egészítő felét az ön kezéből fogják megkapni. így hal- 
lottam. 

— Az is igaz. 

— No már most ez az, a mit nem értek. Hogy ön tréfát 
űz a választókból, azt értem ; a ki tánczolni akar, annak 
dudás kell, a ki muzsikál, nem pap, a ki prédikál. Hogy 
ön angol princznek mutatja be a jelöltjét, azt is értem; 
ezeknek itt vagy zsíros süveg kell, vagy koronás csalma, 
vagy közülök való paraszt, vagy idegen potentát. De hogy 
ön : Zárkány Napóleon, a ki szolgabíró korában börtönbe 
csukatta azt a peres félt, a ki önt meg akarta vesztegetni, 
s a ki semmi ajándéknak hozzájárulható nem volt, hogy 
ön most magára vállaljon olyan megbízatást, mely nem 
egyéb, mint pénzzel való megvesztegetése a népnek, a 



264 



midőn az mint biró itél az ország politikai vezetői felett ! 
hogy ezt ön elvállalhatta : ez az, a mit nem tudok meg- 
érteni. 

Napóleon öcsém most kelepczébe volt szorítva. Ezek a 
paraszt emberek veszedelmes őszinteséggel tudják a becsü- 
letbe vágó kérdéseket föltenni, úrféle ezt hallatlanná tenné 
s csak a háta mögött szólná meg érte. 

Leon odanyujtá jobbját Nagy János elé, az asztalra 
fektetve, tenyerével fölfelé. De Nagy János nem tette bele 
a magáét. 

— Fog ön hinni a szavamnak ? 

— Attól függ, hogy mint lesz mondva ? 

— A félbankjegyeket nem én osztottam ki, az tehát nem 
az én bűnöm. 

— De a másik felét ön fogja kiosztani a szavazóknak. 

— No hát én erre adom önnek szavamat, hogy a nálam 
levő félbankjegyekért senki, de senki nem fogja jelenteni 
magát; visszakapja egy csomagban az, a kinek sajátja. 

— No akkor a csodák világa következik be ! 

— Kételkedik ön abban, a mit mondtam ? 

— Uram ! En nem ismerek Bátokon, Csiván, Kopronon 
és Máron olyan embert, a ki egy fél ötvenesnek a másik 
felét otthagyná, mikor elveheti. 

— Es én mégis azt mondom, hogy sem én, sem senki 
más a nálam levő bankjegyeket a választók megvesztege- 
tésére kiosztani nem fogja és hogy azt azok maguk sem 
fogják kivánni. Erre becsületemet kötöm le. 

Eögtön beletette a kezét Nagy János uram Leon tenye- 
rébe. 

— Ez a legnagyobb szó, a mi után csak az elhivés kö- 
vetkezik : ámbátor megvallom, hogy ezt épen olyan vakon 
kell hinnem, mint a feltámadást ; a mi szintén nehezen 
fog menni, de azért szent, hogy meglesz. Tehát tudni 
most sem tudok semmit, de hinni : hiszek. 

— Én pedig tudok is, hiszek is. 

— S ez épen az elsőbbsége az úrnak a paraszt fölött. 



265 



A beszélgetést egyszerre nagy hangos beszéd szakította 
félbe : valaki a folyosón künn a házi asszonytól tudakozta 
lármásan, hogy megebédeltek- e már az urak? be lehet-e 
hozzájuk menni ? mire a házi asszony azt feleié, biz azok 
most nagyobbrészt alusznak, de Zárkány úr, meg a gazda 
ott ülnek még az asztalnál. 

Azt a nyers, ráspolyzengésű hangot a bennlevők is fel- 
ismerték, s bámulva mondák egymásnak egyszerre : 

— Tukmányi ! 

— : A vad palatínus ! 

Már akkor nyitott be rájuk, előre tolva a hosszúszárú 
pipáját, a mit az agyarai közt tartott. 

Egy karmolással több volt az orrán, mint reggel ; egyéb 
változás nem történt az arczán. Csak úgy mosolygott, mint 
máskor, ha jó kedve van, vagy ha haragszik. 

— No te gézengúz ! kiálta barátságos ökölfenyegetéssel 
Leonra. Minket ugyan szépen lefőztél ! Az ördög se bír 
többet ezzel a néppel, úgy elrontottad. Most aztán ígérjen 
neki valaki többet ! 8 még az asszonyokat is a nyakunkra 
huszítottad. Engem a feleségem úgy elvert, mint a szapult 
ruhát. Soha se veri ki többet senki a fejéből a vadaskerti 
csapláros Eákhelét. S csak legalább igaz volna. De az a 
leány rám se néz. Mégis majd kikaparták a szememet érte. 
De megállj, tüzes béka bújjék beléd. Ezt nem viszed el 
szárazon. Ezért rettentő boszút fogok állni rajtad. Meg 
azon az ánglus herczegen, a ki Árpádtól származott! 
Milyeneket tudtál kigondolni ! s csak úgy hevenyében ! — 
Az Isten éltesse Nagy János uramat! hát úgy-e, hogy jól 
viseltük magunkat ? úgy-e, hogy szavamnak álltam? 

Ezzel odalépett az asztalhoz s felvett egy boros poharat. 
Leon megfogta a kezét : 

— Ugyan ne igyál már többet, hisz most is tele vagy. 

— Igen, rossz vinkóval. Annak pedig csak egy orvos- 
sága van : az, hogy igyék az ember rá még több bort, de 
jót : úgy-e bár Nagy János uram ? 

A gazda azt mondta neki rá, hogy « tessék)). 



Akkor aztán barátságból mutatott Tukmányi úr egy 
«Kuiiststuckot» azzal a pohár borral : a míg azt egy hajtó- 
kára felhajtotta, egyet sem kortyantott, sőt inkább az ivás 
alatt énekelve húzta végig ezt a virtuózkiáltást : ((páóóóón», 

((Bravó! Jól sikerült)). 

— Kaszakö csapjon beléd ! mondá aztán, leülve hűsé- 
gesen Leon mellé, s a pipáját az asztalra felnyújtva. De 
kikészítettél bennünket. Tudtam, hogy ha tátogni enge- 
dünk, hát lehúzod az angyalokat az égből lábaiknál fogva. 
Milyeneket hazudtál a populénak ! En is csak tudok hozzá 
egy kicsit, de melletted juhászkutya se lehetek. Ugyan, 
hogy tudtad kigondolni azt a kétezer milliós hadikárpót- 
lást ? Még a gyerekeket is felbőszítetted. A rektornak az 
ablakát mind bekenték fekete sárral, a felesége meg jól 
megverte a polgári házasságért ; olyat húzott a karjára a 
sodrófával, hogy most vízzel borogatják. Az egész népet 
elbolondítottad. De azért boszút állok. Nem is gondolod 
hogyan ? Nagyon furcsa lesz az. Igazi nemezis lesz. A miben 
vétkeztél, abban bünhődöL No de én nem haragszom, már 
kibékültem, no itt a kezem. 

— Félek tőle, hogy elsül. 

— Már hogy a ((disznóláb is elsül ?» ezzel azt mondod, 
hogy az én kezem disznóláb ? No jó. Még azt is zsebre 
kell tennem. Mégis pofoztattál : az is az enyém lett. Majd 
kikapsz te ezért mind egyszerre. — No hát igyunk még 
egy ((páóóóónt)), nem a te egészségedre ám, ne gondold azt, 
hanem a mi kedves házigazdánk. Nagy János uram egész- 
ségére, a gezetleni választók jövendő pártelnökére. 

— De már az nem leszek, uram. Mindent rám mérhet 
az úr Isten. Megteheti, hogy árestáns legyek lUaván ; de 
hogy pártelnök legyek Gezetlenben, már azt az egy keserű 
poharat csak el hagyja tőlem múlni. 

— Csak nem kell idejekorán tiltakozni. Hiszen nincs 
már szó Karakánról. Úgy elszaladt az a püfölés elől, hogy 
lóháton sem lehetett utóiérni. Még a szűrét is itt hagyta 
az asszonyok keze között. Pipogya ember ! Kell is nekem 



267 



többet ilyen nyámnyila követjelölt ! Nem tudom, hogy gá- 
zolt ki a sömlyékből, ha beletévedt? Kuruttyolhat ott a 
békáknak ! Minek fog olyan dologhoz, a mihez nem ért ? 
mondtam én, hogy nem való medvének a papucs ! Többet 
ide ne tegye a lábát, mert én dobom ki, a nyakánál fogva ! 

A másik kettő meg volt felőle győződve, hogy Tukmányi 
olyan részeg, mint a tök. 

Akkor pedig nem ismerték az ő természetét. 

józanon is volt olyan részeg, mint más ember, mikor 
már sok borfélét bevett, s a mit ennek a tetejébe ivott, az 
őtet már egy cséppel sem tette részegebbé, mint a milyen 
éhomra volt. 

Tudta ő most is, hogy mit beszél. 

Mind alapos volt a fenyegetés, a mit ő hallatott. 

Künn az utczán zeneszó és sűrű rivallgás közeledett 
Nagy János uram háza felé. Nem valami különös tüne- 
mény egy ilyen napon. 

— Gyerünk csak az ablakhoz, nézzük meg, mi az? 
mondá Tukmányi. S miután a másik kettő nem fogadott 
szót a meghivásra, ő maga ment az ablakhoz, kikönyö- 
kölve rajta s a hosszúszárú pipát kilógatva az utczára s 
nem törődve az indecens poziturával, melyet az asztal 
mellett ülők irányában tanúsított. 

A lárma, zenehang, rivallgás egyre közelebb jött, végre 
az egész népcsoport megállt Nagy János uram háza előtt. 
Nagy tömeg volt. Ott elcsendesültek. Akkor egy hórihor- 
gas legény felemelve a nemzeti zászlót, elkiáltá magát 
recsegő hangon : 

<( Éljen Zárkány Napóleon, képviselőjelöltünk)). 

Utána valamennyi, ki vékonyan, ki vastagon, egy riadó 
« éljen ))-t ! melyre még a pamlagon alvó Dumka úr is fel- 
horkantott, álmában rebegve : «hogy volt? hogy?)) Mire 
aztán Tukmányi odahajolt hozzá és a fülébe kurjantott : 
((éljen Zárkány Napóleon, etelvári követjelölt !» 

(Ne muzsikálj a fülembe, czigány ! morgott rá az alvó 
s tovább horkolt.) 



268 



Tukmányi pedig, miután még kétszer ismételtető jel- 
adással a riadó jelszót, most már diadalérzettel dugta a 
pipát a szájába s győzedelmesen lépegetett Leon elé, min- 
den lépésnél felemelkedve a sarkáról a lába hegyére. 

— Nesze! Megkaptad! Ha te elverted az én követjelöl- 
temet : elverem én most a tiédet ! Te veled magaddal ! 
Ránk Hezitáltad a képviselőséget: mármost maradjon raj- 
tad ! Te idehoztad a hátadon a princzet : már most vigyen 
téged haza a hátán a princz I En meg válasz tatlak képvise- 
lőnek tégedet magadat. Es ezzel aztán annak a te húszezer 
forintodnak is fucscs ! Kapsz a princztöl ezt ni: fügét! Ez 
az én boszúm ! Mondtam úgy-e ? Pernicies tua ex te Israel ! 
Agyiő húszezer gyönge forintok ! Majd megemlegeted te 
még a vad palatínust ! Megválasztatlak, te hétfejű sárkány ! 
Oda nyomom bele a hét fejedet a képviselőházba. Szer- 
vusz neked húszezer ártatlan forint ! 

Azzal kaczagva, röhögve eltántorgott ; még az ajtót is 
nyitva hagyta maga után. Ott künn aztán összeölelkezett 
a kortesekkel s együtt dalolta velük a frissensült új nótát: 

{(Napóleon a fiskális! 
Pöröl az a királylyal is. 
Kivívja jussunkat Zárkány : 
Bár rajta üljön a sárkány 1 
Éljen Napóleon !» 

A princz és a számtartó még erre sem ébredtek fel. 
De felébredt valami más alvó : a gyanú Nagy János uram 
szivében. 

Oda állt Leon elé, olyan közel, hogy a bajuszaik hegyei 
érintkeztek. 

— Mi volt az a húszezer forint, a miről az a részeg 
ember példálódzott ? 

Leon elmondta neki az egész dolgot, szórul-szóra, úgy, 
a hogy történt. 

— Tehát semmi igaz sincs az egész húszezer forintból ? 

— Azt elhiheti ön. 



m 

— Csak az 6 elbolondítására lett az mondva. S már 
most ez az ember, abbeli hitében, hogy önt húszezer 
forinttal megkárosítja, mindent el fog követni, hogy önt 
megválasztassa s ön maga által buktattassa meg a prin- 
czet? 

— Kitelik tőle. 

— Pedig hát egy szó sem igaz abból az ajánlott pénz- 
nyereségből ? No jól van. (A gazda még gyanakodott.) Hát 
mit szól ön hozzá : ne fogadjam el ezek után a pártelnök- 
séget Gezetlenben ? 

— De kérem, hogy fogadja el: sietett Leon válaszolni. 
Nagy János most már megszorítá a kezét ifjú vendé- 
gének. 

— Jó. Most már nem csak hiszem, a mit hiszek, hanem 
tndom is, a mit tudok. 

(Hogy mit tudott meg e szóból Nagy János uram, az 
majd kiderül az események további folyásából.) 

A KÖZÖNYÖSEK TÁBOEA. 

Alig lehetett lelket verni a két alvó úri emberbe. A har- 
madik ott a méhesben szintén elaludta azt a nagy lármát, 
a mit a polgártársak csaptak a ház előtt. Nem volt semmi 
tudomásuk arról a nevezetes fordulatról, a mi az alatt 
történt, a míg ők a túlvilágon voltak. Az egyetlen ember, 
a ki ezt megmondhatta volna nekik, a herczegnő kocsisa, 
csak másnap reggel ébredt fel. Annak meg olyan baja volt. 
Azt is ott hagyták Nagy János uram gondviselése alatt, s 
innen tovább az ő jó négy lova vitte az urakat, a miket 
Nagy János uram legifjabb legény fia hajtott. 

Alienor egészen felfrissülve érezte magát e pár órai 
alvás után. Talán a béresné magnetizáló tenyere is járult 
a fölépüléséhez. 

— Mit kellene ennek a mi háziasszonyunknak ajándékba 
küldeni ezért a szives ellátásért ? kérdezé Alienor LeontóL 



m 

— Ha már olyan nagylelkű kedelyállapotban vagy, hát 
tedd meg azt, hogy vedd fel a karodra a kis háromeszten- 
dős leányát, s kérdezd meg tőle, hogy hívják? Ezzel egész 
életére boldoggá teszed az anyját. 

Még útravalóval is telirakták a szekerüket. 

A Pista legény kiereszté az ostort, a lovak egyszerre 
neki rugaszkodtak, s a szekér kirobogott az utczára, a 
háziak sokáig köszöngettek még utána. 

A Jakab korcsmája előtt nagy csoport vigadó ember 
lézengett. « Jó jel!)) mondá Csajkos uram. 

Ugyancsak ö figyelmezteté az urakat, mikor a templo- 
mon túlhaladtak egy házra: «ez a rektor lakása)). 

Eá lehetett ismerni a besározott ablakokról. 

— No ez kemény darab munka volt; jegyzé meg Alie- 
nor. Eemélem, hogy ennél nagyobb már nem jön. 

— Dehogy nem jön ! sohajta fel Leon. Most jön még az 
örege. 

— Micsoda? megint ellenség? 

— Az még csak jó volna. 

— Az Istenért! meg ne ijeszsz! Csak nem jó barátok 
ismét ? 

— Se nem ellenségek, se nem jó barátok; hanem a 
legrosszabbak : a közönyösek. Az eddigiekkel gyerekmunka 
volt elbánni, ahhoz akármelyik koczakortes ért ; de a mi 
most jön : a sipotaiak, azok próbálják meg a mestert, 
hogy mit tud ? Azokat egyenkint kell megmozgatni a 
helyeikből, s mindegyiknek az ajtajához más kulcs kell, 
hogy be tudjon az ember hozzájuk jutni. Sipota az a félel- 
mes hely a kortesnek, a mi a köd és szélcsend a hajósnak. 
Abban pedig háromszáz szavazó lakik s dönt, mert válasz- 
tási hely. 

Dumka úr szomorúan bólintott rá a fejével; a biz úgy van. 

Jó este volt már, mikor megérkeztek Sipotára, a minek 
a külseje falu, a belseje város, még emeletes házak is 
vannak a piaczán. Itt lassan kellelt hajtani, hogy a döczö- 
gős kövezeten el ne harapja az ember a nyelvét. 



271 



Nem volt itt sehol semmiféle zászló kitűzve, a min 
Dumka úr mód nélkül csodálkozott. Hisz ő küldött ötven 
darab zászlót ide Stipsics úrnak, a ki hajdani hű pártbizo- 
mányos, s a zászlók kitűzésének speciális nagymestere. 
Nem kapta volna tán a levelet, hogy hol vegye át a zász- 
lókat ? 

Kapta biz azt Stipsics úr, de a másik kabátjában felej- 
tette az okuláréját, s mikor hazament, akkor jött a majo- 
rosa jelenteni, hogy a tanyán dobkórt kapott két tehén, 
siessen a troikárral. Akkor aztán megtalálta a kabátját az 
okuláréval, de otthon felejtette azt a másikat, a melyik- 
ben a levél volt ; majd a választás után megtalálja s akkor 
el fogja olvasni. 

Itt bizony senki rájuk se hederített. 

Nem is várta őket senki, nem is állta el az útjukat senki. 

A ((nagy)) vendéglőben, a hogy az óarany sas))-t nevez- 
ték, nem fértek el mind valamennyien, mert csak egy üres 
szoba volt, a többit elfoglalták a katonatisztek, a kiket 
gyalog és lovas hadakkal iderendeltek a választás alatti 
rend és béke fentartására. Dumka és Csajkos uraknak 
tehát el kellett menni a régi « fehér lóba)), a hol jobban 
is el lettek látva; hanem azért Dumka úr, a mint átöltö- 
zött, visszajött az urakhoz, hogy együtt menjenek a casi- 
nóba. 

Ez a gyülhelye az intelligentiának épen átellenben van 
az ((arany sas))-sal. Vállalkozó urainknak nem nagy utat 
kellett tenni odáig. Dumka urat előre küldték a lépcsőn, 
hogy dörzsgyufák segélyével csináljon világosságot a hátul 
jövőknek, mert ott sötét van, s a lámpás luxus. 

Innen egyenesen a casinóba lehetett bebukni, a szó sze- 
rinti értelemben, a folyosó fél lábbal magasabb levén, 
mint a szoba pádimentoma ; úgy, hogy oda az idegen 
vendég rendesen azzal a szóval szokott beesni «aláz-szöl- 
gájaw helyett, hogy «utczu kutya, disznó, emez amaz!» 
kijövet pedig annál nagyobb balletíigurával vehetett bú- 
csút: ((a herkópáterét !» 



Az ott mindjárt a « szála)) volt, a minek a közepét egy 
tekeasztal foglalta el ; annál gyakorolta magát egyes egye- 
dül a karambolpartieban egy rendkívül borzas hajú ifjú 
úr, a ki a belépő uraságokat, látván, hogy idegenek, rög- 
tön felvilágosította a billiardnak arról a malitiájáról, hogy 
az kutyául húz, s a golyó minden lökés után még egyet 
őgyeleg rajta a maga contentumára, mielőtt megállna 
valahol. 

Miután a princz sem ahhoz nem mutatott nagy kedvet, 
hogy billiárdozni kezdjen, sem a falakra körülakasztott 
kardforgató tableaux-kat nem szándékozott sorba nézni; 
az olvasószobában pedig mind olyan hírlapok voltak az 
asztalra felterítve, a miket az ember otthon még tegnap- 
előtt olvasott: e szerint indikálva lett benézni a kártyázó 
szobába. 

Ott már csakugyan volt négy úr, a ki egy asztalnál ült 
és paskevicset játszott : mint tudva van, ez az ország nagy 
hálára van kötelezve e hírhedett hadvezérnek; azért is 
nevezték el a kedvencz tarokkjátékot az ő nevére. 

Az is bizonyos, hogy mikor valaki paskevicset játszik 
(föltéve, hogy lelkiismeretes ember, érti a dolgot és pénzbe 
megy a mulatság), akkor arra nézve a külvilág meg van 
halva, s sokkal könnyebb egy imádkozó törököt feleletre 
bírni, mint egy paskevícsjátékoat. Annálfogva, mikor Leon 
bemutatá az uraknak a bevezetett vendéget teljes czíme 
szerint : « Princz Nornenstein Alién oro senki azt se mondta 
neki rá, hogy ((tessék leülni!)) s valószínű, hogy ha Leon 
Dumka urat meg azzal mutatta volna be, hogy ez meg 
itten IX-ik Pius pápa, egy hajszállal sem eszközölt volna 
vele nagyobb hatást. 

Nem volt mit tenni, mint várni a később érkezőkre. 

Ezt nevezik aztán ((csallóközi szerencsének!)) (T. i. mi- 
kor az ember át akar menni a vízen, s épen ott találja a 
révben a kompot.) A legelső, a ki az ajtón utánuk benyi- 
tott, maga Nagybaróthy Sámuel úr volt, az elmúlt ország- 
gyűlésen képviselője a kerületnek. 



§73 

Nagybaróthy Sámuel úr egyike volt azoknak a megha- 
tározhatatlan kifej ezésü arczoknak, a miket, ha az ember- 
nek mindennap bemutatnak, mindennap megint elfelejti 
a tulajdonosának a nevét, a kiről az országház folyosóján, 
miután jól kidiscurálták vele magukat a coUegák, a mint 
hátat fordít, mindenki azt kérdezi egymástól: hogy híják 
ezt a mi barátunkat ? aztán egyik se tudja megmondani; 
a kit a gyorsírók és riporterek minduntalan összetévesz- 
tenek egy másikkal, meg egy tizenharmadikkal, akik épen 
olyan megjegyezhetetlen alakok, mintö s a kinek folytonos 
hadjárata van a szerkesztőkkel, kik minduntalan a « jelen 
nem voltak » lajstromába sorozzák a nevét, holott ő ott 
volt és szavazott. 

Leon sietett egj-másnak bemutatni a két celebritást : a 
volt és a leendő képviselőt. Mind a kettő szerfölött örven- 
dett ennek a különös szerencsének. 

Leon azonban mindjárt karon fogta Nagybaróthy urat, s 
átvitte az olvasó szobába. 

— Legelőször is egy kérdést, a mire őszinte feleletet ké- 
rek. Akarsz-e újra föllépni képviselőül e kerületben ? mert 
ha akarsz, akkor ebben a városban, a mi egészen a tied, 
fel se nyitjuk a szánkat; megyünk odább. Igen, vagy nem? 

— Igen nagyra becsülöm, hogy ilyen megtisztelő kér- 
dést intézesz hozzám. Ezt vártam is tőled. Én tehát egész 
határozottan mondhatom neked, hogy nincs a török szul- 
tánnak, meg a persa sahnak, meg a nagy mogulnak : 
együtt a háromnak annyi kincse, a miért én rá hagynám 
magamat vétetni, hogy még egyszer odaragadjak ahhoz 
az amerikai bőrhöz, a mivel az országház padjai be van- 
nak húzva. Én kimondtam, hogy visszavonulok, itt sem 
leszek a választások alatt, megyek feleségestül Koritnyi- 
czára. En már kiszolgáltam a magamét. Elég volt abból 
három esztendő. Kínlódjék más is. 

— E szerint nem lesz semmi kifogásod az ellen, hogy 
összehíjam a sipotai választókat, ami jelöltünk programm- 
beszédének meghallgatása végett. 

íók'di: Az élet komédiássfl. T. 



'2U 

— Bátran teheted ; csak azt ne kivánd tőlem, hogy én 
is oda menjek, mert én még a hírétől is irtózom minden 
dictiózásnak. 

— Jól van. xikkor gyere vissza Alienorhoz s mulassátok 
magatokat együtt, míg én eljárok a nyomdába a meghívó 
falragaszokat kinyomatni. 

Azzal újra visszavitte a kiszolgált államféríiút a prse- 
sumtiv utódhoz s rájuk hagyta, hogy keressenek valami 
olyan közös themát, a mi fölött eldíscurálhassanak : a mi 
ment, a hogy mehetett. Nagybaróthy úr sokakat ismert 
Alíenor ismerősei közül; csak hogy azok mind nem azok 
voltak, a kiket Alíenor ismert, s végül kérdezősködött a 
fivére felől, a ki függőket visel; mire Alíenor felvilágo- 
sítá, hogy az apjának csak egy fia van, s veheté észre az 
elbámulásból, hogy ez most azt nézi az arczán, hogy 
hát most miért nincs kifestve? Aztán hogy ő is 
mondjon valami kellemetest: hogy milyen sokszor látta 
őt a képviselőházban nagy tetszés közt szónokolni; 
a mihez aztán megint Nagybaróthy úr csínált furcsa 
képet, mivelhogy az ö fényes szónoklatai, a miket há- 
rom év alatt (igaz, hogy mindig általános nagy tetszés 
között) tartani szokott, rendesen ez egyetlen szóból állot- 
tak: « elállók !» Leon ez alatt futott a nyomdába. 

A nyomdász maga nem volt otthon : a mocsári szalon- 
káknak az ideje volt s ilyenkor ő a lesben szokott ülni. 
Hanem otthon volt a faktor: a ki egy személyben betű- 
szedő is, meg nyomdász is; ő az egész személyzet, a gőz- 
gépet is személyesítve. Azonkívül olyan síket, hogy mikor 
jön hozzá valaki, csak nyújtja neki előre a papirtülköt, a 
minek az egyik nyílását a saját fülére illeszti, míg a má- 
sik az izenet elfogadását várja. 

Épen betűszedéssel foglalkozott Lapczi úr, mikor Leon 
berontott hozzá s nagy figyelemmel hallgatá az alagúton 
keresztül azt a megbízást, hogy Nornenstein Alíenor meg- 
hívóját ki kellene holnap reggelig nyomatni ; három sor- 
ból áll az egész. 



275 



Az érdemes szakférfiú nagy szomorúan tette le a kezé- 
ből a sorozót, a homlokáról a papiros ernyőt, s a szeméről 
a pápaszemet s fejét búsan megcsóválva, mondá : 

— Az lehetetlen. 

— Mi rajta a lehetetlen ? kurjantott a hangcsöbe 
Leon. 

— Hát ez ni. Most szedem a holnapi szinlapot : «Moor 
Károly)). A felhívás czíme pedig Nornenstein Alienor. 
Mind a kettő « verzál ». — A kettőben együtt fordul elő öt 
darab betű. A szekrényben pedig nincs több, csak négy 
verzál betű. És így a két szedés egyszerre nem ((állhat)), 
egy ((formába)) sem tehető. 

— Hát nyomják ki elébb a szinlapot, aztán a plakátot, 
kiáltotta fülébe Leon. 

Ez meg már oly megvetést keltő kívánság volt, hogy 
Lapczi úr még csak feleletre sem méltatta azt, hanem 
letette a hangcsövet, s folytatta tovább a szedést. 

És igazsága volt. Mikor ő maga az egész nyomdászsze- 
mélyzet. Aztán van a rendelkezésére egy Guttenberg kor- 
szakából való fasajtó, a mit neki magának kell háromrét 
feltakarni, a papirt beleilleszteni, megint háromrét leta- 
karni, azután a hengert a nyomdafesték fölött meg- 
gurítgatni, s ismét a szedés fölött végig dömöczkölni; 
akkor a rámát ráfektetni, s végül a sajtórudat kétszer- 
háromszor rárántani. A míg így ötven színlap elkészül, 
akkorra épen éjfél van s az embernek aludni is kell. 

Leon nem tudott máskép segíteni a dolgon, mint hogy 
felkereste a színigazgatót a kávéházban (az nap épen nem 
volt előadás) s rábeszélte, hogy engedje Moor Károly ve- 
zeték nevét csak egy 0-val nyomatni ; a mit sikerült tőle 
megnyerni, annyival inkább, mert még az iránt is meg 
kellett alkudníok, hogy holnap délelőttre a vendéglő nagy 
termét engedje át gyűlésteremnek, ott levén különben 
felállítva a színpad. Két páholy árában letett egy darab 
százas ratifikálta a szerződést. 

így aztán sikerült Leonnak megoldani azt a bonyolult 



m 

kérdést, hogyan lehessen a színlapot is, meg a meghiyót 
is kinyomatni holnap reggelig? 

Alienor pedig az alatt haza is ment, le is feküdt. 

De majd megette Leont, mikor az elmondta neki, hogy 
a gyűlést holnaputánra hívta össze. 

— Hát miért nem holnapra? Hisz én, ha egy egész 
napot itt kell ülnöm ebben az átkozott fészekben hiába : 
hát megzöldülök az unalomtól ! 

— Csak ne jöjj tűzbe. A harag nem egészséges. A meg- 
hivóknak kell egy nap, hogy azokat a közönség meglássa 
a falon. Te pedig nem fogod magadat megunhatni az 
alatt. Van gondoskodva felöle. Délelőtt látogatásokat te- 
szünk. Meg kell tisztelnünk a társaság sommitásait, a kik- 
től a kedvező fogadtatás függ. Már tudtul adtam az irány- 
adó czéheknek és közintézeteknek, hogy azokat is meg 
fogjuk látogatni. Ez jó hatással lesz. Délután majd depu- 
tátiók jönnek hozzád, s a mi üres időd marad, az alatt meg 
kell tanulnod könyv nélkül azt a rövid kis szónoklatot, a 
a mit holnapután elmondandó lész a gyűlés szine előtt, 
este pedig díszelőadás lesz a tiszteletedre, azt végig kell 
nézned és ugyancsak tapsolnod annak az úrnak, a ki 
Moor Károlyt és Ferenezet fogja játszani, — egy sze- 
mélyben, — a ki ugyan nem választó, de nagy kortes s 
sok helyre bejár. 

— Hűj ! Tyhűj ! Atya úr Isten Bajorországban! Ször- 
nyedezett el Alienor. Hiszen Napóleon Lajosnak nem ke- 
rült nagyobb munkájába magát Francziaország császár- 
jává megválasztatni, mint nálatok valakinek magyar kép- 
viselővé. 

— Az is igaz. — Hagyta rá Leon, s aztán ő is 
lefeküdt. 

Alienort aztán egész éjjel háborgatták mindenféle depu- 
tátiók, a mik nem jönnek ugyan fáklyászenével, hanem az 
embernek a bőrén annál érzékenyebb emlékeit hagyják 
üdvözlő csókjaiknak. 

Másnap reggel azt mondta Leon, hogy most legelső 



277 



látogatás a csizmadia-czéhnél leend: mert ma heti vásár 
van, később ki kell menni a mestereknek a piaczra. 

Princz Alienort ketten Dumka úrral közre fogták, hátul 
Csajkos uram kisérte : semerre se szaladhatott el. Kellett 
neki menni a csizmadia czéhházhoz. 

Ott nagy frequentia fogadta; leültették az asztalfőre. 
Leon tartott az egybegyűltekhez egy beszédet, melynek 
folytán kifejté, hogy ő és jelöltje a magas politikában a 
Bentham-iskolához tartoznak, melynek alapelve, mint ezt 
tudni méltóztatik, az, hogy a czéheket fenn kell tartani, s 
a bécsi susztereknek nem kell megengedni, hogy itt nálunk 
boltot nyithassanak. 

Ez a beszéd nagyon tetszett. 

Dumka úr, ki egy kissé hátra maradt az urak eltávozta 
után, csakhamar utóiérte s ragyogó orczával tudósítá 
őket, hogy ez a látogatás a legjobb eredményeket szülte : 
itt most bizonyos harmincz szavazatot nyertünk. Be is irta 
azt a lajstromba. 

Innen a fazekas-czéhbe mentek. Ott azt szónokolta 
Leon, hogy a legközelebbi világtárlaton a sipötai cserép- 
korsóknak első helyre kell tétetniök. 

( — Húsz bizonyos szavazat! rebegé Dumka úr, a 
jegyzőkönyvébe firkantva.) 

Azután meglátogatták Golyhó urat, a legtekintélyesebb 
fűszerkereskedőt, a ki a boltjában fogadta őket, a pudlin 
ülve, s onnan beszélt le hozzájuk a lábait lógázva, s oda- 
veregetett Alienornak a vállára, olyan kontemfinter, 
mintha Sipotán csakúgy henteregnének a princznk, aköz- 
ben tartott neld értekezéseket a hazai kereskedelem hátra- 
maradásának indokairól, végül biztositotta magas pártfo- 
gásáról. (Ez tekintélyes ember a városban, súgá Dumka 
úr: a hova ez szavaz, a kereskedők mind odamennek.) 

— De már most, ha a « fehér elefántnál)) voltunk, akkor 
a ((fekete kutyához)) is elmenjünk; mert ezek rivalizál- 
nak, s ha megtudja, hogy amott voltunk, itt meg nem : 
ellenségünk lesz. 



278 



A ((fekete kutya » meg posztókereskedő volt. Az finom, 
udvarias ember volt. Alienornak még a csizmáját is lepo- 
rolta ; s a legvékonyabb hangon biztosítá az urakat, hogy 
ennél nagyobb szerencse a házát soha se érte, s kénysze- 
rité őket a boltból a szobába bemenni, bemutatta nekik a 
két fiát, az egyik rajzolt, a másik hegedült. Alienornak 
meg kellett nézni a rajzokat, s meg kellett hallgatni egy 
Chopin-etude-öt, s végül megigérni, hogy mind a két ifjú 
lángészt becsinálja valami akadémiába odafenn Buda- 
pesten. 

— Lesz-e még sok ilyen látogatásunk ? kérdé Alienor. 

— Csak egy helyre megyünk még: Brnyasztevics 
Tózsó úrhoz. Ez okvetlen meglátogatandó. Itt szerbek is 
laknak s azoknál mindennap megfordul, nagy szükségünk 
van a barátságára. De nézd, micsoda szerencse. Épen itt 
jön az utczán Brnyasztevics úr. Szervusz goszpodine ! 

Azzal Leon elfogta a szemközt jövőt : beszédbe eredtvele, 
még pedig ráczul, s a hogy a tősgyökeres szerbek szok- 
tak, egyszerre beszélt mind a kettő, kérdezett is, felelt is, 
még pedig igen fennhangon, végre Brnyasztevics Tózsó úr 
úgy látszott meg lett nyerve ez ügynek, mert elváláskor 
megszorította a kezét Alienornak. Olyan hideg volt a 
keze, mintha jégbe lett volna hűtve. 

— Ki volt ez az úr, a kinek a neve kimondásához két 
ember kell : egyik a ki prüszszent, a másik, a ki kedves 
egészségére kivánja. 

Ez a város oráculuma. 

— S mi programmot mondtál neki a nevemben ? 

— Ö azt kivánta tőlünk egy lélekzet alatt, hogy szaba- 
dítsuk fel Boszniát és Herzegovinát, az oláhoktól vegyük 
el a templomot s az omladinát törvényczikkelyezzük be, én 
még mindezek fölé azt is megígértem neki, hogy törvényt 
fogunk hozni, melybeíi a szakállviselés megtiltatik. Ennek 
nagyon megörült s felcsapott rögtön. 

— Talán borbély ? 

— Persze hogy az. 



279 



— Ejnye, ha tudtam volna ! Megkértem volna, hogy 
borotváljon meg. Már három napja, hogy nem vagyok 
megborotválva ; csak úgy ég a képem. 

Leon nevetett. Gondolta magában : « Szegény princz ! 
ő azt hiszi, hogy nincs megborotválva)). 

— Hová megyünk még? 

— Hát a paphoz. Azt csak nem kerülhetjük el. Szüksé- 
günk van az áldására, meg a szavazatára. 

S ha már a paphoz elment Alienor, a tanítót hogy 
kerülhette volna ki ? a kit Leon professornak szólított, s 
nagyon megdicsérte a szép rendet, a mit iskolájában 
talált. 

A polgármestert pedig épen nagyon illendő volt meg- 
látogatni, mert ez igen sokat tehet. 

De megbocsáthatlan bűn lett volna elmellőzni Igriczi 
Lőrincz fiskálist, a kinek legtöbb kliense van, s ő a taka- 
rékpénztár ügyvédje: tőle függ, hogy a választó polgárok 
váltói felmondassanak-e, vagy prolongáltassanak ? a mi 
igen hatályos coéfficiens a választások alkalmával. Ezt 
tökéletesen lekenyerezte Leon azzal a biztatással, hogy 
ha Alienort választják meg, Sipota is kap törvényszéket. 

(— No ez legalább tizenöt szavazatot hoz magával ! 
örvendett Dumka úr, s bejegyezte ezzel a contingenssel a 
jegyzőkönyvbe.) 

— Járunk-e még sokat? kérdezé Alienor, összeroskadó 
félben. Nekem a lábaim már kiálltak. Hisz ez az athleta- 
klub tagjainak való: Ezen a rémséges kövezeten! ügy 
hiszem, szándékosan rakták ezeket a köveket így le, 
hegyeikkel fölfelé, hogy elvegyék az asszonyoknak a ked- 
vét a házból kijárástól. Nem koldultunk még elég szava- 
zatot össze ? 

— Még nem, felelt őszintén Dumka úr; még hiányzik 
hatvan szavazat. 

— Üssük azokat már agyon ! 

— Az nem lehet; a katonaság nem engedi. 

— No. Vége van. Nem megyünk több látogatóba, 



290 

mondá ki Leon. Most már megyünk vissza a t^nj&m 
ebédelni. 

— Csúnya hidegvérii nép ez a sipotai ! Sehol sem ma- 
rasztottak meg ebédre. Pedig a vendéglői lakomától már 
borzadok, monda Alienor. 

Borzadhatott is. Sütötték már a számára a birkaczom- 
bot, a mit úgy adnak fel eléje, mint ((Reh-ület á la prince 
Alienor)). 

A mint azoDban hazafelé mennének, az utcza túlsó 
végén jön rájuk szemközt egy úri ember, fején szajkótol- 
lal diszitett vadászkalap. Kezében lovagostor ; mintha ö 
volna a legnagyobb vadász és lovas a városban. 

— Hó! ez elöl meg kell szöknünk! mondá Leon, visz- 
szarántva karjánál fogva Alienort. 

— Miért? szólt elbámulva Dumka úr, hisz ez Potyási 
barátunk. 

— Épen azért tűnjünk el előle. 

— De ez a leghíresebb kolompos a városban. Első 
kortes. 

— Tudom én azt. Csakhogy ez olyan ember, a kinél 
egy kézszorítás ötezer forint. Ez a nulla. Azon fölül kez- 
dődik az egyes. 

Ettől a szótól aztán Dumka úr megszeppent. 

— De hová meneküljünk ? Már észrevett bennünket s 
nekünk tart. 

— Meneküljünk be ide Kalán mesterhez. 

Kalán mesternek a kapuja fölött egy pléhtábla lengett, 
a mire egy szétterpesztett olló volt kifestve: a mi azt 
tanusitá, hogy szabó. 

— De hisz oda is utánunk jön. 

— Azt nem teszi, mert tartozik Kalán mesternek húsz 
forintjával már három esztendő óta. 

Csakugyan bemenekültek e biztos várba. 

— De hát mit csináljunk idebenn? patvarkodott 
Alienor. Csak nem teszünk Kalán mesternél Staats- 
visitot? 



281 



— Szabatunk vele Dumka úrnak egy paletot-t. 
Dumka úr hasztalan szabadkozott : neki kellett magát 

feláldozni a közügyért, hogy Sipotáról paletot-t vigyen 
haza. 

— Az alatt Csajkos uram maradjon a kapuban, s lessé, 
hogy elment-e már a félelmes ember? s adja hírül. 

Kalán mester semmi rendkívülit sem talált benne, hogy 
ily megtiszteltetés érte. nem csak szabómester volt; 
hanem versíró is. A hol csak üres papirost talált, azt 
mindjárt teleirta verssel. Megígérte, hogy délutánra kész 
lesz. Nem a paletot, a mit Dumka úrra szabott, hanem a 
győzelmi költemény, a mit a princz számára fog varrni. 

Hogy Csajkos úr sokáig nem jött be, (az a veszedelmes 
úr bizonyosan ott ólálkodott az utczán) Leon előkeres- 
tette Kalán mesterrel azokat a szép verseket s felkérte, 
hogy legyen szíves azokból a princznek néhányakat fel- 
olvasni, mely kérelemnek bőségesen elég lett téve. 

(«Ez is egy szavazat !» vigasztalá magát Dumka úr, 
mikor végre Csaj kos uram jelt adott, hogy ki lehet már 
jönni.) 

«Egy országot egy lóért !» rebegé Alienor, ki közel volt 
hozzá, hogy valamelyiknek kísérői közül a hátára kapasz- 
kodjék s úgy vitesse magát haza. 

Otthon aztán, a mint az ebédet kiki a háta mögé do- 
bálta, Leon nem hagyott neki addig nyugtot, míg elő nem 
vette a számára készített programmbeszédet, s meg nem 
tanultatta könyv nélkül. Akkor aztán elszavaltatta maga 
előtt az egészet : oktatva védenczét a szavak magyaros 
kiejtésében, hogy a kettős betűket világosan megpattog- 
tassa: az «ő)>-t az «ü))-vel, a «b»-t a «p))-vel semmiképen 
fel ne cserélje : a mondatok végső tagját francziásan meg 
ne húzza; ne hadarjon, hanem csendesen potyogtassa a 
szót, s a végső három sort emelkedett hangon, teljes torok- 
erőltetéssel mondja el; mert akkor lesz nagy a hatás. 

— Nem ! ilyen kegyetlen kínzást még az udvarmeste- 
rem sem követett el velem kis gyerek koromban ! sohajta 



282 



fel Alienor, mikor Leon felszabadítá, hogy «inára elég 
lesz, majd holnap reggel még egyszer előveszszük » . 

Most menjünk a színházba ! 

Még aztán Moor Károlj^t végig nézni ! Sipotán ! 

Ezen az éjszakán már az forgott a fejében Alienornak, 
hogy ő megszökik ez elől a dicsőség elöl. Csak azt várja, 
míg Leon lefekszik aludni. 

Csakhogy ez a szándéka a miatt nem volt kivihető, hogy 
Leon egész reggelig nem feküdt le. Kinyittatta magának a 
vendéglő nagy termét, a hol a színpad volt, s ott csinált 
Dumka úrral, meg Csajkos úrral egész éjjel ■ — statisztikát. 

Mert ez a leglényegesebb része a feladatnak. Összeírni 
névszerint mind a híveket, s azután felosztani őket, kit, 
honnan, milyen alkalmatossággal, melyik kortesvezér fel- 
ügyelete alatt kell majd behozatni ? hogyan gondoskodni 
ellátásáról ? ha a tanyára kiment, utána küldeni, lefü- 
lelni, behozatni erővel; ha beteg, kihúzni az ágyból; ha 
halálán van, biztatni, hogy várjon még egy kicsit, és aztán 
vigyázni, hogy a sok közül valakit el ne fogjon a kánya ! 
a hol ingadozást venni észre, oda apostolokat küldeni 
szaporán a megtámasztás végett. Ez nagy munka ! 

Eeggel aztán nem volt mit tenni Alienornak, mint 
megadni magát és nekiöltözni a programmbeszédnek; a 
mit még egyszer elrecitáltatott vele Leon. 

— Soha életemben ilyen nyomorultul nem éreztem 
magamat, mint most; panaszkodék Alienor, izgatottan 
járva fel s alá a szűk szobában, mint a menazsériás tigris 
a ketreczében. Mintha egy óra múlva kivégezni vinnének. 
Ha egy ajtót becsapnak, minden ideg megrándul a nya- 
kamban. Csak már átestem volna rajta. 

Leon vigasztalá, hogy a ez csak az első alkalommal van 
így; harmadik, negyedik választásnál föl sem fogod 
venni)). 

— Dejszen, nincsen az athleta-klubban az a gyors 
futó, a ki engem utolérjen, ha még egyszer azt mondják, 
hogy menjünk képviselőjelöltnek! 



283 



— Jó lesz egy kis veres bort innod. 

Leon hozatott Alienornak veres bort. Attól meg úgy 
elkábult a feje, hogy az egész programmbeszédet elfelej- 
tette. Hirtelen aztán hideg vizet ivott megint nagy meny- 
nyiségben, a mivel aztán úgy megbolondította a gyomrát, 
hogy egészen odalett. 

Végre eljött a rettegett perez . Megérkezett a küldöttség, 
mely a jelöltet meghívja a gyűlés elé. Dumka úr volt a 
szónok. 

«Te, ki kora ifjúságodtól fogva ...» 

Egyszóval: a közönség felgyülekezett s várja a pro- 
grammbeszédet. 

A jelöltet a folyosón át vezették azon ajtóhoz, mely a 
színpadra nyílik. Az leendett a szónoki emelvény. A hall- 
gatóság a nézőhelyet foglalta el. 

« Tele van a terem!)) sugá örvendezve Dumka úr. 

Mikor Alienort bevitték a színpadra, azt hitte Sidrák, 
Misák és Abednego tüzes kemenczéjébe taszították bele. 
Ember hátán ember volt a teremben, s a kánikulai 
hőségben úgy sütött fel a színpadra az embertömeg, mint 
a befűtött kemencze. Gőzfürdői athmosphsera volt. 

Alienort az ájulás környékezte. Az a gondolatja jött, 
hogy onnan a trempolinról leugorjon : lehetetlen, hogy ez 
a vastag levegő fenn ne tartsa : keresztül úszik rajta, az 
emberek fejei fölött. Ott előbb Leon bemutatta őt a vá- 
lasztóknak, s aztán felkérte, hogy adja elő programmját. 

Alíenor megküzdött vele. Elmondta a betanult beszédet, 
oly hangon, a milyenen beszélhet valaki, a kinek egy 
gyapjus zsákot tettek a mellére ; nem hallott abból senki 
semmit. Hanem azután előállt Leon s elmondta, hogy 
íme rövideden ezek azon alapelvek, a mik a jelölt poli- 
tikai meggyőződését képezik, s a miket ő bátor lesz bőveb- 
ben kifejteni. 

Tartott ezután egy szép, komoly és okos beszédet, 
melyben mindazt elmondta, a mit a választóknak szüksé- 
ges volt megérteni. A beszéd hét negyed óráig tartott. 



094 

Alienort az alatt a halál minden gyötrelmei környékez- 
ték. Neki is ott kellett állni az alatt tolmácsoló barátja 
mellett. Nem látott ő már emberarczokat, csak kék és zöld 
chaoszt a szeme előtt, s nem hallott beszédet, csak egy 
megszűnni nem akaró patakzúgást a fülében, közte sü- 
völtő szélrobajjal (ez volt a közönség helyeslő éljenzése). 
Az izzadtság csorgott végig a hátán, s a lába szárai bizse- 
regtek, mintha hangyák szaladgálnának rajta, s az egész 
épület mintha köröskörül forogna vele. 

Hét negyed óra alatt a választó közönség is, a jelölt úr 
is porhanyóra meg volt főve ; akkor aztán kitöltötte őket 
a serpenyőből a szakács. Meg lehettek vele elégedve. 

Alienor maga sem tudta, hogy került vissza a szo- 
bájába. 

— No barátom, mondá Leonnak, mikor újra vissza- 
nyerte öt érzéke használatát, a dahomeyi szultán, a ki 
az idegeneket kullancsokkal tölt verembe vetteti s úgy 
kínzatja halálra, hozzátok képest kegyelmes ember. 

— ügy-e meg vagy vele elégedve ? 

— Nem kivánom az ismétlését. 

A siker azonban kézzelfogható volt. 

A gyűlés után egyik küldöttség a másiknak adta a kilin- 
cset, megannyian teljes megelégedésüket nyilvánítva a 
hallott dolgokkal. Ott volt Nagy János uram is Gezet- 
lenből s nyilvánítá, hogy ez a mai beszéd már egészen 
jó volt. 

De legkedvesebb meglepetés várt Alienorra akkor, a 
midőn a sipotai érdemes csizmadia-czéh küldöttsége meg- 
jelent előtte, s elhozta számára a mesterlevelet, melynek 
tanúsága szerint Nornensteini Pracz Alienor princz meg- 
választatott egyhangúlag a sipotai oecsületes csizmadia- 
czéh tiszteletbeli tagjának, miről is a pecsétes levél mai 
napon kiállíttatott. 

— Te I mondá Alienor Leonnak. Hát már most én 
ezeknek a csizmadiáknak coUegájuk vagyok ? Nagyon jó. 
Legalább, ha ezentúl Octavian fejedelem nem akar pénzt 



adni, azzal fenyegethetem, hogy kiakasztom a czégért a 
lakásom elé : ((princz Nornenstein Alienor csizmadiames- 
ter ajánlja magát a tisztelt közönségnek sarukat és topá- 
nyokat foldozni)). 

Délután felé már Alienoron kezdtek mutatkozni gyönge 
symptomái a bekövetkező sárgaságnak. 

Dumka úr és Csajkos úr nagy dologban voltak. 

Egész délután szaladgáltak alá s fel a városban, s jöttek 
l;iaza kipirult orczával, izzadó homlokkal, jelenteni Le ón- 
nak, ki egy helyben ült, mint valami jótékony czélú tom- 
bola pénztárnoka: <(a Csonka Nagy Mihály aláirta az 
ívűnket!)) Azután megint: «a Kulimász Gergő annyi, 
mint bizonyos!)) — ((Megfogtuk szerencsésen Talyiga 
uramat, a fiával együtt.)) 

— ' Töbörtsög Máté azt igérte, hogy akkorra haza jön a 
hosszú fuvarból. 

— • ((Annak a szegény Czoki Péternek felmondták a köl- 
csönét a takarékpénztárnál : egy pár sort kellene írni Igri- 
czinek ! » 

Leon jegyzett és correspondeált. 

Közbe-közbe felszaladt Kalán mester, hozta a diadal- 
nótát a jelölt úr számára. Nagyon szép vers volt. Egy óra 
múlva megint előkerült : néhány új strófát hozott, a mik 
még annál is szebbek voltak. 

Leon segített neki azokat eldalolni. 

Alienor közel érezte magát a csendes megtébolyo- 
dáshoz. 

— Te Leon, nyögé elhaló szóval. Én már magam is 
annyira bele vagyok heczczelve ebbe a választási izga- 
lomba, hogy azt képzelem, ettől függ Magyarország felvi- 
rágzása, Európa békessége, a keresztyénség diadala, és 
mindnyájunknak lelki üdvössége s ha megbukunk, nem 
marad számomra más hátra, mint levegőbe röpítenem 
magamat egész Sipotával együtt. 

Délután hat órakor Dumka úr és Csajkos úr azzal a 
leverő hírrel tértek meg, hogy meg mindig hiányzik 



huszonöt szavazat, s az már sehonnan elő nem teremt- 
hető. A túlsó párt még annyival erősebb. 

— De uram s én Istenem, monda Alienor : hisz még 
ellenjelöltünk sincsen. 

— Dehogy nincsen ! Lamentált Dumka úr. Csak titkolja 
még az ellenfél a nevét. De meg van az dugaszban. Az 
utolsó órán rukkolnak elő vele. Mindig így szoktak tenni 
az ármányosak. 

— No hát már most majd én is gondolok ki valamit ; 
mondá Leon. Én megyek ki szétnézni a városban. Dumka 
úr maradjon itthon. 

Azzal nyakába vette a várost. 
Késő este vetette haza. 

— Heuréka ! monda az otthon levőknek. Megtaláltam, 
a mire még szükségünk van. Lesz még negyven bizonyos 
szavazatunk. 

— Halljuk ! — De halljuk ! 

— Hát legelőször is tíz bizonyos szavazatot fedeztem 
föl : — hol ? — a cholerakórházban. Ott van tíz darab 
reconvalescens beteg, a ki senki másnak nem jutott 
eszébe. Holnap korán reggel meglátogatjuk a kórházat, s 
mind a tíz szavazat bizonyosan a miénk, s ez az egész 
lakosság közt a legjobb sensatiót fogja költeni. 

Erre még Dumka úr is fintorgatta az orrát. 

— A második felfedezésem még nevezetesebb. 

— Halljuk ! — De halljuk ! 

— A mózeshitű polgártársak e városban harmincz szava- 
zattal rendelkeznek. Most tudtam meg, hogy az éjjel a 
sakternek fiú magzatja született. Elővettem: rábeszél- 
tem, hogy hívja fel princz Alienort a vallási felavatás 
szertartásánál keresztapának. A derék férfiú megígérte, 

— Mit? Micsoda az ? vágott közbe Alienor. 

— Oh, igen egyszerű czeremonia. A keresztapának ott 
semmi egyéb dolga nincsen, mint a végzett szertartás 
után leülni a terített asztalhoz. Az operateur akkor elkezd 
chaldeai nyelven imádkozni ; azután fölvesz egy poharat, 



^87 



telve borral, azt megízleli, tovább adja. Az asztal körül 
mind sorban megízlelik, míg visszakerül az a keresztapá- 
hoz, a ki a maradékot fenékig kiiszsza. Az egy igen szép 
patriarchális szertartás. 

No ez ugyan jó gondolat volt Leontól ! Ezzel minden 
sémita eredetű honpolgár a mi jelöltünk számára van 
megnyerve ! 

Ezzel a három főkortes vezér kiosztotta egymás között 
a szerepeket. Az éjjel Leon a felső városban. Csajkos 
uram az alsóban fogják sorba járni a korcsmákat s a pol- 
gárokat kapaczitálni, míg Dumka úr otthon marad a ((Fe- 
hér lóban)) s az érkező izeneteket átveszi, a tisztelt jelölt 
urat pedig hagyják ez éjjel magára, hogy kedve szerint 
kipihenhesse magát. 

Abban maradtak aztán. 

Eeggel három órakor, mikor Leon hazafelé vándorolt a 
korcsma-inspiciálásból, szemközt rohan rá, ijedt ábrázat- 
tal Csajkos uram ; ezzel az örvendetes hírrel : 

— Az éjjel princz Alienor megszökött, Dumka úr pedig 
megbolondult ! 

A NÖ SEGÉLYE. 

— Mi történt ? kérdé Leon, megfogva Csajkos uram 
gallérját két kézzel, hogy tovább ne rohanjon. 

— Hát tudom én ? Eeggel, mikor az utolsó' tanyán el- 
végeztem az inspiciálást, mentem haza szépen a «Ló»-ba; 
a kapuban majd összeütöttük az orrunkat az arany sasi 
liázszolgával : egy levelet hozott Dumka úrnak. Mondtam, 
hogy én majd átadom neki, azt mondta, hogy ő maga 
akarja átadni neki, erre én azt mondtam neki, hogy 
jól hátbavágtam. Erre ő azt mondta, hogy elszaladt. Akkor 
beviszem a levelet Dumka úrnak. Dumka úr, nem tudom 
én, részeg volt-e, álmodott-e valamit? a mint a levelet el- 
olvasta, kiugrott az ágyból, hasba lökött, azt mondta, hogy 
szaladjak mindjárt, fogassak be; elszökött a princz ! ő 



szalad utána. Akkor én kifutottam az istállóba, nagyot 
ütöttem a kocsisra, hogy mért nem fog már ? Aztán segí- 
tettem neki felszerszámozni; Dumka úr ezalatt felpofozta 
a pinczért, hogy mért nem siet a számadással ? azután 
kijött, megpálczázta a kocsist, hogy mért nincs készen? a 
kocsis aztán végigverte a lovakat. Nagy verekedés volt 
ott! Mikor már ment a szekér, akkor dobta le nekem ezt 
a levelet a ^zámtartó úr, hogy hozzam el a tekintetes 
úrnak, olvassa el, de pofon ne üssön aztán maga is ! 

Leon átvette az összegyűrt levelet s kisimította annak 
ránczait a térdén. 

S aztán olvasta a levelet fenhangon. 

«üram! Négy nap óta hagyok már magamból önök 
által bolondot csináltatni, olyan nagyot, a milyen valaha 
a Bedlamen kívül szaladgált. Járok nyaktörő útakon, 
részeg parasztok táborával, szorongatok piszkos tenyereket 
ezer számra; eszem és iszom egy vályúból mosdatlan 
vadállatokkal, olyan méregkeverő szakács-készítetté éte- 
lekből, a mikkel valahol rabokat vallatnak. » 

— De uram ! Az én magamfőzte paprikásom ! 
(íTánczolok kemenczevastag, csúf, hájszagú boszorká- 
nyokkal. 

— De uram ! Az én feleségem ! 

((Hallgatom a sok botozni való parasztnak a sápítozó 
panaszait. 

— Mink : botozni való parasztok ! 

«Neki megyek a halálveszedelemnek a banditák tábo- 
rába: le hagyom magam szidatni egy bitang kalandor 
által majomnak, szamárnak, tolvajnak s ráhagyom magam 
vétetni, hogy szavaljak a pecsenyégek és kalmükök előtt 
angol verseket.)) 

— Mink pecsenyégek és kalmükök ! 

((Engedem magam lenézetni egy nálamnál nagyobb 
aristocrata, egy parasztgazda által. Sorba látogatok boltost, 
_ szabót, csizmadiát, gelencsért, borbélyt, czirógatom őket, 
koldulom a barátságukat. Leczkét tanulok és mondok fel, 



.280 



mint egy diák, lapáttal meríthető emberbűz közepett, sőt 
még csizmadiamesterré is meghagyom magamat tétetni. 
Pe a mi még most akar bekövetkezni, az már több az 
elégnél ! Hogy én cholerabetegeket menjek látogatni, s 
onnan húzzam ki a ragályos ágyból a szavazókat ! S hogy 
én Nornenstein Alienor princz, a kinek az ősei a 
zsidókat csak a ghettoban tűrték meg, most elmen- 
jek nj szülött zsidógyereket felavatni ; annak keresztapjává 
lenni; a sakterrel, meg tizenkét más hitsorsosával egy 
pohárból inni : azt nem teszem meg, nem az önök rongyos 
képviselőségéért, de a spanyol királyi koronáért sem. 
Csinálják önök a választást, a hogy tudják. Mondják meg, 
mennyi pénz kell rá ? Vegyenek meg annyi gazembert, a 
hány csak eladó, a mi áron csak kapható ! de tőlem se egy 
jó szót, se egy kézszorítást, de legkevésbbé zsidókkal val6 
komázást nem kaphatnak többé. En itt hagyom önöket. 
((Közölje ön e levelemet a másik két úrral is. 

« Princz Alienor Pratz von und zu Nornenstein. )^ 

— Tyhű, a ki áldotta! kiáltá el magát Csajkos uram. 
S én ezért az emberért egész éjjel ittam ! De ezt nem 
dszem haza. 

— Mit csinál Csaj kos uram ? 

— Mindjárt, mindjárt. Csak a torkomba dugom az újja- 
mat, aztán egy kicsit a fal felé fordulok. Hát hogy is 
mondja csak az a levél? ((Mozsdatlan vadállatoké. — 
((Méregkeverő szakács.)) (Ez én vagyok !) «Kemenc«ie-vastag 
boszorkányok!)) (Tyhű, ha azt a feleségem meghallja!) 
((Pecsenyégek és kalmükök. » (Ezek meg valamennyien 
vagyunk) s még « rongyos képviselőség ! » No megállj princz ! 
Ha rongyos, nem veszed rád. — Hüj ! csak azok a félban- 
kók ne volnának! — Uram! Szabad nekem ezt a levelet 
elvinnem? («Önnek is szól.») Megyek haza! Megmutatom 
a híveknek. Csak akad ember, a ki nem fogad el ötven 
forintot úgy, hogy jobbról-balról pofoncsapják vele. 
« Vegyenek meg annyi gazembert, a hány csak eladó !^ 

.Tól ai: Az élet komédiásai. I. 19 



290 



Eladó van, de nem gazember; gazember van, de nem 
eladó. 

— Mit csinál, Csaj kos uram ? Csak nem akar a falra 
fölmászni ? 

— De biz oda akarok. — S addig nem is nyugodott, 
mig le nem tépte a falról azt a plakátot, a mi azt hirdette, 
hogy ((Éljen Nornenstein Alienor képviselőjelölt)). Azt 
tizenhat felé tépte s elszórta a szélbe. 

— De hát aztán mi lesz ebből, Csajkos uram ? 

— Hogy mi lesz? Várjon csak, hadd szaladok előre egy 
kicsit. 

Mikor aztán már akkora egérutat vett Csaj kos uram, a 
honnan gondolta, hogy Leon nem éri utói : akkor elordítá 
magát. 

((Éljen Zárkány Napóleon, etelvári képviselőjelölt!)) s 
azzal, a hogy csak a lábai bírták, nyargalt végig az utczán, 
minden alvót felordítva az álmából a fentebbi csatajel- 
szóval. 

Leon nem szaladt utána, hogy a száját befogja, hanem 
felment a szállására, a hol most már egyedül maradt. 

Előkereste bőröndjéből azt a csomagot, mely a félbank- 
jegyeket tartalmazza. 

E bankjegyekhez egy vegytani tintával sokszorozott 
levél volt mellékelve. 

((Polgártársaim. Azokkal a félbankjegyekkel, a miket 
önöknek a választás czéljából kiosztattak, az urak önöket 
rá akarják szedni. A szavazás után meg fogják önöknek 
mondani, hogy minden fél bankjegynek a másik fele ott 
van a szomszéd faluban. Ha a ((vitézo-es rész Bátokban 
van kiosztva, akkor a ((leány»-os rész Máron: két ember 
ragaszsza össze a magáét, s úgy lesz belőle egész. Erről 
•meggyőződhetnek, ha a szomszéd helységek összehason- 
lítják a fél jegyeiket: a mit jó lesz előre tudni. o 

Az, a kire bízva volt abankjegymanipulatio, el is végezte 
azt híven, csak azt a períidiát követte el, hogy mind a két 
csomagnak megcserélte a felét. Ezt nem is volt eszében 



291 



Dumka úrnak vizsgálat alá venni. Látta, hogy félbank- 
jegyek s kiosztotta azokat. Először Bátokon, Kopronon, 
majd Csiván és Máron ; az első két falu kapta a vitézes 
feleket, a másik kettő a leányosokat. 

Ezt tudva, fogadta el a másik csomagot Leon. Biztos 
lehetett felőle, hogy a mint a polgártársak figyelmeztető 
anonym levelek által értesülve lesznek, kiegyenlítik maguk 
között a dolgot s haragjukban fel sem jönnek Sipotára, 
azt hiszik, hogy félig meg vannak csalva, beérik a nyere- 
ség feléve], s a másik feléért visszacsalják ők a lélek- 
vásárlót egészen. 

A végkatastrophára is bizton lehetett számítani. Hogy 
Alienor nem várja be az utolsó stádiumot, arra mérget 
lehetett venni. 

Es így ezer szavazat otthon fog maradni. 

Xieon tehát megtette azt a barátságot Pompeia bárónő- 
nek, hogy Alienort megszabadította az etelvári képviselő- 
ségtől, s ezzel a szép Eafaela herczegnő jegygyűrűjétől is. 

Es Pompeia bárónő elveszíttetett Nornenstein fejede- 
lemmel ötvenezer forintot azért, hogy el ne veszítse — 
Alienort. 

Leon elgondolkodott rajta. 

.. . . , Milyen nagy a nők szerelme I 

, . . . Milyen nagy a nők csalfaságaí 

A VÁEATLAN ELLENSÉG-. 

Még javában aludt Leon, mikor már látogatója jött. 

Ama félelmes ember volt, a ki elől tegnap az utczán 
elszökött. Potyási úr ! 

Ez a rettenetes egyéniség, a kinek egy kézszorítása öt- 
ezer forint. 

Leon összeborzadt és eldugta mind a két kezét a paplan 
alá,iegéfíz .a füléig. húzta a takarót. 

Az a veszedelmes ember pedig odalépett hozzá és leült 

19* 



az ágya szélére, rámeresztve azokat a kalapácshalforma 
kiülő szemeit. 

— Jó reggelt kedves Leonkám ; jó reggelt. 
Leon összevaczogtatta a fogait. 

— Jaj, ne bánts. A hideg lel. 

— No majd mindjárt mondok én neked valamit, a mitől 
rögtön meggyógyulsz. Most kaptam ezt a levelet, a mi Bá- 
tokon volt kiragasztva a községház kapujára. Olvasd. 

— Jaj, nem dughatom ki a kezemet, mert fázom. 

— No hát majd elolvasom én neked. 

Azzal elolvasta neki ugyanazt a levelet a polgártársak- 
hoz a félbankjegyek ügyében, a mit Leon már régen ismert. 

— Nos, mit szólsz hozzá? 

— Nagyon fáj a fejem; nem értek belőle semmit. 

— Hát én majd megmagyarázom neked. Alienor hű köz- 
ségei megtudták, hogy a kiosztott bankjegyek két összeillő' 
félt képeznek ; szépen kiegészítették azokat ; azt mondták r 
megcsalt a német ; megharagudtak a jelöltjükre, s el sem 
jönnek a választásra. Nagybaróthy fel sem akar lépni,. 
Karakán megfutott ; a gezetleniek téged kiáltottak ki 
jelöltnek. Most te vagy az egyedüli jelölt az etelvári kerü- 
letben. Meg választatásod bizonyos. 

— Jaj, nem bánnám én, csak a gyomrom ne émelyegne. 

— De annyira bizonyos, hogy «zikher». 
Leon csak didergett. 

— No már most. Tudod : semmi nincs hátra, mint egy 
kis alkotmányos előkészületet tenni a megválasztás alkot- 
mányos megünneplésére. Hiszen tudod te ezt. Bankett^ 
íáklyászene, tollak, lobogók, etcetera. Ez mindig az én 
gondom szokott lenni. Már ehhez én értek legjobban. Más 
ember kétannyiba keríttetné. De én kiteremtem félannyi- 
ból. A mult választáskor Nagybaróthy idenyomott a ke- 
zembe háromezer forintot, aztán belekerült a czókmók 
meg a dinom-dánom ötezer forintba. No ez nem is sok; 
ötezer forint egy alkotmányos actusnál. Ez a nulla. EzeB 
felül kezdődik az egyes. 



293 



(Mondta ezt Leon már tegnap.) 

— Tehát marad fenn a mult választásról kétezer forint 
lebegő adósság. Ezt az új képviselőnek kell elvállalni. Ez 
már alkotmányos usus, jól tudod. A képviselő a kerületét 
cum beneficio inventarii kapja meg. Ez az adósság be van 
táblázva az ő kerületére. Jó hypotheka. Okos ember kevés 
szóból ért. En tudom, hogy te nem vagy gazdag ember: 
nem akarlak nagyon megtaksálni. A háromezer forint 
<(minus» ; az már a tied: ha még kétezer forintot kiszo- 
rítasz hozzá, abból én kinyögöm a választási parádét. Nof5 
mit mondasz rá? Ha most nincs pénzed, add meg felét, a 
többit elküldheted majd a képviselői napidíjakból ; elvárok 
vele, nem zaklatlak érte. 

De már ekkor Leont úgy rázta a hideg, hogy egy szót 
tízfelé harapott a vaczogó fogaival, a míg ki tudta 
mondani. 

— Látom már, hogy doktort kell hívnom hozzád. 
Megyek, mindjárt hozom Séra urat. 

De mire Potyási úr visszajött a doktorral, már akkorra 
Leon megszökött a szállásáról, s a pinczérnek azt mondta, 
hogy egész nap oda lesz. 

— No megállj í Megbánod te ezt ! Mondá a veszedelmes 
férfiú, végig csapva azzal a korbácscsal csizmája szárán, s 
ment más vadat keresni. 

Délig akárkivel találkozott a városban Leon, mindenki 
gratulált neki az etelvári képviselőséghez, s kérdezőskö- 
dött, hogy van-e már intézkedés téve, hogy kitűzzék a 
zászlaját, s kiragaszszák a kiáltványait? Nincs? Hát miért 
nincs? Kire van bízva? Senkire ! — Akkor aztán minden 
ember akart lenni az a valaki, a ki ezt elintézni magára 
vállalja. 

Délután azonban már nem gratuláltak neki s nem 
ítjánlkoztak a plakátjait kiragasztani. 

Elment a casinóba. Itt most nagy dolognak kellett tör- 
ténni, mert sokan voltak s még a paskevics hívei sem ker- 
gették a pagátot. A billiardot körül ülték a mandanellen. 



294 



egész gyülés-szine volt a társaságnak; s a jelenlevők 
arczán észrevehető volt a zavar, a midőn Leon közéjük 
lépett. 

Jelen volt Nagybaróthy úr is. 

Miután egy darab ideig nézett Leon és a társaság szót- 
lanul egymás szeme közé, egyszer csak eléje ment Nagy- 
baróthy úr s belépett in medias res. 

— ■ Hát tudod, kedves barátom, épen a bekövetkezendő 
választásról tanakodunk most s igen jó, hogy te is itt vagy ; 
előtted nincs titkunk. — Arról bizonyosan értesültél, hogy 
Nornenstein princzre megharagudtak a hívei, a princz 
búcsút vett a kapufélfától, s most azok abstineálnak : s 
ezzel a többség elesik ; most a gezetleniek, kiktől Karakánt 
megszöktetted, a mi igen jó tréfa volt, téged kiáltottak ki 
jelöltjüknek s toborzanak melletted. A tréfa tréfa volt : 
egészen hozzád illő ; de azt te bizonyosan nem veszed ko- 
molyan. Gezetlen szélsőbal, s hogy te, ki — megbocsáss a 
nyíltságért — eddigelé a jobboldal híve voltál, most egy- 
szerre mint szélsőbali képviselő foglalj helyet az ország- 
házban, minden politikai morál ellen volna. Egészen más, 
ha a balközép választana meg, a mit csak egy subtilitás 
választel tőletek: de egyszerre a szélsőbal! Ez «saltus in 
natura ! » — Volt is róla szó eleinte, hogy pártunk téged 
karoljon fel : ma délben azonban barátaim, pártunk vezér- 
férfiai, rám jöttek, s addig unszoltak, erőltettek, a míg kény- 
telen voltam a közóhajtásnak engedni, s újból elfogadni a 
jelöltséget. Eeménylem, hogy ez által nem érzed sértve 
magadat. Ifjú vagy még, ráérsz carrieret kezdeni, s nem 
válik szégyenedre, ha az e téren tapasztalt veterán előtt 
visszavonulsz, a mit annyival is nagyobb raisonnal 
tehetsz, mivel ha kenyértörésre engeded jönni a dolgot: 
nékünk itt Sipotán a körülfekvő falvakban hatszáz bizo- 
nyos szavazatunk van, míg Gezetlen és a hozzáhajlók nem 
képviselnek többet háromszáznál. Azért most az egyszer 
nyugodjál meg ezen elhatározásunkban, kedves barátom, 

(Ab ! a török szultán, persa sah és a nagy mogul bizo- 



295 



nyosan valami nagynénjét örökölte tegnap óta, s így léptek 
fel egyesített kincseikkel rávenni Nagybaróthy urat e lehe- 
tetlenséggel határos véleményváltoztatásra? Nem biz az, 
hanem hogy a nevezetes férfiú restéit ötezer forintot ki- 
dobni a bizonyos megbukás hitében : mit örömest rászánt, 
mikor bizonyossá lett a győzelem.) 

Potyási ott ült a kályha mellett, s önelégülten csapdosta 
a korbácsával a lábszárait ; (partém pro toto) — Leon 
egyszerre megértette az egészet. 

(«Sic vos non vobis!)) küzdte keresztül az egész had- 
járatot. semmisített, térített meg egész táborokat, s most 
azt mondják neki : «Servus öcsém, köszönjük a barátsá- 
got : eredj haza !») 

Egy perczig sem csinált kedvetlen arczot. Oda csapott 
Nagybaróthy tenyerébe jó kedvűén, s megrázta a kezét 
barátságosan : 

— Vivát Soroksár ! kedves bátyám. Van eszemben kép- 
viselőségre gondolni ! Előre megmondtam neked, itt ezen 
a helyen, a hol most állunk, hogy ha te fel akarsz itten 
lépni, a kis ujjamat sem mozdítom meg. 

— Igen. Ezt el kell ismernem. Loyalisan léptél fel 
irántam. Akkor azt mondtam, hogy nem akarok. De azóta 
barátaim annyira rám estek 

— Jól tetted, hogy engedtél a kívánságuknak, csatold 
hozzá még az enyémet is, s aztán Isten éltesse Etelvár 
képviselőjét, az én kedves bátyámat: Nagybaróthy 
Sámuelt ! 

S azzal akkorát csapott a tenyerébe, mint egy ki8 
pisztolylövés; összecsókolóztak; az egész társaság riadó 
éljenben tört ki, s mindenki sietett Leonnal most már kezet 
szorítani. Potyási is. Most már nem ötezer forint a kéz- 
szorítás (legalább nem Leonnak). 

— Hát nem lel már a hideg ? 

— Soha sem is lelt engem. 

— Csak engem bolondítottál eL 
Leon súgva mondá neki : 



^06 

— Nem akartam az öreget kiszúrni. Tudtam, hogy nagy 
kedve van elmenni. 

Ekkor aztán Nagybaróthyhoz fordult : 

— De nem addig van ám az, kedves bátyám, hogy wa 
mór megtette kötelességét, a mór elmehet » : hanem mit 
mond a biblia : «adj bort a szomorodott szivünek)) . Ha meg- 
szomorítottál, meg is vigasztalsz ma. Ezt nem viszszük el 
szárazon. Én ma inni akarok, de nagyot. 

— Meglesz pajtás, meglesz ! kapott rajta nagy örömmel 
a jeles hazaíi. 

— De nehogy valami korcsmába invitálj meg, mert 
attól már irtózom; vannak neked jó magyarádi boraid 
odahaza. Aztán azt a csupa férfitársaságot is megeléglet- 
tem már. 

— Ne félj, brúder; nálam lesz a lakoma. Készülnek már 
az asszonyok. Lesz ott szép leány is ; van gondoskodva 
róla. Ismerősök a tavalyi casinóbálokból. Vigan leszünk. 

— Kivilágos kivirradtig ! 

Mindenki elismerte azt az egyet, hogy ez a Leon meg- 
ennivaló íidelis ezimbora. Nem ront ez el semmi mulat- 
ságot. 

Hanem ezért Potyási úr, a ki nagy praktikus, jónak 
látta összeszólalkozni egynehány czimborával, hogy e 
percztől fogva soha se ereszszék ki a kezükből Leont, 
mindig legyen vele kettő-három, a ki kisérje ; mert kötve 
kell hinni a komának ! Ha ez most a gezetlenieket értesít- 
heti a történtekről, vagy beszélhet velük, a mint holnap 
feljönnek a választásra, megteheti azt, hogy a sváb falukból 
jövő választókat megijeszti, a ráczokat meg elcsábítja s a 
szavazásnál még majd elverik rajtunk a port. Legjobb 
lesz pedig, ha a mai esti vacsoránál leitatjak az öcsémet, 
hogy holnap délig azt se tudja: a földön van-e vagy a 
mennj' országban ? 

E dicséretes szándékkal ölelte és kisérte karonfogva 
minden ember Leont egész addig az óráig, a mikor Nagy- 
baróthyéki)ál meg kellett jelenni. 



Leon, természetesen, a legszívesebben látott vendog 
Tolt a háznál. A háziasszony juristakori tánczosnöje volt. 
-Kedves emlékek ! Aztán Napóleon szép, igéző szemei min- 
denütt hódítottak. Veszedelmes volt azokkal játékot kez- 
deni. A bekövetkezett lakománál egyik áldomás a másikat 
-érte. Körömpróbáig kellett inni a poharat. Leon mindjárt 
vette észre, hogy ezek most öt le akarják itatni. Ez kellett 
neki épen. A kecses háziasszony maga is bele volt avatva 
a kegyes complottba, mely egy alkotmányos czél elérésére 
terveztetik, s ott maradt az asztalfőn, még mikor a fagy- 
laltot elhordták is. Tudva van, hogy a míg a házi asszony 
■ott ül, addig senkinek sem illik az asztalt elhagyni. Leon 
ott ült a jobbján, s a kecses hölgy saját szép mollett 
kezeivel töltögetett a poharába, s az átellenben ülő férj 
nógatta a koczczintásra. 

A szép házi asszony kíváncsi is volt. Azt mondták neki, 
hogy Leon igen érdekes alak, mikor leíszsza magát. Az is 
volt. Toasztjai majd költői fellengésben lísztak, majd a 
Immor tüzében röppentyűztek szerte ; adomái megnevet- 
tették az egész társaságot : mikor elmondta a négy nap 
élményeit princz Alienor társaságában, roppantak a váll- 
fűzők zsinórjai a nagy kaczagástól. 

Közbe-közbe udvarlói tisztjéről sem feledkezett meg 
Leon, s hízelgő bókokat mondott kecses szomszédnéjának, 
"Cl-elszalasztva egy-egy áruló sóhajt ajkairól. 

öHíába, csak a mi szép, örökké szép marad!)) 

— Hej ha én akkor már szolgabíró lettem volna, a 
mikor jurista voltam !-(Egy veszedelmes oldalpillantással 
azokból az igéző szemekből a házi asszonyra.) Nos uraim : 
^zt a poharat a legszebb asszony egészségeért az egész 
vármegyében!)) 

— Te Leon ; mondá féltréfával Nagybaróthy. Ha te 
ilyen veszedelmesen kezdesz udvarolni a feleségemnek, 
akkor én nem viszem fel az asszonyt Budapestre. 

(((Ah, gondolta Leon, még magad jösz kapóra elém. 
Milyen szépen 4előlek most !») 



— Ah, azt elhiszem. Az ürügy hamar készen van, a 
miért a képviselő urak itthon hagyják a feleségeiket. A kis 
Fifine azóta bizonyosan kijárta már az énekiskolát. 

— Micsoda kis Fifine ? kapott bele a háziasszony. 

— No, az a kis reményteljes csemete, a kit a képviselő- 
ház taníttat ki énekesnőnek. Egyébiránt a szinháztéri po- 
gácsaárulónő többet tudna felöle beszélni. 

«... Sssss!)) hangzék az asztal túlsó végéről. Potyási 
úr már vette észre a Leon képéhez emelt puskát s látta,, 
hogy most mindjárt lelövi Nagybaróthyt, mint egy sza- 
lonkát. 

Leon azonban hallatlanná tette az ő pisszegését, s ré- 
Bzeg ember szélességével folytatá csak azért is : 

— De iszen ismerjük a képviselő urak kópéságait! Mi- 
kor otthon elpanaszolják a feleségnek, hogy micsoda 
szörnyűség attól a pártelnöktől, hogy tíz órára teszi a 
conferentiát s éjfélutáni két óráig nem ereszti haza a tör- 
vényjavaslatok tüzetes tárgyalásából a tagokat! Szép kis 
tárgyalások azok. 

öZárkány! Zárkány!» Kiáltának most már többen 
közbe. 

Erre a figyelmeztetésre úgy tett Leon, mint a ki hirtelen 
meghökkent, s a hogy részeg ember szokott, mikor észre 
veszi, hogy egy vasvillára való ostobaságot vetett az asz- 
talra, azt hirtelen igyekezik még egy petrencze még osto- 
bább magyarázattal eltakarni. 

— Oh kérem, én a világért sem czéloztam Nagybaróthy 
barátomra, ő kivétel a többiek közt. példánya a jó fér- 
jeknek. A mint a nyolcz órát üti, ő kel fel a klubban a 
helyéről és megy haza. A szinháztéri mandoletti boltba 
pedig csak azért szokott bepillantani, hogy a kedves 
feleségének egy kis friss dióskalácsot, meg pogácsát vigyen 
haza. 

Ezzel a mentséggel aztán tökéletesen a víz alá buktatta 
szegény Nagybaróthyt ; mert ez soha sem szokott nyolca 
órakor hazamenni, pogácsát sem vitt a zsebében haza soha. 



Potyási odaszaladt Leonhöz s a fülébe súgott : 

( — Gyere már haza, kedves barátom. Szükséged van a 
nyugalomra. Tudod, reggel a hideg lelt.) 

( — Nagyon részeg vagyok már, úgy-e? Sokat ittam.) 

A házi asszonyság is felkelt és asztalt bontott, s igen 
fagyos tekintettel s feszes magatartással hagyta el a társa- 
ságot. 

Leon tökéletesen el volt készülve, ügy kellett a kalapot 
a fejébe nyomni, mert azt sem tudta, hogy az mire való? 
Aztán két ezimbora kétfelöl a karjánál fogva, nagy vesződ- 
séggel vezette haza az arany sasig. Útközben minden 
házba be akart menni. A szállásán aztán levetkőztették, 
lefektették s rábizták a pinczérre a szobakulcsot, hogy 
majd ha csenget, nézzen fel hozzá, — úgy holnap dél- 
felé. 

Nagy volt aztán a pinczér bámulása, mikor félóra múlva 
hallotta a csengetést s felszaladva a szobába, ott találta 
azt a holtrészeg embert az Íróasztal mellett ülv^e s levele- 
ket pecsételve. 

Leon a legnjoigodtabb hangon monda neki, hogy ren- 
deljen számára rögtön egy lovas embert, a ki a két leve- 
let elvigye. 

Az egyik szólt Nagy János uramnak Gezetlenbe. 

A másik Csajkos uramnak Bátokba. 

Néhány perez múlva újra csengetett a pinczérnek. 

Visszakérte az egyik levelet. A Bátokra szólót. 

Meggyújtotta azt a gyertyánál s elégette. 

Az a hajszálrugón ketyegő íinom bolondság, a mi az^ 
emberi szív óra-müvében megvan (a míg el nem kopik), e 
a mit becsületérzésnek neveznek, ezt még a mámor sem 
bírta elaltatni, ez megsúgta neki nzzal az alig hallható 
óra ketyegésével, hogy lehetetlen az, hogy ö a bátokiak 
segélyéhez folyamodjék s győzzön olyan emberek szava- 
zatával, a kik Nornenstein Alienor borát és pénzét el- 
fogadták. 

Csak a gezetleni levelet küldte el. 



300 



De nem is volt többre szükség. 

A petárda megtette már a hatást. 

Másnap a választásra felgyűlt városi és vidéki választók 
előtt az elnök egy levelet olvasott fel, melyben Nagy- 
baróthy Dániel ur kijelenté, hogy ö neki családi körülmé- 
nyei s egészségi állapotjai nem engedik a képviselőség el- 
vállalását, minélfogva barátai bizalmát megköszönve, kéri 
jelöltetését visszavonatni. 

Nagy lett erre az ijedelem. 

Futottak Nagybaróthy szállására, ott azt tudták meg, 
hogy az már korán reggel el is utazott családostól Korit- 
nyiczára. 

A gezetleniek, kik a piacz baloldalát foglalták el, az alatt 
lelkesülten hangoztatták Zárkány Napóleon nevét. 

Az elnök határidőt tűzött ki a másik pártnak jelölt föl- 
állítására. 

Potyási lótott-futott jelöltet keresni: de minden ember 
hátra dugta előle a kezét, tudták, hogy ez drága kézszorítás. 

Lassankint terjedt a lelkesülés s a jobboldalon álló 
csizmadiák is elkezdték hangoztatni Zárkány nevét, a 
nagybaróthi tábor kezdett átpártolni. 

A végzetes határidő is letelt, most csak egyetlen egy 
mód van még fordítani a dolgon, azt megsúgta Potyási úr 
az elnöknek. 

A közönség csak egy nevet hangoztat már : Zárkány. 

Egyhangú lesz a megválasztás. 

Csupán egy lényeges kérdés akaszthatja azt meg. 

A jelölt a választás színhelyére idéztetik. 

— Van-e önnek választói igazolványa ? 

Ezt kérdé tőle az elnök. 

Azt pedig ezer ember közül kilenczszáz kilenczven- 
kilencznek nem jut eszébe a tárczájában hordozni. Pedig 
ebbe bele lehet kötni, ha nincs ; mert a törvény azt 
mondja: választható csak az, a ki választó. 

De épen Leon volt az az ezredik ember, a ki azt elő 
iiudta adni. 



301 



Itt a budapesti választói igazolványom ; s minthogy 

a törvény a huszonnégy éves kort és a magyar nyelv tudását 
is feltételül szabja a képviselőnél, elhoztam a kereszt- 
levelemet is, meg az iskolai bizonyítványomat : méltóz- 
tassék belőlük meggyőződni. 

Csak akkor esett hanyatt minden ember bámulatában. 

Hát ez már akkor, midőn hazulról elindult, tudta azt, 
hogy itt őt fogják megválasztani képviselőnek. 

Irtóztató ember ez ! Ilyen fiatal létére. 

Mi lesz belőle még, ha a bölcseségfogai kinőnek ? 

S hangzott aztán az általános felkiáltás : « éljen Zárkány 
Napóleon, Etelvár képviselője !» 

S nem volt egy falragasz, nem egy kitűzött zászló a 
városban, mely azt előre hirdette volna. 

Alienor késő éjjel rendelte meg a pesti kocsit, melyen 
hadjárata szinhelyéről elmeneküljön. Másnap reggelre ért 
be Gezetlenbe. Ott le sem szállt a kocsiból, lovakat vál- 
tott s utazott tovább. Délután lett, mikor B átokra eljutott. 
Nem kellett neki sem étel, sem ital, csak friss előfogat. 
Ki se dugta a fejét az ernyő alól, hogy meg ne lássa valaki, 
a ki ráismerhetne. Ebben az átkozott hosszú épületben 
tánczolt ő a falusi nymphákkals azoknak az öreg anyjaik- 
kal. Még a csóktól is elment már minden kedve. A gyomra 
émelygett, ha rágondolt. Minden poézisát elvesztette előtte 
az élet. A mint befogták a lovakat, jó borravalót igért a 
kocsisnak, ha még ma eljut vele Etelvárra. Késő este volt, 
mikor a herczegnő kastélya mellett elhajtatott. Osonva 
akart keresztülmenni előtte, de a kocsis okvetlenül meg 
akarta a lovait itatni az út közepén lévő kútból, s az alatt 
ideje volt kikémlelni a hintó ernyője alól. 

A herczegnő palotájának minden ablaka ki volt vilá- 
gítva, s a narancsfák sorba rakva a terrace előtt, tele 
aranyalmákkal. 

A kapubejárat nemzeti színű szalagokkal volt felpipe- 
rézve s az ősi faragványok virágfüzérekkel átfonva. 

Az udvar közepén állt egy roppant nagy gúla, melyen 



302 



sorba rakott veres és fehér virágú pelargoniumok képez- 
tek egy óriási « ÉLJEN w-t. A corriclor boltívei mind sző- 
nyegekkel feldíszítve, míg a kastély legmagasabb tornya 
hegyéről egy földet seprő nagy trikolór zászlót lebegtetett 
meg koronkint a feltámadó esti szél. Holmi ácsok, sző- 
nyegészek mindenféle állványokon, karzatokon dolgoztak 
még ez éjjeli órában is, s a kastély melletti tó szigetén erő- 
sen építettek valami échafaudeot : az bizonyosan a tűzi- 
játék számára lesz. 

És ez mind az ő tiszteletére készül. 

És ő ennek mind hátat fordít. 

Egyszer-egyszer úgy rémlett neki, hogy be kellene haj- 
tatni arra az udvarra s megkérdezni: ébren van-e, vagy 
alszik már az a szép leány, a kinek ő róla kell gondol- 
kozni, ha ébren van, s róla álmodni, ha alszik ? De csak 
elmúlt az is. A négynapi erőtetett tevékenység, izgalom 
után még mélyebben esett vissza erélytelen lomhaságába. 

Nem kellett neki már se istennő, se nympha, ha még 
küzdeni is kell érte. 

A méreg ette belül, ha rágondolt, hogy milyen hóboro- 
dott hadjáratra engedte magát rávetetni. 

A parkból szép csengő soprán énekhang zendült fel, 
kisérve egy másik női alt hangtól. 

— Siessünk, kocsis ! 

Alig várta, hogj^ a kocsízörgésben elveszszen az a csá- 
bító dal. 

Éjfél volt, mire az etelvári postaház előtt megállt a 
hintó. Sietteté az előfogatot : reggelre az indóháznál kell 
lennie. Még nagyon ís korán érkezett. A reggeli vonat csak 
tíz órára érkezik meg. Tehát öt óráig ülhet ott egy hely- 
ben. Nagyon haragos volt. Az állomásfőnök azt kérdezte 
tőle, hogy honnan jön. Megmondta neki, hogy Sipotáról. 
((Ejnye, nem tud valami hírt a princzről*? Itt azt beszélik, 
bogy a gezetleníek levágták mind a két fülét. » Alienor 
megtapintotta a magáét. Még megvolt. Azt mondta, hogy 
nem tud róla semmit. Azt kérdezte, .tőle az állomásfőnök, 



303 



hogy hová akar menni? Mondta neki, hogy Budapestre. 
-«Ah, hisz akkor iszonyú kerülőt tett ön szekérúton. Sipo- 
tahoz csak egy napi járat a dancsvári állomás : arra mehe- 
tett volna. » 

Erre Alienornak egy rémgondolatja támadt. 

Ha Dancsvár csak egy napi járás Sipotához, akkor 
Dumka úr meg Leon a vasiiton még eléje kerülhetnek, 
megfoghatják, visszavihetik. 

Ez a rémület felkölté benne az akaraterőt. 

Azt kérdezte az állomásfőnöktől, hogy lehetne-e innen 
különvonatot kapni ? 

Ez a kérdés gyanússá tette őt a hivatalos úr szemeiben. 
Kinézte a szemeiből, hogy nem jó járatban van. 

— Szabad a becses neve után tudakozódnom ? 

— Igen hát. Princz Nornenstein Alienor ! 

Erre aztán csinált neki a főnök furcsa bókokat, egymás 
után hármat is. S futott, a sarkával előre, be az irodájába 
s egy óra múlva fűtve volt a gép. Alienor princz könnyeb- 
bült szívvel ült fel a waggonba. Ide már nem jöhet utána 
a kortes ! 

A tíz órai vonattal csakugyan megérkezett Dumka úr, a 
hátán czipelve a bundáját, a mit kölcsön kért Dancs- 
váron. 

— Kit tetszik keresni? kérdezé tőle az állomásfőnök. 

— Nem látta a princzet? súgá az érdemes úr. 

— Dehogy nem. Most ment el két óra előtt különvonat- 
tal Pestre. 

— No akkor jójczakát kívánok. 

Azzal bement a váróterembe, levetette magát a bundá- 
jára s azt mondta a szolgának, hogy őtet fel ne költse 
estig. Nem tudta azonban a szemeit se behunyni. Fölkelt, 
kocsit keresett, felvetette rá a bundáját s haj tátott Etel vár 
feló. 



i